Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Gellérthegyi kilátás Síelők az erdőn Az első hó Szombat, 1977. január 1. Milyen lesz Szeged 2000-ben? G yakran használjuk az idő és a fantázia kombináció­ját. Hogy milyen* lesz tíz, '.záz vapy ezer év múlva. A já­tékban mindenki szívesen részt vesz, mert képzelőerejét ki tudja próbálni. És képzelődni mindenki szeret, merx ez úgy tartozik az emberhez, mint télen a nagy ka­bát. Most én is játékra fanyalod­tam. Ügy kezdődött, hogy sétál­tam az Április 4. útján, néze­gettem a házakat, és úgy tűnt, emlékeimből néhányat kilopott az idő. Kerestem azokat a köve­ket, színeket, házakat, amelyeket néhány éwei ezelőtt még lathat­tam. A fakó emléknél is gyorsab­ban változik az élet, akárhogy is erőlködtem, az emlékek közül jó néhány valóságos mását nem sikerült megtalálni. Napjaink mítosza a gyorsuló idő. És ez meghökkentő is. De a fantázia szárnyalásához könnyen kedvet ad. Hirtelen elképzeltem, milyen lesz 2000-ben. A gondolat felvil­lanyozott, és kedvet adott a já­tékhoz. * A játék természetrajzából ered, hogy játszani mindenki szeret, így könnyű volt társakat találni. Valamennyiük — Gáts Lívia, a Szegedi Tervező Vállalat irányító tervezője, Réder Károly, az Épí­tőipari Szövetkezet gépkezelője. Nyerges Zoltán OTP-ügyintéző és Csanádi József negyedikes gim­nazista — fiatal, és ha 2000-ben még nem is lesznek nyugdijasok, de akkor már vidáman harap­dálhatják munkájuk gyümölcsét. Játszani hívtam őket, de a tinédzser Csanádi József nalálos komolysággal kezdett hozzá. A mai szegedi fiatalok igényét ve­títette 2000-re. — Gyorsan épül a város. Azt hiszem, a kérdéses időpontban már nemcsak elegendő lakás lesz, hanem több sportcsarnok is, mint mo6t. Jelenleg, aki nem fér a csapatba, s sportolni szeret, ne, szinte sehol sem tud. Azt hi­szem. akkor majd több főiskola es egyetem működik Szegeden. Egészség „Félnek az egészségtől" — Lukács György irt egyszer ez­zel a címmel a művészet, a szellem embereinek akkortájt divatos szemlélete ellen. A be­tegség és a nagy művészet cinkosságát a múlt század vé­gen es századunk első évtize­deiben filozófusok, esztéták és írók vallották, maga Thomas Mann egész regényt szentelt a témának. A beteg ember amennyivel kevesebb azegész­bagesnel, annyival valahogyan több is nála, hirdették: testi bajai elméjének működése te­í rületén új, termékeny, soitszor zseniális irányokba hatnak. S jöttek a bizonyítékok vérba­ios, elmebeteg vagy testi hibás | költőkről, írókról, festőktől — lassanként szégyellnie kellett magát annak a kortárs mű­vésznők, aki ne adj' isten — egészséges volt. Amikor most ez a régi vita eszembe jut, itt, egy négy­agy >\K kórteremben, arra gon­doWt, hogy mint minden té­ves elméletben, ez esetben is „nom zörgött a haraszt", csak találhatunk i.tt bizonyos igaz­ság-magvakat. A nem művé­szek, a többség, az úgyneve­zeti „mindennapi emberek" között is különleges változá­I sokat hoz létre a betegség­tudat. A beszélgetések témái Innen, ebből a körből indul­i nak, hogy aztán a tünetek 1 mondása, a következtetések, nz esélyek latolgatása után ugyanide fussanak vissza. A hosszabb-rövidebb időre kór­házba került ember csak egy­féleképpen reagálhat új kö­zegére: úgy veszi tudomásul Sokan akarnak továbbtanulni most, és helyhiány miatt nem mindenki jut be az egyetemre és főiskolára. De 2000-ben több értelmiségire lesz szükség, és na­gyobb lesz az esély a sikeres fel­vételihez. Újszegeden nőtt fel Réder Ká­roly. Gyermekkora már nem a grundfoci korára esik, mert ak­kor a Tisza balpartján is meg­kezdődött a városiasodás. De a sáros utcák, a vendégmarasztaló utak képe még ma is ismerős előtte. — A sáros utcákra akkor már 6enki sesn fog emlékezni. A kül­városokban is bevezetik a gázt minden házhoz, és meghatározó­vá válik Szegeden az idegenfor­galom. Mint fürdőváros, évente egy-két millió vendéget fogad majd. A szabadtéri olyan hírt fog szerezni ismét, hogy Európa művészeinek rangot ad az, hogy itt felléphetnek. A város tudo­mányos, kulturális területein megtartja mostani előkelő he­lyét Nem csúszik hátrább a rangsorban, 2000-ben már elfe­lejtjük, hogy valamikor gondot okozott a bölcsőde-, óvoda, és a lakáshiány. Budapesthez hason­lóan több híd szeli át a folyót, és akkorára nő a város, hogy könnyen el lehet majd tévedni. Valószínűleg 240 ezer lakosa lesz Szegednek. Nyerges Zoltán Szegedből leg­jobban a Belvárost szereti. Ezért többször is hangsúlyozza, ismé­telgeti, a Belváros megőrzi mos­tani jellegét, nem változik meg. De másról is beszel: — Tarján és Felsőváros közelebb kerül Szeged központjához, mert a Tar. ján és a Belváros közötti terü­let teljesen kiépül. 