Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Szomfof, 1977. május 21. Egymillió méterj Végei ért az lapkelme MSZMP küldöttségének belgiumi látogatása Pénteken délután elutazott Brüsszelből a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Föck Jenőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével a Belga Szocialista Párt meghívására tett ötnapos hivatalos látogatást Belgiumban. A küldöttséget a repülőtéren Hervé Brouhon, a Po. litikai Iroda tagja, a Belga Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnöke, André Leonard, a párt országos titkára, valamint a Szocialista Párt több más felelős funkcionáriusa búcsúztatta. Jelen volt Vince József, brüsszeli magyar nagykövet is. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége belgiumi tartózkodása során hivatalos tárgyalásokat folytatott a Belga Szocialista Párt vezetőivel az időszerű nemzetközi kérdésekről. A delegáció találkozott a belga parlament belga—magyar tagozatának tagjaival, ellátogatott több fontos ipari központba, így Antwerpenbe, Charleroi-ba, valamint Brugge és Knokke városokba. Hz ember Keigi Endre felvétele Az Űjszegedi Szövőgyár kelincgyártő üzemében — ahol az burópa-hírü raschel műanyag zsákokat is gyártják — most kcszül az egymilliomodik méter műanyag lapkelme, olasz megrendelésre. A sikeres piackutatás után tavaly is jelentős, több mint 300 ezer méternyi lapkclme került az olasz piacra, az idén pedig 600 ezer métert rendeltek belőle, ameljet hamarosan teljes egészében elkészítenek az újszcgedi üzemben. A fehér színű lapkelme érdekessége, hogy széleit az olasz nemzeti színeknek megfelelően, zöld-fehérpiros szegélycsíkok díszítik. A lapkelme keresett termék Olaszországban, amit bizonyít, hogy már folynak a tárgyalások újabb, nagy tétel gyártásáról Körkép három gyárból Csak a já minőségű árut lehet eladni! Nem lehet csupán egy részadat a minőség, amikor a vállalatok tervteljesitését értékelik. A hazai, a szocialista és a tőkés piacon egyaránt követelmény s egyre szigorúbb követelmény, hogy a termék hibátlan legyen. A tervnek előírt mennyiségben és megfelelő minőségben termelni — ez a népgaz&asag és minden gyár érdeke. Nem eleg időben szállítani a megrendelőnek, jó árut is kell adni ahhoz, hogy gazdaságosan dolgozzanak vállalataink. Jó néhány szocialista brigád naplójában olvasható: a munkásbecsület is ezt kívánja. A gondos, pontos, szakszerű munkán sok múlik. Munkatársaink három szegedi üzemben kérdezték meg: javult-e a termékek minősége az idei első negyedévben? Szegedi Ruhagyar: Tavaly határozott intézkedéseket hoztak a ruhagyarban a minó6ég javítására, s ennek már mutatkoznak az eredményei. Az előző év azonos időszakában 95,71 százalek volt az első osztályú áruk részaránya, most 97,06 szazalék. Ez annak köszönhető, hogy az esztendő első napjaitól jó minőséget adtak, annak ellenére, hogy az alapanyag minősége sok kívánnivalót hagy hatra. Az átlag persze nem mutatja, csak sejteti az eltéréseket, csak a részeredmények szólnak arról, hogy márciusban például az előállított termékek minőségi színvonala valamelyest csökkent. Erről tanúskodnak a reklamációk is, még ha a belkereskedelem kifogásai csökkentek is, a közületi reklamációk — az előző évi 3,8 százalékról 4,5 százalékra — emelkedtek. Figyelmeztető ez, hogy figyelmesebben, gondosabban kell dolgozni, méghozzá napról napra, ahhoz, hogy a vállalásokat teljesíteni lehessen. A ruhagyár szocialista brigádjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben vállalták, hogy — sok más feladat mellett — a minőség javításával is fokozzák a gazdasági mutatókat. Szegedi Textilművek: Tavaly nyáron, a Szegedi Textilművek első félévi eredményeinek ismertetése során a minőség javulásáról számolhattunk