Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

2 Csütörtök, 1977. április 14. A Szovjetunió szilárdan törekszik az új SALI-egyezmény megkötésére 0 Moszkva (MTI) „A hadászati fegyverek korlátozása olyan probléma, amelyet meg lehet és meg kell oldani" címmel a Pravda szerkesztőségi cikket közölt. Az alábbiakban ismertetjük a cikk rövidített szövegét: Továbbra is a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában állnak a nemrég Moszkvában megtar­tott szovjet—amerikai tár­gyalósok. A két fél állás­pontjónak objektív értékelé­se mellett Nyugaton és első­sorban az Egyesült Államok­ban napvilágot látnak kü­lönböző, a véleménycsere lé­nyegét eltorzító koholmá­nyok ls. Ismeretes, hogy a moszk­vai tárgyalásokon központi helyet foglalt el a hadászati támadófegyverek korlátozá­sóról kötendő új megállapo­dás előkészítésével kapcsola­tos kérdések megvitatása. Kétségtelenül olyan problé­ma ez, amely létfontosságú nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tai, hanem a nukleáris há­ború veszélyének csökkenté­se, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása szempontjából is. Tisztában vannak ezzel a hivatalos washingtoni körök ls, s ezért megpróbálják ked­vező fényben feltüntetni az amerikai fél álláspontját. Megkísérlik úgy beállítani a dolgokat, mintha az emlí­tett kérdésben folytatott tárgyalások pozitív eredmé­nyeinek elmaradásáért a Szovjetunió lenne a hibás. A valóság ezzel szemben egészen más. A Szovjetunió által a múltban és jelenleg is folytatott következetes po­lttika arra irányul, hogy az 1974 novemberében Vlagyi­vosztokban legfelsőbb szin­ten létrejött találkozó és a két fél között 1975—1976-ban lezajlott hivatalos tárgyalá­sokon született megállapodás alapján halogatás nélkül ki­dolgozásra, majd aláírásra kerüljön a hadászati táma­dófegyverek korlátozásáról szóló új megállapodás. A Szovjetuniónak ezt az irány­vonalát Leonyid Brezsnyev is megerősítette több, a kö­zelmúltban elhangzott fel­szólalásában, ehhez az állás­ponthoz tartotta magát a szovjet fél a Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel nemrég Moszkvában folyta­tott tárgyalásokon is. Andrej Gromiko a szovjet vezetés nevében március ál­én megtartott sajtóértekezle­tén ismertette a Szovjetunió álláspontjának lényegét, és elvi értékelését adta azok­nak a javaslatoknak, ame­lyeket as amerikai fél ter­jesztett elő a tárgyalásokon. A Szovjetunió sohasem ál­lította és ma sem állítja, hogy azok a korlátozások, amelyekről Vlagyivosztokban megállapodás született, vala­miféle végső szakaszát je­lentenék a nukleáris fegy­verkezési hajsza megállapí­tására, és a háborús veszély csökkentésére irányuló erő­feszítéseknek. Mint ismere­tes, a felek már megállapod­tak arról, hogy az új egyez­mény megkötése után foly­tatják tárgyalásalkat a ha­dászati fegyverzetek korláto­zása és csökkentése terüle­tén teendő újabb lépésekről. A Szovjetunió hű adott sza­vához. A Szovjetunió szilárdan és elszántan törekszik arra, hogy létrejöjjön a hadászati támadó fegyverek korlátozá­sára vonatkozó új egyez­mény, amely felváltaná a je­lenleg érvényben levő egyez­ményt. A hadászati fegyverzetek korlátozása igen nagy hord­erejű probléma, amely nem­csak a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érinti, hanem a világ valamennyi népét is. Ezt a problémát is meg lehet és meg kell olda­ni. — Célunk, hogy megold­juk korunk egyik legfonto­sabb feladatát: a fegyverke­zési, s elsősorban a nukleá­ris fegyverkezési hajsza kor­látozását és megszüntetését — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev ez év április 5-én mondott beszédében. Megvannak a szükséges feltételek a hadászati fegy­verek korlátozására vonat­kozó új szovjet—amerikai egyezménnyel kapcsolatos munka eredményes befejezé­séhez. Ennek az egyezmény­nek legfőbb paramétereit még 1974-ben, Vlagyivosz­tokban meghatározták, majd számos konkrét tételét kidol­gozták a későbbi magas szintű találkozókon, és a két ország küldöttségeinek genfi tárgyalásain. A megkezdett munka sikeres befejezéséhez csak a felek építő hozzáállá­sára és jóakaratára van szükség. A Szovjetunió készen áll erre. Reméljük, hogy végül az amerikai fél álláspontja ban is felülkerekedik a rea­lista hozzáállás és a felelős­ségérzet. Amerikai napiá 7. A sebesség megöli a békákat II kormány döntésre kényszerült Kommentár A húsvét előtti szombaton rendkívüli jelentőségű döntést hozott a spanyol kormány: engedélyezte a 38 év előtt illegalitásba szorított Spanyol Kommunista Párt működését. Teljesen új helyzet bontakozott ki a több mint negyven év óta az első szabad választásokra készü­lő Spanyolország politikai életében. A spanyol kormány és az adminisztráció köreiben hosszú ideig tartó és rész­leteiben ma sem tisztázott belső harc folyt a Spanyol Kommunista Párt törvénye­sítése körül. Ez a belső harc tükröződött abban, hogy a legfelső bíróság nem volt hajlandó dönteni az ügyben, és abban ts, hogy ellentmondásos módon a kormány határozata mégis hivatkozik a legfelső bíró­ságra. Spanyolország szempont­jából természetesen nem a belső küzdelem részletei a fontosak, hanem a politikai tartalom. Az alapvető kér­dés: mi kényszerítette végül is a Franco által kijelölt uralkodónak, János Károly­nak felelős Suarez-kormányt, hogy a kommunista párt le­galizálása mellett döntsön. Az alapvető ok nyilván­valóan a Spanyol KP ereje és politikája. Az illegalitás­ban vívott küzdelem csak­nem négy évtizede alatt az SKP által kimunkált poli­tika lehetővé tette, hogy már a Franco-rezsim év­tizedeiben fokozatosan be­épüljön a létező tömegszer­vezetekbe és apparátusukat felhasználva, széles társa­dalmi körökre kiterjessze po­litikai befolyását. A leg­világosabb megnyilvánulá­sa volt az 1962. óta műkö­dő munkásbizottságokban a kommunisták által betöl­tött szerep, valamint hatá­suk az egyetemt és értelmi­ségi mozgalmakban. Ennek tlapján Carrillo, a párt fő­titkára már a hatvanas évek elején kijelentette, hogy Spanyolországban a kommu­nista párt „1960-tól kezdve ismét tömegpárttá vált." A politikai befolyás meg­teremtése és a szervezeti munka az illegalitás nehéz körülményei között óriási áldozatokkal járt: börtön, kínzókamra, halálos ítélet várt a Spanyol KP sok ve­zetőjére és kiemelkedő párt­munkására. Mint a Prav­dának a legalitást kommen­táló cikke megjegyzi: „ezek az áldozatok nem voltak hiábavalóak. Nélkülük Spa­nyolország sohasem tudta volna lerázni a francoizmus gyalázatos terhét, és nem lett volna képes a demokra­tizmus útjára lépni". A párt ereje és a spanyol társadalmi erőviszonyokat reálisan felmérő, ahhoz al­kalmazkodó politikai prog­ramja és magatartása együt­/ tesen azt eredményezte, hogy a spanyol baloldal, sőt, a polgári centrum jó része is a demokratizálás alapfel­tételének tartotta a kommu­nista párt törvényesítését. Lényegében olyan helyzet bontakozott