Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

11 Vasárnap, 1977. június §! A pedagógusok és az építők napja alkalmából Kitüntetések, jutalmak A pedagógusnap alkalmával tegnap, szombaton délelőtt a Tisza Szálló tükörtermében rendezték meg a megyei ünnepséget, amelyen a megye és a város kiemelkedő oktató-nevelő munkát végzett tanárainak, tanítóinak és óvónőinek kitüntetéseket adtak át. Az ünnepségen a megyei pártbizottság képviseletében ott volt dr. Antaljfy György, a JATE rektora, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja; a városi pártbizottság képviseletében Szántó Tivadar osztályvezető, továbbá dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára és Ökrös János, a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának titkára is. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet: elismeréssel szólt a pedagógusok oktató-nevelő munkájáról, tnajd átadta a kitüntetéseket. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Balogh Artúr, az AF1T XL számú Vállalat igazgatója, Barta Istvánná, a Madách iskola tanítója, Barta Ferencné, a Kis Tisza utcai óvoda vezető óvónője, Bábiczky Edéné, a Radnóti gimnázium tanára. Borsi Péter, a Balástya, külső-őszeszéki iskola tanítója, Bunda Viktória, a Zrínyi általános iskola tanára, Czilik Katalin, a kisteleki 2-es számú általános iskola tanára. Deák Dezső, a Bebrits Lajos szakközépiskola tanára, Dobay Péter, a deszki általános iskola vezető szakfelügyelője, dr. Dóczi László szemészfőorvos (városi tanács gyermekkórház, ifjúsági rendelőintézet), Farkas János, a tiszaszigeti általános iskola igazgatóhelyettese, Gregor Józsefné, a járási hivatal művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője, Horváth László szakfelügyelő (Béke utcai iskola), Imre András igazgatóhelyettes (Vedres István kollégium), dr. Kanyó Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságának tanszékvezetője, Kispéter János, a zákányszéki általános iskola igazgatója, Kormány Gizella, a kisteleki Árpád fejedelem Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanára, Lázár Paíné+a gedói iskola tanára, Mátyás János, a Megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet főelőadója, Nagy Veronika, a kisteleki II. Rákóczi Ferenc általános iskola tanára, Nagy Vilmosné, a dorozsmai 2-es számú iskola napközi otthoni csoportvezetője, dr. Süli Árpádné, a Fodor József szakközépiskola tanára, Szabó Istvánná, a tarjáni 3-as számú óvoda óvónője, Takó Tivadar, a Móra Ferenc iskola igazgatója, Tóthvárdai Ciézáné, a mihályteleki Gárdonyi iskola tanára, dr. Turgonyi 1-ajosné politikai munkatárs (MSZMP Csongrád megyei bizottsága), dr. Vályi Lászlóné tanár (Kőrösy közgazdasági szakközépiskola), dr. Vitos Györgync. tanár (Tarján l-es számú általános iskola). Miniszteri Dicséret kitüntetést kapott fíaló Pál belsőépítész (Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat), dr. Besenyi Sándcrrné tanár (közgazdasági szakközépiskola), Duba Gyula igazgatóhelyettes (Zalka általános iskola). Csonka Istvánná tanító /Szirmai István iskola), dr. Gulyás Sándorné nevelőtaár (Majakovszkij leánykol•gium), Horváth Béla nevetanár tlfiú Gárda ifjúsági áros), Koüényi Mária szak- aár (Rózsa Ferenc szakkö'piskolal. Kovács Istvinné apköziotthon-vezető (Zalka láté iskola), Naszradi Józsefné vezető óvónő (Ilona utcai óvoda), Oroszvári Ferenc tanár (Mező Imre iskola), Péntek Lászlóné tanár (algyői általános iskola), Sághi György főelőadó (városi tanács művelődésügyi Kettős ünnep A szegedi házgyárból a kész panel kocsira kerül, s azután a helyszínen összeszerelik a lakóházat osztály), Sütő Péterné tanár (624-es Ipari Szakmunkásképző Intezet), Tari lstvánné tanító (Üllés), Varga Józsefné tanár (Tömörkény Gimnázium). Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek: Bedö Nándorné éleim ezésvezető középiskolai önálló menza), Dézsi Sándorné gazdaságvezető (Balázs Béla Üttörőház). Farkas Imre fűtő (Kistelek, II. Rákóczi Ferenc iskola), Gátszegi Istvánná hivatalsegéd (Radnóti gimnázium), Juhász Ferencné konyhai dolgozó (Gera Sándor iskola), Király Istvánná konyhai dolgozó (Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola), Kispál Istvánná élelmezésvezető (röszkei általános iskolai napközi otthon), Kószó Ferencné konyhai dolgozó (Madách iskola). Lippai Józsefné főzőnő (szat.vmazi óvoda), Pálfl Gábor karbantartó (Rózsa Ferenc szakközépiskola), Pongrácz Jánosné gondnok (Mező Imre iskola), Sipka Józsefné szakácsnő (kisteleki Karikás Frigyes kollégium), Székely Antalné szakácsnő (Rigó utcai nevelőotthon), Takács Lajosné dajka (Odesszai körúti óvoda), Varga Lajosné adminisztrátor (Fodor József szakközépiskola). remben. Az ünnepségen többek között részt vett a szegedi pártbizottság képviseletében dr. Solymossy Margit, Hajas László, az SZMT titkára, Bérezi Gyula, a Csongrád megyei tanács, dr. Tóth László, a szegedi tanács osztályvezetője, dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára. Ünnepi beszédet mondott Kiss Mihály, az Építő-, Faés Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának munkatársa. Beszédében vázolta a tervező vállalat fejlődését, a vállalat szocialista brigádjajnak erdeményeit, és szólt a szegedi tervezők itthoni és külföldi sikereiről is. Végül köszöntötte a vállalat dolgozóit az építők napja alkalmábóL Ezt követően Deált Ferenc, a vállalat igazgatója kitüntetéseket adott át. Az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült Nagy László gépészszakosztály-vezető, Ecseri Ferenc, geodétaszakoszlály-vezető. Tíz dolgozó Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Huszonöt éves törzsgárdatagságért aranygyűrűt kapott dr. Máriaföldy Mártonné, Szabó Ferenc, Török Jánosné. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tegnap délelőtt a főiskola dísztermében rendezte meg a pedagógusnapi ünnepséget Dr. Moholi Károly főiskolai főigazgató megnyitója után dr. Kulka Frigyes egyetemi tanár mondott ünnepi beszédet, majd átadta a kitüntetéseket. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült dr. Fórizs Sándor főiskolai adjunktus, Drienné dr. Movilc Angéla szakvezető tanár és Tóth Balázs főiskolai adjunktus. Miniszteri Dicséret kitüntetést kapott Németh Istvánná pénztáros és Miskolczi Józsefné szakvezető tanár. A Kiváló Dolgozó kitüntetést kapták: Nógrádi Béláné adminisztrátor, Tóth lstvánné hivatalsegéd, Fehér Istvánná takarítónő és Bárdos Ilona takarítónő. Az unnepsegen adták át a Pro Juventute gyűrűket, amelyet azok a pedagógusok kaptak, akik 25 éve folyamatos munkaviszonyukból 15 évet a főiskolán töltöttek. A Pro Juventute gyűrűt összesen tízen vehették át, öten pedig a törzsgárda-oklevelet. Az ünnepcégen osztották ki az oktatói pályázat dijait is. • Tegnap, szombaton délelőtt a Szegedi Tervező Vállalat dolgozói az építők napja alkalmából ünnepséget tartottak a Tisza Gyöngye étteA textilművek kultúrtermében tartott ünnepséget a Szegedi Magas- és Mélyépítőipari Vállalat közössége. Részt vett az építők ünnepségén Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese és Nagy Zoltán, a HVDSZ Csongrád megyei bizottságának titkára. Masa György szb-titkár köszöntő szavai után