Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

Vasárnap, 1977. február 20. 21 SSWft Húsz év múltán PAPP GYÖRGY RAJZA A vörös tuz diadalútja F

orradalmak tüze lángol át Európán. Ma itt, holnap ott gyulladnak ki roboanó elevenséggel a szárnyaló piros tüzek, a megalázott és szenvedő emberszívekben. És a véres kínokban vajúdó világ fö.ött méltóságteljes diadallal zeng millió és millió proletár szívének lázas dobogása és leng a nagy győzelem ünnepi zaszlaja, a Vörös Lobogó! Forradalmak tüze lángol meggyötört országok fölött, forradalmak tüze szánt végig pusztulásra érett birodalmakon. Szent, minden bűnt és szennyet, gazságot es erőszakot letipró és összezúzó és megsemmisítő forradalom tüze égeti a szolgaságba hajtott és bilincsekbe ve; t milliók lelkét. Kelet felől jött egy új nap, az új élet hajnala és most ennek a fénye borítja lángba a Föld felét. Már kél a hajnal mindenütt. Piros, derengő fénye kápráztat ja az ámuló szemeket. Már kél a hajnal körülöttünk is. Az új nap sugara elér mindenfelé, ég és gyújt. Nincs erő, nincs hatalov , mely megállítsa. Végigsöpör az egész világon, ahogy nem állt meg válunk, nem áll meg a szomszédban sem. Nem lesz hely a földön, amely megmenekedjen ennek a kezdődő világforradalomnak perzselő, tisztító, teremtő lángsugarától. Most hallgassunk el egy pár pillanatig meghatódva, megilletődve. Utánunk új országok fölött gyúl ki a diadalmas vörös tűz. Már látjuk ismerős, meleg fényét, amely felénk reszket minket bátorítva. Amely újonnan ébredt országok proletárjainak üzenetét küldi felénk: — Dolgozni, dolgozni, dolgozni! Hogy tanulhassunk tőletek, segíthessetek rajtunk, ha kell. majd! Mert már tudjuk, hogy a testvéreink vagytok és tudjuk, hogy félrevezetett áldozatai voltunk csak eddig is a tőkés politikának. Ezt és ilyesmit üzennek fetfcnJc a táros tüzek, amelyek most új országok fölött gyulladtak ki és vannak kigyúlóban. Amelyek mámorító érzésekkel töltik el a lelkünket, hiszen lassan-lassan beteljesül az Ige, amelyet három év óta hirdetnek borzalmak közben a messzi Ke leten. Amely átjött mindenen keresztül Nyugatra is, hogy egy nap meghódítsa a világot. Forradalmak tüze lángol ár Európán. A megrothadt, elzüllött, kataszrofálisan lesüllyedt világ el fog égni ezeknek a forradalmaknak szent tüzében egészen. Mert el kell égnie, hogy a helyén megszülethessen az a jobb, szebb, az a boldog új világ, amelynek elkövetkezéséröl prófétai ihlettel szólott a nyomor vallásának megteremtője: Marx Károly. A világ proletárjai már látják az eseményeket és tudják, hogy mi a kötelességük. És reszkető szívvel azt a szent tüzet, amelynek fénye már egészen vörösre festi a földet! És amelynek fénye most leng először szomszédságunkban! (Szegedi Vörös Üjság, 1919. április 12.) A magyar kommunista ifjúsági mozgalom egyidős a párttal. Közel hatvanéves története során az ifjúság legjobbjait sorakoztatta fel társadalmi céljaink megvalósítása érdekében. Történetének periódusait, szakaszait tanulmanyozva könnyen megvilágosodik, hogy a harcokból kivették részüket a kommunista ifjúmunkások, diákok, művészek. Ha kellett, tüntetések sorait tömörítették, ha kellett, plakátokat ragasztottak, ha hívás érkezett, elsőként jelentkeztek a romeltakarításoknál, a lianság lecsapolásánál, társadalmi munkáknál, kultúrbrigádokban járták az országot, és sorolhatnánk. Társadalmi fejlődésünk minden lépcsőfokán a legnehezebb feladatokból kértek részt. A közel hat évtizede folyamatos mozgalom legszebb, leggazdagabb időszaka mégis a legutóbbi két évtized, a KISZ húsgéves története. Felvállalva elődeik nagyszerű örökségét, 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának dátumán bontott zászlót a megújult mozgalom. Ezekre az időkre emlékeznek négyen, akik ott tevékenykedtek az újjászülető kommunista ifjúsági mozgalom szegedi bölcsőjénél. Emlékező szavuk tanulság a mai ifjúkommunistáknak. Dr. Szél Éva főiskolai docens; a Védőnőképző Főiskola igazgatója: — Az ellenforradalmi eseményeket követően november 4-én vagy 5-én gyűltünk össze először nyolcan, volt ifjúsági vezetők, kommunista fiatalok. Első és legfontosabb feladatunknak tartottuk, hogy megkeressük és öszszeszedjük megbízható társainkat. Utólag emlékezve erre az időre, az is fontos jelentősége volt tevékenységünknek. hogy olyan helyet teremtettünk, ahol a kommunista fiatalok rendszeresen találkozhattak. vitatkozhattak, Nem maradtak egyedül, nem maradtak magukra. Mondhatom, rövid idő után nagy volt a forgalom Tolbuhin sugárúti helyiségünkben. Végeztük • a párttői kapott feladatokat, feliratokat festettünk, plakátokat ragasztottunk. Gondolkodtunk, vitatkoztunk a mozgalom gondjairól. Már a DISZ utolsó éveiben is napirenden voltak olyan kérdések, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a szervezeti életet? Így dolgoztunk februárig, amikor kibontakozott az újjáalakítás lehetősége. A szervező munka a legjelentősebb üzemekben induit meg, a Ruhagyárban, a Textilműveknél, az Űjszegedi Kenderben és a Gyufagyárban. A március 21-i zászlóbontás után sokat vitatkoztunk a munkatervek, programok elkészítésén, de olyan kérdésekben is, hogy élcsapat vagy tömegszervezet legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség? Én 1955-ben fejeztem be az egyetemet. A mozgalmi munka életem természetes velejárója, kísérője volt. Anyám régi párttag, én középiskolásként tüntettem az iskolák államosításáért, részt vettem a Diákszövetség munkájában, utolsó évesként bekerültem az Apáthy Kollégiumba, résztvevője voltam a NÉKOSZ munkájának. Az egyetemen DISZ-tag lettem, s egyetemistaként kerültem a pártba. Amikor kezdő orvosként a Gyerekkórházba kerültem, az ifjúsági mozgalmat kerestem, nem találtam. Megszerveztük, dolgoztunk. 1960-tól a SZOTE KISZtitkára lettem, s 64-ig tagja a KISZ Központi Bizottságának. 1970 óla, mióta igazgatója vagyok a védőnők'épzőnek, ismét közvetlen kapcsolatba kerültem az ifjúsággal, a KISZ-szel. Hogyan látom a ma fiatalságát? Egy bizonyos, sokkalta szélesebb körű, tartalmasabb munkát vár tőlük az ifjúsági szervezet. Különösen amióta egyéni vállalások és értékelések konkretizálták mindenki személyes munkáját. Az az érzésem, hogy most több segítséget kapnak, jobban törődnek közéletiségre való felkészítésükkel, politikai nevelésükkel, Példa rá a főiskola ifjúsági parlamentje. Tény, hogy az 56—57-es idők román, tikusabbak, izgalmasabbak voltak. legalábbis mai szemmel. A mozgalomban töltött évektől sokat kaptam. Elsajátítottunk egy vezetői stílust, sok tapasztalatot szereztünk, melyek mostani munkámat nagyban segítik. Életre szóló, tartós barátságok is kötődtek. s beoltódtunk azzal a közéleti érzékenységgel és felelősséggel, melyeket az évek múlásával sem lehet levetkőzni. Deák Béla, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára: — Aktív résztvevője voltam azoknak az ifjúsági akcióknak, amelyeknek eredményeként létrejött Szegeden az az Intéző Bizottság, amelynek feladata az üzemekben, vállalatoknál a tájékozódás, egy kommunista ifjúsági szervezet lehetőségének, bázisának kialakítása. Az agitatív és felvilágosító munka mellett e szervezet népszerűsítése és a fiatalok tömörítése érdekében táncesteket szerveztünk, ifjúsági jégpályát alakítottunk ki, ifjúsági mozit működtettünk. Hozzáláttunk egy csónaképítő és barkácsműhely létrehozásához. Március 8-án országos aktívaértekezlet döntött a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról. Március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján Szegeden nyolc helyen bontott zászlót ünnepélyes keretek között a KISZ. A KISZ létrejöttével új fejezet kezdődött az ifjúsági mozgalom történetében Szegeden is. A Szegedi Néplap április 10-i számában Pezsdülő KISZ-élet címmel irt a mozgalom izmosodásáról: „...Szegeden sorra alakulnak a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetei. Eddig városunkban 27 KISZszervezet működik és a tagság száma meghaladja a hatszázat." A KISZ megnövekedett befolyását, szervezeti életének sohasem tapasztalt fellendülését mutatta, hogy az MSZMP által szervezett április 14-i nagygyűlésen a KISZ már mint szervezett erő vonult fel a Klauzál téren, s a KISZ zászlói alatt mintegy ezer fiatal tüntetett a párt politikája mellett. A mozgalom első vonalában megtanultuk, hogy kell szót érteni a fiatalok tömegeivel, melyek a vezetés alapvető követelményei. Megtanultunk és nem felejtettünk el a fiatalok nyelAdy Endre: A tűz márciusa Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Vesznem azért ljell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb tesvéreimnek síromon: Az űj, jobb márciusi ifjúságnak. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Életet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Élet. vén. A mai fiatalság sok mindenben különbözik húsz évvel ezelőtti önmagunktól. Túl vagyunk a hajviselet és öltözködés felszínes vitáin, nagy többségükkel nagyszerűen lehet együtt dolgozni társadalmi céljaink megvalósításáért, sokan érdeklődnek a város dolgai iránt Nyugodtan elmondhatjuk, ez a nemzedék se rosszabb, mint nagyapáiké, apáiké. Zákány Istvánná, a MÁV Szegedi Igazgatósága Biztosítóberendezések Fenntartási Főnökségének személyzetise: — Szőregi lány vagyok, 1956ban az utolsók között voltam, akiket nyolcadik után felvett tagjai sorába a DISZ. Amikor 57 tavaszán Szőregen is megalakult a KISZ-szervezet, elsők között léptem be. Tulajdonképpen úgy éreztem, a megkezdett munkát folytattam, magasabb fokon. Szüleim régi mozgalmi emberek, apám 45-ös párttag, számomra nem volt kétséges, hol a helyem. Otthonról hoztam a mozgalmi érdeklődést, természetesnek vettem, de tudtam kötelességeimet is. Aktív tagja voltam az úttörőszervezetnek, s onnan egyenes út vezetett az ifjúsági mozgalomhoz. Munkánk gerincét akkoriban a kulturális csoportok tevékenysége alkotta. Zenekarunkkal, táncosainkkal, színjátszó csoportunkkal bejártuk a járás falvait. 1959-ben, harmadéves középiskolásként községi KlSZ-titkár voltam, majd a MAV-hoz kerülve itt kapcsolódtam be a munkába. Máig nem szakadtam el a mozgalmi munkától, hat évig voltam a szakszervezeti bizottság ifjúsági felelőse, 1967 óta vagyok párttag. Tizenegy éve személyzetis vagyok, talán mondanom sem kell, milyen sok mindent tudok hasznosítani munkámban mozgalmi tapasztalataimból. Nagy figyelemmel kísérem az itteni KISZ-munkát, örülök a fiatalok szép sikereinek. Füzesséry Péter, az ATIVIZ1G szociálpolitikai előadója, a KISZ Szeged városi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnöke: — A honvédségnél 1957 tavaszán lettem KISZ-tag. Nagyszerű kis közösség volt az alakulatnál, máig tartó élményekkel gazdagodtunk. Amikor az ATIVIZIGhez kerültem 1959-ben, szervező titkárként, majd később csűcstitkárként dolgoztam. Első időkben legfontosabb feladatunk a közösség összekovácsolása volt, de nagy súlyt fektettünk a kulturális tevékenységre és politikai munkára is. 1963-ban lettem párttag, később a KISZ városi bizottságának is tagja voltam. 1970-től a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökeként dolgozom. Nagyon szeretem a fiatalokat, erőm és tudásom szerint igyekszem kivenni részemet nevelésükből, személyiségük formálásából. Itt a vízügynél olyan nagyszerű akciókban dolgoztunk együtt, mint csatornaépítések, belvízvédelmi munkák, az 1970es nagy árvíz megfékezése. Negyvenegy éves elmúltam, addig szeretnék dolgozni az ifjúsági mozgalomban, amíg igényűik segítségemet. A mostani március 2l-e családi ünnep lesz nálunk. Most lép a KISZ-tagok sorába a fiam. T. U