Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

6 Szombat, 1977. január li WCDM1 Könyvszárnyú madár MAGAZIN J

anuártól a szárnyas hintaló helyett könyvszárnyú madár ékeskedik a Kincskereső című gyermekirodalmi folyóirat megújult címoldalán. Üjévi ajándékkal kedveskedik minden úttörőnek a lap. Nemcsak megszépült köntösben, de nagyobb terjedelemben, változatlan áron, évente kilenc alkalommal jelenik meg, havonta 80 ezer példányban a Kincskereső. A „Száll a madár ágrui ágra, száll az ének szájrul-szájra .,." jelképes madara látható a folyóirat címoldalán. A magyar népművészet évezredes története ihlette ezt az új Jelképet, mellyel jelezni kívánja a folyóirat szerkesztősége, hogy anyagai „tiszta forrásból" táplálkoznak, a könyvlapokból röppenő szárny pedig buzdítás minden fiatalnak: a folyóirat az irodalom, a művészetek magasaba hívja ifjú olvasóit. Matkó Katalin, szegedi származású fiatal grafikusművész tervezte a Kincskereső új címlapját, rovatfejeit és tipográfiáját. Könyvszámyú madara eredeti, új jelkép. A földgömb ive utal a birtokba vételre váró világ nagyságára és gazdagságára, a föld többi országaiban virágzó irodalom és művészet szépségeire. Az úttörők körtánca, összetartozást kifejező kézfogása ösztönözni igyekszik a Kincskereső anyagainak közösségi feldolgozását. A folyóirat egy ívvel nagyobb terjedelemben jelenik meg januártól. E megnövekedett terjedelem lehetővé teszi, hogy az eddiginél is sokszínűbben, gazdagabb tartalommal szolgálja e meglehetősen mostohán kezelt ifjúsági réteg irodalmi, művészeti, közösségi nevelését. 1971-ben kísérleti jelleggel a Szegedi Tanárképző Főiskola irodalmi tanszékének kiadvanyaként jelent meg a Kincskereső első, kétezer példányban nyomott száma. Háromévi rendszeres megjelenése alatt bizonyította, hogy érdemes a nagyobb publicitásra, joggai számíthat e korosztály s a pedagógusok, könyvtárosok. úttörővezetők érdeklődésére. Ebből a jogos és felmért igényből született meg szegedi szerkesztőséggel és kiadással 1974 őszén az országos terjesztésű Kincskereső. Minden varakozást felülmúlva, már a kezdeti időszakban 80 ezer példányban jelent meg, Reich Károly hintalópegazusával címoldalán a folyóirat. Az elmúlt két és fél év alatt bebizonyosodott, hogy a Kincskereső valós, reális igényt elegít ki, hozzájárul a 10—14 évesek korosztálya irodalmi, művészeti, kulturális ismereteinek bővíteséhez, ízlésének formálásához. A lap az elmúlt időszakban megtalálta sa_ játos profiljót, egyéni műfajait, hangnemét. A műhelytapasztalaSok, az olvasói igények és a felügyeleti hatóságok jelzései arra ösztönözték a lap fölött bábáskodókat, hogy az eddigieknél is jobban segítsék, határozottabban támogassák a Kincskeresőt feladatainak teljesítésében. Ennek eredménye, hogy 1977 januárjától új, megszépült köntösben, nagyobb terjedelemben, változatlan áron, évente kilenc alkalommal jelenik mea a Kincskereső. A szerkesztőség úgy Igyekszik összeállítani a lapszámokat, hogy azoknak anyagait felhasználhassák tanítási órákon, úttörő-összejöveteleken, könyvtári foglalkozásokon, szakkörökben. A szerkesztőség elsődleges kötelességének érzi az igényes olvasóvá •nevelést, a művészi szépré fogékony fiatalok formálását. Versés prózannyagának gerince szocialista eszmeiségű, etikai töltésű, esztétikailag magasrendű mű, mely szolgálja a hazafiságra és Internacionalizmusra való nevelést, megismertet nemzeti hagyományainkkal és szocialista •vívmányainkkal. A szerkesztőség legfőbb gondja — mely egyúttal Irodalmunk és művészetünk rákfenéje is —, hogy hiányzik az ennek a korosztálynak szóló kispróza. Ezt elősegítendő írtak kí pályázatot a Fiatal írók József Attila Köre tagjai számára, s KINCSKERESŐ inxlalmi Hyrtirat gjerckeknek. elsősorban a 10—14 évesek mai életét bemutató írásokat várnak a fiatal írónemzedék tagjaitól. Ha a jövő évi tervekbe pillantunk, részint az eddig hiányzó, vagy ritkán fellelhető tematikák megnyerésére irányuló törekvésekkel találkozunk. Élményekből fakadó verselemzések sorozatát ígéri' a folyóirat. Folytatódik a tallózás a szocialista országok irodalmában, a kitekintés látóhatára Chiléig és a felszabadult afrikai országokig terjed. Nagyobb hangsúlyt kap a jövőben a humor, a játékosság, a barátság, a szerelem, a hazai táj, s különös gonddai kezelik a magyar folklór, az újjáéledő népművészet gazdag anyagát A lap olvasóival többféle módon szeretnek erősíteni a kapcsolatot. Pályázat született Hogyan használom fel a Kincskeresőt? címmel pedagógusok szánsára. Épp a Kincskereső inspirációjára vonták be az úttörőket is a Péchy Blanka alapította Kazinczy-versenybe, mely az úttörők részére Helyes kiejtés, szép magyar beszéd címmel indul ebben a tanévben. Kapcsoiudik a folyóirat az úttörőmozgalom éves, átfogó akciójához, a Művészetek vándorútján című mozgalomhoz. Segítik a Barátunk ... közművelődési úttörő-közösségi játék sorozatát is, Barátunk, a könyv címmel pályázatot hirdetett a Kincskereső könyvekről és olvasmányélményekről. Bekapcsolódott a Barátunk, a rádió mozgalomba, a Barátunk, az anyanyelv akcióba, s folytatódik a sorozat a színház és a táncművészet körében is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója méltó megünneplésére Szerkesszünk együtt! címmel pályázatot hirdetett a szerkesztőség. Helyet kaptak, s a jövőben még inkább fórumot kapnak az ifjú versfaragók és rajzolók. Különös figyelmet fordít a lap szerkesztősége a Kincskereső-klubok működésére, felhívásában azt írta, ,.ne legyen olyan város, község, falu, ahol nincs Kincskereső klub." A legjobb terjesztők, a lap pályázatainak nyertesei, a legszorgalmasabb rejtvényfejtők és a leghűségesebb levelezők 1977 nyarán részt vesznek a mátodik aikalommal megrendezendő Kincskereső-táborban. Külön feladatot ró a szerkesztőségre Ady Endre sziiletesének 100. évfordulója méltó megünneplése. Ebben a munkában részt kap minden rovat, Ady-versek, prózai munkák mellett új nézőpontok, ismeretlen dokumentumok nyílnak meg a fiatal olvasók előtt. A lap folytatja az eddig bevált hagyományt; minden egyes számát más-mas neves grafikus illusztrálja, januárban az új címlap tervezőjének, Matkó Katalin rajzaival találkozhatnak az. ifjú olvasók. Februárban Vinkler László, márciusban Feledy Gyula az illusztrátor. A következő lapszámok során munkatársa lesz a Kincskeresőnek Agotha Margit, Gross Arnold, Kovács Tamás, Hajnal Gabriella, Tulipán László, Szenes Zzsuzsa, Somogyi Győző. X. §» — Mr. Hobson! — mondta ünnepélyesen a pofaszakállas inas. A következő pillanatban egy alacsony, kövér férfi gurult be a szobába és lihegve azt kérdezte: — Hol a hulla? , — Saín-Mcin, — felelte méltóságte' ;en lord Vernon —, de ez idő tájt semmi ilyesfélével nem szolgálhatok önnek ... — Hát akkor, úgy. gondolom, Itt az ideje, hogy elmondja nekem, miért ráncigált ki éjnek idején az ágyamból. — Kisvártatva mindent elmondok, de előbb foglaljon helyet... Megkínálhatom egy pohár itallal? — Köszönöm, nem kérek. Egy detektív sohasem ihat munka közben: az alkohol zavarókat Idéz elő az agyműködésben. — Helyes — bólintott a lord. — Akkor most röviden elmondom, hogy mi történt. Ma este egy kis társaság gyűlt össze nálam: Mr. Seymour, az unokaöcsém a feleségével és Mr. Dale, családunk régi, meghitt barátja a menyasszonyával, Miss Thompsonnal, és jelen volt Mr. Parker is, a jogtanácsosom. — Tehát hatan voltak. — Biztos voltam benne, hogy ez a számtani feladat nem fog nehézséget okozni önnek... — Mindig kitűnő voltam matematikából — mondta Hobson, miközben pipára gyújtott — Ha megengedi, folytatom az elbeszélésemet. Vacsora után az unokaöcsém megkért, hogy mutassam meg a társaságnak Cleopatra arany fülbevalóját, amely körülbelül ötszázhetven éve van a családunk birtokában. Az ékszer vagyonokat ér: egy-egy függő súlya huszonöt deka... — Strapabíró fülei lehettek Cleopátrának... — Az ékszert kivettem a páncélszekrényemből és letettem ide, erre a rózsafa asztalkára. Váratlanul kialudt a villany. Szóltam James-nak, az inasnak, hogy hozzon be gyertyákat. Midőn világos lett, megdöbbenve láttuk... — Hogy az ékszer eltűnt. — Honnan tudja? — Tudom. Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs titok. — Nekiláttunk a keresgélésnek, de nem találtuk meg. Ekkor Mr. Dale azt javasolta: motozzuk meg egymást. Pirulva bár, de megejtettük a motozást. A függő azonban Cleopatra fülbevalója nem került elő. Most önön a sor, ml rendelkezésére állunk. — Hány főből áll a személyzet? — Jelenleg csak hárman vannak: az inas, a szakácsnő és egy konyhalány. \ — Köszönöm. Minden adatot feljegyeztem az agyamban. Most arra kérem önöket, hogy vonuljanak át a másik szobába. Gondolkodnom kell. Ha szükségem lesz valakire, szólok. Amikor mindenki kiment a szobából, Hobson az asztalhoz lépett és nagyot húzott a brandys üvegből, majd a kandalló elé telepedve, gondolataiba mélyedt. Saj'nos, semmi sem jutott az eszébe. A nyomozást mindenesetre megindította és a vallomásokból érdekes dolgok kerültek ki. A lord elmondotta, hogy Mr. Dale rendezetlen anyagi körülmények Között él, több üzleti vállalkozásba belebukott", a menyasszonya pedig egy nagy erkölcsbotrány hősnője volt. Mr. Dale elmondotta a lordról, hogy néhány nappal ezelőtt vagyonokat veszített kártyán és ruletten. Mr. Seymour bevallotta, hogy a felesége nem a felesége és elárulta azt Is, hogy az asszonyka kleptomániás., Az asszonyka viszont közölte a detektívvel, hogy Mr. Seymour börtönben ült, sikkasztásért. A jogtanácsos azonnal bevallotta, hogy sohasem végzett jogot, az inas elpletykálta a szakácsnőről, hogy az egy női gengszterbanda főnöknője volt. A szakácsnő viszont az inast leplezte le: fiatalabb korában pénzt hamisított. A konyhalányról csak az derült ki, hogy szabad Idejében egy call-girl hálózathoz tartozik. Az ügy egyre bonyolultabb lett. Ki lophatta el Cleopatra fülbevalóit? És az, aki ellopta, hova rejtette el? Átkutatta az összes szobákat: eredménytelenül. A könyvtárban hosszasan elidőzött: imádta a könyveket, ^különösen a kölcsönkönyveket. El is határozta, hogy néhányat kölcsönkér a lordtól. Hirtelen megakadta tekintete egy köteten, amelynek nem tudta elolvasni a címét, mert fordítva tették be a polcra. Hobson rendszerető ember volt: kihúzta a könyvet, megfordította és visszacsúsztatta. Közben elolvasta a címet: „Egyiptomi régészet". Biztosan érdekes lehet, mondta magában, aztán tovább nézelődött. Néhány perc múlva azonban visszament az egyiptomi régészetről szóló könyvhöz. „Várjunk csak! Hogy is van ez? Egyiptom, régeszet, Cleopatra... Ez gyanús 1... Miért volt fordítva betéve? S miért pont ez a könyv volt fordítva betéve? ... Nagyon gyanús!" Izgatottan, remegő kézzel húzta ki a kötetet, és bekukucskált a polcra... A könyvszekrény hátsó falán egy gombot fedezett fel Kíváncsian megnyomta a gombot, abban a pillanatban a polc — könyvestül — megmozdult, kifordult, és egy falba vájt piciny üreg tártilt Hobson szeme elé, amelyben ott hevert Cleopatra fülbevalója. Mind a két darab. A detektív diadalmasan felüvöltött. Az