Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

I Csütörtök, 1977. április 14. Egy képviselő hétköznapjai Elegáns tábla nem jelöli az alkalmas időpontot. Nincs kiírva, hogy melyik napon, melyik órában. A képviselő mindig fogad. Sűrűn érkeznek levelek, gyakran csöng a telefon és gyakori a látogató is. A képviselő elfoglalt ember. De Takács Imréné, Szeged országgyűlési képviselője nem panaszkodik. „Szeretem az embereket" — ezzel fogad, s ezzel búcsúzik tőlem. Nyilvánvaló, hogy egy képviselő nemcsak akkor dolgozik, amíg az országgyűlés tart. Nem évi négy alkalommal törődik a közügyekkel. A parlamenti ülésszakok közötti idő is mozgalmas. • — Eleinte — mondja — legtöbben lakásügyekkel kerestek fel. Ez még akkor volt, amikor megválasztottak. Az első ciklus idején. A képviselői munkában tapasztalatlan voltam, de hamar beláttam, nemet is kell mondani. Mert nem lehet segíteni, közismertek a lakásgondok, és egy képviselő nem mindenható. Mostanában már nem keresnek lakásüggyel, de még ennél is nehezebb kérdésekkel jönnek. Sok ember az Igazát nem a hatóságnál, hanem az országgyűlési képviselőnél keresi. S legtöbbször utoljára hagy minket. Ítélkezik a bíróság, a városi, a megyei, aztán a Legfelsőbb Bíróság is határozatot hoz — és úgy keresnek fel. Én nem tudok ítéletet hozni, és egyetlen képviselőtársam sem. Különben is a szakemberekből álló testület mindenkinél jobban eldönt egy kérdést." A parlament ülésein hallgatva a felszólalásokat, többször töprengtem már azon, meddig terjed a közérdek, meddig lehet azt képviselni. Hol az a határ, amikor egy képviselő azt mondja, hogy nem és hol áll ki választói igazáért Az állampolgárok érdekeinek tolmácsolása nem könnyű feladat. Ez jól látszik a parlamenti üléseken, ahol szinte minden mondatot kellő megfontolással fogalmaznak. Egy-egy felszólalásról tudomást szerez az ország, a nyilvánosság. De hogy van ezután otthon? — Úgy érzem, az a közhiedelem, hogy a képviselő mindent el tud intézni. Nem így van, és őszintén szólva nem is ez a dolog lényege. Körülbelül 30 ezer embert képviselek a választókerületemben, amihez hozzátartozik Kiskundorozsma, Móraváros és a Belváros egy része. Legtöbb a gond a peremkerületekben. Érthető is ez, hiszen fejlődésük, lehetőségeik nem azonosak a Belvároséval. Dorozsmáról nem tudok úgy elmenni — ha találkoztam választóimmal —, hogy egy fél noteszt tele ne írjak. Egy-egy beszélgetés után sokáig gondolkozok, mit lehetne tenni, magamban is keresem a választ a megoldandó gondokra. Hosszasan lehetne fölsorolni, az elmúlt években mivel kerestek meg, hogy miben járjak közre. Csak Dorozsmáról mondanék néÜj filmek, tévéjátékok A következő három hónap televíziós műsortervét lapozgatva szembetűnő a gyári riportok, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó adások, és a külföldi szórakoztató filmek, sorozatok szokásosnál nagyobb aránya. Míg az előbbi érthető (a mostani gazdasági helyzetünkben megnövekedett közönségérdeklődés kielégítésének szándéka lehet mögötte), a szórakoztatásunkra importált műsortömeg egy részét, úgy tűnik, tudnánk nélkülözni. A már bemutatott Egy milliárd a biliárdasztalban című francia filmhez a rövid tartalomismertetők szerint is nagyon hasonlító olasz és amerikai produkciók helyett — valami más kellene. Lehet francia, olasz, amerikai — de kevésbé régi és jóval tartalmasabb. Amit kl kell emelnünk a filmműsorok kínálatából: a Menekülés, Bulgakov művének kétrészes tévéfilmváltozata; a Zota-regényből készült angol Germinal; két lengyel film, a Ritka látogató és a Két közeli idegen. Visszatérve az aktuális politikai és ismeretterjesztő műsorokra: érdekesnek ígérkezik a Debreceni Orvostudományi Egyetem klinikáján forgatott dokumentumfilm, amely bemutatja, kik azok az emberek, akik vállalják a dobogó szív megállítását, hogy a súlyos műtéttel újra életet