Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

A szabad jövő lovagjai A

költészet napja alkalmából Juhász Gyula életéről, költészetéről beszéltem szülőfalum, Jánoshalma gimnáziumi ifjúságának. Utána az egyik érettségire készülő fiú föltette a kérdést: igaz-e, amit a nagy magyar irodalomtörténeti kézikönyv mond Juhász Gyuláról: az osztályharc gondolata idegen tőle. Nem emlékeztem az immár tucatnyi éve, 1965-ben megjelent kötetnek erre a megjegyzésére. Annak idején olvastam, itthoni példányomból azután láttam, hogy akkor magam is aláhúztam piros ceruzával a föltűnő mondatot. Utóbb azt is látom, hogy ezt a megállapítást Kiss Ferenc, a Juhászról szóló fejezet szerzője, a forradalmak időszakáról -állapítja meg, s erre a korszakra vonatkozóan tökéletesen érvényes is. Csakhogy nem szabad általánosítani: éppen a forradalmak és az ellenforradalom tanulságai nyomán Juhász Gyula is változott, fejlődött. A forradalmak bukása után újjászerveződő szegedi szociáldemokrata pártnak tagja lett, s a húszas évek elején 6zorgos tevékenységet fejtett ki a munkásmozgalomban: elnöke volt a Munkásotthon kulturális bizottságának, rendszeres előadója a Maros utcai kiskaszinónak, az akkori Munkásotthonnak. Ifjú földimnek könnyen tudtam felelni. Már előadásomban bemutattam hangfölvételről, Bessenyei Ferenc kiváló tolmácsolásában a költőnek Üj vallomás című versét, amely 1923 karácsonyán jelent meg. Bóka László szerint ennél hatalmasabb verset nem írtak Ady halála óta, és hatalmasabbat csak József Attila írt — Juhász Gyula halála után. Ennek a költeménynek első szakasza — 12 soros versszak, szinte tömb — a szerelmi vallomás hangján, szókincsével, szenvedélyével szól a költőnek a nép, a munkás és a szenvedő iránti szeretetéről, odaadásáról. Ám a második tömb azokkal fordul szembe, akik ennek a népnek ellenségei, akik okai a szenvedésnek: akik gátjai a nép fölszabadulásának, emberi és társadalmi szabadságának: Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek. Kik renyhe jólét párnáin henyélték, S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet, és hogy szent [az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger, Ki sötét odúkból fénvre vágyva Majd győzni fog a földön nemsokára! Juhá6z Gyula számára természetesen „az osztályharc" nem rideg logikai végeredmény, ő költő, számára az érzelmi indítékok szétválhatatlanul fonódnak egybe az értelmi tanulságokkal. Igaza van Kiss Ferencnek, amikor a már idézett mondatát így folytatja: „A szocializmustói békét vár, a szelídség, jóság krisztusi szellemének uralmát." Valóban: ezért is állott a „vértelen és könnytelen" proletárforradalom mellé 1919 tavaszán. De az ellenforradalomból meg kellett tanulnia, hogy a történelem hozhat olyan helyzeteket, amikor az erőszakkal szemben erőszakot kénytelen szembeszögezni az is, aki nem akar támadni, csupán védekezni. ö az osztályharcot nem Vart pour Vart, nem önmagáért, nem „az erőszak bűvöletében", nem szadista ösztönök kiéléseként tartotta — adott esetben — elkerülhetetlennek, hanem történelmi kényszerként, amelyre a védekezés szorítja rá a munkásosztályt, a munkásmozgalmat. Ez a fölismerése legvilágosabban A szabad jövő lovagjai című versében fogalmazódik meg. Ezt a versét 1927. május 1-ére írta, éppen fél évszázada tehát, és a Népszava június 5-i számában jelent meg. Kötetben csak a fölszabadulás után. 1947-ben; Ertsey Péter válogatásában. A cím jelképesen bár, de expressis verbis, szó szerint a munkásmozgalom harcosairól szól. ök a szabad jövő lovagjai: újkori Szent Györgyök, akik legyőzik a modern sárkányt, a Tőkét. Juhász Gyula költészetének jelképrendszere, hasonlatkincse gyakran táplálkozik a vallás forrásaiból. Érthető ez családjának légköréből, a maga piarista diákoskodásából, sőt rövid szerzetesújonci közjátékából, de az egész életén át — nem minden belső vívódás nélkül — megőrzött istenhitéből, nem dogmatikus, inkább a népéhez hasonló vallásosságából is. Főként szerelmi líráját szövik át a katolikus liturgiából merített, világiasított szóképek ; elsősorban az Anna-verseknek a Mária-tisztelethez hasonlatos, az áhítatos rajongás hangulatát árasztó szószövetét jellemzik (Profán litánia, Coronatio, Anna örök stb.). De alkalmas volt Juhász Gyula számára ez a gazdag művelődéstörténeti örökség a munkásmozgalom világának ábrázolására is. Azzal elsősorban, hogy a szocializmusban való hit annak idején, a forradalmak alatt, hasonlatosnak látszott a vallásos hithez: a világforradalom közeli bekövetkezésében ratlan minden munka, minden eredmény a fönnálló rendet erősíti, szolgálja. Juhász Gyula a Tanácssköztársaság kikiáltása előtt egy nappal, 1919. március 20-án a Délmagyarország vezércikkében Alphonse Daudet elbeszélésének hasonlatát általánosítja, amikor az értelmiséget szólítja a szocializmus táborába: „A ti agyatok éppen úgy áldozat volt a marxi Kapital oltárán, mint a többiek vére, verejtéke. Ismeritek bizonyára Daudet mélységesen igaz meséjét az aranyagyú emberről, aki apródonként viszi vásárra az agya gírusait, hogy élni tudjon, hogy kenyeret szerezzen, és hogy az ő arany veleje árán a másik palotákat emeljen, pohosodjék és gyarapodjék." Ugyanezt a gondolatot ölti most a versbe a költő, amikor arról ír, hogy a tőke sárkánya emberi szívvel, vérrel, velővel él. A harmadik versszakban mondja ki, hogy a kor Szent György lovagja a munkásmozgalom hőse. Aki nemcsak szónokol a tőke, a ráépült társadalmi rend és politikai viszonyok ellen, hanem következetesen, kitartóan küzd is ellene. Az igazságot azért írja Hatezer tudós munkahelye JUHÁSZ GYULA A szabad jövő lovagjai Szent György lovag a sárkányt győzte le, A sárkánynak volt tizenkét feje, A sárkány, mely bennünket porba fú, Ezer fejű és millió karú. Dalokkal őt hiába áltatod, Dologgal öt hiába áltatod, ö mindig többet követel: szived, Agyad, véred, mind, mind hozzá viszed! Szent György lovagja a jövőnek az, Ki nemcsak vallja, hogy vesszen e gaz, De harcol is kitartón ellene, Mert küldi az Igazság szelleme! Áldott, akit ne bódít a fene Bazilikusznak bűvölő szeme, Ki tudja, hogy ős ellensége ez, S feléje eszmét és erőt szegez. Igazságdárdák, vígan szálljatok, Vén szörny szivébe eltaláljatok, Romlott szivébe, amely szívtelen: A kegyetlennek nincsen kegyelem! való remény, amely 1919-ben a tömegeket éppenúgy, mint a gondolkodó elméket, művészeket, tudósokat, költőket a forradalom lelkes híveivé tette, rokon volt valamiképpen a Messiást, a Megváltót várók hitéhez. Juhász Gyula gyakran nevezte a szocializmust „új hitnek", „új társadalmi hitnek", 6 önmagát eme új hitet hirdető papnak: Az új hit papja, énekelek én, Jertek, szegények, Itt van a remény. — — — — — — — — — — — — — — Az új hit papja várom az Urat: Jöjj el, világot bíró Öntudat! (Hiszek) Szent György történeti személy volt: Diocletianus császár tisztje, kappadóciai seregének vezére. Vitézségével elnyerte uralkodója kegyét, ám amikor a császár üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott rangjáról, és Krisztus tanításának hirdetője lett. Elfogták, börtön és kínzások után 303ban kivégezték. Mind a keleti, mind a nyugati egyházban népszerű szent lett a vértanú: a katonák és lovagok védőszentje. Több lovagrendet neveztek el róla. Oroszlánszívű Richárd óta Anglia védő szentje, s ugyanettől az időtől ábrázolják mint sárkányölőt. A magyar művészettörténetének egyik legrégibb és legjelentősebb alkotása is éppen ezt örökíti meg: Kolozsvári Márton és Kolozsvári György Szent György-szobra a prágai királyi var udvarán áll. Szép másolatában az egyetem Béke-épülete előtt, a Rerrich téren gyönyörködhet a szegedi sétáló is. A legenda szerint Szent György levágta a sárkány fejét. Napjaink sárkányát, mondja Juhász Gyula, az ezer fejű és millió karú tőkét nem lehet szép szóval megszelídíteni, elaltatni; nem lehet megfeszített munkával sem áltatni: természetén akkor sem tud változtatni, egyre fokozza a kizsákmányolást, szorítja a prést, hogy minél több hasznot sajtoljon ki az emberi munkából, a fizikaiból és a szellemiből egyaránt. „Ö mindig többet követel: szí- ' ved, / Agyad, véred, mind, mind