Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

Vasárnap, 1977. június 5. Még egyszer a Shvoy-naplóról A

történettudomány jeles képviselői közül is kiemelkedtek azok, akik pszichikumuknál, alkatuknál és tárgyi tudásuknál fogva kezdeményezői, támogatót voltak az alkotó viták létrejöttének. E kevesek közül is kitűnt, és máig ható sugárzó ereje van például Molnár Eriknek, az MTA Történettudományi Intézete elhalálozott igazgatójának. Berend T. Iván akadémikus, a Magyar Történelmi társulat legutóbbi székesfehérvári vándorgyűlésen mondott elnöki megnyitójában szintén kifejezésre juttatta, hogy „a történettudománynak is érdeke az élénk, állandó publicisztikai érdeklődés". A ml vidékünkön a Délmagyarország több ízben vállalta, sőt magáévá tette a társadalomtudományok terén e hagyományok folytatását. Ezért örömmel olvastam Péter László „Shvoy Kálmán önarcképéhez" című Írását, mert a napló és visszaemlékezések szerzőjével kapcsolatban újabb adatokkal szolgál. Megerősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy eddig meg nem jelent munkák közzétételének nem lehet akadálya a még élő személyek léte, mert „a közéleti szereplő tűrni tartozik a jogos kritikát". Ugyanakkor arra sem vállalkozhattunk, hogy a naplók fontos részelnek elhagyásával, vagy egyes mondatainak kiragadott, már más értelmű csoportosításával éppenséggel történelemhamisítást kövessünk el. Például Shvoy hűen adta vissza, —mint ezt a többi eredeti, történeti értékű levéltári forrás megerősíti — a sorsdöntő 1939-es parlamenti választások körülményeit, törvénytelenségeit. Ez az összetételű parlament hagyta jóvá hallgatólagosan Bárdossynak a Szovjetunió ellen bejelentett hadüzenetét, s mindazt, ami ennek következménye lett: hazánk „a mohácsi mértékű pusztulás szakadékának" szélére jutott. Bátran állíthatjuk, hogy pártunk szövetségi és népfrontpolítlkája biztosítja, hogy „a név szerint említettek némelyikéire különösen „leszármnzottaikra" a közzétételből semmilyen hátrány sem „háramolhat". Ügy vélem, hogy a Shvoy-sorozat Iránti érdeklődésnek egyforma 3ulyú két oka van: egyrészt Shvoy Kálmán mindenképpen szines egyénisége, a politikai életben játszott szerepe, másrészt talán az, hogv a kor, amelyről Shvoy írt, időben közel van hozzánk, az ellenforradalmi korszak a legmélyebben rányomta bélyegét nemzeti történelmünk sorsdöntő alakulására. Magam Is hozzá szeretnék Járulni ahhoz, hogy a birtokomban levő, nagyszámú hozzászólásokból — melyek egyaránt érintik a sorozat közzétételét, Shvoy személyiségét, de különösen a horthysta-korszak eseményeit, jellegét — az értékes, új adatokat tartalmazó levelek közül néhányat közzé tegyek, — szerzőik hozzájárulásával. Kiss Sándor, aki hosszú Időn keresztül a szegedi Londoni körúti Nevelőotthon igazgatója volt, az alábbiakban szólt hozzá a cikksorozathoz: „A Horthy kör* sereglett tírsasSgMk Shvoy Kálmán ls tagja volt. Az etlenforradalml rendszerben — annak bölcsőjétól kezdve — nem ls akármtl.ven vezető pozíciókat töltött be. Gömböst „uborkaián leikapaszkodott kalandor"-nak mlnősiU. Ebben Igaza ls van. Ennek a „kalandornak" azonban Shvoy — egészen Gömbös haláláig — bizalmas barátja, tanácsadója volt. Shvoynak akkor már félelmetes közéleti hatalma volt Szegeden. Nélküle egv falevél ae rezdülhetett meg ott" Kiss Sándor a továbbiakban az lDJ5-tis képviselőházi választásokon lezajlott csalásokra hívja fel levelében a figyelmet: „Az akkori választási törvény szerint annak a pártnak jelöltjel kertHhettek fel a •szavazó lapokra, akik a szavazásra Jogosultak bizonyos számú ajánló aláírását be tudták mutatni. Nyüt ajánlás, titkos választás volt. En akkor a Szeged-Kettőshatári (Székhát) Iskola tanítója voltam. Április egyik napján reggelre Szeged tanyavllága összes pedagógusát berendelték a Rókusi tornacnarnokba szakmai továbbképzésre. Akkor azonban egy szó sem esett pedagógiáról. Zárt ajtók mellett közölték velünk: Gömbös miniszterelnök, Shvoy Kálmán stb. lesznek a kormánypárt képviselőjelöltjel. A Törvényszék elnöke másnap reggel 7 órakor fogja az általa hitelesített ajánlási iveket hivatalosan átadni a választáson részt venni kívánó pártoknak. Nekünk azonban ott — egy nappal előbb — kiosztották az ajánlási Íveket és az iskolakörzetünkben lakd szavazók névaorát. Az az utasítás hangzott el, azonnal vlsszatérve Iskolánkhoz tartsuk . „hazafias kötelességnek" még aznap és éjszaka Iskolakörzetünk szavazóinak aláírását összegyűltem a kormánypárt ajánlási ivére. Hogv a másnap reggel Induló ellenzéki pártok már ne tudjanak aláírást kapni." Szálkái Pál budapesti lakos a* 1939-es képviselőházi választásokkal kapcsolatos, közzétett Shvoy-feljegyzésekhez szólt hozzá: „A kormánypárt nvtnden stltnsM képviselő győzelmét gátolta. Én Shvoy képvlselöjelőltl bukását másként látom. Miután ön szegedi, ismert Ön előtt, hogy Shvoy a szegedi lajstromos kerületben lépett föl a Független Kisgazdapárt jelöltjeként. A listavezető Eckhardt Tibor volt. de mert Eckhardt több helyütt lépett föl, mindenki tudta, hogy a szegedi mandátumot átadja a lajstromon utána következő személynek, a szegedi shvoynak. Abban önnek igaza van: s MEP mindent elkövetett, hogy a dlsszldensek ne Jussanak mandátumhoz. de shvoy bukását nem e* a negatív törekvés okozta." Dr. Krier Rudolf szegedi lakos különösen Shvoy személyiségét értékelte levelében: „A szerzőt határozott, elképzelése! hez ragaszkodó. Impulzív természetű embernek Ismertem, aki teli volt ambíciókkal. Ez magyarázza, hogy a nyugállományban sem tudott tétlen maradni es ezért kalandozott el a politika területére. Befolyását és tekintélyét nagymértékben támasztotta alá a mögötte álló hátalmas családt Vágyon. De Ismertem a családot ls, amellyel kapcsolatba került. Egy naplóban mindig a szerző a főszereplő, az eseményékhez fűződő érzelmei, reflexiói teszik a beszámolást hangulatossá és eredetivé, ez azonban nem zárja kl és nem ls teszi feleslegessé a tények objektív értékelését. Ebben a naplóban azonban egyedül a szubjektum és az egocentrizmus tükröződik." Shvoy naplófel jegyzéseiben részletesen írt arról, milyen körülmények között következett be Horthy Miklós kiválasztása a honvédelmi miniszteri tisztségre. Ezzel kapcsolatban dr. Del Medico Imre budapesti lakos további észrevételeket közölt levelében: „A Shvoy-naplőban szó van arról, hogy Horthy Miklós érvényesülésében milyen szerepe volt az Arad megyei rokonságnak. Mivel anyám révén magam is Aradról származom, hallottam erről egyet s mást. A Tanácsköztársaság Idején Aradon alakult első ellenforradalmi kormányban számos helyi, megyei személyiség szerepelt. Károlyi Gyula Szegeden alakította meg második ellenforradalmi kormányát, 8 amikor izöba került, hogy kl kapja a honvédelmi tárcát. Pálmai Lajos lgazságügy-mlnlszter így hívta fel a figyelmet a már ott tartózkodó Horthy Miklósra: Hiszen Itt van a Purgly Magda férjel" Megjegyzem, hogy dr. Agócsi János szegedi orvos arról értesített, hogy Shvoy Kálmán még életében egy terjedelmes, saját kezűleg írt önéletrajzot adott át részére. Agócsi ezt készülő munkájában kívánja publikálni. Néhány észrevételt tennék még az említett, örömmel olvasott vitaindító s egyben kiegészítő Péter-cikkhez. A leglényegesebb vonatkozások, melyek cikkében szerepelnek: napló vagy visszaemlékezés, a titkossúg kérdése, és a Shvoy „önarckép" megrajzolása. A névelirásokhoz csak annyit szólnék, hogy Shvoy több esetben nem tudta francia stb. nevek pontos leírását, viszont jeleztem a sorozatot bevezető cikkben, hogy „nem hagytunk el és nem másítottunk meg egyetlen szót sem". Természetesen a készülő kiadványban lábjegyzetben közöljük a helyes névírást. A sorozatban többségében törekedtem a fontosabb országos és szegedi politikai személyiségek foglalkozásának és a közéleti szerepüknek közlésére. Az elkészült munkát nagyobbrészt a naplók anyaga teszi ki. Vitathatatlan, hogy naplóról van szó, az anyag nagy többsége Shvoy naponkénti feljegyzéseit tartalmazza, mi azonban elhagytuk az év, nap és hó kiemelését. Az ebből készült sorozat mind a naplók, mind a Shvoy által később készitett kiegészítésekből tartalmaz anyagot Talán helyes lett volna kurzív szedéssel elválasztani a kettőt, de leszögeznénk, hogy a sorozat szerkesztésénél a leglényegesebb szempont az olvasmányosságra való törekvés volt a legérdekfeszítőbb helyi részek kiragadása a munkából. Míg a leendő kiadvány már szoros időrendben halad. Bizonyára szívesen veszik az olvasók a kiadvány első sorainak, oldalának közlését, mivel ez éppen nem szerepelt a sorozatban. NAPLÖM mi ektotMr ti Mindenki érezte, hogy valami van a levegőben, de mi elől Voltunk az áUSaban, Kokkal Jobban a háborús psychosls és ar ellenséggel való szórós néxus hatása alatt alltunk, semhogy a hátul történő eseményekről tudtunk volna és azokkal törődtünk volna. Az AOK kiadott agy intézkedést, hogy bár megtette á lépésekét az ellenségeskedés beszüntetésére, azért az állásokat tartani kell, legyen mindenki eher, fegyelmezett, tettre kész és ne üljön fel izgatásoknak. Október IS. Beütött s bomba. Károly osztrák császár, mint Ilyen, egy Manifesztumot adott ki Bécsben, amely szerint Ausztriát nemzetiségeire oszlatja fel. Magyarországról ebben csak annyi van, hogy külön Intézkedik. Ez volt tulajdonképpen az egész felbomlás, széthullás okozója. Egyelőre a mi csapataink erről nem vettek tudomást. Október ti. Törökország letette a fegyvért, külön békét kötött. Ez már tényleges, általános bomlás. Október ». Ilyen légkörben, nagyban előkészülve a kiürítésre, kezdték meg az olaszok ZS-ról M-re virradó éjjel a támadást és ehhez a tüzérségi tűz előkészítését. Október is. Megkaptuk a parancsot a visszavonulásra. Ezen parancs szerint fokozatosan a 11. hadseregnek arra a vonalra kellett volna visszavonulni, amelyet 1916-ban a támadás beszüntetése után a front rövidítésekor elfoglalt. November f. A hadsereg parancsnokságtól intézkedés jött, hogy ml beszüntetjük az ellenségeskedést, ezért küldjenek az egyes hadosztályok parlamentereket az ellenséghez, amelyben ezt közöljük, hogy ök ls szüntessék be. Ennek az oka az volt, hogy a fegyverszünet megkötése nehezen ment. November S. MI autón megindultunk a hegyek között. Éppen Trieszt felett hallottam, amint az olaszok bevonultak Triesztbe. Feledhetetlenül szomorú látvány volt. Wienben feltartóztatták a vonatunkat s parancsra hivatkozva csak lefegyverzés után akartak tovább engedni. Bruckba érkeztünk a magyar határra. November 14. Budapestről tovább Irányítottam magam, s végre 8 napi utazás után november 14-én megérkeztem Szegedre. Mikor az állomáson reggel klvagoníroztam, furcsa, váratlan képet láttam. Az állomás tele menekültekkel. Szomorúan mentem haza. Ilyen szomorú volt a hazaérkezésem 1 A titkosság kérdésében úgy vélem, nem mérvadó, hogy Zadravecz és Prónay naplói véletlenül kerültek elő, Shvoy viszont az állami közjegyzőségen, illetve levéltárban helyezte el naplóit. Indokaim: Shvoy naplóiban ésviszszaemlékezéseiben — mint ezt a teljes anyag közzététele különösen alá fogja támasztani — olyan dolgokat ír le, melyekről maga is azt írta, hogy azok „nem a nyilvánosság számára készültek", továbbá az anyagra nézve 1952ben megjelölt 20 éves zárlati idő kikötése is a titkosságot támasztja alá, valamint az, hogy a „leírásban