2000-ben biz­tos már csak trolik közlekednek, az autóbuszokat és a hangos villamosokat száműzik Szeged út­jairól. Elképzelhető, hogy egy vasúti híddal és két fedett uszo­dával lesz gazdagabb a váro6. Repülőtere nemzetközi járatokat fogad. Megváltozik majd az éj­szakai világítás, több lesz a fényreklám, és az éjszakai élet nagyvárosiasabbá válik. A Szé­az elkerülhetetlent, hogy alá­rendeli egész személyiségét az új helyzetnek, többnyire nem is tudatosan. Valahogy így jö­hetett létre a homo hospita­lis, a kórházi ember, akinek világa a kórterem—ápolónő­orvos—betegtársak sarkpontjai körül forog. Társaim többek véletlen szülte sorstársaknál: eddigi életükbői közös sorsunk baj­társakként ad ajándékokat egymásnak. A járni nem tu­dónak vitt ivóvíz, a látogató által hozott élelem, a félén­ken kimondott biztatások — láncszemek, melyek összekap­csolnak bennünket. Az órák napoknak, a napok heteknek tűnnek: az idő relativitása gu. mikötélként feszül az ágyak között. Együtt vagyunk egye­dül s egyedül vagyunk együtt is, s ahogy itt fekszem közte­tek, a klinika falai megnyíl­nak most. S körülvesznek a betegek árnyai, a törött vég­tagúaké, a gyomor, a máj, a vese, az összes többi szerv, még — némi szimbolikával — a szív. a gerinc, az agy sé­rültjeinek árnyai is, mind­azoké, akiknek baja testükön kívül és belül nemcsak arcuk sápadtságán, bőrük fénytelen­ségén. hangjuk tompaságán, de hanghordozásuk, kedélyük, szemléletük: egész világuk tükrén mérhető-érzékelhető. Milyen rettenetesen sok he­lyütt lehet eltalálni az ember testét is materiális baj-löve­dékekkel, a kisujjtól a mell­kason át a lábfejig. De nem adjuk meg niagunkat. DOMONKOS LÁSZLÓ chenyi téren a gépjárművek föld alá kényszerülnek, és így bizto­sítják ott a nyugodt sétálást, igazi sétáló Belvárost alakítanak ki. Gáts Lívia óvatos. Az építész ügyel a fogalmazásra, láthatóan vigyáz arra, hogy még játékból se tűnjön felelőtlennek kijelenté­se. — A Belváros képe annyiban változik, hogy beépítik a foghí­jas telkeket. A mostani födém­csere miatt az öreg házak túl­élik az ezredfordulót A lakásépí­tésben azonban beláthatatlan vál. tozások következhetnek be. Olyan gyors a technikai tudományos forradalom, hogy ma még sejte­ni sem lehet, 24 év múlva aiijyen építőanyagokat használnak, ta­lálnak ki. Azt hiszem, 2000-ben az emberek jobban tudják hasz­nálni otthonukat, mint je,enleg. Nagyobb gondot fordítanak ar­ra: a lakás és az épület a társas összejövetelhez is lehetőséget ad­jon. A nappali helyiségek na­gyobbak, a hálófülkék kisebbek lesznek. Talán valóra válik az az óhaj is, hogy az öregek egy épü­letben (különböző lakásban) lak­janak a fiatalokkal együtt. A ter­vezők inkább gondolnak majd arra, hogy nem jó az, ha az öre­gek elkülönülten élnek. Feltétle­nül remélem, 2000-ben sokkal több üzlet lesz, és a szolgáltatás színvonala messze felülmúlja a jelenlegit • Takács Mátét, a városi tanács főépítészét már nem kértem arra, hogy a képzelet útját to­vább kövezzük. Abban vártam segítségét, hogy a fantázia folyo­sóján valóságos fogódzókat ad­jon. Ugyanis a város távlati fej­lesztési tervébői egy keveset már 2000-re is lehet jósolni. — Számítások szerint Szeged lakossága 220 ezer körül alakul. A szolgáltatóágazatokban többen dolgoznak majd, mint az «"<"•­ban. A városba bármelyik bó] érkező idegen kai találkozik először, s anogy halad a város közepe fele, ala­csonyabb, majd ismét magasabb házak szegélyezik útját. Bizonyo­san körvonalazódik már ekkor (vagy D^l-üjszegeden, vagy a re­pülőtér környékén) egy új város­rész képe. A KPM még a Kos­suth Lajos sugárút átépítése előtt kérte a tervezőket, számoljanak azzal, hogy a Nagykőrút és a Hősök-kapuja között az egyes vil­lamos távlatban (feltehetően 2000-ben) a kéreg alatt közle­kedik. Bizonyosnak látszik, hogy az ezredfordulón a Belvárost a gépkocsik már nem füstölik be, csak a Lenin körútig közleked­hetnek. Ez annál is inkább fon­tos kérdés, hisz a trendszámítás szerint akkorra — a jelenlegi 9 ezer 6zegedi gépkocsi-tulajdonos­sal szemben — számuk ő0 ezer lesz. * Pontos választ a kérdésre, hogy milyen lesz Szeged 2000-ben, természetesen csak az élet ad. HALASZ MIKLÓS t 4 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom