Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

A Vasárnap. 1977. rnájtis 15. Kézfogások Hallom: hosszú Ideig gondban voltak, a szegedi restaurátorok. Öpuszta­szerre készítik a Feszty­körképet, leendő nemzeti emlékparkunkba, ám a helyreállításhoz szükséges méretű vásznat Magyar­országon nem tudták be­szerezni. A lódzi, lengyel testvérvárosi küldöttség múzeumlátogatás közben szerzett tudomást az aka­dályról, amelyet mindjárt el is hárítottak: Lódz tex­tilgyára „besegít" a sze­gedi restaurátoroknak. Ol­vasom: Bács-Kiskunban és a Krímben közös kiadású könyv jelent meg. magyar és orosz nyelven számol be a magyar és szovjet terü­let tizenöt évi együttmű­ködéséről, barátságáról. Emlékezzünk csak! Ami­kor az emberiség figyelme Sztálingrádra összponto­sult, a hitlerista Luftwaf­fe bombáitól oly sokat szenvedett Coventryből ér­kezett javaslat, hogy lé­tesítsenek baráti kapcso­latot a két város között. Aztán megalakult a Test­vérvárosok Világszövetsé­ge, amelynek első ma­gyar tagja Dunaújváros, éppen az angol Coventryt választotta testvérváros­nak. Majd — ez már így illik — világnapja is lett a testvérvárosoknak: ilyen­kor köszöntő táviratok egész sora járja be a Föl­det; városok, megyék üd­vözlik egymást. De ha az egész csak ennyiből áll­na. no, meg néhány de­legáció vendégeskedéséből, akár formálisnak is bé­lyegezhetnénk ezeket a ba­rátságokat. Am a kapcsolatok a be­mutatkozással csak elkez­dődnek. Minden egyes is­merkedéssel is erősödnek a határokon túli kézfogá­sok, de mély barátsággá a kultúra, a sport, a gazda­sági-műszaki, a tudomá­nyos együttműködés meg­annyi változata ötvözi őket. Hogy Szegeden, Odessza nevének hallatá­ra mindenki az újszegedi lakótelepre gondol, vagy hogy Egerben Csebokszá­riról neveznek el egy egész városrészt, az több mint egyszerű udvariassági gesz­tus. Jelképe a népek ba­rátságának. A cikk elején említett példákat annyi, de annyi hasonlóval tud­nánk kiegészíteni 1 Ma már hazánk legtöbb városát baráti száltik fű­zik mind a szocialista, mind pedig különböző tő­késországok városaihoz. Természetesen a legszéle­sebb körű kapcsolat a szo­cialista országok között alakult ki, s ez nem szo­rul különösebb magyará­zatra. Az azonban igen, hogy milyen fejlődési le­hetőségek előtt állnak e kapcsolataink. Mindenek­előtt egy-egy város, terü­let barátságának konkrét tettekben is meg kell nyil­vánulnia, ehhez pedig nem elég a szűken vett- proto­kollismerkedés, lakóik­nak is mind többet kell tudniuk arról a városról, megyéről, amellyel kapcso­latot tartanak. Erre szol­gálnak a tárlatok, kiadvá­nyok. a különböző barát­ságvonatok. vendégszerep­lések. Lódzban tartottak már Csongrád megyei he­tet, a szegediek készül­nek Lódz bemutatására és így tovább. Üj és hasznosnak ígér­kező vonás, hogy egy-egy város üzemei, termelőszö­vetkezetei is kapcsolato­kat teremtenek az illető testvérváros hasonló pro­filú gyáraival, gazdasá­gaival E kapcsolatokból egyre-másra alakulnak ki a termelési együttműködé­sek, tapasztalatcserék, s nem ritkán szállítanak egymásnak már berende­zéseket, terveket is a „szomszéd várak". Nem véletlenül használ­tam a szomszéd szót. Hi­szen bármilyen messze vannak is egymástól a te­lepülések. lakóik olyanok, akár a jó szomszédok: örülnek a másik sikeré­nek, segítenek ott, ahol tudnak. A határokon túli kézfogások a közösségek közelségét mérik. Nem ki­lométerekben. T. E. A tanulással, munkával el­telt hétköznapok után ün­neplő iskolavárossá válto­zott Szeged a héten. A fel­sőoktatási intézmények és a középiskolák végzős diák­jai — a szép hagyományok szerint — dallal, virággal, vi­dámsággal búcsúztak az al­ma materektől tanáraiktól oktatóiktól. A JATE és a Szegedi Élel­miszeripari Főiskola utol­sőéves hallgatói már ko­rábban megtartották az ün­nepségeket, de a legtöbb sze­gedi diák az elmúlt két na­pon ballagott. Pénteken a SZOTE gyógyszerésztudomá­nyi karának végzősei a Sza. badság moziban rendezték meg ünnepségüket, tegnap délben pedig az orvostu­dományi kar 233 hallgatója (209-en általános orvosok, 24-en fogorvosok) járta vé­gig a klinikákat, majd a Dóm téren hallgatta dr. Cserháti István retkorhelyet­tes búcsúszavait. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tegnapi ballagási ünnepsé­gén, a Szabadság moziban dr. Moholy Károly főisko­lai főigazgató mondott be­szédet. összesen 245 jö­vendő pedagógusnak szól­tak a jó munkára biztató szavak. A város valamennyi kö­zépiskolájában is tegnap rendezték meg a ballagási ünnepségeket. Összesen 1362 negyedikes, 471 gimnazista és 1)91 szakközépiskolás bú­csúzott el iskolájától (A középiskolás ballagók kö­zött ezúttal kevesebben van­nak a lányok, mint az elő­ző években: összesen 633­an.) Az is hagyomány már, hogy az ünnepségeken együtt látni a fiatal és az idősebb arcokat: ballagnak a kö­zépiskolák esti- és levelező tagozatain végző felnőttek is. Az idén összesen 894-en (702-en tanultak a szakkö­zépiskolákban). közülük 527-en fizikai dolgozók. A szülők, pedagógusok, gyerekek közös és szép ün­nepnapja után hamarosan a középiskolások nagy erő­próbája, az érettségi követ­kezik. Holnap, hétfőn írják a magyar írásbeli dolgoza­tokat. A gimnazistáknak Ballagnak a Gutenberg utcai közgazdasági szakközépis­kola diákjai kedden, a szakközépiskolá- A matematika, fizika és bio­soknak csütörtökön a ma- jógia közös (érettségi-egve­tematika írásbeli követke- felvételi) dolgozatokat zik. kedden-szerdan a szak- ' " mai tárgyakból vizsgáznak 23-án es 24-én írjak a a szakközépiskolák tanulói, diákok. Szegedi karmester sikere Lezárult a II. karmester­verseny válogatója: a hat magyar versenyző közül Cser Miklós, a Szegedi Nemzeti Színház és Koncz Tamás, az Állami Operaház, dirigense jutott tovább. Az idei kar­mesterverseny válogatóján negyvenen indultak, közülük tizenhatan vehetnek részt az elődöntőn. A válogató for­dulói a MAV Szimfonikus Zenekarának közreműködé­sével — a kőbányai Pataky István Művelődési Otthon színháztermében zajlottak le. Lényeges újdonsága volt az idei válogatónak, hogy a részt vevő zenekar is ponto­zott. s a zenészek vélemé­nye nem minden esetben egyezett meg a zsűri dönté­sével. A versenyzők 20—20 percet kaptak Mozart-,­Beethoven-, Schubert- és Rossini-művek életre kelté­sére. Az erős mezőnyre jel­lemző, hogy az egyik induló, aki az első karmesterverse­nyen bejutott az elődöntőbe, mo6t jobb felkészüléssel már nem kerül kamera elé. A vá­logató részfelvételeit vasár­nap sugározza a televízió. Az elődöntő felvételei hét­főn kezdődnek a tévé 4-es stúdiójában. Kedden és szer­dán láthatják a televízió né­zői a 16 karmester versengé­sét. Az elődöntőből a közép­döntőbe kilencen juthatnak tovább. Tanulmányi versenyek eredményei Az országos középiskolai tanulmanyi versenyekről újabb szegedi gimnazisták sikereiről érkezett hír. A Ságvári gimnázium tanulói közül hárman is bejutottak a legjobb tíz közé, ahol orosz nyelvből Farkas Ildikó ötö­dik, Nagy Katalin tizedik (szaktanáruk: Gábris Ida), Bogáts Gábor pedig biológiá­ból tizedik (szaktanár: dr. Minker Emiiné). Mindhár­man természetesen felvételi vizsga nélkül kerülnek be az egyetemekre. Remekeltek a ságváristák a középfokú nyelvvizsgán isr. Szegeden egyedülálló, hogy 13 diákjuk tett le francia nyelvből kö­zépfokú vizsgát Budapesten (szaktanár: Kovács Béla). A Ságvári gimnáziumnak to­vábbi két tanulója: Ke­méndy Eszter és Valkusz Pál az érettségitől függetlenül nyert feltételt az NDK, il­letve a Szovjetunió egyik műszaki egyetemére. Az országos építőipari ta­nulmányi versenyen Lakatos István, a szegedi Vedres Ist­ván Építőipari Szakközépis­kola negyedik osztályos ta­nulója harmadik díjat ka­pott, így az érettségi vizsgán máris jelese van a szakmai tárgyakból, s nem kell fel­vételiznie a műszaki egye* temre. Pártnapok Szegeden és a járásban A most következő héten az alábbi helyeken tartanak pártnapokat. Szegeden: Május 17-én. kedden 14 órakor a MAHART-nál dr. Varga Dezső; 17 órakor a Belváros III. pártszervezeté­nél Hernádi János lesz az előadó. Május 19-én, csütörtökön 14 óra 15-kor az Ikarus sze­gedi gyáregységénél dr. Oz­vald Imre; 14 óra 30-kor a kéziszerszúmgyárban Pap­di József; 15 órakor a szem­klinikán Fodor Gábor; 16 órakor a MÁV Petőfi Kul­túrotthonban Török József, az MTA Biológiai Kutatóin­tézetében dr. Koncz János, a József Attiia Mgtsz ben Lu­dányi István tart pártna­pot. Május 20-án, pénteken 14 óra 30-kor a gumigyárban dr. Varga Dezső; 15 óra 30­kor a tanácsi szolgáltató vállalatok pártbizottságán Berta István: 16 órakor a levéltárban dr. Tamasi Mi­hály lesz a pártnapi előadó. Á szegedi járásban: Május 16-án, hétfőn 16 órakor az újszentiváni ta­nácsházán Takács Ferenc tart pártnapot. Május 18-án, szerdán 14 órakor a tiszaszigeti műve­lődési házban Horváth Irén; 15 órakor a szegedi járási hivatalnál Perényi István; 18 órakor a röszkei Kossuth Mgtsz-ben Vörös Lajos lesz az előadó. Május 19-én, csütörtökön 17 órakor a pusztaszeri mű­velődési házban Apró Fe­renc, a kisteleki művelődési házban Perényi István tart pártnapot. Május 20-án, pénteken 14 órakor a deszki művelődési házban Gila Ferenc; 16 óra­kor az öttömösi pártházban Wiegand Gyula, az ópuszta­szeri pártházban Kecskemé­ti Gáspár; 18 órakor a rú­zsai pártházban Zahorán Já­nos lesz az előadó. Makón, május 18-án, szer­dán > 14.30-kor a FÉG-nél dr. Perjési László tart pártna­pot. Hódmezővásárhelyen, má­jus 18-án, szerdán azSZTK­ban 16.30-kor Szabó Sándor lesz az előadó. íállítási napló DÉL-ALFÖLDI TARLAT SZENTESEN. Mindenekelőtt az örömöknek adjunk han­got. A Dél-Alföld művészei­nek, s főként az alkotások­nak, az amúgy is zsúfolt ki­állítási programban, nem kell ezentúl évenként végig­vándorolni a négy várost, Hódmezővásárhelyt, Gyulát, Szegedet és Szentest. Mos­tantól felváltva fogadják a városok a tájegység képző­művészeit. Ez a döntés re­mélhetőleg egy alakuló, az eddiginél egészségesebb ki­állításpolitika első fecskéje. (Nem is az első, hiszen a bé­késcsabai Alföldi Tárlatot ezentúl kétévenként, biennálé jelleggel szervezik!) A má­sik öröm, hogy Szentes vá­ros patrióta gondoskodással, nagy szeretettel, nemes ha­gyományaihoz méltón bábás­kodott a tárlat szervezése, rendezése fölött. Nem rajtuk, a kamaratárlatokra készült kiállítóterem szűkösségén múlt, hogy nem elég átte­kinthető, nem elég látványos a bemutatott anyag. (Záró­jelbe kívánkozó gondolat: Szentes a tömegközlekedési eszközökkel messzebb van, mint Budapest!) Jó volna tudni, a beadott anyag és a zsűri szigora között milyen összefüggés van — 52 mű­vész 84 munkája került kö­zönség elé —, mert bejutott néhány átlagszínvonalat rom­boló mű, s patinás, vonzó nevek hiányoznak. A hiányok és örömök dísz. szemléje után a kiállítás el­ső impressziója, hogy az előző kollektív tárlatokhoz képest megszaporodott a Konferencia a barokkról Szombaton véget ért Győ­rött A magyarországi barokk kezdetei című tudományos ülésszak. A négynapos ta­nácskozás résztvevői, a bu­dapesti, a debreceni é6 a sze­gedi tudományegyetemek magyar irodalomtörténeti tanszékeinek oktatói és hall­gatói előadásokat hallgattak az európai- barokk-kutatás és a magyar barokk irodalom összefüggéseiről, a barokk irodalom győri vonatkozásai­ról, és a 17. század eleji ma­gyar költészet poétikájáról. Megvitatták azokat a törté­nelmi-társadalmi körülmé­nyeket, amelyek a barokk kialakulásához vezettek. A hazai előadókon kívül külföl­di szaktekintélyek is tartot­tak előadásokat a barokk irodalom témakörében. Az ülésszak résztvevői megismerkedtek Győr ba­rokk belvárosának műemlé­keivel, kirándultak a pan­nonhalmi. várba is. portré, az emberábrázolás. S nemcsak megszaporodott, hanem jó, kvalitásos arcké­pekkel, figurákkal gazdago­dott. Kapásból föl lehet nyolc-tíz nevet sorolni, akik komolyan veszik a portré­festés és -mintázás szorító hiányát, s mind többen vál­lalkoznak a nagyobb isme­retanyagot, elmélyülést, er­kölcsi-társadalmi azonosulást igénylő munkára. Csikós András, Dér István, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Nó­vák András Stéhlik János, Zoltánfi István, Koszta Ro­zália, Lantos Györgyi, Zay­zon Ágnes sorba állított név­jegyzéke sokféle megközelí­tést, művészi színvonalat, stiláris megoldást takar, s talán ez a gazdagság az egyik erénye a portréknak. A mély, családi kapcsolato­kat hordozó reális arckép, a dokumentalista pontosság, a summázott tipizálás, a lírai megfogalmazás, a dekoratív összegzés, a groteszk irónia, az oldott festőiség, a tömör jelképiség egyaránt megta­lálható. Ezekkel a portrék­kal nemcsak gazdagabb lett a Dél-alföldi Tárlat, hanem émberileg, tartalmát tekint­ve mélyebb is. Természetesen most sem száműzték a hagyományok­hoz erőteljesebb szálakkal kötődő tájképeket. Közöttük a régi paraszti életforma, a tanyavilág még mindig a fő ihlető forrás, egyre apadó intenzitással, egyre kevesebb újat tartogatva. Mégis szíve­sen álldogálunk Szalay Fe­renc Szekéren című képe előtt, nemcsak azért, mert mesterien felépített, festői­leg pontosan kidolgozott, ha­nem azért is, mert néhanap­ján a „soklóerők gépkorá­ban" fel-felkívánkozunk gye­rekkorunk zörgő szekereire, de túl a nosztalgiákon, egy életforma szekerezik felénk, egyre közelebb, hogy hoz­zánk elérve bennünk a múlt értékes és tanulságos kristá­lyává nemeseedjen. Zombori László, a Koszta-emlékpla­kett és -díj idei nyertese a festőiség olyan útján jár, ahol egyre kevesebb a való­ságelem, a konkrétum, a szervező erő, mind több a fakturális bravúr, főstől vlr* tuozitás. Képeinek értékei* hez, Zombori tehetségéhez nem férhet kétség, a serpe­nyő megbillenésének veszé­lye azonban fönnáll. A grafika mostani bemu­tatkozása nemcsak számsze­rűségében vérszegény, ha­nem meglehetősen tanul* mányjellegű ls. A szobrok között — itt is sok a hiány­zó, méltán keresett alkotó — pedig a családi élet apró életképei dominálnak, válta* kozó színvonalon. Figyelmet érdemelnek a szegényes anyagban Lapis András szobrai, Gera Katalin, Lan­tos Györgyi és Mladonyiczky Béla érmei. FARKAS PAL SZOBRAI. „Nagy örömmel térek haza szülővárosomba kiállítani" — írja kiállítására invitáló­meghívója szövegében Far­kas Pál szobrászművész. A Közművelődési Palota Kupo­lájában rendezett kiállítás szép művészi élmény. Far­kas Pál nagyszerűen ismeri és szereti anyagát, legyen az fa, agyag vagy bronz. Plasztikáinak egyik téma­köre a család: felesége, gyer­mekei gyakran szolgálnak modellül Ezeket egyszerre jellemzi a játékosság és sze­retet, személves közvetlen­ség és a műfaj megkövetel­te állandóság. Nagyobb igénnyel készült szegedi tár­laton már látott Érmész cí­mű faszobor, a Tavaszi osz­lop címet viselő, köztérre kí­vánkozó a'kotás. a Baglyos című nagvméretű fadombor­mű és a Gyermekét féltő cí­mű szobor. Jó érzékkel öt­vöz egv-egv művön belül kü-, lönböző anyagokat — régi kereket, paraszti eszközöket, széltépte-eső-áztatta kerítés­darabot. Ezek nemcsak iz­galmas plasztikai alakzatok, hanem — és elsősorban! — tartalmi hordozók. Farkas Pál ebből a város­ból startolt, Tár»ai Antal és a szegedi iskolák tették fa. risznyájába az indulás ha-; mubasült pogácsáit, s mos-i tani kiállításán már ezen in­dításokhoz hű, érett művész, ként jelentkezett. Tandi Lajos sp

Next

/
Oldalképek
Tartalom