Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

15 Vasárnap, 1977. június §! V £ • Ady idézése A nagy évfordulók mindig megihletik a társművészetek alkotóit Ady Endre születésé­nek centenáriumi évében egy­re-másra láthatjuk-hallhatjuk az évforduló kapcsán született műveket. Tavasry Noémi gra­fikusművész linóba metszett Ady-emléksorozata az életmű tragikumára a legérzékenyebb. Tárlata a könyvhét esemé­nyeihez kapcsolódik, a Köz­művelődési Palota kupolájá­ban látható. A rugalmas munkaidő-rendszer tapasztalatairól A mikor a Figyelő című gaz­daságpolitikai hetilapunk 1976. november 25-i száma közel azonos című cikke megje­lent, megnyugodtam, hogy nem jártunk tilosban, mert: „A mun­kaidő beosztásának módját, fel­tételeit, korlátait a kollektív szer­ződésben (nálunk: Munkaügyi Szabályzatban) kell szabályozni." Az idézet a Munkaügyi Minisz­térium illetékes főosztályának ál­lásfoglalására hivatkozik, majd folytatja: „A felügyeleti szerv, il­letve a Munkaügyi Minisztérium engedélye nem szükséges, tehát: a munkaidőrendszer jogszabályi keretek között történő megvá­lasztása vállalati (szövetkezeti) hatáskör és feladat." A Munka­ügyi Szemle januári számában Gulyás Károly: „A rugalmas munkaidő-rendszer" című cikké­vel támasztja alá és bővíti ki — hivatkozva a Munka Törvény­könyvére — az előbbieket: „A munkaidő-rendszer megválasztá­sának a munkaadói és a munka­vállaló érdekek lehető legna­gyobb összhangját kell biztosíta­ni." Lehetőség van tehát rugalmas munkaidő-rendszer bevezetésére és alkalmazására. Szövetkeze­tünkben 1975-ben vezettük be ezt a rendszert a közgyűlés hoz­zájárulásával, a fentebbi tör­vényértelmezés — ma már biz­tatásként is ható — helyes alkal­mazásával. A bevezetést mint­egy másfél évi előkészítés előz­te meg, melynek 6orán a mun­katársak véleménykikérése mel­lett, a feltételek biztosítása után kíisérleti útjára indítottuk a be­vezetés ideiglenes ügyrendjével a jelenleg is jó hatásfokkal alkal­mazott munkaidő-rendszerünket. Külföldi utakon járt munka­társaink hozták az első híreket, 1973—74-ben. Ugyanebben az időben az itthon megjelenő sajtó­szolgálati anyagok között talál­tunk hivatkozó írásokat, előbb lengyelországi, majd nyugati — főleg NSZK — tapasztalatokról. Ezekben a cikkekben elsősorban az alkalmazotti (nem fizikai) munkaviszonyban dolgozóknak javasolják a bevezetést. Miután szövetkezetünk csaknem minden dolgozója statisztikailag is ide sorolt, vállaltuk a bevezetés kon­zekvenciáit. Az irodalomban hi­vatkozott gyakorlatból azt olvas­tuk ki, hogy a javasolt rugalmas munkaidő-rendszer fokozottabban alkalmazkodik az elvégzendő munkához, összhangba hozza egy­mással a munkahelyi és magán­jellegű teendőket. Ez lehetőséget ad a munkavállalónak, hogy a mnukavégzése során a lehetséges legnagyobb szabadsággal rendel­kezzek. ugyanakkor az optimális teljesítményre törekvéssel azono­suljon munkájával és szakmájá­val. Lehetőség tehát rrra, hogy egyéni hajiamnak megfelelően le­gyen bt osztható az erő és az ew-gia napközben, a munkahét, illetve a hónap alatt. A kedvezőbben kihasználható szabad idő aktív pihenést, ered­ményes regenerálódást biztosit. A szabad idő helyes, igények sze­rinti eltöltése kedvezően befolyá­solja a munkába visszatérés után a termelékenységet. A jó és ele­gendő pihenés a későbbi jó mun­ka alapja. Tervezésnél nem kell külön hangsúlyozni, milyen fon­tos a szellemi fáradtság eredmé­nyes regenerálása, amely a to­vábbi tevékénységben a szakmai­lag biztonságos munkavégzést je­lenti. Az indokok és várható ered­mények mellett a bevezetés elő­készítésében rendkívül fontosnak tartottuk a lehetőségek olyan vizsgálatát is, amely a munka­rend egyes merev előírásaira vo­natkozó szempontoknak az új rendszerben történő feldolgozásá­hoz vezet. Ezek közül néhány: a késések tényének kizárása, munkaidő alatti magáneltávozás lehetőségének biztosítása, terve­zési munka egyes periódusaiban előálló meghosszabbított munka­napok elismerése, egyes munkák befejezése után a biológiailag is fontos és szükséges rövidebb munkaidő. A bevezetést jelentős anyagi ráfordítás, előkészítő adminiszt­ráció, ismertető előadások után egy negyedévre kísérletezve hatá­roztuk el. A tapasztalatok már az el6ő hetekben igen fontos eredményt igazoltak. A beveze­tés előtti időszakkal kapcsolatos irodalomban fellelhető — a be­vezetéssel kapcsolatos — jelensé­gek mutatkoztak ugyan, de több­ségükben kedvező eredménnyel, és így segítettek feltárni a ta­pasztalatlanságunk miatti indítá­si hibákat, melyeket napjainkig csaknem teljes egészében sike­rült kijavítanunk. A bélyegzőóra nem lett „elő­kelő idegen" az üzemházban, azok is használj ált, akik egyéb­ként kötetlen munkaidővel dol­goznak. Megszűnt a reggeli roha­nás, elkésés és ezzel együtt járó stresszhatás, idegesség, viták. Kü­lönösen kedvez a rendszer azok­nak a szülőknek, akiknek óvo­dás korú gyermekeik vannak. A magánügyek munkaidő alatti el­végzésének lehetősége nem kíván indokolatlan kitalálásokat. A ma­gánügyekre igénybe vett munka­időt le kell dolgozni. A munka­társak önmagukkal lehetséges rendelkezése kamatozott a mun­kafegyelemben. öntudatot ho­zott az egyébként alkalmazható trükkök helyett. A munkaidejét mindenki a saját teljesítőképes­ségéhez illeszthette, és ez kedve­zően befolyásolta a termelékeny­séget. A bevezetés során alkalmazott újszerű munkarendi előírások: reggel fél 7-től fél 9-ig lehet kezdeni; törzsmunkaidő (blokk­idő) naponta fél 9-től 15 óráig; havonta plu6z—mínusz 9 mun­kaóra csúszás lehetséges; napon­ta a törzsmunkaidőben legalább 4 órát le kell dolgozni; befejezni 15—19.30 óráig lehet. Már megoldottuk a bevezetés óta a szabadságok, a kiküldeté­sek, a munkaidő alatti hivatalos eltávozások, a társadalmi mun­ka, az oktatások, a rendezvénye­ken való részvételek stb. órael­számolásait. Megoldandó felada­taink: a lehetséges teljes mun­kaórák (6,30—19,30) folyamatos ellenőrzése; az ebédidőnek a szo­kásosnál hosszabb, esetleg 1—3 órás lehetősége; a többletórák el­lenében egész nap, vagy második szabad szombat igénybevétele ós a havi csúszóidő növelése. Van még mit tenni az ügyren­dünk teljessége érdekében, de azért nem panaszkodunk, a rend­szer nálunk bevált, bátran ajánl­hatom mindazon szövetkezetnek, ahol az alkalmazotti (nem ter­melő) állomány a lehetőséget ké­ri, és a vezetés azzal egyetért, de ajánlhatom kellő előkészítés után termelőüzemekben is, ahol a fel­télej^c megteremthetők. . Miután cikkemet vitaindítónak is szántam, a rendszer bevezeté­sét elfogadóknak néhány gondo­latot még a nélkülözhetetlen fel­tételekről. — A hagyományosnál a rugal­mas munkaidő-rendszer magasabb szervezettséget kíván. Az egysze­rű kezdés és munkabefejezési ak­tusok helyett néha bonyolultabb munkaidő-elszámolási feladatokat is meg kell oldani, és erre fel kell készülni, de feltétlenül még a bevezetés előtt. — A rugalmas munkaidő nem­csak a munkaadó javát szolgál­ja, mert nem lazítja a munkafe­gyelmet, segít áthidalni a mun­kacsúcsokat, jelentős mennyiségű túlóra szüntethető meg stb., ha­nem a munkavállalóét is, ezért ennek a kérdésnek a fontosságá­ról nem szabad elfeledkezni az ügyrend megfogalmazásánál. — Csak teljes technikai felsze­relés és kísérletként kipróbált — mindenre kiterjedő ügyrend — birtokában ajánlatos a próbaidő­re történő bevezetés, mert akkor nem lesz a rugalmas munkaidő bevezetése hazárdjáték, hanem tudatos felkészüléssel végrehaj­tott korszerű munkarend-beveze­tés. — Mint mindenben, itt is a ve­zetők segítőkészsége kell a beve­zetéshez, de előre számolniuk kell azzal, hogy a beosztottak ebben a rendszerben inkább feladat-, mint idöcentrikusok lesznek, és ez adott esetben a vezetőtől is más hozzáállást vár el. Mi magunk permanens módon ellenőrizzük ügyrendünk haté­konyságát, gyűjtjük a tapasztala­tokat, a közeljövőben ismét fel­mérést végzünk munkatársaink között a részükre előnyös vagy kedvezőtlen tapasztalatokról. Ezt minden helyen ajánlhatom, mert igen sók jó ötlet, javaslat kerül ilyenkor napirendre. Mindezek együttes hatása jelentheti az eredményességet, de természete­sen még igen sok kérdés lenne megfogalmazható az előkészítés­sel, a bevezetéssel kapcsolatban. Ehhez ajánlhatom a bevezetőben hivatkozott két, a témához igen értékes anyagot, melynek tanul­mányozása hasznos útmutatást adhat a kérdésben érdeklődők számára. MARTA JÖZSEF, a Szegedi Tervező Szövetkezet elnöke Simái Mihály Visszhangtalan ez is enyém — mondom a pillanatra de mar kihűl cseppkővé lényegül csöndjébe zárja a birtokviszonyt újra meg újra cseppkő-csillagok nőnek fölébem s bármit mondanék kőbe zárná a barlangboltozat e visszhangtalan-ragyogású ég Csanddy János Károlyi Amy Tavasz A rózsák, amikor kinyíltak, mindjárt kortyolni kezdték a levegőt, mely saját illatuktól volt terhes. Az akácvirág súlyosan csüngött a levelek zöld pénzel között. Az ibolya kéken kérdezgetett, mászkáló hangyák adtak' választ az jbolyabokorban. S csupa vidám színét a kertbe keverte az ég. Ágyrajárók esővízzel telik a tányér pléhtűzhely téglazsámo'y aki itt ült evett ivott madár iszik a poharából ®s az a másik kinek' sisakja ott gurul egyik helyről a másik helyre kicsi kövér asszony kereste Orlsten, micsoda szeszes álmok gőzölögnek az alagsorból áthatnak téglát, vakolatot valaki horkol s ti többiek ti rücskösök és feketék dobjon rátok takarót az ég

Next

/
Oldalképek
Tartalom