be. Akkor a szövődében nem változott ugyan az első osztályú áruk részaránya, a fonodában viszont tízszázalékos javulást értek el. Egész évre számítva a fonalak 85, a kelmék 96,3 százaléka volt első osztályú. Mindez — a Pamutnyomóipari Vállalat valamennyi gyárának eredményeit tekintve — szép teljesítmény, így az idei tervek meghatározásakor óvatosak voltak a szegedi gyár vezetői, s a fonodában 84, a szövődében 96 százalékos arányt írtak elő. Ennél többet egyelőre nehezen kívánhatnának a dolgozóktól, hiszen nem minden rajtuk múlik, az alapanyagok keverési arányának változása, vagy a szövődében másfajta kelmék gyártására való átállás sok gondot okoz. Ráadásul — főként a Magyar Pamutipar fonodájának leégése miatt — jelentős többletfeladatot vállalt a textilművek közössége. A fonodaiak az első negyedévben 33 pluszműszakot tartottak, amelyeken jó 322 tonna fonalat gyártottak. Az első négyhavi tervet 620 tonnával teljesítették túl, a szövödeiek pedig 823 ezer négyzetméterrel több kelmét szőttek, mint tervezték. Az első négy hónapban végzett munka biztató. A fonodában 85,3 százalék volt az első osztályú áruk részaránya, a szövődében csaknem 97 százalék. Utóbbi üzem dolgozóinak sikeréhez hozzájárult az előkészítők jó munkája: a csévélőkben, a fölvetőben, az írezőben és a befűzőben lelkiismeretesen készítették elő szövéshez a fonalakat. Szegedi Cipőgyár: A cipőgyáriak munkájának minőségét az első osztályú termékek részaránya, valamint a visszaküldött cipők mennyisége jelzi. Nos, tavaly az elkészített cipők 94,2 százaléka volt kifogástalan, erre az évre 95-06 értéket terveztek. Végül az első negyedévben 96,1 százalékos eredményt értek el- Az exportáruk 1,2 százalékát küldték vissza tavaly minőségi kifogások miatt; idén azt vállalták a cipőgyáriak, hogy ezt az értéket megtartják. Az első negyedév végén kiderült, hogy ígéretüket túl is teljesíthetik, minthogy a cipők csupán 0,6 százalékát kapták vissza. A belföldre gyártott cipőknek tavaly egy százaléka érkezett vissza a gyárba, s úgy gondolták, szép lenne, ha idén hasonló eredményt érnének el. Ám a vártnál jobban sikerült munkájuk: március végéig a lábbelik 0,3 százalékát kapták vissza a megrendelőktől. M

ondjuk, de mily sokszor mondjuk: a mi társadalmunk a munka társadalma. Kinek-kinek annyi a becsülete, amennyit munkájával, mindennapos helytállásával megszerez önmaga számára. Mert hiszen a társadalmi megbecsülés mértéke és jellege attól függ, ki, mennyit, s milyen minőségben tesz le a közösség, a társadalom asztalára. Jó és szép elvek ezek, akárki akármit is mond — egy becsületes társadalom alapelvei. Aztán halljuk a magamentegető, önigazoló frázisokat: — En, kérem, csak egy kis csavar vagyok a gépezetben! Hogyan is felelhetnék az egész működéséért? Frázisok — igaz, de ha jobban belegondolunk, valami igazság föltétlenül van bennük. Van igazság, hiszen a bonyolult társadalmi munkamegosztásban, egy-egy nagyvállalat sokak számára szinte áttekinthetetlen szervezeti és szervezési bonyolultságában vajon a kis csavar hogyan is felelhetne az egész működéséért. Arra való a fej, a vezetés! Valóban arra való? Nagyjában, egészében igen. Csakhogy amennyire igaznak hat a gépezet.