Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
J ól emlékszem rá. Beszélgetés című órán mondta N. tanító néni, hogy Csongrád megye nagyon szegény műemlékekben. Tatár és török pusztította, ahol csak érte, meg, kell hát becsülnünk, ami megmaradt. A belénk nevelt tisztelet azóta is tiltja, hogy akár csak egyetlen követ is hazavigyünk emlékbe valamelyik küzépkori var, templom maradványaiból. Két emlék A régen volt óra Intelme kétszer is eszembe jutott a napokban. Először annak a riportfilmnek láttán, mely Salgó várának újraépítését adta hírül, a turisták közreműködésével. A hegytetőre gyaloglók, kirándulók egy-egy követ visznek magukkal, egyet azokból a kövekből, melyeket a szél, a víz várromboló ereje görgetett, sodort le a csúcsról a hegy lábához. Az emlék második villanása Szőregen ért Országutak vándora, mielőtt a 43-as úton magad mögött hagyod a szőregi bukkanót, kanyarodj balra az Apátság utcába. Épülő új házak szomszédságában, hatalmas fa lombsátrának — és csakis annak — védelmében, ha téglarakást látsz, s néhány méterrel odébb keskeny árkokat, nehogy újabb építkezés színhelyén érezd magad. A pusztuló téglafal, ott a domb tetején középkori gótikus templom maradványa, a métermagas gazban megbújó gödrök pedig kutatóárkok, melyek egyelőre csak a régésznek beszélnek titkokról. Egyelőre? Egy óvatlan pillanat, s a máris körbeépített rom helyén kutatóárok helyett alapozóárkot ás majd egy élelmes telekvásárló. Könnyen megeshet A bronzkor óta bizonyíthatóan lakott domb tetejéről a rövidlátáshoz szokott alföldi szem messzire nézhet A régészé évszázadok, ezredek távolába, a mit sem sej tóé az építési engedélyig. Feltárás és hasznosítás Biztos-e. hogy szegény ez a megye műemlékekben? Az 1975ös egri tanácskozás óta védelem illet meg minden százévesnél régibb épületet örizésre méltóak a népi alkotások, a történeti értékű ipari létesítmények, tágabb értelemben idesorolhatók a munkásmozgalom emlékei — például a Tisza menti Sárga. A tág kategóriát az UNESCO 1966-os budapesti végrehajtó bizottsági ülésén így körvonalazták: műemlék minden olyan építmény (épületrész vagy tartozék), amelynek kiemelkedő építészeti, történelmi, régészeti, képzőművészeti, iparművé* szeti, néprajzi jellemzője, jellegzetessége van. A múlt szellemi üzenetét hordozó alkotásokat, a műemlékeket „az emberiség közös örökségnek tekinti" — állapítja meg az 1964es, úgynevezett velencei charta is. Nem csupán védeni, megőrizni tartozunk emlékeinket, de hasznosítani, hozzáférhetővé tenni is — igy bővült napjainkra a műemlékvédelemmel hivatásszerűen és majdhogynem társadalmi munkában foglalkozók feladata. Az utóbbiak vannak többen. Tagjai a megyei tanács műemléki albizottságának, ók a közvetítők, ha az Országos Műemléki Felügyelőség segítségére, tanácsára, beavatkozására van szükség. És pénzére, meg speciális szaktudású kivitelezőire. Mert igaz ugyan, hogy a műemlék fenntartásáról a tulajdodos köteles gondoskodni, mégis hosszan sorolhatnánk a példákat, amikor az OMF támogatása nélkül nem kaphatta volna vissza eredeti formáját egy-egy épület, vagy talán nem vált volna közkinccsé. A korábban magántulajdonban levő szegvári sóház 600 ezer forint révén lett falumúzeummá. A csongrádi halászházakból nem