Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Szombat, 1977. május 21." Szekér Gyula külföldi újságírókat fogadott <5 Budapest (MTI) Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken a Parlamentben fogadta a Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából hazánkban tartózkodó külföldi újságírókat. A találkozón ismertette a magyar külgazdaságpolitika fö jellmezóit, törekvéseit, és válaszolt a föltett kérdésekre. A Chilei SÍP főtitkárénak konferenciája (Folytatás az l. oldalról.) nak az emberi jogok' körül, sadalom, s minden olyan tán,. „ ... . . Ezzel kapcsolatban a követ- sadalom, amely antagonisztese az összes antifasiszta kezőket mondotta Luis Cor- tikus osztályokon alapszik, ero egysege reven. valán: nyilvánvalóan már magában Luis Corvalán szólt arról — Chilében, Uruguayban, is az emberi jogok megséris, hogy a fasizmusnak nem Brazíliában, Argentínában, tését jelenti. Az iparilag legsikerült bázist teremtenie az Bolíviában, Nicaraguában, fejlettebb tőkés országokban ifjúság körében, a chilei nép El-Salvadorban, s mas latin- is. ahol leginkább ragaszkodegyik rétegében sem. A dol- amerikai országokban, az- nak a burzsoá demokráciágozó ifjúság töniegei junta- után Del-Koreában, a Dél- hoz, nagyon sok alapvető, ellenes akciókat hajtanak Afrikai Köztársaságban, elemi emberi szabadságjog végre, a diktatúra és a terror Rhodé3iában, Észak-Írország- nem juthat érvényre, más ellenére is folytatják a har- ban — s még folytatható a jogok pedig egyszerűen forc°t. sor — valóban megsértik az malisak. Néhány nyugati országban emberi jogokat, a személvi- Franciaországban mostanában nagy zajt csap- ség jogait. A kapitalista tár Nemzetiségek Nyugat-Európában 6

Elzász hosszú időn ke• resztül ÉszakkeletFranciaország egyik leggazdagabb tartománya volt. A kulisóbányász'atra épült vegyipar mellett fejlett volt e terület textilipara és mezőgazdasága is. A 60-as évek második feléig nagyrészt éppen a Bretagne-hoz, a délfranciaországihoz hasonló gazdasági problémák hianya magyarázta az elzászi nacionalista-kulturális mozgalmak gyengeségét. Elzász népe 1789. után nagy lelkesedéssel csatlakozott a feudalizmust elpusztító ipari-polgári Franciaországhoz. A Rajna túlsó oldalán fennmaradt a feudalizmus, az elzászi kézművesek. parasztok, polgárok ezért is váltak lelkes francia hazafiakká. „Hagyjátok őket németül énekelni, amig franciául harcolnak!" — Intette Napóleon saját francia tábornokait, és az elzászi némeElzászi németek; korzikai olaszok zási irodák, Korzikára csalogatva a francia nagyvárosok zajától, szennyétől megfáradt gazdag polgárokat De 1973-ban mar összesen 46 bombarobbanás hívta fel a francia nyárspolgárok figyelmét is a sziget olaszhoz hasonló dialektust beszélő népének égető gazdasági-társadalmi problémaira. A francia tőkés gazdaság, mint ezt Bretagne és Dél-Franciaország esetében is láttuk, igen egyenlőtlenül fejlődött. Egyes területek kiugrottak, messze maguk mögött hagyva gazdaságilag-kulturálisan más megyéket, összeharácsolva a központi kormánytól minden segélyt, ilyen módon EktaídSk kizsákmányolva a többi te- -- —f1 maradtak. Elzász viharos **** is. Korzikai autonó- "árnyának hatáságamig történelme során 1871-1918. fogalmaztak meg: es 1940-1944. között került -Párizs messze van manémet megszállás alá. de Búnkra hagyott minket, a még a második világhábo- "igetet elözönlötték a szárazföldiek (franciak) es az idegenek. Pedig sokáig úgy látszott, hogy Korzikán minden rendben van. A 60as években az Algériából ;'k. Ezért is követelnek egyevisszatelepült francia gyar- te™et. anyanyelvi oktatást matosítók, a „íeketelábúak" a haladó autonómista korfeltörték a keleti fennsík z'kai mozgalmak. Korzika rü alatt is csak a jobboldali autonomista vezetők kollaboráltak a németekkel. (Nagy kar. hogy a keleteurópai német kisebbségek nem követték az elzásziak példáját...) De a „hűséges Elzász", amely 1945 óta a kormány szempontjából mindig „jól szavazott", vagyis a baloldal ellen, a kormánypártra, az utóbbi években egyre hangosabban panaszkodik. Elzászban felfedezték, hogy a francia megyék között mélyen a második vonalba szoboron kívül mindent importál, az ipar és a felsőoktatási intézmények szinte teljes hiánya elvándorlásra kényszeríti a fiatalokat. A turizmus csak a szezonban ad munkát a helybelieknek, és a haszon többségét a szolgáltató iparágat kezükben tartó francia és főleg külföldi tőkések zsebelik be. 1973. októberében a bombamerényletekért felelősséget vállaló „Korzikai Paraszt Felszabad ítási Front" (FPCL) „ultimátumot" intézett a Francia Köztársasághoz: „Követeljük az összes .gyarmatosító' (algériai visszatelepült — KL) kitelepítését, a francia hivatalnokoknak korzikaiakkal való felváltását, az iskolákban a korzikai nyelv kötelező oktatását, és Korzikát ismerjék el önálló nemzetnek." Az első pontban nyilvánvalóan kifejezésre jut az FPCL kisparaszti-kispolgári a második és harmadik követelés egy reális problémára hívja fel a figyelmet: Korzikán is, mint a legtöbb elnyomott nemzetiség földjén az értelmiség, a „káderek", az állami-gazdasági veze/ik ,',idegenek", francierdős földjeit, virágzó szőlőművelésbe kezdtek, a partvidéken egymás után épültek a szállodák, fellendült a turizmus. De éppen 1973. táján egymás után érték csapások a sziget gazdaságát. Amikor a francia kormány szigorú minőségi követelményeket szabott a rnltak oi'nzüilvi téren El- KoveieimenyeKei szuoun a zás7 mindig a sor^ élén áll. bortermőknek. így kívánamikor í'zetni kell, és mindig az utolsók közé állítva küzdeni a cukrozott olasz bor konkurrenciája ellen, a népének többsége elutasítja az FPCL szeparatista politikáját, de éppen miveí a francia kormány eddig keveset tett a sziget problémáinak megoldása érdekében, ma már az autonomisták úgy élnek a korzikai nép körében, mint iial a vízben. Karsai László, exportcikke JATE, Űj- és Legújabbkori Berezeli A. Károly Vánd őrének (Regény) Ile de Beauté — a Szépség Szigete, hirdetik az utalák amikor seaélvt kéne szi8et egyetlen ftni- i mondják ma jog- válságba került. Korzika a Történeti Intézet gal a Rajna mentén. 1973 után a jórészt kőolaj-behozatalra épült francia gazdaság működési ZHvaral új lökést adtak Elzászban is a munkások osztályharcának és felébresztették a nyelvi-kulturális mozgalmakat. Ma Elzászban éppen úgy, mint Bretagne-ban vagy Okszitániában már szinte csak a .falvakban, ott Is csak az öregek beszélik a helyi német dialektust. A fiatalok, a városokban a munkások, polgárok, értelmiségiek úgyszólván kizárólag franciául beszélnek. Az elzászi dialektus a francia iskolapolitika hatása miatt sem fejlődhetett, a modern élet szavait vagy az irodalmi németből. vagy a franciából kölcsönzi. Ma még az elzásziak több mint 50 százaléka otthon, baráti körben az elzászi dialektust használja. Rájuk számit az újjáéledt elzászi kulturális mozgalom, amely kitűzte a jelszót: „Beszéljünk elzásziul a gyerekeinkkel!" De a fiatalok inkább franciául tanulnak, második Idegen nyelvnek pedig az Irodalmi németet választják, ők úgy vélik, Elzász Jövőjéért, gazdasági-társadalmi haladásáért így tehetnek többet. amely a burzsoá demokrácia bölcsője — például több mint egymillió munkanélkülit tartanak nyilván, köztük 400 000 fiatalt. Olaszországban, Milánó, a nagy iparváros kommunista pártszervezetének helyettes titkára arról tájékoztatott, hogy a városban több mint százezer munkanélküli van. Nos, itt valóban, alapvető emberi jog az embernek a munkához való joga el nem ismeréséről, megsértéséről van szó. — Sok, hazájából elüldözött elvtársunk él szerte a világban. Nemrég kényszerültünk arra. hogy kubai segítséggel Londonból Havannába vigyük egyik orvosi segítségre szoruló társunkat, mert Londonban, akárcsak New Yorkban, Párizsban vagy bármely kapitalista ország fővárosában. szinte megfizethetetlen a kezelés. — Ami a politikai jogokat illeti: vannak, akik az egekig magasztalják a polgári demokráciákat, mondván, hogy ott sajtószabadság, véleménynyilvánítási jog, politikai szabadság van. Mint jelent a sajtószabadság a tőkés országokban ? Bertold Brecht azt mondTS: a sajtószabadság a tőkés országokban a pénzes embereknek azt a szabadságát jelenti, hogy nyomdát és újságírókat vásároljanak maguknak. — Az utóbbi időben bizonyos imperialista körök' az emberi jogok bajnokainak kívánják feltüntetni magukat, s azt igyekeznek elhitetni, hogy ezek a jogok a szocialista országokban nem léteznek. Ügy vélem, az a kampány, amelyet a tőkés országok folytatnak a szocialista országok ellen az emberi jogok kérdésében, egy célt szolgál: elkendőzni az emberi jogoknak a nyílt megsértését, amely a kapitalista országokban, így Chilében is tapasztalható. Valódi problémáikat akarják elleplezni, a kapitalista válságot, a munkanélküliséget. A vonatok vonatja Csütörtök este Indult a dezése fényűző. A padlót párizsi Gare de Lyon pá- szőnyegek borították. A fa lyaudvarról utolsó, 1900 mérföldes útjára, Isztambulba az Orient-expressz. A vonatok vonatja 1883. június 5-től járt. Párizst (majd később Calaist) kötötte össze Konstantinápolyival a München—Bécs—Budapest—Belgrád útvonalon, elágazással Bukarest . felé. Az út megtétele kezdetben lakat mahagóni burkolat fedte. A jegy ara négyszerese a rendes vasúti díjszabásnak. A történelem vonatának is nevezték az Orientet: az első világháborúban, amikor a bolgár front összeomlott, Ferdinánd cár ezen menekült az országból. II. Károly román király is az nem egészen három napig expresszen, a légionáriusok tartott. Ma ugyanezt az utat golyójától félve, hason fekaz utasszállító repülőgépek ve a hálókocsi padlóján három óra alatt megteszik, szökött lemondása után BuAnnak idején azonban a karestből, tengeri hajózás ugyanezen Múlt századi szenzáció: a távon egy hétnél több időt a rablóvezér Athunazosz vett igénybe. 1891 júniusában kisiklatta Az Orient-expressz kez- az expresszt, kirabolta az detben kora egyik legjobb utasokat, s négy milliomos vonata. A szerelvény. tiz vagon és egy poggyászkocsi. Minden kocsihoz kétfőnyi személyzet tartozott. A kalauzok és az étkezőkocsi pincérei különleges egyenruhát viseltek. A hálókocsi-kalauzok minden állomáson a kocsi előtt állva várták az esetleges le- vagy felszálókat S ahol nem volt süllyesztett peron, ott a kocsifeljáróhoz külön kis lépcsőt állítottak az utasok kényelmére. A kocsik berennémetért 200 ezer frank váltságdíjat kért, kapott. Emlékezetes tragédia: 1959 októberében az Orient-expressz összeütközött az Edirne—isztambuli vonattal. A katasztrófának 93 halottja és 113 sebesültje volt. Napjainkban az Orientexpressz már nem bizonyult kifizetődőnek. Ugyanakkor a repülés nemcsak gyorsabb, hanem kényelmesebb is, mint a napokig tartó vonatozás. Haderő-csökkentési tárgyalások Bécsben Magyar felszólalás a plenáris ülésen • Bécs (MTI) A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások pénteki plenáris ülésén Gordon E. Cox nagykövet, a kanadai küldöttség vezetője elnökölt. Ezúttal Fodor Zoltán nagykövet, a magyar delegáció vezetője szólalt fel. Az ülés után rendezett nemzetközi sajtóértekezleten a magyar küldöttség szóvivője tájékoztatást adott arról, hogy küldöttségünk vezetője felszólalásában megállapította: a szocialista országok múlt évi javaslataikkal és kezdeményezéseikkel megteremtették az alapját és lehetőségét annak, hogy az idén megkezdődjön az igazságos alapon álló elsődleges konkrét egyezmény kidolgozása. Ennék ellenére — mondta felszólalásában Fodor Zoltán nagykövet — eddig konkrét eredmény nem született, s ezért a felelősség a NATO-tagországokat terheli. A továbbiakban rámutatott: annak a szocialista javaslatnak az elutasítása pedig, hogy a közvetlen résztvevő országok a tárgyalások időszakában ne növeljék fegyveres erőiket KözépEurópában, maga után von»< ja a katonai erők és a fegyverzet koncentrációjának további növekedését. Ez szükségszerűen katonai instabilitást okoz a tervezett csökkentés térségétől északra és délre fekvő, úgynevezett szárnyországokban is. Végezetül kifejezte azt a reményét, hogy rövidesen változás következik be a nyugati delegációk álláspontjában. A küldöttségek legközelebb május 26-án tanácskoznak plenáris ülésen. Csak szeméről nem tudtam tiszta képet alkotni, mert a félhomály ellenére is napszemüveget hordott, s szeme s/íne és fénye a zöldes üvegen át meghamisítva mutatkozott előttem. Annyit így is láttam, hogy az egész jelenségnek megfelelően, szeme kék vagy zöld, nem túl nagy, és szemöldöke a halánték felé kissé lekanyarodik, s ezzel szemének némi szomorkás jelleget ad. Teste egyébként mesterien felépített, északi termet volt. s nem csodálkoztam volna, ha kiderül róla, hogy filmsztár. Mondanom sem kell, hogy összes hősi eltökéltségeim, saját sorsomnak tudatos irányítása és minden egyéb hangzatos szólam percek alatt értelmét vesztette. Olyan veszedelemmel kerültem szembe, amelynek akkor nő a kísértő hatalma, ha az ember ellenáll neki, ha meg meghódol előtte, akkor győzve is vereséget szenved. Elfutni előle gyávaság, mert a félelem jele, de hősiesség is, mert aligha akadna még egy ilyen alkalom a lemondás és az önuralom gyakorlására. Ez azonban valószínűleg fordítva is igaz, mert gyávább dolog, ha az ember Itt marad mellette, elfelejti percek alatt összes terveit, s tehetetlenül, kiszolgáltatva válik hódolójává, de hősi vakmerőség is egy új, bizonytalan helyzetet elfogadni anélkül, hogy az ember sejtené, mi fog kialakulni belőle, s milyen mértékben változtat meg mindent, ami eddig számára érvényben volt. Mindez persze csak suta bölcselkedés, amely a végtelenségig csavargatható, a valóság mégis az volt, hogy ott ült egy leány a félhomályban, s várta, hogy közeledjem feléje. Én nem álltam ellen, s feltettem neki néhány suta kérdést, amin a leggyakorlottabb Don Jüannak is át kell evickélnie, ha tovább akar jutni. S míg így a kezdet nehézségeivel küszködtem, egyre közelebb csúsztam hozzá a hosszú padon, hogy egymáshoz való tartozásunkat az arra tévedő járókelőkkel is éreztessem. Most már magam sem kívántam, hogy más is odaüljön. Az első kérdés, amit feltehettem neki, az volt, hogy milyen nemzetiségű. Németnek véltem, minden jel arra mutatott, bár volt benne valami kiegyensúlyozott magabiztosság, eltökéltség, ami távol állt a közismert német érzelmességtől. Nem tudtam őt sem zokogva, sem földön fetrengve elképzelni, rugalmas, nyúlánk, izmos jelenség volt, keskeny csípővel, s kis mellekkel, olyan, aki önmagáról megfeledkezni is eltökélt szándékkal tud, s ez cseppet sem csökkenti gyönyörét. mert arra is tudatosan törekszik. — Norvég — mondta szelíd büszkeséggel, nem mintha ezt rendkívüli állapotnak tartotta volna, hanem, mert norvégek általában kevesen vannak, s elég ritkák szerte Itáliában. Engem valóban megrezzentett ez a kijelentés, mert eleven norvégot még sohasem láttam, s ez volt az az idő. amikor nálunk az északi írók tisztelete a rajongásig fokozódott. Ibsen, Björnson, Knut Hamsun híre abban az időben terebélyesedett ki mindenütt a világon, s nálunk is alig múlt el hónap, hogy egy-egy fordításuk meg ne jelent volna. — Norvég? — ismételtem meg a szót áhítattal, s ebben a pillanatban felvonullak előttem az összes Solvejgok és Nórák, s úgy éreztem, hogy ennek a nőnek egyszerű közelsége is felér a legpompásabb regénnyel, s több rejtelmet leplez le előttem a fjordok világából, mint amennyit sejtelmes és homályos könyvek nyomán összeképzeltem róla. Zord sziklák, tomboló északi szél, rénszarvasfogat, s pipázó, szakállas tengerészek képe tolult elém percek alatt, amíg ezt a vikingleányt néztem, s az volt az érzésem, hogy régi ismerőssel találkoztam, akivel évekig leveleztem csupán, s most végre személyesen is üdvözölhetjük egymást. Az első pillanat döbbenetében egészen megfeledkeztem róla, hogy legutóbb éppen Ibsen hattyúdalát, a „Ha mi holtak feltámadunk"-at olvasgattam olaszul, hogy ismert dráma preparálásával gyarapítsam szókincsemet, s hogy az eléggé elnyúzott példány éppen a zsebemben van. Percekig tartott, amíg felocsúdtam hirtelen rám törő irodalmi emlékeimből, s hogy szavak helyett egyetlen gesztussal sejtessem vele népe iránt érzett hódolatomat, kirántottam zsebemből az összevissza firkált Ibsen-darabot, s a szeme elé tartottam. — Ö — mondta édes mosollyal, s barátian megszorította a kezemet, s mikor én is elhadartam nacionálémat, ez a kézszorítás fokozottan megismétlődött, fgy valóban alig egy fél óra lepergése alatt már sok mindent megtudtunk egymásról, legalábbis annyit, amennyi a további beszélgetéshez szükséges. Kiderült róla, hogy Signe a neve, s gazdag oslói textilkereskedő lánya, aki hónapok óta utazgat Olaszországban, s míg erre mód volt, a szezonban, a színházi díszletfestészettel foglalkozott. Előkelő passzió volt ez a részéről, de elég alapos és körültekintő, már amennyire én ezt akkor meg tudtam ítélni. Nagyon lelkesült a német expresszionistákért, s ahogy hamarosan elmondta néhány Ibsen-darab színpadtervét, megéreztem, hogy erősen ezek hatása alatt áll. De ki nem lelkesült értük akkor, aki fiatal volt? (FolytatjukJ