foglaltak nem adhatók kl senkinek". Ezt erősíti újabb 20 éves megőrzési és kutatási tilalom megjelölése a 90 éves Shvoy Kálmán által, mely nyilvánvalóan több mint 25 évvel a felszabadulás után már illuzórikus volt, ezért határozott másként örököse, özvegye. Tehát mindenképpen titkos, bizalmas anyagról van szó, amelyet jelentős beosztásokat betöltött szerző vezetett, ezért helye6 ezt a nyilvánosságra hozatalkor, eredetére utalva, a címben is megjelölni. Ügy gondolom, Péter László alapvetően téved annak megítélésében, hogy Shvoy feljegyzései „a tények előadásában keveset adnak hozzá a Horthy-korszak általános és szegedi történetének a helyi hírlapokból megismerhető képéhez". A sajtóanyagon túlmenően, ismerve a korszak levéltári forrásait tényként írhatom a következőket; Shvoy feljegyzéseiből egyedülállóan ismerhetjük meg különösen a Horthy-korszak első éveiben nagy jelentőséggel bírt titkos társaságok felépítését és működését, sem a sajtóból, sem a főispáni bizalmas és polgármesteri elnöki iratokból nem ismerhetjük meg a szegedi főispánok és polgármesterek — Aigner, Bárányi, Imecs, Tukats, Pálfy, Szécsényi stb. — által elkövetett korrupciókat, visszaéléseket, csak Shvoy naplóiból — aki leleplezte a személyeket —, a törvényhatósági és parlamenti választásokon elkövetett csalások és törvénysértések egyedülálló leírását adja, a horthysta parancsnoki és a magyar vezérkar, a „klikkek" szerepének kulisszák nögötti tevékenységét ismerteti, az uralmi rendszer és alakjainak jellemzése a szerző erős oldala, a német származású tisztek mindent elsöprő befolyásáról, a nyilas mozgalom előretöréséről, vezető kormányférfiak ebben játszott szerepéről tudósít stb., s számtalan további új vonatkozásra utalhatnék. Igen értékesek az „önarckép" megrajzolásához Péter László által fűzött megjegyzések, azonban nem kell meglepődni azon, hogy „egyetlen emberről sem ír jót, még saját közvetlen küzdőtársairól sem. Mindenki hitvány és karrierista". De „a szemlélet" nem „Shvoyt és emlékiratait jellemzi" hanem a magyar reakciót. Shvoy naplóiban ugyanis a haladás és reakció frontvonalait hiába keresné az olvasó: csak a reakció különböző csoportjainak mozgását láthatja. A történelem a tanú, hogy Shvoy nem hazudik, ha másokról — ellenfeleiről van szó. És ebben rejlik feljegyzéseinek értéke. Ezért az önleleplezó írások különösen érdekesek, főleg ha olyan ember írja, aki „benne volt a tojásban". Shvoy Kálmán pedig benne volt Shvoy Kálmán az 1939-es választások után — amelyen megbuktatták — már 1940-ben megkísérelte, hegy visszatérjen a politikai életbe. Nemrégen akadtunk Szeged vároe főispánjának bizalmas 11/1942. számú, ezzel kapcsolatos Iratéra. Shvoy első lépésként a „Tanyavilág" c. lnp szerkesztését a fölötte való ellenőrzést szerette volna megszerezni, amely a 39-es választások alkalmával kormányellenes magatartást tanúsított. Ez az eredeti okmány tanúsítja, hogy a Miniszterelnökség tudomást szerzett erről Tukats Sándor szegedi főispán révén, s megakadályozta, hogy „Shvoy Kálmán... a társadalmat irányító szerepét viszszaszerezze". A Miniszterelnökség nyilvánvalóan mindenkinél jobban tudta, hogy a kisgazda párti Shvoy Kálmán milyen veszélyes lehet számára. Ügy véljük, ez az okmány is bizonyítja a „baloldalra leszakadt" Shvoy Kálmán érzelmeit és tevékenységét. Személyiségének marxista értékelését tömören egy-két mondatban is megfogalmazhatjuk. A horthysta hadsereg fejlesztője, altábornagya, az ellenforradalmi rendszer képviselője, annak támasza volt hosszú időn keresztül. Miután közvetlen közelről látta, hogy mind Imrédy, mind az ország politikája milyen irányt vett, 1938-tól szembefordult a kormánnyal és a kormánypárttal, s Imrédy „diktatórikus követeléseivel szembefordulva" a kormányt megbuktató szervező parlamenti képviselők közé állott, • Sztranyavszky Sándor mellett az egyik fő szervező egyénisége lett az Imrédyt buktató csoportnak. A kormánypárttal való szembefordulása után a kisgazda párti tagságig jutott el. Gondoljuk csak meg hányan voltak, akik az ellenforradalmi rendszer feltétel nélküli támogatásától jutottak el annak bírálatáig vagy éppen a szembefordulásig, a legpregnánsabb a Bajcsy-Zsilinszky mértékű, általa bejárt út volt. Shvoy megvesztegethétetlen volt. Sorra megbuktatta a korrupciókba keveredett és csalásokat elkövetett szegedi politikusokat. Shvoy antifasizmusa, naplóiban léptennyomon Jelentkező Hitler és németellenessége pozitív tényező volt olyan Időszakban, amikor a magyar vezérkar többségében sajnos ez elképzelhetetlen volt. Aczél György nemrégen a Népszabadság május 1-i számának hasábjain irta, hogy a múltból nemcsak a „progresszió győzelmeit, csak a haladó osztályok hősies küzdelmeit kell kiemelni és megérteni... múltunkat kritikus szigorral kell megismernünk és megmérnünk, lehántva róla minden hamisítást.. „ hogy a valódi érték és jelentőség szerint becsüljük a történelmet". Ez utóbbiak ls különösen fontossá tették és odahatottak, hogy a „Dilmagyarország hivatást töltött be" a Shvoy-naplók és kiegészítése* közzétételével. PERNEKI MIHALT Könyveknek sorsa „.— habent sua fata Hbenr — („...a könyveknek is megvan a maguk végzete.") (Terentlanus Maurns) Több ezer éves társunk a betű, az írás. A kezdetben képlékeny agyagtáblára karcolt írásjelek később — a kisázsiai Pergamon város kézművesei találékonyságát dicsérve — pergamenre. Egyiptomban pedig papiruszra rajzolva örökítették az utódokra az emberi gondolkodás értékeit. De a fény, az érték mellett ott a sötétség, a talmi, melyet az indulatok rabszolgasága nemz. Az egyiptomi tudósok egész nemzedékeinek munkája nyomán létrehozott alexandriai könyvtárban félmillió tekercs papiruszt, tett tönkre a gondatlanság a közömbösség, a korrupdó. A királyi városrész Szerapeion templomában azonban még így is negyvenötvenezer tekercsnyi könyv maradt meg. A várost elfoglaló arab hadvezér, Amru parancsára fürdőket fűtöttek ezekkel. Mintegy fél évig tartott ez a „tüzelő", a könyvmáglya korai változata. De a könyvnyomtatás után sem változott sokat a helyzet. Legfeljebb annyit, hogy nem fürdőket melegített, hanem írókat perzselt halálra az elégetett könyvek lángja. A szerencsétlen véget ért II. Hajós röviddel Mohács előtt rendeletileg utasította Nagvszebennek városát, hogy a veszélyes Izgató Luther Márton könyvelt égettesse meg. Aztán még Inkább tökéletesedett az uralkodó osztályok önvédelme és a cenzúra fölállításával immáron elegendő volt egyetlenegy tollvonás, hogy a gyanús kéziratok el se juthassanak a nyomdász kezéig. „Nem, nem, a kormányoknak nem az a célja, hogy a cenzúra által a vallást, a moralitást oltalmazzák, hanem hogy a nép fel ne világosodhassák, hogy vele baromként bánhassanak" — írta Táncsics Mihály. A könyv közelmúlt ünnepe alkalmából gondoljunk most azokra is, aikik a gondolatot béklyóba verő cenzúra ellen üzentek háborút. Emlékezzünk Táncsicsra és a kezdetleges kis stencilgépek kezelőire, akik a későbbi korszakokban, az illegalitás körülményei között is vállalták az ész, a humánum védelmét a mindenkori barbárság és mindenféle fasizmus változatai ellen! l-egyen most a köny ünnepe az ő ünnepük is! Magunk pedig törekedjünk fölkelteni a tiszta könyvek örömét minél több emberben, s jegyezzük meg azt is, amit egy kevéssé ismert, 17. századi magyar írónál, Prágai Andrásnál találunk: „Mert ha az halottac olvasnánac, azokat én eleveneknec Ítélném, de ha az éló emberec könyveket nem olvasnac, azokat én viszontag halottaknac ítélem." TÉGI.ASY IMRE i