Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Vasárnap, 1977. április 10. 5 Örömeink Kubikosok a korláton A kubikosok — ősi szakma birtokosai. Csapatba verődve, maguk közül vezért választva járták az országot már száz évvel ezelőtt is. Ahol folyót szabályoztak, ahol töltést emeltek, ahol mocsarak lecsapolásához toborozták a talicskás brigádokat, megjelentek a szabolcsiak, a csongrádiak. Aztán jött a hívás Tiszalökre, később Kiskörére, újabban a nagy hidakhoz. A kubikosok beletanultak a hídépítésbe. Dolgoztak Algyőn. fából ácsolt barakktanyát vertek a rókusi állomás mellett. Ha lett volna alapköve a felüljárónak, ők ásták volna ki a helyét, s bár már hónapok óta megy rajta a forgalom, őket, a Hídépítő Vállalat egyik kubikosbrigádját még mindig Rókusra viszi reggelenként a munkásszállító autó. Segédmunkás szakmunkások — Évek óta összetart a most tíztagú Győri-brigád, egy-két ember cserélődik csak. A kisteleki gépállomáson „alakultunk", a szegedi körtöltésnél jöttünk össze igazán, néhány hetes vajúdás után. —? — A bizalmijuk voltam, hát nekem szóltak: másik brigádvezető kéne. Az egyenes beszéd híve vagyok, először hát az érdekeltnek szóltam. Ez reggel hatkor volt. tízkor beadta a felmondását. Engem akartak a helyébe a munkatársaim is, meg a vezetőség is. Ügy is lett. Csakhát négy-öt helyen szétszóródva nehéz ám összefogni a csapatot. Legfeljebb a reggeli induláskor találkoztunk, hát kértük, tegyenek minket egy munkahelyre. Akkor kaptuk a szegedi hídfőt. Ügy van az, hogy a szemmeltartás kölcsönös: n gyerek is olyan iramban dolgozik, ahogy az apjától látja, a brigádvezetőt is aógatja, ha tízen lesik minden mozdulatát. Győri András tizedik éve hídépítő. Kubikosbrigád az övé, mégsem tévedés a hídépítő elnevezés. Átalakult a mesterségük, rég lejárt az ideje, a lapátoló. földmunkásnak. — Az építőipar majd minden szakmájába bele kell annak kóstolnia, aki két part közé utat épít a levegőben. S ha máshogy nem megy, el kell lopnia másoktól a mesterfogósokat. Soha tisztességtelenebb tolvaj ne legyen az életben, mint a hídhoz toborzott segédmunkás. Itt mindenhez kell érteni, most a fugázást hagytuk abba, a jövő héten a rézsükúpot burkoljuk be kővel, aztán a fából ácsolt zsaluzatot szedjük szét. Hát nem túlzás: kőműves, ács, lakatos, betonhoz is értő szakmunkáspótló legyen, aki közénk kéredzkedik. Művezetőjük közbeszól: — Ügy hírlik egyébként, szakmásítják a hídépítést. Hogy ne csak hozzáértés, de papír isiegyen a kezükben. Meddig gurul a hordó? Az ezüstkoszorúsok előtt, mondják, megcsillant az arany fénye, május elsején elválik, megkapják-e együtt, tízen. Mert néhányuknak korábbról már jutott az aranyból, s én úgy gondolnám, az ezzel járó büszkeségből ls. ' — Ha megdicsérnek, ha akár szóval, akár oklevéllel, akár kézfogással elismerik a murikádat, ugyan már, büszke ne legyél. Dolgoztál úgy, ahogy kötelességed volt. Hogy észrevették, az csak jó érzés, mi legalábbis így tartjuk ezt rendjén. (Hanem lenne képtelenség, így ünnepi jutalomosztás idején végtelenített magnószalagról harsoghatnám ezeket a mondatokat, mondjuk a körtöltésen belül.) Pusztaszerről, Csanytelekről, Kistelekről járnak be naponta Szegedre, szerencsére ad a város még néhány évig munkát. Ha az Izabella alatt sem lesz már göröngyös az út, költöznek a Tisza-partra. Aztán, ha Üjszegedre is átgurul a hordó? Idősebb Gál István, aki negyvenévesen lett hídépítő, mert még volt ereje — fizikai ereje — újat kezdeni, most fia mellett ül, s csak látszat, hogy nem a kérdésre válaszol: — Két éve még felvittem a vállamon a tele gázpalackot a töltés tetejére. Ma — az üreset is csak nyögve. De biztos vagyok benne, hogy ezért öt év múlva sem mosolyog meg senki. A csapat, ha már összekovácsolódott, vállalja az erejét vesztett gyengét is. És mindegy, hogy száz kilométerrel többet utazik is az ember, ha akikkel együtt ül a buszon, ugyanabból a vasból valók. Lagzi utám jó reggelt! Engedjék el most nekem a brigádéletről szóló, szokványos kérdéseket. Persze, segítettek a Fazekas Pista házát befejezni. Igen, vitába szálltak a gyorsan szakadó kesztyűk miatt, ugyan már, ne keressék rajtuk, dehogy tennék be a tarisznyába, aktatáskába a kenyereskendő mellé („megmagyaráztuk, de ahhoz az is kellett, aki megértette"), bizony csak kiharcolták, hogy „a húsz közül 15 hibás" kompreszszorpuska közül ők választhatják ki azt, amelyikkel majd dolgozni tudnak. És a munkájuk minőségéért is vállalják a felelősséget, pedig nem írták be a naplóba (igaz, lehet, hogy nincs is naplójuk?). — A legjobb ellenőr a szemünk. Amit az nem vesz észre, elkerüli tán a szakember figyelmét is. Pedig mi nemigen olvassuk a műszaki rajzokat. Várva a percet, amikor egyedül maradhatok a művezetővel, csak megkérdezem, igazán mindenes ez a Győri-brigád, ahogy hírlik? S mégis, mitől ilyen jó a hírük? — Rájuk akkor ls lehet számítani, ha szombaton is be kell jönniük dolgozni, s ha félóra még hiányozna egy-egy munka befejezéséhez, de a fél négyet már elütötte az óra. Tele vannak ötlettel, kispekulálják, hogy is lehetne gyorsabban, egyszerűbben, szóval nem egyszerűen végrehajtói a „napi parancsnak", hanem átgondoló! is. És itt tulajdonképpen nincs különbség a régiek és az újak, a Győri Andrások, az apa korú Gál Istvánok és a fiatalok, Somodi József, a Gál fiú, vagy akik viszszatértek a hídépítőkhöz, Kővágó István, Vastag István között. Vagy ahogy Győri András fogalmazta: — Akarat kell, hogy mindenki a helyére kerüljön, és ott jól érezze magát, hogy kezdéskor nagy kedvvel köszöntse a jó reggelt, még akkor is, ha hajnalban ásott otthon, vagy lagziban volt az éjjel. Erről jut eszembe, Jóska, te még adósunk vagy. Sehogy se tudjuk rábeszélni — teszi hozzá a magyarázatot is —, hogy elhívjon már bennünket a lakodalmára. PALFY KATALIN Á

llítólag másfajta vegyi folyamatok játszódnak le szervezetünkben, ha örülünk valaminek, ha úgy istenigazában jót nevetünk, vagy ha letörtek, szomorúak vagyunk. A különböző érzelmek különböző kalóriéjú hajtóanyagokkal töltik meg az embert, ezektől is függ, csak cammogunk, vagy magabiztosan száguldunk, kihasználva minden percet. Csakhogy az öröm nem azonos a pillanatnyi kitörő hahotávaL Jót derülhet valaki egy viccen, aki tulajdonképpen boldogtalan, örömtelen ember. Ezekről a csöndes, felszín alatt szunnyadó érzelmekről érdeklődtem, kicsiktől, nagyoktól, felnőttektől. öregektől. Mi okoz örömet ma nálunk, mert nemcsak gondjaink, bosszúságaink jellemzik napjainkat, beteljesült vagy csak megálmodott vágyaink is. — Jókor kérdezett meg. A világ dolgai és magánéletem is olyan periódusába érkezett, amikor nem éleződnek ki végzetes helyzetek. Amikor a lét és nemlét között hánykódik az ember, örül egy falat koszos, földön talált kenyérnek is. Ismeri A francia fogoly című verset? Háborúban vagy szegénységben az evés is lehet egyetlen öröm. Átéltem magam is. Keserű öröm az. Aztán: néhány éve operálták a feleségem. Mindent föláldoztam volna, csak sikerüljön a műtét És sikerült. Már el is felejtettük. Apróbb örömök után vágyunk mindketten. Kosztunk, lakásunk, egészségünk van. Egy évig tanítok még a nyugdíjig. Nem, nem fog hiányozni a sok gyerek. Elég volt negyven év a katedrán. Megszületett az- unokám, a hátralevő időben őt nevelgetem... a következő megérkezéséig. • ' A taxisofőr 25 éves. Telefüstöli a kocsit, miközben beszélgetünk. Az öröm szót hallva ingerült tiltakozásba kezd: — Fiatal vagyok, de hogy mi az öröm, talán majd megtudom mire elmúlik a fiatalságom. Amíg nem nősültem meg, nem gondolhattam lakásra. Most van feleségem és egy sarkunk az anyósoméknáL Szövetkezeti lakásra gyűjtünk, de reménytelenül lassan jön össze a beugró. Szórakozni nem megyünk, élére rakjuk a forintokat. Gyereket is szeretnénk, dehát most nem időszerű. Majd ha lesz lakás, lesz gyerek is. De akkor meg időnk nem lesz, na és pénzünk megintcsak nem, törlesztjük az adósságot. Mire egyenesbe kerülünk, és jutna utazásra, szórakozásra is, megőszülök. — Maga mindennap Jár ide? — kérdezi vendéglátóm a szomszéd kiskerttulajdonost, aki kerékpárral, aprócska gyerekkel érkezik. — Ki én — mondja —, s míg megnyikordul a kulcs a zárban, fütyörészik a galamboknak. Merthogy efféle szárnyasokat is tart. — Kinek ez, kinek az, nekem a kert meg a galambjaim adják az örömet. — Nekigyűrkőzik, betont kever, a vízóraaknát bütyköli. Fojtott szitkolózást hoz át a szél: „Az ördögbe tettem azt a kalapácsot? Nem haladok és Slmai Mihály Rénszarvas-ének (Vogul dallamra) Sok-ágbogú jó szarvasom szelet döföl havat kapál Kapar zuzmót a hó alól révült-szemű rénszarvasom AJ jelikém jeli testvérkém szemei Hej szarvasom szép szarvasom csillagszemű agancsosom apád vérét megittam én anyád húsán jóllaktam én bőrükbe felöltöztem én E terelő nagy téreken rénszarvas-6zánnal szállok én Aj jelikém jeli szívem testvérei Sok-ágbogú szép szarvasom csillagszemű agancsosom jó társam csak vezess vezess észak felé délszak felé fehérből a tavasz felé lány-lakta lányos ház felé Aj jelikém jeli valahol valaki jöttöm se híreli rám esteledik. Hogy az a.„" — és mondja, mondja egyre ingerültebben. Egyszer csak előbóklaszik a téglarakás mögül a gyerek, viszi félve a kalapácsot. „Na, most amit az árva kapni fog. .!" — előre sajnáljuk. De nem: higgadt mosoly jelenik meg a szomszéd arcán, simogat a munkától érdes, szürke kéz: „Jól van kisfiam, ügyes vagy." Aztán csak a szeme beszél: „Hogyan is bántanálak, életem öröme." A sok nőt foglalkoztató gyár osztályvezetője arra is képes, hogy bosszúságból varázsoljon magának valami kellemes érzést. — Ha két éve kérdezi meg tőlem, azt válaszoltam volna: kutya rossz a közérzetem. Enynyi nő között áldozati báránynak éreztem magam. Jöttek és jöttek, sírtak, panaszkodtak, munkatársra, férjre, a tanács ilyen-olyan ügyintézőire, szóval lelki szemetesládája voltam mindenkinek. Szenvedtem tőle, ugyan mi közöm mások bajaihoz. Aztán rájöttem, hogy van közöm. Kezdtem odafigyelni, tanácsot adni, vigasztalni, telefonálni, bizonyos ügyekben közbejárni. Most együtt örülök mindenkivel, akinek sikerült helyrehoznom a szénéját. Persze a magánéletben is számon tartom örömeimet. A családi béke alapfeltétel. És úgy tartom: az örömök kölcsönösen táplálják egymást. A munkahelyit hazaviszem, az otthonit pedig a munkahelyemre. Így lehet az embernek általában jó közérzete. A 35 éves művésznőről úgy tudtam, édesanya. Mindig játéküzletben találkoztunk. Utóbb azonban kiderült, hogy „csak*' nagynéni, bár minden vágya, hogy anya lehessen. De Pétért és AndrgáL ligy a szívébe zárta, akár ott csíráztak vöíria. Jön a levél 20Q . kilométerről. ..„Képzeld, Peti megint kinőtté'-a cipőjét" Utazik a Csomag '"£ í4-es lábbelivel, „Andi hetente elfest egy egész készletet" — tudósít a féktelen rajztehetségű leánykáról az édesanya, s kisvártatva három festékkészlet érkezik címükre. Két hét elteltével születésnapi ajándék: játék mosógép, automata. — Az anyaság a legnagyobb öröm a világon. Tisztelem és irigylem az anyákat. A szőke hajú, kétéves kislány felnőtt komolysággal magyarázza. hogy akkor örül a legjobban, ha a mamával, papával együtt lehet — Miért kell a szülőknek olyan sokat dolgozniuk? Miért jön apu olyan későn haza, és miért rohan, miért ideges folyton a mama? Sok olyan vasárnapot szeretnénk, mint az egyik tavalyi volt Biciklivel mentünk a töltésen, sütött a nap. Aztán letelepedtünk a fűben, labdáztunk meg fogócskáztunk. És „nyu sokat nevetett Szó sincs arról, hogy a röpke beszélgetések összképe fölérne egy szociológiai vizsgálattat Annyiban azonban egyetérthetünk: örömeink nem anyagi javaktól függenek, általában. „Egész fazékkal" enni, „szép ruhában járni-kelni", nem tartozik leghőbb vágyaink közé. Természetes, hogy mindez van, s bárki számára elérhető. Az örömet ígérő álmok azonban utalnak napjaink gondjaira is. Különösen a felnőtt korba lépő fiatalokat nyomasztja a „gyűjtögetés", a lakásszerzés gondja, az elfoglalt értelmiségi szülök csemetéi arra vágynak, amit a kertészkedő szomszéd viszont megad gyermekének. De öröm ma a jól végzett munka utáni pihenés, a segíteni tudás, öröm a kiskert nyújtotta kikapcsolódás és öröm mindenekelőtt a gyermek. De vajon mi lehet az oka, hogy a munka öröméről akivel csak beszéltem, mindenki elfeledkezett. Pedig a „bölcs" osztályvezető megmondta: „az örömök kölcsönösen táplálják egymást". A hivatás nyújtotta örömök a munkahelyen is szárnyakat adhatnának. CIIIKAN ÁGNES