üvöltözésre mindenki berohant. — Tudtam! Tudtam, hogy ön meg fogja találni>..., Köszönöm — hálálkodott a lord, és kikapta Hobson kezéből a függőket — Ó, szóra sem érdemes. Logika, asszociáció, intuició. Ennyi az egész. Most egy kis türelmet kérek, és nemsokára a tolvajt is tálalom önöknek. — A tolvaj én vagyok — szólalt meg váratlanul Seymour, az unokaöccs. — Ne haragudj rám, bácsikám, az ékszert én loptam el. Nagyon kellett r pénz. A rejtekhelyre véletlenül jöttem rá, még gyermekkoromban, amikor a könyvtárban játszottam... — De hogy került a fülbevaló az ebédlőből a könyvtárba? — kérdezte Hobson. — James, az inas és a konyhalány segített nekem. A konyhalány kapcsolta ki a villanyt, én a sötétben elloptam az ékszert és James kezébe csúsztattam, akit te, bácsikám, kiküldtél gyertyákért... A gyertyák a könyvtárban voltak ... Nagyon kérlek, bocsáss meg nekem... Két hét múlva Hobson, a mesterdetektív levelet kapott: „Kedves Mr. Hobson! Köszönöm, hogy segített nekünk ellopni Cleopatra fülbevalóját Az ön segítsége nélkül sohasem találtuk volna meg, de Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs titok. Az igazi lord jelenleg Amerikában tartózkodik, és valószínűleg rossz néven fogja venni, hogy ön közreműködött üzleti vállalkozásunkban. A vendégek -és a személyzet brancsbeliek, mindnyájan a Fekete Pók banda tagjai, amelynek van szerencsém a főnöke lenni. Ugye egészen jól játszottuk a szerepünket? Szívélyesen üdvözli: A Fekete Pók. Utóirat: ön száz font jutalmat kapott tőlünk. Legyen nyugodt a csekk sem valódi". MIKES GYÖRGY Rengeteg boldog fér) van a világon, de közülük Is legboldogabb Boldog Szilveszter barátom. Sétálgattunk a főutcán, fújtuk tele tüdőből a sallan. gosan feldekorált szilveszteri dudát, egyszer csak a virágüzlet előtt lehorganyzott: — Várj! — szólt és eltűnt a virágüzlet ajtajában. Két perc múlva hatalmas csokorral tért vissza. — Kinek, öregem? — fcSrdeztem. — Klárinak. Ma van házasságunk tizedik fordulója. Pontosan 1966. december 31-én es_ küdtünk örök hűséget. Gyere velem, az asszony biztosan örülni fog. Felhajtottunk a Víg Krokodilban két korsó sört, és a Rezeda utcában az első emeletre. Felvisított a csengő, s máris kitárult az ajtó. Csodálatos nő mosolygott barátomra és a virágcsokorra: — Hogy jutott eszedbe. Szil_ veszter? — kérdzete a nö, szaBoldog Szilveszter golgatva a csokrot. Szilveszter erre kihúzta magát: — Gondolkozzál csak, Klárám. Éppen ma tíz éve... — Csakugyan. Látod, milyen feledékeny vagyok. Egymásra néztek hosszan, forrón. Már röstelltem magam, mint fölösleges hatodik kerék. Ereztem, hogy el keli tűnnöm, ne zavarjam őket. De azon is rágódtam értetlenül, hogy lehet ilyen forró szerelem közöt_ tük tíz év után is, ilyen túláradó gyöngédség. Bántam, hogy feljöttem. Émelyítő ez az egymást tömjénezés még tíz év után is. S ekkor váratlanul kinyílt az ajtó csöngetés nélkül. A jövevénynek nyilván kulcsa volt hozzá. S a jövevény férfi volt Szilveszter idegesen nézett a férfira, az ugyanolyan idegességgel viszonozta a pillantást. A helyzet kínossá vált. Klára is zavarban volt. Azonnal megéreztem, hogy az egyik férfi most fölöslges. — Éppen menni akartunk — mondta Szilveszter. Mi akar ez lenni? — álmélkodtam. Ilyen egy boldog férj? Egyedül hagyja a feleségét az udvarlójával? A lépcsőházban nekiszegeztem a kérdést: — Ki volt az a pasas? És mért kell éppen neked távozni ilyen sürgősen a saját feleséged mellől? Szilveszter megkapaszkodott a korlátban, fújtatott néhányat, rámmeresztette a szemét és csendesen mondta: — A férje volt, öregem, a férje. Klára k$t éve elvált tőlem, és azóta én vagyok a legboldogabb férj a világon. DÉNES GÉZA V I ú 1