Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

m It+'-v N Es nemzetközive lesz.. 99 A

z új világgazdasági rend napjainkban gyakran emlegetett fogalom. Viták is folynak arról, hogy kialakításában milyen módon vegyenek részt a fejlett gazdaságú országok, és mi vár e munkában a fejlődő világra. A Föld nagyobbik részének szegénysége, a túlnépesedés gondja, az emberiség élemiszerkészleteinek várható alakulása, továbbá az egész földnek mint az emberiség közvetlen környezetének védelme, vagyis az emberiség közös gondjainak megoldása szükségessé teszi az egyes országok és országcsoportok közötti jelentős gazdasági, fejlettségbeli különbségek erőteljes mérséklését, vagyis egv új világgazdasági rend kialakítását. Ennek érdekében különböző nemzetközi fórumokon több programot is kidolgoztak az utóbbi években. Felkerestük dr. Szentes Tamást, a Marx Károly Közgazdasági Tudományi Egyetem világgazdasági tanszékének tanárát, hogy tájékoztasson bennünket e folvamatról, a nemzetközi programokról és ezek alkalmazhatóságáról. — Az új világgazdasági rend kibontakoztatásának nemzetközi akcióprogramját 1974-ben az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlése dolgozta ki. Ezt követte a nemzeti államok gazdasági jogainak és kötelességeinek kartája, amelyet az ENSZ 1974. decemberi rendes közgyűlésén szavaztak meg. Ezek a fejlődés sok részletét, célszerű irányait tisztázzák. E dokumentumok, s az ezekre épülő magatartásnormák a világgazdaságban tevékenykedők számára kétségkívül történelmi mérföldkövet jelentenek. Hiszen első ízben került átfogó kritika alá, most már nemcsak « marxisták részéről, a fennálló világgazdasági rendszer, a maga teljességében. Az új világgazdasági rt>nd gondolata azonban sokkal korábban felvetődött már. így pl. U-Thant ENSZ-főtitkár egyik 1964-es beszédében. Az új dokumentumok azonban sok új pozitív elemet tartalmaznak. És ezekben a világgazdaság megreformálásának szükségességét már azok is elismerték, akik korábban ellene voltak. Ez nagy fordulat. Ezek az új dokumentumok persze 1974-ben születtek, tehát az olaj és több más alaDvető nyersanyag „árrobbanását" követően. Amikor is több fejlett tőkés állam tapasztalhatta a világgazdaság fennálló rendjének káros hatásait feszítő ellentmondásait. — Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, felvázolható-e a jelenlegi és a korábbi időszakok fejlesztési törekvései közti fő különbség? — Nos, a fejlesztés első évtizede, a 60-as évek elejétől számítva átütő sikert nem hozott. A fejlődő országok gazdasági szintje nem közeledett a fejlett országok csoportjának színvonalához. Ebben az időszakban a fejlődő országok megsegítésének legfőbb eszközét szinte kizárólag a tőke „áttelepítésében" és a pénzügyi segélyekben, támogatásokban látták. A fejlődő országokba települő tőke, túlnyomórészt az úgynevezett működő tőke. tehát az olyan pénz, amely az elmaradott gazdasági országokban telepített gyár, vasút, bánya, vagy üzletház „képében" jelenik meg — a dolog természetéből következően továbbra is jelentős mértékben e tőke tulajdonosait gyaraoítia. Az ő érdekeiknek megfelelően alakítja a fogadó országok gazdasági szerkezetét. A segély sem ér önmagában sokat. Hiszen itt az is a kérdés, hogy az adott ország mennyire „fogadóképes", a nemzeti kormány mire használja fel a segélyt, pontosabban, mibe fektetheti, milyen technikát, technológiát vásárolhat érte. Az élen járó technikát esetleg azért sem vehetik meg, mert az adott ország gazdaságában hiányzik az ahhoz szükséges szaktudás. Lényegében tehát elmondható, hogy a fejlesztés első évtizedében az