ki. amelyben a Spanyol KP legalizálása a választások hitelességének, sőt. esetleg megtartásának feltételévé vált. A kormány ezt felmérve végül hosszú habozás és taktikai manő­verek után pozitív döntés­re kényszerült. Első nyilat­kozatában Carrillo, a párt főtitkára világosan utalt er­re, amikor azt mondotta: „Nem hiszem, hogy Suarez miniszterelnök a kommunis­ták barátja. Antikommunis­tának tekintem őt, de in­telligens antikommunistának, aki megértette, hogy meg­torlással vagy igazságtalan­sággal nem lehet szétzúzni eszméket." A Spanyol Kommunista Párt törvényesítése rendkí­vüli jelentőségű lépés, amely új szakaszt nyit a spanyol politikában. A múlt négy évtized hatalmi struk­túráját azonban Spanyol­országban még nem bontot­ták le, s ezt az új szakaszt a június első felére terve­zett választásoktól függet­lenül is rendkívül heves küz­delem jellemzi majd. Már­is világos, hogy az a nagy jobboldali párt, amelyet Fraga Iribarne volt belügy­miniszter vezetésével hét francoista ex-miniszter szer­vezett — éppen a kommu­nista párt elleni harcot ál­lítja maid választási pro­pagandájának középpontjá­ba. Az a tény tehát, hogy az SKP 38 év után kiléphet a politikai harc nyílt porond­jára. nem lezárása, hanem kezdete a küzdelemnek. Az első nagy harci feladatot eb­ben a szakaszban a fasiszta és szélsőjobboldali szerve­zetek erőszakos fellépésé­nek megakadályozása, a választások demokratizmu­sának megvédése jelenti. Éppen ezért a választásokig terjedő időszakot sok szem­pontból próbatételnek lehet tekinteni, amely megmutat­ja majd a spanyol társadal­mi erők viszonyát és dina­mizmusát. Gömöri Endre Upm tudom, miért, de nCIII egy kép újra és új­ra felbukkan bennem, nem hagy nyugodni. A fiú ön­feledten bámulta a Rotund kupolájának freskóját a fő­városi Capitolban. Nézte Washington megdicsőülését, és közben elaludt. Elémvil­lan a jelenet: csodálkozás közben lepte meg az álom, s úgy maradt, falhoz tá­maszkodva, a tető felé for­dított arccal, e kiszolgálta­tott helyzetben már-már szinte átszellemülten, mi­közben még nyála is ki­csordult. Talán azért zaklat a kép, mert mi is álmosak va­gyunk. Tán háromórányit, ha aludtunk. Most reggel öt van, ott állunk a Columbus Circle-nél. ahol a Broadway belefut a Central Park dél­nyugati csücskébe. Közel, s távolban senki. Az úttesten túl, a park fái közt deren­gő félhomály. Ettől óvott bennünket mindenki. Csak ide ne... In­kább akármerre máshová. Ám jobb volt hallgatni a józan észre, mint a meg­félemlítő intelmekre. Már csak azért is, mert a józan ész azt súgta: a hajnal se­hol a világon nem a rablók, tolvajok, gyilkosok és egyéb gonosztevők ideje. A szél — Dél felől Észak­ra rohan — szinte viharos erősségű. Itt nem állja út­ját semmi. Belénk kapasz­kodik, még lélegzetünk is el­áll tőle. Néhol hófoltok, a tegnapi havazás ittrekedt maradvá­nyai. Jég reccsen talpunk alatt: az éjszaka újra fa­gyott E betonkolosszusban itt látunk először: földet. Man­hattan-en nincs por —, egy hét után se kellett megtö­rölni a cipőt —, pincs mi­ből lennie. Csak Itt, a park­ban, ha a vörhenyes színű földdarabkákon végigsöpör a szél. !s, amarra ís ha­talmas sziklatöm­bök. Ilyen lehetett tehát az egész sziget, mielőtt a fel­hőkarcoló-építők végképp hatalmukba nem kerítet­ték. Megpróbálunk felkapasz­kodni az egyik sziklahátra. Hogy körülpillanthassunk, hiszen a félhomály egyik pillanatról a másikra felszí­vódott, és a West Side