hozzáviszed!" A tőkés gazdaságitársadalmi rendben akarva-akanagybetűvel, mert jelképpé emelte a szocializmus tanítását benne. Említett 1919-i cikkében, de sok más írásában, versében is „új evangéliumnak", „új szent szövetségnek" mondja, s hogy a szocializmust érti igazságon, elárulja ugyanebben az időben gyakran, kedvvel idézett szállóigéje, amelyet Anatole France-tól, a szocializmussal rokonszenvező írótól vett: Az igazság úton van. Ez a kedvelt fordulat Juhász Gyula tollán mindig a szocializmus eljövetelébe vetett hitet fejezte ki. Juhász Gyula megdicsőíti, áldottnak mondja a tőke sárkánya ellen küzdőket. Mik azok az „igazságdárdák"? A szocializmus tanai és a munkásosztály megmozdulásai, a sztrájkok és tüntetések. S a legfőbb tanulság és tanúság a vers végén robban, mint akna: A kegyetlennek nincsen kegyelem! Juhász Gyula, aki az erőszakot mindig elítélte, és a forradalmi erőszakkal szemben is megőrizte aggályait, itt a történelem tanításából, a forradalmak és az ellenforradalom természetrajzából megértette, hogy a gazdasági és politikai hatalom erőszakjával szemben egy-egy történelmi pillanatban a munkásmozgalomnak sincs más útja, mint erővel fölvenni a harcot. Egy év múlva, 1928. május 1-én, Juhász Gyula újból megírta a munkásosztály nagy ünnepére szánt költeményét. A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen, és ének ne zengjen. Csak robotoljon csöndben a remény! Ez a vers Juhász legismertebb, legkedveltebb verse a mai május elsejéken is: a leghitelesebb emlékeztető a régi májusokra. Arra az 1928. évire is, amelyen a hatalom sem tudta megakadályoz®, hogy a természet tavaszi zsendülése ne hirdesse mindazt, amit fölvonulás, zászló és dal nem hirdethetett: Hogy itt a május és a diadal! PÉXES LÁSZLÓ T

avaly múlt két évtizede, hogy a Moszkvához közeli Dubnában megalapították az Egyesített Atommagkutató Intézetet, a szocialista országok első nemzetközi tudományos központját, amelynek munkájában tizenegy baráti ország tudósai, kutatói vesznek részt. Az ötvenes évek derekán ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány egyes területein a korszerű kutatások olyan hatalmas kiadásokkal járnak, amelyek általában meghaladják egy-egy állam erejét, főként a kisebb országokét. Dubna — hatezer tudós munkahelye — tehát az alapkutatások színhelye lett. mégpedig a fizika két, talán legizgalmasabb, s a jövőben még sok meglepetést tartogató területén, a részecskeés a magfizikában. Korábban úgy vélték, hogy az anyag legparányibb részei a protonok és a neutronok. Ma már azonban háromszáz elemi részecskét ismer a tudomány, s jelenleg ott tartunk. hogy talán még ezeknél parányibb alkotórészek is léteznek. Dubnában hét laboratórium ad helyet a munkának. A magproblémák és a magreakciók laboratóriumában a természetben elő nem forduló transzuránok előállításán dolgoznak a kutatók. A neutronfizikai laboratóriumban működik a világ egyetlen, úgynevezett impulzusreaktora. Az elméleti fizikai, a méréstechnikai és automatizálási laboratórium, valamint az új gyorsítási módszerek osztálya szolgál még a közös kutatások színteréül. Az EAI a tagországok Intézetein kívül kapcsolatot tart az Európai Atomkutató Szervezettel, az Egyesült Államok kutatóintézeteivel és a francia intézményekkel is. A képen az U—120—M típusú mágneses részecskegyorsító egyik fontos alkatelemének a szerelését végzik a szakemberek. Próbaüzemelés után a gyorsítót a Csehszlovák Tudományos Akadémia Magfizikai Intézetébe szállítják majd. és ott helyezik véglegesen üzembe. KISS BENEDEK Árnyék Ácsok dolgoznak a tetőn, cikkan szekerce-villám, sikongó fényben odafönt szög szalad: karcsú fémtiicsök deszkába lyukat fúr és belebújik. Trikóra vedlett a ruganyos segéd, pirítja kettős tavasz: a kinti ragyneás, meg ami színültig tölti bíbor, vizeskanna-forma szívét. Kannatetőből jót iszik éppen. Galambok húznak el kondor-kötelékben építők és épülő ház fölött, zöld ágból kalászból bajuszuk nincsen, árnyékuk arcomba hulló korom — kímélj meg tőlük bennünket, isten! 4