egvoldalú gazdasági függés felszámolása, a nemzetközi munkamegosztás szerkezeti módosítása és a fejlődő országok belső gazdasági, társadalmi átalakulásának gondolata, ígv egvütt, kevéssé kapott még hangsúlyt. A legújabban megfogalmazott és deklarált elvek között azonban, most már, így vagy úgv. kisebb vagy nagyobb mértékben, ott szerepelnek az olyan lényeges követelemények is, mint például az az elv. amelynek értelmében az egyes nemzeti államok szuverén rendelkezési joggal bírnak saját természeti kincseik felett, és élhetnek az államosítás jogával is. Hasonlóan rendkívül lénveges. hogy a multinacionális vállalatokat a nemzeti államok ellenőrizhetik, működésüket szabályozhatják. Ezek mellett az új világgazdasági rend eszméjének sarkalatosan fontos új tétele, a fejlődő országok iparosításával egvütt, a technikai, technológiai együttműködés szabályainak kidolgozása és érvényesítése. Lényegében tehát a technológiai rrjonopóliumok és a technikai függés felszámolásának gondolata. Ez az, amitől az elmaradás fokozatos megszüntetését várni lehet. — Egy sor iparágat és technológiát áttelepíthetnek a fejlett világból a fejlődőbe, például különféle összeszerelő iparágakat, vagy a textilipart, vagy az élelmiszeripart, de ezektől a gazdasági különbségek nem csökkennek feltétlenül. Hiszen ezek nem alapvető ágazatok. Reális ez a veszély? — Természetesen. AzUNCTAD (a fejlődő államok nemzetközi szervezete) koncepcióiban is megfogalmazódott. E szerint a technológiai monopólium, a technológiai függőség megszüntetése feltételezi, hogy a fejlődő országokban is kialakuljanak az olyan iparágak, amelyek nemcsak átveszik, hanem termelni és fejleszteni is képesek a korszerű és a helyi adottságokhoz illeszkedő technológiát. Ehhez, kézenfekvően. ki kell alakítani a korszerű fejlesztési, kutatási bázisokat is. Az adott ország szellemi, anvagi és műszaki potenciálját, amellvel a továbbiakbon, a mai legfejlettebbekkel is egyenrangúan kénes lesz együtt dolgozni a műszaki tudományok és az ipar fejlesztésén. Vagyis az a feladat, hogy a fejlődő országok technológiai integrálódását érjük el, ezt kell segíteni, nem csupán egv-egy technológiai blokk áttelepítését. s: — Az európai szocialista országok. hazánkkal egvütt. évtizedek óta ezt a megoldást helyezik előtérbe: tehát a tudománvos, műszaki, gazdasági együttműködés bővítését és elmélyítését a fejlődő országokkal, főként — ezen belül is — a szakemberkénzésben nyújtva segítséget és áltálában a műszaki tudományok átvételében. Hogvan tehető ez még eredményesebbé? — Ahhoz, hogv a kívánt eredmények megszülessenek, nem elég a szocialista országok, vagv az egész fejlett gazdaságú világ igyekezete, jóindulata — a fejlődő országok belső erőfeszítése is nélkülözhetetlen, a belső gazdasági és társadalmi haladás. A fejlődő országok csoportját persze nem szabad úgy tekinteni, mintha ezen belül nem léteznének különbségek. Valójában a harmadik világ országai között nagy eltéréseket találunk a társadalmi és gazdasági fedettségi szintben, ' reformokra való hajlandóságban, és a technikai fejlődéshez rendelkezésre álló nemzeti adottságokban is. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem tekintetében például, a harmadik világ első és az utolsó helyeken álló országai között nagyobb a különbség, mint az USA és a harmadik világ vezető — többnyire ólaiban gazdag — államai között. Itt tehát sokféle érdek létezik s az új vilaggazdr-ági rendért valóban az egész világ progresszív erőinek munkálkodása szükséges. — Vagyis az új világgazdasági rend csupán világkereskedelmi reformokkal és garanciákkal aligha alakítható ki. A különbségek egyébként sem a kereskedelemben. hanem az anvagi javak termelésében fennálló eltérésekből születtek s a jelenlegi munkamegosztás mellett fenn is maradnának. — Pontosan (gy van. ezért az európai szocialista országok szakemberei, hazánk képviselői, a különféle nemzetközi fórumokon síkra is szállva ezen- álláspontjuk érdekében, — a nemzetközi munkamegosztás szerkezetének és fejlődő országok belső gazdaságitársadalmi struktúrájának gyökeres átalakítását tartják az egyetlen olyan megoldásnak, amely valóban elősegítheti egy új világgazdasági rend létrejöttét — Mindez tőkés alapon elérhető? — Ma már a világgazdaságban nemcsak á tőkés országok „játékszabályai" érvényesülnek, s bár ma még a világban a tőkés viszonyok vannak túlsúlyban, a világgazdasági kapcsolatok átalakításának folyamata — nemzetközibbé válása, korszerűsödése, az érdekek közeledése egymáshoz — elindulhat, előre is haladhat, de persze egyáltalában nem ellentmondások, sőt: nem vargabetűk nélkül. GERENCSÉR FERENC Szniámi/) László Tavaszi köszöntés Hosszú álma után ruhátlanul m< Z langyos sugarak zuhanyában nyújtózkodik a jegenyeakác. Tavaszi ünnep máglyái lobognak, száll az avar füstje magasra, pattog a száraz gally a tűzben. Gereblyét ásót, fűrészt fog a kertész, a színek, illatck, ízek mestere, újra kezi, az ősi munkát az életadót; segédei a föld, a r.ap, a felhők. Körülötte szelíd csibék a feketerigók, a harkály is éppen csak tovarebben előle a szomszéd fa törzsére, azon kutat tovább. Ha szólni tudnának, talán a fák is testvérként üdvözölnék. Köszöntelek, emberiség-bátyám, öreg melós. Elnézem agyagos-maszatos ujjaidat: hogyan, terelik emberi cél felé a nagy növényi készülődést. Ezek a munkában piszkolódott kezek tűznek a lányok ha.iába virágot ők adnak kényesen-fehér asztalunkra zsenge salátát, csípős fiatal hagymát vérbélű körtét, arany húsú duránci szilvát Ezek a kezek írják a verset rakják fel vászonra a színt meg a formát, ők termelik a lelket — E kezek által van örömünk is belőle, hogy emberré szerveződtünk a vak és süket anyagból. Szemtől szemben a munkával, a munkással, most is, akármikor, elfog a szégyen: Kiáltozásom a népről, az emberiségről, fogadkozásaim és pátoszaim milyen nevetségesek és esendők! Mintha fa mondaná a földnek: — Mindent megteszek érted! Levél a fának mondaná: — Fölnevellek! Pitypang pelyhe a szélnek: — Segítelek helyedet megtalálni! Szívem szerint földig hajolnék meg előtte, mégis csak jó napottal köszöntöm a kertészt. Köszönésemre kurtán biccent — nincs rám ideje Jár-kél, teszi dolgát serényen, gondtalanul, könnyű dalocskát fütyörészve. PAPP GYÜRGY: MELEGEDŐK Váci Mihály Azokhoz tartozom Azok közül való vagyok, kik reggelenként kiássák magukat a fáradtság homokjából, s a villamoslépcsőkön érzik az elkésett szé! iramát s kezük kü.-jitt a rézfogantyú szelíd aranynak álmodja magát. Azok közül való vagyok, akiket átölelnek végtelen sokszor a lendítőkerekek szoros körei, akik körül vigyázva kígyóznak halálos vezetékek, s szívüket minden pillanatban megütik, rángatják magasfeszültségű veszélyek, akik évtizedeken át élnek meztelen idegekkel ott, ahol ólomlemezek védelme nélkül a finom műszerek is megbénulnak, akiknek agya ott sajog, ragyog, világít, ketyeg védtelenül a Röntgen-mezőkben, ahol az órákat is félve lecsatolják. Azokhoz tartozom, kik a napok felettünk átlengő csille-sorát megtöltik barna gondjaikkal, kiknek bal karja átkarol engem s jobb keze biztatva megáld. Öklükön pihen meg a homlokom. az ő fáradságuk visz haza, ha botlok — lábukkal botladozom, s ha igazam van, az létük igaza.