adjanak. Az Annak ellenére című sorozat alkotói nehezen regisztrálható változások nyomába eredtek. A szociológiai kutatás egyik módszerét, a beszélgetést, vallomást (ahogy a szakmabelik mondják: mélyinterjút) használták fel arra, hogy kiderítsék: az elmúlt 30 év mit változtatott az ötven év körüli emberek személyiségén, társadalmi és magánjellegű kapcsolataikon. Afrikai örömeink címmel hatrészes sorozatot láthatunk Tanzániáról. Folytatódnak a portréfilmek, köztük lesz Bodó Viola, Szegeden élő nyugdíjas pedagógus portréja, látogatóba „mehetünk" Sütő Andráshoz, valamint a Kriterion könyvkiadóba, Weöres Sándor és Károlyi Amy a magyar költészet elfelejtett értékeiről beszél a Három veréb hat szemmel című filmben. Dömölky János rendezett tévéjátékot Móricz Zsigmond Bováry úr című művéből, Horvát Z. Gergely Szophoklész Oidipus királyát adaptálta. Zolnay Pál új műfajban, vers-musicalben mutatja be a jugoszláv költészetet. Bemutatkozik a Mozgó világ című folyóirat televíziós .melléklete is, amely ezután évente kétszer jelentkezik. Május 6-tói rendezik a második nemzetközi karmesterversenyt, az idén is bemutatják az ünnepi könyvhét újdonságait. Az Adyévforduló kapcsán állította össze műsorát a budapesti Műszaki Egyetem amatőr színpada. A műfaj: oratórium, a cél: a mai fiatalság Ady-képének megfogalmazása. hány példát. Üj utcákban akartak magasnyomású vizet bevezetni. Kiásták az árkokat, megvették a vízórát, ígéretet kaptak és aztán nem történt semmi. Én annak idején felkerestem a tanács illetékes osztályát, beszélgettem a vízművek vezetőivel, s végülis módot találtunk arra, hogy bekössék a vizet. Ugyancsak nem régi a panasz — a dorozsmai OTP-lakások utcája járhatatlan. Az utat annyira feldúrták, hogy oda egy mentőautó se tud bemenni. és a lakók joggal kérik a javítást. Egyetértettem ezzel, és tolmácsoltam a tanácsnak. De előfordul, hogy egy-egy kérésnek nem lehet eleget tenni. Általában nincs pénz, vagy a körülmények még olyanok, lehetetlen a kérést megvalósítani. Dorozsmán új mozit szeretnének építeni, a városnak azonban erre nincs pénze. Csak' a művelődési ház átalakításával lehet ezt a hiányt egy időre megoldani. Amikor legutóbb választóimmal találkoztam, nyíltan megmondtam, elvtársak, értsék meg a helyzetet. Gyakran kell ilyet mondani, őszintén szólni arról, lehet vagy nem lehet, amit akarnak. A találkozásokra mindig jó alkalmat adnak a népfrontrendezvények, a pártnapok. De a lakásomon, sőt a munkahelyemen is sokszor megkeresnek. Az élet nagyon érdekes helyzeteket produkál. Egy háromgyerekes apa közlekedési balesetet okozott és a bíróság 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ha az illető börtönbe kerül, kenyérkereső nélkül marad a család. Nem tudtak volna megélni. Ezért írtam az igazságügy-miniszternek és a család érdekében segítségét kértem. Végül is az Elnöki Tanács méltányolta a helyzetet és a 8 hónapi szabadságvesztést 3 évi próbaidőre felfüggesztette." 4 Amikor Takács Imrénét, a textilművek fonónőjét képviselőnek először megválasztották, 24 éves volt. Most harmincéves és a vállalat pártbizottságának titkára. Hat év közéleti munka biztos adott sikert, vagy ahogy mondani szokták, megelégedettséget. — Mikor az előző ciklus lezárult, úgy éreztem, nem hiába dolgoztam. Nagy megtisztelés volt vállalni ezt a nagyon szép közéleti megbízatást, mert tudtam az embereken segíteni. Jólesik visszagondolni arra a tanácsi határozatra, amelynek megszületésében, úgy hiszem, nekem is részem van. A határozat értelmében a peremkerületek sorsát, körülményeit a tanácsnál Jobban figyelik, mint korábban. Ezt a gondoskodást a munkáslak'ta körzetek érzik is. Halász Miklós A politikai önképzés becsülete T

anuló ország vagyunk!" — szoktuk mondani, s van, aki hozzáteszi, jj nem kis malíciával: ránk is fér! Mosoly helyett nyugtázzuk komolyan: minden bizonnyal. Az általános műveltséget, vagy a szakmai képzést nyújtó állami iskolák, tanfolyamok, esti és levelező tagozatok körét most nem érintve — szóljunk a politikai ismeretek elsajátításáról. Ha más nem, az minden bizonnyal reflektorfénybe állítja a témát, hogy ezekben a napokban kapják meg a pártalapszervezetek például a marxizmus—leninizmus esti egyetem tagozataira való jelentkezéshez szükséges kérdőíveket, meg készítik az ősszel induló oktatási év terveit. A politikai alapismeretek elsajátításának és fejlesztésének legmegbízhatóbb formája a szervezett oktatás és továbbképzés. Az elmúlt években az országban átlag 2,2 millióan vettek részt évente valamilyen politikai képzésben, pártoktatásban. Megkeresett a közelmúltban egy panaszos: igazgatója nem javasolta a marxizmus—leninizmus esti egyetemre, igaz, ő nem párttag, de tanulni szeretne. Töprengve tette fel a kérdést: azt jelenti-e ez, hogy el akarja „vágni" a főnöke. Magam ugyan túlzásnak véltem az effajta következtetést, lehetséges, fejtettem ki, hogy egyszerűen nincs most ereje a vállalatnak tanulmányi kedvezményeket adni, vagy a káderpolitikai tervében más dolgozói taníttatása szerepel a napirenden. Ezt különben személyesen kellene tisztáznia munkahelyi vezetőjével — javasoltam. Mivel nem keresett meg ismét, tudatni velem a kapott választ, magam is érdeklődtem, s igazgatója csodálkozott: de hiszen ő megmondta azonnal, hogy szakmai képzését tartja elsősorban indokoltnak, s ha politikai képzésre is igénye van, pillanatnyilag az önművelést tudja csak javasolni. Nehogy arra a következtetésre jusson bárki, hogy sajnálják a politikai képzésre szánt összeget a munkahely, a vállalat vezetői, hiszen felelős politikai vezetők ne látnák a politikai műveltség gyarapításának fontosságát? Ezt feltételezni se szabad. És éppen most, amikor a XI. kongresszuson elfogadott új szervezeti szabályzat még kiemeltebben hangsúlyozza: minden kommunista alapkötelessége, hogy „sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait, rendszeresen fejlessze elméleti, politikai tudását, gyarapítsa műveltségét". Nem mond ennek ellent az, hogy nem járhat mindenki egyszerre a szervezett politikai oktatás valamelyik formájára. Hiszen tanuló ország vagyunk, de dolgoznunk is kell — a munka melletti tanulás bízvást lehet például politikai önművelés ls. Az MSZMP KB is megfogalmazta ezt: „Az oktatás bevált szervezetének fenntartása és a kialakult hallgatói létszám mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a marxista tudás gyarapításának pártiskolán kívüli formáira, az önálló tanulásra . i." Nem új dolog ez, de nem véletlen, hogy most tartotta időszerűnek felvetését a párt Központi Bizottsága. Az emberek politikai érdeklődése élénk, tenniakarásuk határozott, de a befogadásra, megértésre, csakúgy, mint a közérthető agitációra, aktív politizálásra csak az képes, aki elméleti tudással, alapos politikai ismeretek birtokában értékeli helyzetünket. Mintha nem lenne elég becsülete még az önképzésnek, sajnos. Egy idős, filozófiából államvizsgát is tett párttagtól — mivel azt írta a kérdőívbe, hogy szervezett oktatásban nem vett részt, s önműveléssel gyarapítja politikai ismereteit — kételkedve kérdezték: hogyan? Nos, hogyan is? Rendszeresen figyelemmel kíséri a különféle társadalomtudományi témájú cikkeket a* elméleti folyóiratokban, közülük is téma szerint válogatva, mert kevés ideje van olvasásra, s azt arra szeretné használni, hogy ha kevesebb témakörben is, de alaposabb, elmélyültebb legyen tudása. A

z önálló tanulás pedig nemcsalt azok számára módszer, akik már magas képzettséget szereztek. Sok fiatalasszony példája mutatja, hogy a munka és a család ellátásának gondjai miatt szervezett oktatásban részt venni nem tudók is megszerezhetik a politikai alapműveltséget, önszorgalomból. Tanulni — de mit? Aki már részt vett tanfolyamon, iskolán, számára forrás az ott megismert politikai tananyag, könnyebben megtalálja a tovább vivő lépcsőfokát. Ismerek olyan fiatalasszonyt, aki négy gyermeke mellett is vállalta a marxista esti egyetemi tanulást, mert úgy érezte, egyedül nem találja meg az alapképzés útját. Nincs is rá „recept", de az érdeklődőknek segítenek a pártiskolák, oktatási igazgatóságok tanárai, vagy a könyvtárosok, és a szakképzett propagandisták. És mindenekelőtt segítsenek a pártalapszervezetek, még azoknak is, akik nem fordulnak ilyen kéréssel hozzájuk. Munkaterületükön olyan serkentő légkört teremtsenek, ahol restellni való, ha valamelyik párttag, vagy pártonkívüli dolgozó nem tájékozott, nem olvasott, nem művelődik. Rendeljék meg az elméleti folyóiratokat, amelyekből — bár némi emelkedés tapasztalható — az országos átlagnál kevesebb fogy el a megyében. A tanulásnak mindenkor érvényes köte1 lességét éreznie kell minden párttagnak, s feltétlenül nagyobb rangot kell kapnia az önálló tanulásnak — s természetesen eredményének, a megszerzett tudásnak. Az önképzés az egyes emberek akaratánv áll vagy bukik — de erősítse ezt az akaratot az a tudat, hogy hasznos közéleti ember, s egyáltalán: a világ dolgaiban eligazodni képes ember csak az lehet, aki politikai műveltséggel is rendelkezik. SZŐKE MARIA Űj hajók járják majd a Balatont Az elavult balatoni hajópark felújítására hamarosan megkezdődik egy új hajómodell gyártása a MAHART újpesti hajójavító műhelyében. Az űj vízi jármű formája eltér a jelenlegi balatoni hajókétól, két úszótesten nyugszik majd a széles, kétemeletes hajótér, s ez nagyobb kényelmet, tágasabb teret nyújt az utasoknak. Búvárképzés — tartályban A Magyar Honvédelmi Szövetség Ganz-MAVAGklubjában könnyűbúvárszakosztály működik. A tanfolyamokon a klub tagjai megismerkednek a vízből való mentéssel, az újraélesztéssel, valamint a víz alatti ipari tevékenységgel. A feladatokat egy elmerítő berendezésben gyakorolják. A balatoni hajók ugyancsak elöregedtek, jó néhány közülük a század elején szállt először vízre, számuk is kevés a megnövekedett forgalom lebonyolítására. Az új modellel ezeken a gondokon igyekeznek segíteni. A 400 személyes hajó tervezésénél speciális szempontokat is figyelembe vettek. Így például hangszigetelt motorral szerelik fel, s beépített szennyvíztartály óvja majd a tó vizének tisztaságát. Üj megoldás, hogy a kétszázas Ikaruscsaládnál alkalmazott állítható ülésekkel szerelik fel az utasteret, a belső tér légkondicionált lesz, s a hajóknál jelenleg még szokatlan panorámaablakokat alakítanak ki. Az első új hajó 1978-ban jut el a Sió csatornán át a Balatonba, s Fonyód és Badacsony között közlekedik majd. 1980-ig további öt hasonló hajót építenek. Szovjet brigádvezetök küldöttsége Budapesten Szerdán, tegnap délelőtt a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására szovjet brigádvezetők hattagú küldöttsége érkezett hazánkba Anatolij Jakovlevics Ribakovnak, a gépgyártási és műszeripari dolgozók szakszervezete elnökének, az SZKP Központi Bizottsága tagjának vezetésével. A küldöttség a szocialista brigádvezetők szombaton kezdődő V. országos tanácskozása alkalmából érkezett fővárosunkba. A szovjet szocialista brigádok vezetőinek klüdöttsége szerdán a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. A szovjet küldöttséget Szabó Andrásné, a Csepel Művek szakszervezeti bizottságának titkára tájékoztatta a nagyvállalat tevékenységéről. Körösi Csorna-díj Megtartotta idei közgyűlését a Körösi Csorna Társaság. A közgyűlésen — ezúttal első ízben — ítélték oda a Körösi Csorna-díjat, amelyet dr. Térjék József, az ELTE tibetista adjunktusa kapott meg. A Körösi Csorna-érmet Rásonyi Nagy László turkológusnak, a nyelvtudományok doktorának ítélte a társaság. A közgyűlés tiszteletbeli elnökévé választotta Ligeti Lajos akadémikust. I