lenne majd vendéglő, néprajzi múzeum, idegenforgalmi nevezetesség, ha felfedezésükön, túl nem törekednének hasznosításukra is. S az ellenpélda: Apátfalván ócskavasnak adták el az olajsajtoló malom gépeit Mire kiderült — beolvasztották. Odavesztek a vízimatmok, elhordták a tömörkényi romot. Köveit talán beépítették valamelyik lakóházba — visszakereshetetlenül. Betonból, műmárványból emelt síremlékek korában ki látja meg a vásárhelyi, szentesi temetők gömbös fejfáit, előredűlő sírjeleit? Kőkor és középkor Négy-öt méter magas, az alföldi tájban messziről észrevehető dombok. Mondják székhalomnak, kunhalomnak is. Fóldpira/A karéjos templom belülről misok. A felgyői halom bronzkori temető volt, egyné/pelylk pedig településnyomokat őriz. „Most bemegyek egy kőkori házba" — s hitetlen pillantásomra az e3yik ilyen dombocska tetején c. régész meg'raparga'.jr. a főidet. Cserépsr.ír.ü törmelék, téglát szállító teherautóról is leeshetett volna — ellenkezem. A ház kigyulladhatott, az agyag megégett, innen a cserépszín. Móránál is olvasható, ide Járt ki. Lebőhe vagy Lebőre? Hogy is kel! helyesen mondani? Ezek a fűid halmok (némelyiknek neve is van- Basenyőhalom, Sáphalom) önálló régészeti értékkel rendelkeznek, de egyelőre feitórhatatianok. Addig egy- egy táblát talán megérd emelnének, így tájvédelmi szerepük is lenne. A kiszombori templom közelébe került már annak, hogy bemutatható része legyen a megye müemlékvédelméneia A román kori, XII. századbeli körszentélyt az OMF támogatásával most leválasztják a később hozzáépült templomhajótól. A ritkaságnak számító úgynevezett karéjos körtemplom falában az 193S-es restauráláskor a XIV. századból való freskókat fedeztek fel. (Ablakot vágtak a falba — így találtak rá, s ekkor tárták fel a falfestményt, amelyet mosi restaurálnak majd.) Csak Karosán és Ktszomboron van karéjos templom — joggal válhat hát idegen forgalmi nevezetességgé. A templom mögött lenne még kutatnivaló, sírokat tárhatnának fel a régészek — de magas a talajvíz, s a környező hazak — új házak — is csatorna nélkül készültek. Hová fog folyni az esővíz, a deritákből — uram bocsá' — a szennyvíz? A restaurált templom alá? Három „m n Polner Zoltán Magasztos ének Mo6t magasztallal: tiszta rend. hogy otthont adtál végképp elesettnek és biztos oltalmat teremt sorsomban férfi és gyermek. Itt jönnek ők. A nagy s kicsi ki viharzó lázzal tört ki belőlem, kedvemet vágtázva viszi, szétárad biztos erőmben. Szárnya támad a tárgyakon mit áhítattal csodál s kiált ki, két ujja közt fűszál oson a kavicsa mozdulásnyi. Köröttem most már minden él zsibong, rcezkej, szikrázik és kitárul. Napjaim ünn -pelért magány és gond el nem árul. Tépi perceim fürtjeit kicsi és nagy, járok öröm hegyére hol csökjük lágy szele pirit. Magasztaliak szerel em érte. Borbély és fodrász A kiszombori körtemplom kívülről Szakdolgozatukét író régészhaliijatókra vár feltérképezni az alföldi táj, a megye földbe ágyazott kőktnesett — hiszen a múzeum öt hivatásos régészét most a szeri monostor, közhasználatú nevén Öpusztaszer foglalja le. Az alakuló Nemrtti Emlékpark annak "a törekvésnek példája, hogy a műemlék körül megfelelő környezetet kell kialakítani, hogy Kitogatarvinak féltételelt még kell teremteni. Mutassuk