Nagy Zoltán mondott beszédet. Szólt arról, hogy a tanácsi építőipari vállalat negyedszázada alakult lakáskarbantartó munkák elvégzésére; mélyépítő és felvonó részleggel 1972-ben bővült Tavaly termelési értékük 155 millió 321 ezer forint volt, az idei terv 170 millió. Jó gazdálkodásuk eredményeképpen az elmúlt évben 14 millió forintos nyereséget értek el. A munkaban élen járó dolgozóknak Marcheschki Károly igazgató adott át elismeréseket, jutalmakat. Az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben Hajdú János bádogos részesült, Kiváló Dolgozó jelvényt 25-en kaptak. Négy alapító tagnak: Hajdú Jánosnak, Kaposzta Istvánnak. Tóth Istvánnak és Vícsai Bélának aranygyűrű* adott át az igazgató, s további 16 dolgozó kapott jutalmat 20—25 évig végzett ottani munkájáért. Két oktató, Petrovszkl István és Paróczy István a szakmunkástanulók lelkiismeretes tanításáért, neveléséért kapott elismerést. Hagyományos SS^STS, 6v£ sárnapján egyszerre és együtt köszöntjük az építőket és a pedagógusokat. Mindkét megemlékezésnek hagyományokra épülő történelmi gyökerei vannak. A pedagógusok, amióta szervezett iskoláztatás létezik — és ennek több évszázada — ez idő tájt fejezték be a gyermekek tanítását, és a tanulók néhány szál virággal kedveskedtek ismereteik bővítőinek, magatartásuk formálóinak. Az építők napjának előtörténetéhez fűződik, hogy már a múlt században is az akkor még zömében alkalmi munkából élő építőmunkások megünnepelték az építési szezon kezdetét majálisokkal, juniálisokkal. A századfordulót követően ezek az alkalmak mindinkább a szakszervezetek támogatásával szervezett gazdasági, politikai követeléseket hangoztató összejövetelek lettek. A két világháború között a munkásosztály forradalmi megmozdulásainak fontos részét alkották az építők harcai. A felszabadulást követően társadalmunk intézményesítette mind a két ünnepet. Az építők és a pedagógusok napját egyaránt olyan alkalommá tettük, formáltuk, amely méltó arra. hogy társadalmunk e két nagy csoportjának, a szocialista építőmunkában kifejtett erőfeszítéseit e napon is értékeljük, és összegezzük az előttünk álló feladatokat. E vázlatos történelmi áttekintés jelzi, hogy az építők és a pedagógusok napját az évszakváltással összefüggő hagyományok hozták egymás mellé. Ügy gondoljuk azonban, hogy a pedagógusok és az építők ünnepe bizonyos értelemben összetartozó és egymáshoz kapcsolódó ünnep. Lényegében azt is mondhatjuk, hogy a munkásosztály és az értelmiség szövetségét e két fontos társadalmi csoport mindennapi kapcsolata és mai közös ünnepe is kifejezően szimbolizálja. Hiszen az üzemek, az intézmények — köztük az iskolák, az óvodák — a lakások, és az utak építői az életfeltételek, a „második természet" alakítói. Törekvésük, hogy önmaguk szakmai, emberi arculatának formálásával egyidejűleg munkánk, életünk feltételeit tegyék szebbé, jobbá. Ha így nézzük, a pedagógusok — az építők által alkotott üzemek és intézmények mai és holnapi dolgozóit, a lakások használóit nevelték, és formálják a jövőben is. Vagyis a tárgyak' és az azt használó emberek formálóinak együttes ünnepe a mai. < Az építők és a pedagógusok között a kapcsolat szűkebb értelemben is fennáll. Ahhoz, hogy a felszabadulás előtti időkből örökölt nagy kulturális elmaradást csökkentsük. felszámoljuk, fontos feladat volt az óvodák, iskolák, kollégiumok építése, ezekben az iskolákban viszont egyebek között az építőmunkásokat, a műszakiak utánpótlását is nevelték. Qinn eredmények állnak, mögöttünk, de uZC|l nem kisebbek mai gondjaink sem. A feladatok azonban egymásba