Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

3 Vasárnap, 1977. március 27. Együtt — a betegekért Szegeden befejeződött a kórházi gyógyszerészek nemzetközi tanácskozása Tegnap, szombaton zárult a kórházi gyógyszerészek II. országos szimpóziuma Szege­den. Az MTA Biológiai Ku­tató Intézetében megrende­zett négynapos konferencián — mint arról már hírt ad­tunk — 70 előadást tartottak a hazai és külföldi szakem­berek: gyógyszerészek és or­vosok. a mintegy 300 résztve­vő számára. A kórházi gyógy­szerészetről. a tudományos tanácskozáson szerzett ta­pasztalatokról kérdeztük dr. Zalai Károly kandidátust; egyetemi docenst, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság el­nökét, aki a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség al­elnöke is. * — Ha a gyógyszerészeiről esik szó, az ember általaban Palikában képzeli magát, ahol fehér köpenyes gyógy­szerész nyújtja át a recept­re felirt vagy a kért orvos­ságot. Miért és mióta beszé­lünk külön kórházi gyógy­szerészeiről? — A lakosság valóban a közforgalmú gyógyszertárak­ban találkozik legtöbbször a gyógyszerészettel. Pedig vannak ennek a tudomány­ágnak más fontos gyakorlati területei is, amelyek száza­dunkban, nálunk különösen a fölszabadulás után fejlődtek. A mennyiségi és minőségi változás főként az ipari és a kórházi gyógyszerészetben szembetűnő. A kórházi gyógy­szerészet legősibb formái a 11—12. századig nyúlnak vissza. A magyar szerzetes­rendek kolostoraikban ispo­tályokat, gyógyszertárakat rendeztek be. A 19. század­ban, a közegészségügyi tör­vény hatására, nagy polgári kórházak épültek a főváros­ban — az István Kórház, a László Kórház például, —, s ezekben már gyógyszertárak is voltak. A fölszabadulás előtt mindössze 18 kórházi gyógyszertár működött az országban, jelenleg 62, s 120 kórházban gyógyszerraktár van. — Milyen tudományos kér­dések izgatják különösen e szakterület művelőit? — A gyakorlati élet szám­talan problémát vet föl. Ezek a gyógyszerek előállítá­sával, kipróbálásával, minő­ségi ellenőrzésével, helyes te­rápiás fölhasználásával kap­csolatosak. Lényegében te­hát azokkal a tényezőkkel, ame'yek a beteg ember gyó­gyulásához vezetnek. — A kórházban fekvő be­teg ellátása, a gyógyító mun­ka hatásfoka nagyobb, ha az orvos a kórházi gyógysze­résszel is szorosabb munka­kapcsolatban van? — Természetesen. És az lenne a cél, hogy a fekvőbe­teg-intézmény gyógyítást szolgáló csoportjában jelen­tősebb szerepet kapjon a gyógyszerész. Aki szakmai is­meretei birtokában, a beteg speciális adottságait ismerve ajánlja vagy elkészíti a szá­mára akkor legalkalmasabb, legeredményesebb hatásúnak ígérkező gyógyszert. — Ezért a célért milyen szervezetek munkálkodnak, s lépest tart-e a gyógyszerész­képzés ezekkel az elképzelé­sekkel? — A Magyar Orvostudo­mányi Társaságok és Egye­sületek Szövetsége fogja össze az orvosi és gyógysze­részeti tudományok szerveze­teit. A legnagyobb taglétszá­mú egyesület a Magyar Gyógyszerészeti Társaság, melynek legaktívabb — és legfiatalabb — szervezete a kórházi gyógyszerészeké. Ok rendezték meg — a SZOTE gyógyszertárával együtt — ezt a kongresszust is. Az elhangzott előadások jelzik a társadalmi igényt is a kór­házi gyógyszerészekkel szem­ben: a gyógyszerészképzés­nek tehát igazodnia kell ezekhez az elvárásokhoz. — A négynapos előadásso­rozatot végighallgatva, ho­gyan értékeli ön a szakterü­let jelenét, fejlődését? — Jelentős eredményekről számoltak be az előadások. A kórházi gyógyszerészet fejlődése szempontjából a legfontosabbak azok a dolgo­zatok voltak, amelyek a gyógyszerek hatásmechaniz­musával, terápiás alkalmazá­sával foglalkoztak. A jövő a klinikai gyógyszerészeié, amely a kórházi gyógyszeré­szet továbbfejlődésével jön létre. A klinikai gyógyszerész kilép a gyógyszertárból és a gyógyító csoport munkájában mint gyógyszerszakértő te­vékenyen részt vesz. — Szóljunk a konferencia szervezőiről is, hiszen egy nemzetközi tanácskozás meg­rendezése is nagy felelősség, és sok munkával jár. — Csak elismerés és köszö­net illeti mindazokat, akik a zavartalan, nyugodt munkát biztosították a négynapos konferencia 300 résztvevőjé­nek. Megemlíteném külön a Kórházi Gyógyszerészeti Szervezet elnökét, dr. Mohr Tamás kandidátust és a SZOTE Egészségügyi Szerve­zéstani Intézetének adjunk­tusát, dr. Csajtai Miklóst. Mindketten, amellett, hogy értékes előadást is tartottak, kivették részüket a szervező munkából is. Ch.A. Újoncok eskütétele Tegnap, szombaton dél­ben felemelő, szép ünnepség zajlott a szegedi helyőrség­ben. Az egy hónappal ez­előtt bevonult fiatal katonák ünnepélyes csapatgyűlésen, elöljáróik, a párt- és állami, társadalmi szervezeteket kép­viselő vendégek, szüleik és hozzátartozóik, barátaik je­lenlétében, a csapatzászló előtt ünnepélyes esküt tet­tek arra, hogy a Magyar Népköztársaság hűséges ka­tonái lesznek. Az esemény alkalmából Kajdi Ferenc pa­rancsnok köszöntötte az es­küt tevő katonákat és a ven­dégeket: — Esküjük egy életre kö­telezi önöket a haza iránti hűségre, annak fegyveres védelmére — mondotta. — Fokozza felelősségünket, hogy valamennyien, akik itt egyen­ruhában állunk, a dolgozó osztályok gyermekei va­gyunk; az ország, a társa­dalmi rend, amelynek vé­delmére önök mo6t esküt tesznek, a miénk, a mi ha­zánk. Szüleik, a feleségek testvéreik, barátaik, akik el­jöttek ma ide, hogy tanúi legyenek az önök ünnepé­lyes eskütételének, életük végéig számontartják, mii fogadtak. Nemcsak számon­tartják, hanem, ha kell, szá­mon is kérik az eskü betar­tását. , Az ünnepélyes eskütétel i után a katonákat Topor Ist­ván, a parancsnok politikai helyettese is köszöntötte. A meghívott vendégek nevé­ben Nemes Ildikó, a KISZ KB tagja szólt az esküt tetl katonákhoz. Végül az esküt tett kato­nák díszelgése következett Ez után a szülők is elvonul­tak fiaik parancsnokaival szülői értekezletre, amelv­nek keretében kicserélték észrevételeiket a katonafiak fejlődéséről, előmeneteléről, s hogy kölcsönösen milyen segítséget várnak egymástól. Politika azdaság A téma olyannak ígérke­zett, amelyet napirendre tű­zött és megtárgyalt az új­szegedi szövőgyár párt­végrehajtóbizottsága, hogy várható volt a vélemények különbözőségének összecsa­pása. Három üzemrészben dolgozó kommunisták — a kivarró, a nedves- és a szá­razkikészítő, valamint a MEO készáruátvétel —, a IV-es alapszervezet politikai és gazdasági munkájának elemzése volt soron Pálfi Lászlónénak, a szövőgyár pártbizottsága titkárának elnökletével. I 1 I Az írásos előterjesztést ki­bővíteni szándékozó kérdé­sek ilyenek voltak, amelye­ket a vb tagjai, valamint a meghívott gazdasági és tö­megszervezetek képviselői intéztek Dunai Zoltánhoz, az alapszervezet titkárához: ho­gyan él önállóságával az öt­tagú vezetőség? Tagjai miért nem dolgoznak azonos fele­lőséggel és komolysággal ? A pártcsoportok tevékenysé­gében hogyan tükröződik az üzemrészekben dolgozók in­formáltsága pro és kontra? Miben leiedzenek az üzem­részekben a bérfeszültségek okai? Milyen tapasztalatok értékelhetők 1977 elején az exporttervek teljesíthetősé­gében ? Sok az üzemi bal­eset: a munkavédelmi körül­mények rosszak-e, avagy a balesetvédelmi oktatás? Az üzemrészek KISZ-szervezete miért nem partnere eléggé a pártszervezetnek? A párt­építés lehetne jobb ls. Az előbbi kérdés nagyon is ösz­szefügg ezzel a mégállapí­tással. A munkában tanúsí­tandó fegyelmet még min­dig nem értelmezik egysége­sen. E tekintetben miért va­gyunk elnézőek? Stb.. A sok kérdés bármelyikét is hosszan körül lehetne jár­ni, de egyik sem választható el a másiktól, mint ahogy az üzemrészek sem az új­szegedi szövőgyártól, amely tavalyi eredményei alapján első helyen áll a KSZV gyár­egységei között. Ennek tuda­ta és az előttük álló idei, a tavalyinál még nagyobb termelési feladatokért vállalt felelősség hatotta át az üze­mi párt-végrehajtóbizottsá­got a tanácskozás vitájában. A IV-es alapszervezet kom­munistáin múlik, hogy a hozzájuk tartozó üzemrészek politikai és gazdasági ered­ményei tovább gyarapodja­nak. A pártcsoportok állító­lag a több műszak miatt nem eléggé kezdeményezőek. Üléseik rendszertelenek és csak a kezükbe adott konk­rét munkát végzik el. Ez a magyarázat nem fo­gadható el, ha ugyanakkor a tényleges munkaidőből sokan lecsipkednek negyed órát. húsz percet a műszak lejárta előtt. Rossz példaként emlegették e tekintetben a rolnizó gépeknél dolgozókat. És a művezetők? ök is sza­Mentesítő vonatok, buszok az ünnepekre Áprilisban kezdi próbaüzemét a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat horti propán-bután gáztöltő üzeme, ahol naponta 10 ezer darab II kilogrammos palaekot tölthetnek meg. A töltőüzem biztosítja Nógrád és Heves megye teljes háztartási pb gázellátását. Képünkön: Szerelik az 1000 köb­méteres gáztartály! A MÁV április 4-re és húsvétra összesen 260 men­tesítő vonatot indít. Mar áp­rilis 1-én 35 mentesítő sze­relvényt állítanak be a Bu­dapestről utazók elszállításá­ra, s a visszautazáshoz még 5-én reggelre és délelőttre is terveztek 12 mentesítő vona­tot. Intézkedtek a pénztári és az információs szolgálat megerősítéséről is. A Volán az ünnepekre ösz­•szesen 460 mentesítő buszjá­ratot közlekedtet a várható kétszázezer főnyi tobbletutas elszállítására. A vasúttal együttműködve gondoskodott a Volán arról, hogy vala­mennyi mentesítő vonathoz legyen megfelelő buszcsatla­kozás. A két vállalat az utazókö­zönség segítségére is számit. Azt kérik, hogy a jegyeket elővételben — a buszjegyeket visszaútra is — váltsák, meg. ladnak — jóval a munkaidő befejezése előtt — állítólag az induló autóbuszhoz? En­nek a szemléletnek a meg­változtatásához — hangzott el a vitában — nem elégsé. ges csak néhány kezdemé­nyező. Az üzemrészek kom­munistái azonban ehhez a kezdeményezéshez feltétlenül elégségesek és mellettük áll­nak a KISZ-fiatalok. Annál is inkább, ha a párt- és a KISZ-szervezet kapcsolata a formalitás helyett minden kérdésben a tartalomra épül. Ha közvetlenül nem függ is össze a munkafegyelem megsértésével az üzemi bal­esetek miatt elvesztett mun­kanapok viszonylagosan nagy száma, közvetve'mégis van hozzá köze . A rossz munkafogás is megsértése annak a körültekintő, lelki­ismeretes balesetvédelmi ok­tatásnak, igyekezetnek, amellyel felkészítik a dol­gozókat. Naponta küszködve az egyébként is szűkös mun­kaerőhelyzettel, nagyon is érzékeny veszteség minden egyes dolgozó kiesése baleset miatt. Rossz munkafogások láttán nem szabadna elmen­ni mellette szó nélkül sen­kinek. A másik oldalon ugyanis ott van jó példaként ezen üzemrészekben is a műszakiak helytállása, amely tavaly is próbakő volt. Meg­értették, hogy csak úgy le­het előrelépni, ha azt mind­egyikük együttesen és külön­külön is akarja. Hosszabb csend után születtek — en­nek bizonyságául — érdemes újítások, fontos műszaki in­tézkedések. A három üzem­rész együttes üzemi általá­nos költségfelhasználása, anyaggal való gazdálkodása sok százezer forint megtaka­rítást eredményezett tavaly \2'\ A termelés menetében, irá­nyításában azonban továbbra sem lesznek kisebbek a gon­dok és a követelmények. A tavalyihoz viszonyítva nyu­gati exportra 25 százalékkal többet kell termelni. A gon­dokat tetőzi, hogy erre a megrendelés eléggé későn ér­kezett Van mit tehát behoz­ni a „késés"-hől, ugyanakkor elsőrendű minőséget kell ad­ni, továbbá eleget tenni a belföldi keresletnek is. Az üzemrészhez tartozó régi be­rendezésű szárítókapacitás ma már elégtelen. Emiatt sok a túlóra, ami viszi a pénzt, s ezért áll elő bérfeszültség. A gyáregység gazdasági ve­zetőségének nem kis gondja az elosztás, hogy melyik gye­rekét, üzemrészét szeresse jobban. Egyforma ez a szere­tet akkor, ha a múlt eszten­dőben elért eredményeket né­zik, például az exporttervek teljesítését mind nyugati, mind szocialista relációban. A részeket tekintve azonban csak ott és akkor lehet emel­ni a bért, ahol és amikor a termelékenység is növekszik a kívánt mértékben. A szo­cialista elosztás elve nem szenvedhet csorbát a szóban forgó üzemrészekben. Az ott dolgozók keresete nem ma­radt el a gyári átlagtól a tér­melékenység függvényében sem. Példaként említették a kikészítő üzemrészt, ahol lét­számhiány mellett a felada­toknak egyrészt a termelé­kenység növelésével, másrészt túlórával lehetett csak eleget tenni. Az öreg újszegedi szövő­gyárra napjainkban az a jel­lemző, hogy tervszerűen meg­fiatalodik korszerű gépi be­rendezéssel, új gyártási tech­nológiával. Ezek összessége ugyanakkor nagyobb felké­szültséget, hozzáértést köve­tel minden dolgozótól, be­osztásra való tekintet nélkül. Ennek tudatában sürgették — talán nem is türelmetle­nül — az üzemi párt-végre­hajtóbizottság ülésén többen is annak a GEWAMA típusú szárítógépnek az üzembe he­lyezését, amely 15 millió fo­rint értékben és alkatrészei­re bontva egy esztendeje fek­szik vagy negyven ládában. A külföldről közvetve be­szerzett géphez — sajnos — nem csatoltak felállításához, összeszereléséhez műszaki dokumentumot, útmutatót, pedig a ládákat sorra felbon­tották már, hogy ráleljenek. Látszatra a gépkönyv hi­ánya okozza a kényszerű vá­rakozást, hogy a gépet mun­kára fogják mielőbb, éppen a meglevő szűkös szárítási kapacitás miatt. A valóság az, hogy a gáz- és gőzüze­melésre egyaránt befogható gépkolosszus nagy és széles körű előmunkálatokat igé­nyel, műszaki és biztonság­technikai intézkedéseket, és épületátépitést, amelyeket nem lehet elsietni. Ettől és több más új gép beállításától, a munkakörül­mények további javításától remélnek nagyobb előrelépést a három üzemrész dolgozói. Emberi problémákat azonban a gépek nem oldanak meg. Ez csendült ki az üzemi párt­végrehajtóbizottság állásfog­lalásából is, amelyben össze­gezte IV-es alapszervezete munkáját, gazdaságpolitikai tevékenységét. Az alapszerve­zet vezetősége, tagsága — ere­jéhez mérten — a gazdasági vezetőkkel és a társadalmi szervekkel együttesen bizto­sította, elősegítette a pártta­gok és pártonkívüliek egy­séges szemléletének, cselek­vésének kialakulását a soros feladatok végrehajtásában. Jobb eredményeket mond­hatna magáénak azonban az alapszervezet vezetősége, ha minden tagja következetesen ellátja a tisztségével járó munkát, és azt nem hagyja egyedül a párttitkárra. Nem új feladatként kapott hangsúlyt az alapszervezet­ben a pártépítés, a pártcso­portok létszámának arányo­sabb elosztása, a KlSZ-szer­vezettel való szorosabb, tar­talmasabb kapcsolat ápolása. A számvetés általában — amely végeredményben az alapszervezethez tartozó üzemrészek politikai és gaz­dasági arculatát tükrözte — pozitiv eredményeket állapí­tott meg a soros tennivalók mellett — kommunistákét és pártonkívüliekét egyaránt. L. F. Apadó folyók A Közép-Tisza vidékén is kasz kivételével a védelmi jelentősen javult az ár- és . . , , „ belvízvédelmi helyzet. A fo- keszultsegeket a het vegén lyok apadnak. Néhány szar megszüntették. (MTI;

Next

/
Oldalképek
Tartalom