Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

102 Vasárnap, 1977. május 1.' Beszéljen a munkájáról ! A történelemben hányszor csúfot űztek a munkából! Az osztálytársadalmak erkölcsi rendje, értékítélete szerint mindig lenézett fogalom volt. Pedig az emberiség csak a munka árán jutott előbbre. Minden, amit teremtett, kezekhez és elmékhez kötődik, AZ ember egyetlen igazi önkifejezése. Allatot befogni és megszelídíteni, kertet művelni, gépet tervezni és mozgatni, az anyag titkaiba belelátni, verset írni és képet festeni, gyermeket tanítani és gyógyítani, énekelni és vásznat szőni — akárhol kezdjük és akár. hol vágjuk el: munka, munka, munka. Csupa hozzájárulás ahhoz, hogy az ember megmaradhasson, éljen, boldoguljon. Az emberiség nagyjai mind a legnagyobb tisztelettel beszéltek a munkáról, minthogy maguk is eppen a munka révén lettek naggyá. Ami megmaradt, ami érték, ami van, ezen az ágon termett. Már a természet sem ad ingyen, minden kis aratáshoz szántani és vetni kell. Nem csoda, hogy a szocializmus, a kommunizmus fundamentuma éppen < a munka. A munka társadalmának nevezzük, hiszen a történelemben először emeli oltárra a tudatos és hasznos emberi cselekvést, ezt teszi meg az élet leg. főbb értelmének, s ennek arányában mér és oszt. Mi sem természetesebb, mint. hogy a munka nemzet/íözi ünnepén éppen ezt keressük: a törtéAVa1 „sy nelmi múltunkban és sok-sok nép jelenében is kényszerű, lenézett, ikevésre becsült, épphogy megfizetett, sokszor örömtelen munkáról mit mond ma, a szocialista i - • • r Magyarországon a munkás és a paraszt, a tudós és a tanár, a •mérnök és a népművelő... Nem nyilatkoznak róla, nem fogalmaznak bölcselkedve, inkább sokszor akadozva, de a legnagyobb szeretettel. Ahogy életeleméröl tud beszélni az ember, aki felismerte már hasznosságát, jelentőségét, és bárhová tette az élet a nagy társadalmi munkamegosztásban, egyformán boldog tud lenni a jól végzett munka tudatában. Beszéljen a munkáról! — hir. telén jött a felkérés minden alanyunknak. De nálunk erról szinte mindenki nagyon szívesen szól. Kemény volt az anyag, elkészült egy tudományos dolgozat, sikerült megmenteni egy életet, a kertészet meghálálta az öntözést, először öntöttek az új műhelyben, percek alatt megjavítottak egy gépet, soha nem volt reklamáció, elismerték a fáradozást — ezek a mi szép örömeink. Megélhetés is, természetesen, de éppen abban különbözik a robottól, a bérmunkától, hogy nem megaláz, hanem fölemel. Beszélhetne dolgáról az újságiró is. S beszél is. Most éppen úgy, hogy másokat szólaltat meg ebben az összeállításban. Meglelte benne mindegyikünk a maga örömét. Csányi János csőszerelő Csányi János, a Magyar Kábelművek szegedi gyárának csőszerelő csoportvezetője, április ' 4-e alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. — Tősgyökeres szegedi famíliából származom, apám kőfaragómester volt. Petőíitelepi vagyok, most is ott lakom. 1936-ban szabadultam, de akkoriban Szegeden nehéz volt a szakmámban munkát kapni, három évet voltam Csepelen a Weiss Manfrédnál. Negyvenben behívtak katonának, kint voltam a doni fronton, 45-hen szovjet fogságból jöttem haza. Már 36-ban bekapcsolódtam á munkásmozgalomba, úgy, ahogy akkoriban sokán csináltuk: n sporton keresztül. A Szegedi Munkás Testedző Egyesületnél voltam, s a felszabadulás után is hű maradtam a sporthoz: három megyében voltam a Közalkalmazottak Szakszervezetének sportfelelőso. — 1959 óta vagyok a kábelgyárban, hatévi petófitelepi párttitkárság után tavalyelőttig itt is az voitam — dehát jövőre jön a nyugdíj. — Amikor először szóltak, „Jani bácsi, mennie kell Pestre" (mert itt engem kevesen hívnak Csányi elvtársnak), s megtudtam, hogy kitüntetnek, előbb el se hittem. Nem is tudom, hogy miért kaptam, nekem tényleg természetes volt mindaz, amit csinálnom kellett Nem tettem én semmivel se többet, mint ami egy rendes munkásemberhez illik. Jóban vagyok a munkatársaimmal, negyedmagammal dolgozom itt a műhelyben. Megbecsülnek, és minek tagadjam: nagyon jólesik, amikor a gyerekek azt mondják: „Jani bácsi, te csak maradj, ezt majd mi megcsináljuk". — Persze, nemcsak én segítek nekik, ők is nekem. Fontos a kollektíva hangulata! Voltam én már olyanokkal is, hogy kollektíváról beszélni se igen lehetett, ebből mór sok mindenre lehet gondolni. Pedig mondjuk a gázvezetékek szerelése nem gyerekjáték: egész embert kíván az, és bizony őrli az idegeket, ha valahogy nem Jól vagyunk együtt. Mint ahogy fontos az is, hogyan jön el az ember hazulról, és hogyan megy haza. Én nem panaszkodhatom a családi életemre sem, két nős fiam van, három unokám, ha otthonról és akármikor civakodásokból értem volna be ide, biztos, hogy meglátszott volna a munkán, aztán az itteni idegeskedésekből meg megint úgy értem volna haza, hogy kezdődött volna minden elölről. Jó, hogy nem volt, nincs ilyen! — Szeretem ezeket a fiatal srácokat Nem hiszem, hogy közömbösek. passzívak lennének. Ha megfelelő feladatot kapnak, becsülettel elvégzik. Érdemesek a bizalomra, csak azt tanácsolnám nekik, legyenek bátrabbak a kezdeményezésben, a beleszólásban — de közben figyeljenek is ránk. Terhes Józsefné Huhn András növényterm észté — Amióta én az eszemet tudom, mindig dolgoztam. Azt sem mondhatom, hogy fokozatosan szoktam rá, és először csak azt csináltam, ami gyereknek való, mert szülők nélkül maradt a család. Tíz olyan napot se tudnék összerakni eddigi életemben, amikor négy óra után keltem volna föl. Csörgőóra? Hát az minálunk nincs. A szomszédok is nekem szólnak, hogy keltsem fel őket két órakor, és soha nem félnek, hogy elkésnek valahonnan, mert én elalszom. — Tizenhét év óta dolgozom a termelőszövetkezetben, itt. Tápén. Szeretek itt ; lenni. Jó főnökünk volt a régi is, a mostani is, észrevette, hogy ki dolgozik jól, ki nem, ezért szeretek itt lenni. Itt nyugodtan lehet dolgozni. Most tavasszal a kertészetben vagyunk, aztán mindig ott. ahol szükség van ránk. Növénytermesztőnek hívnak bennünket, egyszer kapálunk, máskor szénát gyűjtünk. Mindig azt, amit a gépek nem győznek. Könnyítenek a gépek sokat, de amennyivel könnyebb lehetne a munka, mert géppel ültethetjük a palántát, annyival múlik fölöttünk az Idő. Ez a mi korosztályunk sorsa. — Azt mondják, nagyon hajtjuk magunkat, pedig nem igaz: az élet hajt bennünket. Amit szereztünk eddig, sok ahhoz képest, ahonnan elindultunk, de változnak az igények, most is sokan vannak, akik előttünk járnak. Harmadik gyermekünk most tizenhat éves, vele már nem szeretnénk éreztetni, hogy nekünk semmink nem volt és kéthónapos házasok voltunk, amikor a férjemet búcsú napján elvitték katonának. Mire öt év múlva hazajött, én kis telket vettem, meszsze a falutól, kis házat raktunk rá később közösen. Most végre rendesre alakíthattuk át. Két szoba van benne. — Azt akartam mondani, hogy olyan félnapra sem emlékszem, amikor semmit nem csináltam volna, de ez nem igaz. Húsz évvel ezelőtt üdülni is voltam, de belebetegedtem a kéthetes semmittevésbe, meg abba, hogy a gyerekekkel most mi lehet. A szabadságot azóta mindig szombatonként veszem kl, vagy akkor, mikof a családban valaki — fiam, lányom, vagy az unokák — segítségre szorulnak. Pénzt most kaptam először munka nélkül, amikor kitüntetést kaptam és Kiváló Dolgozó lettem, de ott ls azt mondta az elnök, egész életemben megdolgoztam érte. Elsírtam magam, annyira váratlanul ért de azt is gondoltam, sokan megérdemelnék ezt a munkatársaim közül ls. Mindig együtt dolgozunk, megértjük egymást. — Mi a legnagyobb örömöm? A család. Ez a kis kései lányom ls boldogul, úgy látom. Dísznövénykertész lesz belőle, ha végez. Nyugdíjig még két és fél évem van, azt szeretném becsülettel végigdolgozni. matematikus Dr. Huhn András, a matematikai tudományok kandidátusa, a JATE algebra- és számelmélet tanszékének adjunktusa. — Nehezen tudom megmondani, hogy mit jelent számomra a munka. Észre sem vettem, amikor dolgozni kezdtem. Egy kicsit furcsa is volt, hogy amit korábban kedvtelésből csináltam, azért íróasztalt, fizetést, kapok. Az általános iskola utolsó osztályaiban Jöttem rá arra, hogy érzékem van a matematikához. Versenyeket nyertem, és attól kezdve tudatosan matematikusnak készültem. Talán ezért sem töprengtem el még soha azon, hogy mit jelent dolgozni. Ha a matematikai kutatás öröméről kell beszélni, a matematikát legszívesebben a művészethez hasonlítom. Az ember észrevesz egy szabályszerűséget a valóságban, ami először pusztán szépségével ragadja meg. Amikor matematikával foglalkozom, mindig törvényszerűségeket keresek, és próbálom azokat minél egyszerűbben, pontosabban és általánosabban megmagyarázni. És ugyanúgy, ahogy egy vers, vagy egy festmény, egy matematikai tétel is lehet szép. Számomra ez a szépségre törekvés az egyik fő ösztönző erő. A gyötrődések, a tépelődések ls hozzátartoznak a munkámhoz, mert sokszor egy-egy elképzelés zsákutcába vezet. — Hogy mit is csinálok? Hálóelmélettel foglalkozom. Ennek a tudománynak az eredményeit a számítástudomány és az elméleti fizika is hasznosítja. Munkám alapkutatás. Kitalálok valamit, de csak később derül ki. hogy mire lehet használni. Sikerélmény nélkül u matematikus sem tud dolgozni. És ezen a területen a 6iker nem másnap vagy harmadnap, hanem hosszabb távon terem. — Mint minden munkához, az enyémhez is kedv kell, és Jó szellemi kondíció. Nem lehet azt csinálni, hogy az ember reggel nyolckor leül az íróasztalhoz, és délután öt óráig gondolkozik. De ihletre sem szabad várni. Végeredményben sok mindentől függ a munkatempóm. Egészen prózai dolgoktól, mint például: kialudtam-e magamat, hogyan váltak be legutóbbi ötleteim stb. Nagyon fontos a fizikai erőnlét ls. Ha valami nagyon foglalkoztat, akkor nehezen tudom magamat kikapcsolni. Töprengek az utcán, a villamoson, otthon ... Sokan azt hiszik a matematikusokról, szórakozott emberek. Erre azt tudom mondani, hogy önfegyelem nélkül nem lehet produkálni. Amíg egy ötletet kl nem dolgoztam, és valamilyen következtetésre nem Jutottam, nem fogok újabb kutatáshoz. — A közösség, az együttes munka szakmánkban ls meghatározó. Fontos, hogy sok ember legyen együtt, hasonló témával foglalkozzanak. Mindig tanulunk egymástól. A mai tudás holnapra már nem elegendői Traván István kőműves Traván István, a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőművese, az Árpád vezér szocialista brigád vezetője. — Tizennégy éve, amikor a DÉLÉP-hez, Jobban mondva az elődjéhez kerültem, még nem volt szakmám. Miközben dolgoztam, itt tanultam ki a kőművességet, és meg is szerettem hamar. Sokféle munkát láttam, és azt is, hogy mennyire változik nálunk az építkezés módja. Téglablokk után panel a divat, de szerencsére nekünk mindig jut igazi kőművesmunka. Kéményépítést; belső munkák, válaszfalazás,; vakolás, nyílászárók berakása,/ Aztán meg sok épületet például szolgáltatóházat, téglából készítünk. Kell a kőműves a panelházak legalsó szintjéhez is. Eppen elég visszaemlékezni arra, amit az elmúlt évtizedben csináltam társaimmal : nem mostanában volt amikor az Oskola utcában száz lakást építettünk, aztán következett Tarjánban a téglablokkból való építés, majd az Akadémia biológiai intézete. A frissebb emlékek: belső munkák a Statisztikai Hivatal irodaházának építésénél, ugyanaz az olajosok irodaházánál, az új szállodánál, lakásépítés a Nemestakács utcában. Közben vidékre is járogattunk, Makóra, Szentesre. Most meg a legújabb, ez az újszegedi magasház. Kitűztük már a zöld ágat, de munka még van bőven. — Sok és nehéz a munka még akkor is, ha a kívülállók néha másképpen látják, és kritizálnak bennünket Nehéz munkát egy trappban nem lehet végezni. Akik maguknak építenek családi házat tudják, hogy legjobb gyorsan végezni vele, szabadulni tőle. Ha nem ls egészen így, de hasonlóképpen vagyunk mt is: igyekezünk minél hamarabb befejezni egy-egy munkát. És persze Jól, nehogy vissza kelljen menni párszor. Minőségi bért különben is csak akkor kapunk, ha jó minőségben dolgozunk. — Az is igaz, hogy van olyan kőműves, építőipari munkás, aki keveset dolgozik, sokat mulaszt Volt már ilyen az én brigádomban is, túl is adtunk rajta. Meg olyan tanulónk, akinek megmondtuk: jobb, ha nem is jön hozzánk az iskola után. Erre a szigorúságra szükség van, mert így becsülhetjük meg saját munkánkat, igy nyerhettük el kétszer a Vállalat Kiváló Brlgádia kitüntetést Leginkább az nehezíti a munkánkát, hógv a segédmunkáslétszámunk állandóan változik. Ez a 21 tagú közösségnél nehezíti a dolgunkat. Én, mint brigádvezető, akkor örülök nagyon, ha látom, valakin, hogy igenis maradni akar. Szerencséré van példa erfe is, többen — hozzám hasonlóan — az itteni munka közben szerezték bizonyítványt. — Nehéz, de szép feladatom a fiatalok munkára tanítása, nevelése. Egyikük már öt éve dolgozik nálam.