is kapcsolódnak. Állandó gondja megyénknek az építőiparban is a szakmunkáshiány, különösen a szak- és szerelőiparban, és csökken a műszaki pályák iránti érdeklődés ls. Ügy hisszük, a pedagógusok pályaírányitó tevékenységén és a már szakmát választott fiatalok jó felkészítésének minőségén sok múlik annak érdekében, hogy az építőipar elegendő, jól felkészült, magas szocialista erkölcsiségű dolgozóval tudja mind nagyobb feladatait megoldani. A kapcsolat azonban fordítottan is igaz. Jól tudjuk, hogy építőiparunk nagy erőfeszítéseket tett az ipari üzemek, mezőgazdasági épületek, a lakások építéséért. Több területen országosan, sőt nemzetközileg is kiemelkedő eredményekről szólhatunk. Az erőfeszítéseket nem lehet kétségbe vonni, az eredmények azonban jól láthatóan szerényebbek az úgynevezett kapcsolódó intézmények és ezek között is az iskolák, az óvodák, a bölcsődék, a kollégiumok építésében. Ezt a hátrányt mielőbb felszámolni és a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeit megteremteni közös feladatunk, ebben a munkában azonban különösen nagy jelentőségűek az építőipar dolgozóinak fokozott • erőfeszítései. Megyénk mintegy tizennégyezer építőipari dolgozója sokat tett annak érdekében, hogy 1976-ban az építőipar termelése — az országost meghaladóan — hat-hét százalékkal emelkedett. Nem ünneprontás, csupán a realitás iránti kötelezettség mondatja azonban, hogy ugyanakkor a megyei célkitű lésektől elmaradt, és az eredmények mellett ez évre és a következő esztendőkre is jut még feladat a munkaszervezés, az anyaggazdálkodás, a munkafegyelem, a munkaintenzitás javítása, a határidők pontosabb betartása terén. Az építőipar 1977. évi I. negyedévi fejlődése mindenképpen pozitív tendenciát jelez, hiszen a hétszázalékos növekedése az országosnál dinamikusabb. Elismerésre méltó, hogy e termelésnövekedés mintegy 90 százalékárak forrása a termelékenység emelkedése. Az elmúlt évtizedekben az építőipari fizikai munkássággal együtt létszámában, szakmai felkészültségében és az új Iránti érdeklődésben egyaránt dinamikusan fejlődő tervezői, építőipari, műszaki értelmiség is jelentősen fejlődött, amit fémjelez az új technológiák kidolgozása, és bevezetésének gyakorlata. Nagy társadalmi érdeklődés kíséri azt a törekvést, amely a* immár fogalommá vált HIOB-program keretében az iskolák, óvodák, bölcsődék remélhetően gyors ütemű és elfogadható áron történő építését eredményezi házgyári elemekből, s elősegíti az e téren meglevő elmaradás megszüntetését. Az építőipar dolgozóinak jelentős szerepe volt abban, hogy megyénkben a lakásépítés üteme tízezer lakosra számítva meghaladta és meghaladja olyan ország laltásépitési ütemét, mint — többek között — Japán. A második ötéves tervben 8500; a harmadikban 13 500; a negyedikben mintegy 22 ezer lakás épült. A jelenlegi középtávú tervidőszakban mintegy 23—25 ezer lakás felépítése is reális célnak látszik. Mögöttünk van több nagy feladat sikeres megoldása — így a többi között — a szénhidrogén építési ré6ze, a Szegedi Biológiai Központ, a házgyár, a központi postapalota felépítése, a Szegedi Szalámigyár és Húsipari Kombinát, és a könnyűipar rekonstrukciója. Azonban a várható feladatok sem kisebbek. A lakásépítési terv teljesítése, a szegedi új klinika, a tv-stúdió, az áruházak felépítése, a konzervgyár, a kórházak, a Szegedi Nemzeti Színház, az elavult lakások rekonstrukciója, és má» feladatok várnak az építőipar alkotóira. A nagy feladatok megoldása az elmúlt évtizedekben kialakította megyénk építőiparának szocialista munkásságát, műszaki értelmiségét, dolgozói táborát, törzsgárdáját. Közöttük a legjobbak a szocialista brigádokban, a szocialista munkaversenyben helytállva tanúsítjak szocialista elkötelezettségüket. MPflUÁnlf Pedagógustársadalmának — lYlCyyblIA amint azt a megyei pártbizottság közelmúltban tartott ülésének elemzése megállapítja — számarányánál nagyobb a társadalmi szerepe a tudatformálásban, a felnövekvő nemzedék alakításában. Számuk a megyében — az óvodáktól a felsőoktatásig — mintegy nyolcezer, döntő többségük nő. A Központi Bizottság 1972-es, az állami oktatás továbbfejlesztésével foglalkozó határozatának megvalósítása minden tekintetben megnövelte a pedagógusok iránti követelményeket, amelynek a pedagógusok döntő többsége eleget tesz. A határozat óta eltelt immár öt esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy a határozattal való politikai egyetértés mindinlcább pedagógiai cselekvéssé válik. Bár nem csökkentek, hanem növekedtek a nevelők feladatai a tananyagcsökkentés, a korszerű technika szélesebb alkalmazása és más feladatok révén — és az évtized végén 6orra kerülő új tantervek sem ígérnek kevesebb tennivalót — pedagógusaink döntő többsége társadalmi elkötelezettséggel vállalja a minőségi többletmunkát a hatékonyság érdekében. Az új iránti érdeklődésüket érzékelteti, hogy az évente meghirdetett pályázatokra több mint száz színvonalas alkotást nyújtanak be. Pedagógusaink, a neveléstudománnyal foglalkozók részt vesznek az új tantervek, tankönyvek előkészítő munkálataiban. Jelentős erőfeszítéseket tesznek a fizikai dolgozók gyermekei, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek tehetsége kibontakoztatására, adottságuk és a társadalmi igények reális összhangjának megteremtése érdekében. A pedagógusok — az értelmiség más csoportjához viszonyítva — a legnagyobb számban és arányban veszitek részt a közéleti munkában. Sokat tettek es tesznek a munkásművelődés, a dolgozók általános és szakmai műveltségének fokozásáért Az eredmények mellett azonban vannak megoldatlan kérdések is. Alacsony a tankötelezettségi törvény teljesítésének a szintje, amelynek következtében ma még a megyében minden hatodik-hetedik 14 éves gyermek nem fejezi be az általános iskola nyolc osztályát. A 16 évesek között is bőven akadnak még ilyenek. Ez komoly nevelési problémákra is utal. Hiszen a gyermeknek tulajdonképpen az első alkotmányos kötelezettsége életében az alapfokú iskola eredményes befejezése. Erre többek között a pedagógusok sem figyeltek kellő módon. Jelentős előrelépés szükséges, hiszen pártunk XI. kongresszusa 15—20 éves távlatban már a középfokú oktatás általánossa tételét jelölte meg elérendő célként Vannak megoldandó feladataink a pedagógusok továbbképzése, önképzése terén is. Hatékonyabba kell tenni c.z ifjúság tehetségének kibontását, meg kell teremteni a palyairányulás és a társadalmi igény összhangját. Fejleszteni szükséges a pedagógus-utánpótlás hivatástudatra nevelését. Az ifjúság világnézeti arculatának formálása, testkultúrájának fejlesztése terén is vannak még a nevelőkön is múló megoldatlan feladatok. Pártunk életszínvonal-politikája realizálása menetében ez alkalommal is jóleső en utalhatunk arra, hogy a kormány a közelmúltban a bérrendezések sorában je. lentős helyet biztosított a pedagógusoknak de az intézkedések érintik az építőipai dolgozóinak egy részét is. n in] Végzett munka felett érzett jogos H IWI büszkeséggel és az újabb — megtisztelően nagy — feladatok megoldására való eltökéltség szándékával ünnepeljük ma közösen a kettős ünnepet, az építők és a pedagógusok napját. «ONCZ JÁNOS