meg műemlékeinket — végigkíséri a három „m" a régészéi:, építészek, önkéntes patron usok törekvéseit. A makói klasszicista templom és parókia mellett mégis ügy megy el az ember, hogy mit sem tud a Balogh Tünde batikolt oltárképével újjávarázsolt látnivalóról. A Návayaktól „Örökölt" óföldeáki gótikus templom 1332-ben épült rá Árpád-házi elődjére — jóformán megközelíthetetlen. Műemléknéző sétára invitálni a vendéget, s az ottlakót csak Szegeden, Vásárhelyen, Csongrádon érdemes, a többit, els2órtságuh miatt körülményes bemutatni, f? még így is, hányan nem látták a szegediek közül Tápé gótikus emlékét, a Csaba utca lebontástól megmentett népi épületét? ÍVléregdraga kirándulások helyett (vagy mellett) elviszi-e az iskola az alsóvárosi napsugaras házakhoz a gvei-ekeket.? Vagy a kopánc.si tanyamúzeumba? A szegvéri szélmalomba, n vásárhelyi fnzekasházba, a kendergyár ipartörténeti kiállítására? Vajon igaza volt-e N. tanító néninek, hogy műemlékekben szegény Csongrád megye? És igaza van-e ma a pedagógusnak, amikor rúcsodálkoztatja az osztályét Eger bástyáira, Mezőkövesd népművészeti házára, és nem teszi hozzá; a jövő héten kibuszozunk Tápéra is? PALFY KATALIN N ekem ne is mondja senki, hogy a fodrászszakma a tucatfoglalkozások közé tartozik. Iíogy szép számmal vannak, igaz, s az is biztos, hogy szép üdülőik vannak az ország legkülönbözőbb nyaralóhelyein, mégsem találtam a városban egyetlenegy fodrászt sem, aki hároméves kislányom haját levágta volna. Nos, nem tagadom, volt aki , látatlanból elvállalta, de ahogy megjelent a gyerek, jól kisportolt pisztrángot meghazudtoló fickándozásai, valamint sakált megszégyenítő üvöltözése miatt elodáztuk az akciót. Mivel azonban a haj növekedésének nincsen megbízható ellenszere (sőt a hajnövesztő csodaszer fölött is évekig vitatkoztak), élénk tanulmányokat folytattam, miként lehetne kislányom haját két-három centivel megrövidíteni. Átnéztem az ez évi divatot, hátha var. olyan frizura, amely a jelenlegiből a legkisebb átalakítással megformálható, elmentem Pesten a gyermekfodrász szaküzletbe, hogy a készülő gombafejek „pszichoterápiáját" jobban szemügyre vegyem, s megpróbáltam egy kimustrált altatókészüléket is beszerezni, hátha ezt mellékelve megkönnyithetném a foárásznő dolgát. Mindez persze csuk hiú ábránd maradt, s hoszszas töprengések során rájöttem: a giferek a sorsát — vagyis az ollót — nem kerülheti eL Aztán elkezdtem a lélektani felkészítést, azaz a rábeszélést. A • fejlődés napról napra megmutatkozott, amely már-már a hajlandóság küszöbét is súrolta. Időközben persze az én hajam is megnőtt, s mivel legjobb nevelési eszköz a példamutatás, elmentem levágatni Megvallom, en sem szerelem ezt a ceremóniát és összes kísérőjelenségeit. Nem szeretem, hogy utána szúrnak a hajtöredékek, hogy sokat kell várnom, t hogy akarva-akaratlanul. is végig kell hallgatnom igazi rémtörténeteket, vagy ne vettető sztorikat. Még ez utóbbi rendben is lenne, hiszen. Ludas Matyira úgyis ritkán költöm, a pénzem, bár teljes jókedvemből nem hahotázhatok, nehogy a fodrász a fülemet vágja le a pajeszom helyett. Ilyenkor mindig eszembe jut. hogy valamikor régen a borbélymesterséggel együttjárt a seborvosi tisztség is, amely mn már (sajnos vagy