és a kis csavar példázata, legalább annyira igaznak kell lennie annak a tételnek, hogy minden gépezet szerkezet, egy rendező elv alapján összefogott részek működőképes, produktív egésze, s így, ha a csavar nem is foghatja át a gépezet működésének egészét, de kell, hogy lényeges funkciót töltsön be a gépezetbe, ha azt az optimum elve alapján, s nem pazarlóan építették. S ha a csavar hiányzik, vagy nem tölti be megfelelően hivatását, szükséges, hogy a gépezet egésze, rendező elve, netán a vállalat vezetése is megérezze. De hát csavar-e valóban az ember? Lehet-e az, s hogyan férhet össze ez a szerepkör önbecsülésével, s bármiféle tisztességes társadalmi értékelésével? Vajon nem csupán az önfelmentés kiváló hasonlati eszköze a csavar? Valamennyire nyilván az kell, hogy legyen. De a mechanisztikus hasonlat végül mégsem tűnik rossznak, hiszen a gépezet törvényei meglehetősen jól áttekinthetők, s mód van az optimális szerkesztésre, hogy minden csavarra akkora terhet hárítsanak, amennyit valóban kibír, illetve olyanra méretezzék azt a csavart, amely megfelel a gépezet szerkezetéből adódó követelményeknek. Vajon így van ez az életben, a munkában is? A választ akár ki sem kellene fejteni. Mindennapjaink gyakorlatából is tudjuk, ki úgy érzi, hogy belerokkan a rárakott terhekbe. ki pedig úgy, hogy felét sem teszi annak, amit tehetne. S nem is csak érzés dolga a válasz, hiszen szemünk előtt zajlik naponta, hogy két ember ás, vagy töri fel az aszfaltot, öt-hat pedig nézi karba tett kezekkel a munkát. Az élet és a munka sok-sok területén messze vagyunk hát még az optimalizálástól. Főként, ha rövid közvéleménykutatás alapján azt is hozzátehetjük, hogy sok túlterhelt ember érzi úgy, nincs kellően megbecsülve a munkája, és sok kevéssé, vagy a minimumig is alig terhelt ember ugyanígy nyilatkozik. Ilyenkor szokás erkölcsnemesítő prédikációkat tartani, hogy ki-ki munkája alapján ..., s ha valaki nem dolgozik, akkor ... S ilyenkor szokott — szerencsére, egyre ritkábban — elhangzani a nyegle, inkább csak félhangon, bajusz alá mormogott válasz: amíg csak fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk S erre azt szokás elmondani, hogy majd ha dolgoztok, csak akkor tudunk fizetgetés helyett fizetni is. Hivatkozunk munkamorálra, szocialista munkaerkölcsre, csak az jut talán a kelleténél kevesebbszer eszünkbe, hogy jó-e ölbe tett kézzel álldogálni, nézni mások szorgalmaskodását? Hát nem, nem hiszem, hogy jó lenne. S hogy mégis előfordul, s nem is éppen kevésszer? Hát ebben aligha az ember, sokkal inkább a munkaszervezés a hibás, s hibásnak kell lennie a bérezésnek is. Egyre többet beszélünk a szocializmus egyik legfontosabb elvi tételéről. Mármint arról, hogy ideje lenne minél széleskörűbben alkalmazni a gyakorlatban a teljesítmény szerinti elosztás elvét: vagyis a teljesítménybérezést. Igen. ideje lenne. Az elv szép, de hát akkor miért megy át olyan nehezen a gyakorlatba. A fizikai dolgozók ellenállása miatt? Nem hiszem, mert ép eszű, dolgos ember aligha akad, aki tisztességes, jó munkával nem akarna többet keresni, mint eddig, ha az ácsorgók rovásába is. Csak éppen itt vetődik fel a kérdés: miért ácsorog, aki ácsorog? Ha eltekintünk attól a kevés embertől, aki kényelmesen és jól érzi magát ácsorgás közben, a többségnek nyilván nagyon kényelmetlen a semmittevés. Mert hiszen, elveszik számára a teremtő, alkotó munka öröme, s csak a munkaidő kényszere marad. A munkaidő puszta letöltése pedig aligha szerezhet örömet bárkinek is. Mert igazi örömet alighanem csak a jól végzett, s eszerint kifizetett munka szerezhet. S itt ismét vissza kell térni egy már említett kategóriára: a munkaszervezésre. Mert hiszen a folyamatos, tisztességes munkához a feltételeket is biztosítani kell. Ha annyi embert küldenek egy kis munkához, hogy egymástól nem férnek hozzá, szükségszerű, hogy jó néhányan csak ácsorogni fognak, mert mi mást tehetnének. S fordítva is igaz: ha egy-egy nagyobb munkán csak egy-két ember marad, mert a többieket máshová kapkodták szét, mit is kezdhetnének egyebet, mint hogy legalább önmaguk számára megőrizve a látszatot, tessék-lássék dolgozgatnak, mert hiszen úgysem haladhatnak értelmesen dolgaikkal. Es most okvetlenül felvetődik a kérdés: hogyan lehet tisztességesen teljesítménybérezést alkalmazni ott, ahol a munkás dolgozna ugyan, de feltételek, jó szervezés híján ezt mégsem teheti? Hiszen akkor ennek mindenképpen a jövedelme látná a kárát. Csak az a kérdés, valóban így van-e ez? M