ku­lissza-magasházainak felső emeletei már sárga fényben úsznak.1 A sziklatetőn méternyi széles repedés cikcakkos rianása. Lépteink zajára egy szakállas csavargó ká­szálódik elő az árokszerú mélyedésből. Még mielőtt megrettennénk tőle, elindul — az ellenkező Irányba. Itt aludt. A mélyedésben még jól kivehető testének körvonala. A New York Times lepedőoldalait terítet­te maga alá, matracnak. Az újságoldalak egészen átned­vesedtek teste melegétől, de azért még elég jól olvasható rajtuk a szöveg. A lapfej mellett az újság jelmondata: „Minden hír, ami kinyomtatásra alkal­mas." Alatta mindjárt nagy cím: „Carter terve az ifjú­ság foglalkoztatásáról." Az­tán egészoldalas hirdetés. Hatalmas ablakokra ajánl­gatnak tavaszhoz illő drapé­riákat, 20—25 százalékos ár­engedménnyel. Egy másik hirdetésben kötegnyl tízdol­láros. De ez csupán csal­étek, mert valójában egy szövetanyagot reklámoz­nak. Első találkozásom a New York-i sajtóval. Ez a szo­Erre morú, „elfelejtett ember" vajon beleolvasott-e, mi­előtt maga alá terítette az újságoldalakat? — melyekbe most belekap a szél, mint­ha le akarná rázni róluk a betűket. A csavargó lassan eltűnik a távoli facsoportban, ami­kor megérkeznek a szürke színű mókusok. Tíz, húsz, öt­ven. Most ébredhettek. Egy­szeriben teli velük a park. Viháncolnak a faágakon, ott futkosnak előttünk a kiszá­radt fűben, villámgyorsan. Majd hirtelen elmereved­nek, miközben szabály os^ félkört ír le dús szőrzetű' farkuk kunkora. Szelídek, közel jönnek. Át­lépnek még a „menekülési távolságon" is. Nem töpren­gek rajta, pusztán konsta­tálom a tényt: New York­ban mindenki retteg, ki­véve ezek szerint a mókuso­kat. Valami okból nem éb­resztettek pusztító szenve­délyeket önmaguk iránt az emberekben. A természet harmóniája persze azért itt sem telje­sen zavartalan. Szobrok, építmények fészkelődtek be a sziklák, fák, mókusmágzó­helyek, pázsitos térségek, ta­vak, kanyargós utak közé. Például egy szobor. Már teljesen belepte a zöldes pa­tina. Ám a tréfás kedvű New York-iak bronzfényes­re sikálták ódivatú cipő­jét. Autó száguld el mellet­tünk. A technika ide is be­tört. Néhány méternyire közlekedési lámpa, mint a Streeteken, avenue-kon. .,Ha pirosat jelez, nehogy lehú­zott ablakkal várakozzék, mert könnyen megjárhat­ja" — mondja az inte­lem. Mpflínt egy kis dombra mCIJIIII kapaszkodunk fel, közepén obeliszk. Há­romezer év után került ide Egyiptomból. Talpazatán pi­ros, kék, sárga, fekete színű olaj festékkel iderótt felira­tok: „Miénk vagy. boldog világ­vége !" „Az erőszak bátorrá tesz!" „Engedd, és akkor végre egészen szabad leszel!" „Csak lebegni érdemes!" „Jézus király, engedj utamra!" „Mindig csak akarj!" Körös-körül a satnya tű­ben üres. csorbult sörös-, ru­mosüvegek — a szöveg tá­voli illusztrációiként. Már idelátszik a nagy víz­tároló medence drótkeríté­se. A töltés külső rézsűjén korán kelő helybeliek fut­nak melegítőben. Majd fel­tűnik egy lovas is. Kereszt­ben vág át a füves térsé­gen. a ló patája néhol fel­tépi a földet — fűcsomók röpködnek szerteszét. A lo­vas mögött házaspár fut: fáradhatatlanul .róják az ös­' vényeket. Arcukat vörösre csípte a szél, ökölbe szo­rított kezük lila a hajnali hidegtől. MflCt érdemes visszapil­íftuol lantani. Innen jól látszanak a Central Park South luxusszállodái. Bal­oldalt a talán leghíresebb, a Hotel Plaza. Teteje zöld — közel a mennyországhoz —•, mint a kiérdemesült klasszikus szobrok. Irt róla