szerencsére?!) egyáltalán nem jellemző a szakmára. Lehet azonban, hogy ez a pálya elnőiesedésével van kapcsolatban, mert ahogy elnézem ezeket az alig-köpenyes öltözékü kikent-kifent fodrász kislányokat, talán el is ájulnának egykét véresepp láttán. (Ha valahányszor elmegyek régi „borbélyüzlet" előtt, mindig egy kis igaz történetet asszociálok: Érettségi. A tétel Csokonai. A srác kezdi... „Csokonai Vitéz Mihály ... született 1773-ban, apja borbély és fodrász volt." Nevetés, a srác zavartan... „De tanár úr, benne van a könyvben ...! — Az lehet fiam, de a fodrász helyett seborvos van.") No, és képzeljék csak el, mi lenne, ha nagyobb sebekkel is beállítanánk?! Biztosan nem lenne egy-egy fodrászban annyi féltékenykedés az állandó kuncsaftok elvesztése miatt. (Tisztelet a szép számú kivételnek!) Éppen ezért én nem is vagyok jó kuncsaft. Egyrészt azért, mert ritkán engedem magam elüttetni a „fűnyíróval", másrészt mindig mas üzletbe járok, keresve az igazi mestert, akinek komoly borravalót és egy állandó kuncsaftot helyezek kilátásba, ha hajamat vem úgy nyírja le, hogy hajszálaimat tök egyformára fürészeli száz darabból álló nyugatnémet olló- és borotvakollekció jávai, hanem végre meghallgatja néhány esdeklő kérésemet, s a természet által kissé ortopédra sikerült koponyámat a haj alakjával és vastagságának változtatásával számomra, s a külvilág számára elviselhetőbbé teszi. Nem tudom, hogy a fodrászban, a hajban, vagy netán a koponyámban van-e a hiba, mindenesetre nagyobb búrra való adományozása miatt sem fogok szerepelni a TV következő „Jogi csetek"-müsorában, s szorgalmasan (azaz csak hébe-hóba) járom sorra a város fodrászüzleteit. Mint mondottam, kislányom lelki felkészítése jól sikerült. Olyannyira, hogy egy izzasztóan meleg nyári napon ö maga kérte, vágassuk le a haját. Először azt hittem, hogy beteg. Amikor aztán meggyőződtem, hogy szándékai jogerősek, hanyatthomiok rohantam vele a legközelebbi fodrászhoz, nehogy ingerertclája alábbhagyjon. Bent a forróság és a népsűrűség tetőfokára hágott, de a gyerek tűrte a megpróbáltatásokat. (Mondták is, hogy rám hasonlít.) Csekély egyórás várakozásunk alatt negyedszer is kicsavartam cz ingemet, de sajnos, az idegeimet nem tudtam, pedig már ötödször hallottam, hogy milyen jó ennek az X. Y-kának, hogy a férje mar a századik blúzt hozza Olaszból, s ez a P. Q-ka hogyan mulasztotta el a paralellomicitiszét... stb. Végre sorra kerültünk. Azaz csak kerültünk volna, mert amikor a fodrásznő rádöbbent, hogy kislányommal már volt egy sikertelen próbálkozása, mogorván csak ennyit mondott: „Nézze, teljes felelősséggel nem vállalhatom " A gyerek persze elkezdett sírni, s aki nem ismerhette a hosszú előzményeket, kislányom „hülye fodlásznéni" kijelentéséről, biztosan azt gondolhatta: apja nevelése ... Hogy ezután mi történt? Itthon az anyja öt perc alatt levágta az övét ís, és megigazította az enyémet ís. El is határoztuk, nem járunk többet fodrászhoz, s a borravaló is a családban marad. Ki szörpben. kirki sörben issza meg. Így lett családunknak borbélya, fodrásza, sőt seborvosa is. S hogy mi lesz majd az unokákkal? ... Talán lesz már akkor Szegeden is gyermekfodrászat... ! Mindenesetre a feleségem reménykedik. PALAGYI AAURÁS J