ert más az, ha valaki nem végezheti rendesen a dolgát, de megfizetik. Akkor, ha nem is részesülhet a munka, az alkotás jóízű örömeiben, legalább a pénzét megkapja, s csak kevesen lépnek túl a „kis csavar" szemléleten, mennek, s verik az asztalt anyagért, szerszámért, tisztes szervezésért. De ha mindenkinek zsebbevágó érdeke lesz — mert előbb-utóbb mégis csak az lesz —, hogy becsülettel dolgozhasson, akkor már nagyon sokan fogják azt tenni, mint ma még viszonylag kevesen, hogy ha kell, hát verik az asztalt, ha kell, hát megkövetelik saját munkájuk okos, jó szervezését. Íme, a kölcsönhatás: a teljesítmény szerinti elosztás szükségszerűen javítja majd a munkaszervezést is. Vagyis, a vállalaton belüli szervezésben is jobban megközelíthetjük majd a gépszerkesztés optimalizáló törekvéseit, s egy pontosabb, jobban működő, precízebb szerkezetben a kis csavar is megkapja végre az őt megillető helyet, funkcióban, felelősségben, megbecsülésben egyaránt. S ha így nézzük, akkor éppen a teljesítmény szerinti elosztás általánossá válása nyújthat igaz lehetőséget arra, hogy egy jobb szerkezetben, jobb szervezésben módot nyújtson végre mindenkinek valódi értékelésre, önértékelésre, jó lehetőséget adva az öhbecsülésre. Szávay István Közgazdászok vándorgyűlése A versenyképesség és a szelektivitás összefoglaló témakörben, öt szekcióban pénteken megkezdődött Siófokon a közgazdászok hagyományos, a sorrendben pedig XVI. vándorgyűlése. A tanácskozás témája a gazdálkodó egységek versenyhelyzetének javítását, a gyártható termékek kiválasztását, a vállalati cselekvési programok összeállítását kívánja elősegíteni. A vándorgyűlés valamenynyi szekciójában hangoztatTilos ca dohányáruk reklámja A belkereskedelmi minisz- egyetértésben módosította, ter a mezőgazdasági és élei- kiegészítette a dohányipari mezésügyi miniszterrel termékek fogyasztói forgalmáról szóló korábbi rendeletét. A Magyar Közlöny 38. számában megjelent rendelet szerint ezentúl tilos a dohányipari termékek fogyasztásara ösztönző reklám és hirdetés megjelentetése. A korábban kihelyezett ilyen reklámeszközöket is el kell távolítani, de — figyelembe véve az esetleges kötelezettségeket, hazai és nemzetközi megállapdásokat, szerződéseket— erre hosszabb időt engedélyez a rendelet, a határidő: 1978. október 1. A rendelet szerint nem minősül reklámnak, illetve hirdetésnek az, ha a különböző dohányipari termékeket a kirakatban vagy az üzletben bemutatják. ták, hogy a szelektív fejlesztés az elmúlt évtizedben vált a dinamikus fejlődés és a versenyképesség szerves feltételévé. A népgazdaság egészére vonatkozó közgazdasági gondoktól kezdve a vállalati gazdálkodás részieteig ható vitát szombaton Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivat-al elnöke és Hetényi István tervhivatali államtitkár vezetésével plenáris ülésen összegezik. (MTI) Epületek felülvizsgálata Az Ingatlankezelő Vállalat a kezelésében levő lakóépületek folyamatos szerkezeti és állagvizsgálatáról is gondoskodik, az építésügyi szabályzat előírása alapján. A felülvizsgálat célja, hogy a ház szerkezetének elhasználódása okozta hibákat a vállalat még időben javíthassa, ideiglenes megerősítéssel vagy födémcserés felújítással. Az adatgyűjtés több évre szóló kidolgozott terv alapján folyik, jelenleg a belváros Lenin körút által határolt részén és kiterjed valamennyi régi lakóépületre. A bérlőket előre értesítik a felülvizsgálat időpontjáról, hogy a vállalat megbízottja a jelzett időben megtekint, hesse a lakást, a bérleményt' « i