Hemingway, Fitzgerald, Beauvoir, Ám előkelőbbnek tűnik a regényekben róla rajzolt képnél. A víztároló drótkerítésétől visszafordulunk. A Bethes­da-szökőkút medencéjében most nincs víz persze. És a közeli kis tóban sem ficán­kolnak a rádióirányítású kis­hajók, melyeknek gazdái nyaranta versenyezni szok­tak itt egymással. A víz­tartó tányér betonperemé­re viszont valaki rápingál­ta rikítóan vörös betűkkel egy béka stilizált rajzát, és egy keresztet. Olyan, akárha vérrel ír­ták volna. S a festék oly­helyt lecsorgott. A Szöveg pedig mindössze ennyi: „A sebesség megöli a békákat!" Óriás gép húz el fölöttünk; Nyomában fehér csík, mint­ha kétfelé akarná választani az eget. Papp Zoltán KOvetkezIk: AHOL MINDENKI BETTEO Moszkvában KGST vb-ülés • Moszkva (MTI) Szerdán Moszkvában meg­nyílt a KGST végrehajtó bizottságának 80. ülése. A végrehajtó bizottság ülésén a tagállamok miniszterel­nök-helyetteseinek, állandó KGST-képviselőinek veze­tésével vesznek részt kül­döttségek. A magyar dele­gációt dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Magyar Népköztár­saság állandó KGST-képvi­selóje vezeti. A közélet hírei MONGOL PARTKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT BUDAPESTRE Az MSZMP KB meghívá- küldöttséget a Ferihegyi re­sára szerdán Budapestre ér- pülőtéren dr. Péter János, kezett B. Lamzsav, az a KB osztályvezető-helyette­MNFP KB tagja, a KB osz- se fogadta. Jelen volt B. talyvezetoje vezetésével a „. , ,T, Mongol Népi Forradalmi Párt Dugerszuren, a Mongol Nep­Központl Bizottságának köztársaság budapesti nagy­pártmunkásküldöttsége. A követe. BOLOGNÁBA UTAZOTT POLINSZKY KAROLY Az Olasz Tudományos a Korach Mór tiszteletéra Akadémia bolognai intéze- rendezendő emlékülésre, elő­tének meghívására Polinszky adások tartására szerdán Bo­Károly oktatási miniszter lognába utazott. ANGOLAI ÉS BISSAU-GUINEAI SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG HAZÁNKBAN Az Angolai Dolgozók Or- központi iskoláján. A rész­szágos Szövetsége (UNTA) vevők előadások és konzul­és a Bissau-Guinea Dolgozói- tációk keretében tanulmá­°rszágos - Szövets,é8° nyozzák- a szakszervezetek­(UNTG) aktivistáinak rész- , .... -. . vételével szerdán háromhe- nek a szocialista társada­tes szakszervezeti tanfo- lomban betöltött helyét és lyam kezdődött a SZOT szerepét. KOREAI ÜJSÁGIRÖ DELEGÁCIÓ MAGYAROR SZAGON Szerdán hazánkba érke- sével. Látogatásuk célja a zett a Koreai Újságíró Szö- két szövetség közötti 1977­vetség delegaciója, Cso Jong Nam, a Koreai Újságíró 198°- évi együttműködési Szövetség alelnöke vezeté- egyezmény megkötése. UKRÁN KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA Április 6—12. között J. folytattak aktuális felsőok­A. Koloszova ukrán felső- tatási kérdésekről. A dele­oktatási miniszterhelyettes gáció látogatást tett a deb­vezetésével héttagú delegá- receni Kossuth Lajos Tu­ció tartózkodott hazánkban, dományegyetemen. a Szegedi A vendégek részt vettek a József Attila Tudomány­magyar ösztöndíjasok Szov- egyetemen és a Juhász Gyu­letunióban folyó képzésé- la Tanárképző Főiskolán, a nek 30. évfordulója tiszte- szombathelyi Tanárképző Fö­leiére rendezett emlékűn- iskoláni valamint a veszp­nepségen. Dr. Polinszky Ká- , , „ 1 roly oktatási miniszterrel és rémI Vegyipari Egyete­a minisztérium vezető mun- men- A delegáció szerdán el­katársaival megbeszélést utazott hazánkból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom