Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

2 Vasárnap, 1977. március 27: Vance Moszkvában • Moszkva (TASZSZ) Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere szombaton este megérkezett Moszkvába. A vnukovói re­pülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fo­gadta. Cyrus Vance magyar idő szerint pénteken éjfélkor in­dullt el Washingtonból. Brüsszelbe. Belgium főváro­sába szombaton hajnalban érkezett meg. Néhány órás pihenő után tanácskozott belga kollegájával, majd Jo­sef Luns-szel, a NATO fő­titkárával, ezt követően pe­dig részt vett a NATO ál­landó tanácsának ülésén (a NATO központja a belga fő­városban van — a szerk.). Innen indult tovább Moszk­vába szombaton délután. Cyrus Vance látogatásét nemcsak Moszkvában és Wa­shingtonban előzi meg nagy várakozás, hanem a nem­zetközi közvélemény osztat­lan figyelmét is kiváltja. Ugyanis nemcsak a Szovjet­unió és az új washingtoni adminisztráció első közvetlen párbeszédéről van szó, ha­nem a leghatalmasabb szo­cialista és a leghatalmasabb lökés állam, a két legerősebb nukleáris hatalom első ma­gas szintű kapcsolatfelvéte­léről is a tavaly novemberi amerikai választások után. RÁDIÓTELEX PODGORNIJ ZAMBIÁBAN Kenneth Kaunda zambiai elnök meghívására szomba­ton hivatalos látogatásra Lusakaba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke. Nyikolaj Podgornijt Kenneth Kaunda, az Egyessült Népi Forradalmi Párt (UNIP) elnöke, köztár­sasági elnök, Alexander Zulu, az UNIP főtitkára és Elijah Mudenda miniszterelnök fo­gadta. AZ ÜJ INDIAI KORMÁNY ESKÜTÉTELE Az új Indiai kormány tag­jainak első, tizennégy főnyi csoportja szombaton letette a hivatali esküt Az esküté­telre hiába várták a ripor­terek a Rastrapati Bavan — az elnöki rezidencia — előtt, a kormány lehetséges kulcs­emberét Dzsagzsivan Ramot,! sem ő, sem „Kongresszus a Demokráciáért" pártjának főtitkára, Bahuguna, nem je­lent meg az eskutételi ün­nepségen. BEFEJEZŐDÖTT KOSZIGIN FINNORSZÁGI LÁTOGATÁSA Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke befejezte Finnország­ban tett baráti látogatását és szombaton hazautazott Helsinkiből. A főváros szov­jet és finn zászlókkal feldí­szített repülőterén a szovjet vendéget Urho Kekkonen köztársasági elnök és Marttl Miettunen miniszterelnök búcsúztatta. SZOCIÁLIS INTÉZKEDÉS LENGYELORSZÁGBAN A lengyel államtanács jó­váhagyta az egyént gazdálko­dók nyugdijrendszereről és társadalombiztosításáról szóló törvénytervezetet. Eszerint a parasztgazdák nyugdíjösszege azonos lesz az állami alkal­mazottak átlagnyugdíjával. KIVÉGZÉSEK KONGÓBAN Ujabb hat személyt végez­tek kl szombaton a Kongói Népi Köztársaságban — kö­zölte a brazzaville-i rádió. A kivégzett személyek a meg­gyilkolt Marlen Ngouabi el­nök testőrségének tagjai vol­tak. A vád szerint közülük négyen támogatták az elnök elleni merényletet, és részt vettek Ngouabi meggyilkolá­sában, ketten pedig Biayenda brazzaville-i érsek gyilkosai közé tartoztak. Szovjet vezetők moszkvai kiállítást tekintettek meg Telefotó - TASZSZ—MTI—KS Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Politikai Bizottság több tagja kíséretében megtekintette „A szatíra a békéért folytatott harcban" című kiállítást, amelyen 25 or­szág mintegy 350 alkotójának műveit mutatják be. Hazaérkezett szakszervezeti küldöttségünk Gáspár Sándor nyilatkozata • Budapest (MTI) Szombaton hazaérkezett Moszkvából a magyar szak­szervezeti küldöttség, amely a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusán vett részt. A delegációt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezette. A küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Herczeg Károly, a SZOT fő­titkárhelyettese fogadta, je­len volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. Hazaérkezése után a SZOT főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. 1— A kongresszus mon­dotta Gáspár Sándor — sok­oldalúan foglalkozott a szov­jet társadalom fejlődésének valamennyi fontos kérdésé­vel. A beszámolók és a vitá­ban felszólalók egyaránt na­gyon konkrétan vizsgálták a szakszervezetek napi teen­dőit, egyebek között azt, hogy az SZKP XXV. kongresszu­sának határozatai alapján a népgazdaság erősítésével összhangban milyen feladato­kat kell megoldani az élet­színvonal további javítására, a dolgozók igényeinek jobb kielégítésére. Sok szó esett a szociális, a kulturális, az egészségügyi ellátás helyzeté­ről, eredményeiről, tovább­fejlesztésének módjairól. Az eddigieknél is nagyobb hang­súlyt kapott a szocialista de­mokrácia fejlesztésének fel­adata. — Figyelemre méltó a kong­resszus iránti nagyarányú nemzetközi érdeklődés is. Ilyen széles körű. nemzetközi részvétele szakszervezeti kongresszusnak eddig még nem volt. Mintegy 130 or­szág szakszervezeti mozgal­ma képviseltette magát; ez önmagában is kifejezi a Szov­jetunió iránti szolidaritást, s azt a rokonszenvet, amely a szovjet dolgozók életszínvo­nalának javítására tett intéz­kedéseket kiséri. — Jóleső érzéssel vettük tudomásul egész sor küldött­nek, s Leonyid Brezsnyev elvtársnak a kongresszuson is kifejezett véleményét, amelyben nagyra értékelik a magyar munkásosztálynak, a magyar dolgozóknak, a cse­pelieknek a kezdeményezését, munkafelajánlásait, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra készülnek — fejezte be Gáspár Sándor nyilatkozatát. Közéleti napló ELUTAZOTT AZ ETIÓP JÓSZOLGÁLATI KÜLDÖTTSÉG Az etióp jószolgálati kül­döttség pénteken, a késő esti órákban elutazott Budapest­ről. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter és Ga­rai Róbert külügyminiszter­helyettes. MSZMP-KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA VARSÓBAN Rácz Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a Központi Bi­zottság adminisztratív osztá­lya vezetőjének vezetésével magyar pártküldöttség járt Lengyelországban. A magyar vendégeket fogadta Stanislaw Kania. a LEMP KB PB tag­ja, a KB titkára. A küldött­ség megismerkedett a LEMP KB adminisztratív osztályá­nak munkájával, és megbe­szélést folytatott több minisz­tériumban. TELEVÍZIÓS SZERZŐDÉS 1 Phenjanban pénteken alá­írták a magyar és a koreai televízió közötti 1977-1978­ra szóló együttműködési jegyzőkönyvet. Koreai rész­ről Kim Si Hak, a KNDK rádióbizottsága elnöke, ma­gyar részről Szabó Ferenc, hazánk phenjani nagykövete látta el kézjegyével a jegy­zőkönyvet. A NORVÉG KP DELEGÁCIÓJÁN AK LATÓGATASA A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására március 21 —26. között látogatást tett hazánkban a Norvég Kom­munista Párt küldöttsége, Arne Jörgensennek, a vég­rehajtó bizottság tagjának, a Frihetén főszerkesztőjének vezetésével. A norvég kül­döttséget fogadta Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. Megbeszéléseket folytattak a küldöttséggel Jakab Sándor és Lakos Sándor, a Központi Bizottság tagjai, valamint a KB más felelős munkatársai. A norvég testvérpárt küldött­sége szombaton elutazott Bu­dapestről. A Ferihegyi repü­lőtéren a küldöttséget Grósz Károly, a KB osztályvezető­je búcsúztatta. d o kumentuma Az okmány, amelyet Berlinben csütörtökön dél­után látott el aláírásával Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titká­ra és Lázár György, a Magyar Népköztársaság minisz­terelnöke, valamint Erich Honecker, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, nemcsak a két ország számára nagyjelentőségű. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti űj barát­sági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés — immár a fejlett szocialista építés szaka­szába jutott — két testvéri ország még jebb, még ma­gasabb szintű együttműködésének dokumentuma. Egy­ben kifejezi azt a szándékot és kötelezettséget, hogy a szocialista országok és nemzetek további közeledésének törvényszerű folyamatát a szocialista országok közös­sége javára átfogóan fejlesszék és segítsék. Az okmány azt is megerősíti, hogy a népek hősies erőfeszítései és önfeláldozó munkája révén elért szocialista vívmányok megszilárdítása és védelme a szocialista országok közös, internacionalista kötelessége. A szerződés, amelyet — ratifikálásuk után — tör­vénytárába iktat mindkét szocialista ország, a marxis­ta—leninista politikán alapul, a szocialista internacio­nalizmus további erősítését szolgálja. Ennek az inter­nacionalizmusnak, testvéri barátságnak kiemelkedő megnyilvánulása volt a Kádár János által vezetett magyar párt- és kormányküldöttség négynapos NDK­beli látogatása. Szívélyes, elvtársi légkör vette körül küldöttségünket — bizonyítékául annak, hogy milyen nagyra értékelik az NDK-ban azt a politikát, amelyet az MSZMP és a Magyar Népköztársaság folytat, és azokat a teljesítményeket, amelyeket — mint ez Erich Honecker beszédében is kifejezésre jutott — a tehet­séges, szorgalmas magyar nép elért. A magyar vendé­gek a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztal­hatták, hogy ez a baráti szocialista ország, a német munkásmozgalom legjobb hagyományainak folytatója, hatalmas eredményeket ért el és sikeresen halad az NSZEP VIIJ. és IX. kongresszusán kidolgozott politika, a IX. kongresszuson hozott határozatok megvalósítása érdekében. „Történelmi jelentőségűnek tartjuk — mon­dotta Kádár elvtárs a forró hangulatú barátsági nagy­gyűlésen, a berlini Köztársaság Palotájában —, hogy Európa szívében a német nép olyan államot teremtett, amely jelentős mértékben gyarapítja a szocializmus, a larsadalmi haladás és a béke nemzetközi erőit." A rendkívül szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott tárgyalásokon természetesen helyet kaptak a nemzet­közi gazdasági integráció fejlesztésének kérdései is. És hogy ez nem egyszerűen anyagi, gazdasági kér­dés, hanem egyben az emberek közötti barátságot, kö­zeledést'szolgálja, az a látogatás is bizonyította, ame­lyet Kádár János, Lázár György és a küldöttség többi tagja tett az NDK első államelnökének, Wilhelm Pieck­nek nevét viselő oberspreei kábelgyárban. 40 magyar szakember dolgozik itt, nagy szakértelmet kívánó mun­kát végezve. Mint Kádár elvtárs megjegyezte, hazánk határain kívül dolgoznak ők a magyar nép javára és egyben egy baráti szocialista ország érdekében. A két magyar brigád naplójának egyikébe Kádár János, a másikba Erich Honecker írt üdvözlő sorokat. Aztán Kádár elvtárs javaslatára mindegyikük odaírta a másik sorai alá is a nevét. Amolyan „előszerződést" írtak alá a munkások között, a műhelyben, a másnapra kitűzött hivatalos állami aktus előtt. Jelképéül annak, hogy a két ország közötti új barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés államférfiak, államok és munkások, állampolgárok, dolgozók közötti barát­ságot egyaránt szolgálja, erősiti. rinter István Shvoy Kálmán titkos naplóibál Közzéteszi: Pernelci Mihály 35. Az országos politikában szomorúan láttam, hogy az egész politikai élet szemfényvesztés. A válasz­tásnál mindig az a kormányhatalom győz, amely választat. Azzal szemben eredményt elérni csak ott lehet, ahol jól kiépített szervezet van, s ahol az emberek, a szavazók, mar adottságuknál fog­va kormányellenesek. A lakosság legnagyobb ré­sze a kormánnyal szemben függő viszonyban van, így nem mer másra szavazni, mert akkor szem­be kerül a kormányhatalommal, mely akkor in­tézi, és pribékjeivel, a főispán, polgármester és rendőrkapitány útján üldözteti. Ez az ami kiáb­rándítólag hat a politikaban. A képviselők iri­gyek egymásra, ha sikereik vannak. Ezt láttam Hunyadi Vas Gergelynél, aki egy nagyon szimp­la ember volt. mellettem s rajtam keresztül tu­dott érvényesülni, de irigy volt, ha nekem job­ban sikerült valami, vagy el tudtam érni va­lamit. Az országos politikában is nagy csalódásom volt az emberekben. Először ls nagyon gyenge alakok voltak a „cs" csoport és a reformnemze­dék tagjai. Komoly munkáról ezeknél nem volt szó. A régi képviselők bizonyos tekintetben le­nézték az embert, csak egy idő múlva sikerült pozíciót szerezni magamnak. A párton belül ném volt semmi demokrácia, szabadság. Titokban intéztek el a vezetők mindent, folytonos ajtó mögötti tárgyalások, mi, a plénum, csak kész dolgot kaptunk, s jaj volt annak, aki ellene mert szólni. Fejbólintó Jánosok voltunk. Én egy­szer-kétszer megmondtam a véleményem, máris kifogásolták. A képviselők között nem volt sem­mi bajtársias érzés, hangulat. Volt egy pár ke­gyelt, egy pár magát feltoló, s voltak klikkek. Nem láttam azt, amit én szerettem volna látni. A Ház majdnem mindig üres volt, csak ha va­laki fejes beszélt, vagy vezető ellenzéki szólt, ak­kor voltak benn. De tele volt a Ház, ha valami csiklandós Interpelláció volt. Súlyos hibának, az országra nézve a legnagyobb szerencsétlenségnek tartottam a Ház idő előtti feloszlatását. Teleki­nek ez örök hibája marad. Nem volt szükség a Ház feloszlatására, sőt. A kormánynak megvolt a többsége, de rossz volt a lelkiismerete, s félt a disszidensektől... a kormány célja: a disszi­denseket nem beengedni az új Házba. A nyilasokat tűrték, hagyták. Az eredmény: 50 főnyi nyilas jött be, ezek azután csináltak lár­mát, s nyomták a kormányt erősen jobbra, a nemzeti szocializmus felé. Volt egy 50 főnyi ra­koncátlan, mindenre kapható, elszánt nyilas el­lenzék, mindenféle múltű ember, amely az egész országban, mint szervezett párt,, szép eredmé­nyeket ért el. Az 50 nyilas képviselő sokkal több gondot okozott, mint a régi Ház ellenzéke. Ha Teleki nem oszlatja fel a Házat, hanem meg­hosszabbítja egy évvel a mandátumot, akkor nem lett volna hadüzenet, csapatküldés a keleti front­ra, mert a régi Ház ezt soha sem szavazta volna meg. Sok tapasztalattal, bizonyos csalódással, ki­ábrándulással visszavonultam a politikától, s csak a város ügyeivel foglalkoztam ... 1939. október 21-én a Gazdasági Egyesület ebédet rendezett. Elmentem, ott volt Pálfy is. Vacsora alatt már panaszkodott nekem Tukats­ra is és Szécsényire. Nem bocsátkoztam bele a kérdés tárgyalásába, hiszen nem bíztam már benne. Ebben az időben lett közhírré téve, hogy Szécsényit kinevezték országmozgósítási kor­mánybiztosnak. Ezzel kapcsolatban epek annyit jegyzek meg, hogy a választásért Szécsényi újra tartotta a markát, és Teleki fizetett a főkortes­nek. A városban különben ehhez a kinevezéshez sók-sok csípős megjegyzést fűztek. így például pofon Tukatsnak, mert mindenhol a főispán a mozgósítási kormánybiztos, éppen csak őt nem nevezték ki. Erről különben Tukats panaszko­dott nekem, mert hiszen csak érintkeztünk egy­mással. Szécsényi kinevezése irónia, mert soha nem volt katona, s 14—18-ban nem szolgált. Közjegyző lett országmozgósítási kormánybiztos, ami nagyszerűen kiegészíti egymást. Teleki pe­dig szégyelhette, hogy mint Magyarország mi­niszterelnöke, ilyenre szorult. Szécsényi munká­jához és viselkedéséhez pofa kellett, de az volt neki. Mikor képviselőségem megszűnt, s a külföldi utazásokról hazajöttem, a Hungária kávéházba jártam este, ahol az asztalomnál rövidesen egy kis asztaltársaság alakult ki, tisztekből. Elbe­szélgettünk az aktuális kérdésekről és a harci helyzetről, s hogy mit várhatunk. Feltűnt, hogy a tényleges szolgálatban levő tisztek milyen egy­oldalúan voltak informálva... 1941. április 3-án az ügyészségre kaptam idé­zést. A vad: Szécsényinek névtelen levelet ír­tam. Abszurd vád, a legaljasabban összeállítva. Állítólag egy rendőr, valami Szabó látta, hogy én dobtam a postán a postaszekrénybe a levelet, azt kiemelték, s az volt a névtelen levél. Mikor a kihallgatásról lejöttem alaposan felháborodva, mindenhol fehér zászló. így tudtam meg Teleki halálát. A szegedi ügyészség Tarajossy vezetésé­lel vádat emelt ellenem, amelyet a Szécsényiről írt, névtelen levél útján követtem el. A levél bedobását a rendőr látta. Ez volt a koronatanú. Pintér nevű detektív produkálta a bizonyítékot, hogy a Royal Szálló írógépén írtam a levelet. Képtelen, hamis vád. Az egész nyomozást Bu­ócz (a szegedi rendőrfőkapitány — P. M.) ren­dezte, hogy Tukats—Szécsényi kedvébe járjon, az ö kívánságukra, hogy engem el lehessen némí­tani. Szécsényit láttam Tarajossyval tárgyalni, aki természetesen szívesen állt szolgálatukra, eb­ből hasznot remélve, mit meg is kapott, főügyé­szi kinevezés, majd táblaelnökség formájában. Horthy 1942. február elejétől forcírozta a kor­mányzóhelyettesi állás kreálását... volt valami igazság a dinasztiaalapításban. Február 19-én Horthy Istvánt közfelkiáltással kormányzóhelyet­lessé választották... Szomorú aktusa volt ez az ország történetének. Horthy István fess fiú volt, de nyegle, iszákos, mulatós, nőző fiatalember. A rendőrség bizalmas jelentése szerint a megvá­lasztása előtti napon az Arizónában tökrésze­gen az angol himnuszt húzatta, és folyton azt kiabálta, hogy nem akar kormányzóhelyettes len­ni ... augusztus 20-án a harctéren kora hajnalban végzett repülése közben lezuhant és szörnyet­halt. Később több kommentárt fűztek hozzá, és­pedig hogy részeg volt, névnapot ültek, és így ült a gépbe, alacsonyan fordult, lezuhant. így lett vége a dinasztikusábrándnak. ÍA befejező rész következik.) 4 t r 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom