Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
43 Vasárnap, 1977. január 23: MAGAZIN Három Zsiga I dősb Páta Zsiga poharába töl'otte a savanyú homo. kl bor utóját és olyan mohón kortyolt a zavaros Italból, mintbr. sivatagot járt volna meg. Ifjabb Páta Zsiga — egy fejjel kisebb, jó harminc kilóval könynyebb az apjánál — rosszallóan ráncolta a homlokát. — Kifoghatunk útközben egy szondát, — mondta —. Aztán elveszik apuka jogsiját. Ez lesz a harmadik eset. Nem folytathatta. AB ldósebbik Páta úgy megszorította a karját, hogy a fiú felszisszent, „Márt bánt megint?" — Megmondtam, nincs Zsigánk. Vonatozunk. Aztán a foga között suttogta: — Megmondtam, ne beszélj az öreg előtt a kocsimról. Még csak az kellene, hogy kiszagolja. Járhatsz idé minden hétén, hozhatod a sok ajándékot, mert ennek feneketlen hasa van. Szóval, pofa be. A járási szeretetotthonban voltak. Az ottho.n vezetője háromszor írt, hogy látogassák meg végre legidősebb Páta Zsigmondot. Az öreg nyolcvanöt múlt, a szíve fossz, az emlékezete kihagy, alig alszik, alig eszik; ha beszél, a fiát hívja. Végül a téeszelnöknék írták meg a dolgot, az szólt idősb Pátának, szakítson már érre is időt. — Szereti még a bort, papa? Az öreg megtörülte a széjaszélét. Kicsit röstelte is, hogy olyan borostás. Nem tudta, milyen nevezetes napra virrad. — Szeretem. — A másik haragosan rázta meg a tulajdon ujját. — Én azt hittem, leszokott. Meg se kínáltam. Hallgattak. Idősb Páta Zsiga és fia három éve nem látták a nagypapát; most meg hiába kutattak közös téma után, mielőtt a tárgyra térnének. — Hogy van, nagypapa? Jól van, nagypapa? — ezt kérdezte a legifjabb. Sose jutott eszébe ennél okosabb. — Nincs étvágyam — mondta az öreg. •— Fogam sincs, mivel egyek, fiam. Az aktatáskából előkerült égy formás, de nem valami tiszta csomag. A középső Páta kibohtotta és az öreg elé rakta a tartalmát — Vágtam magának egy tyúkot, papa — így beszélt — Nézze, milyen sárga a lába és piros a taréja. Ez nem fűrészporizű, mint ezek a tápon nevelt tyúkok. Ez kukoricadarán hízott. Csupa zsír, ahogyan maga szereti. Nagypapa megsimogatta, mert egy darab Volt az otthonából. Aztán visszatolta a fiának. — Nincs, aki elkészítse. Fogam sincs. Nem kívánok én enni. Vidd vissza, egyétek tí. A másik nem tágított. Magyarázta, mennyivel jobb ez a tyúk annál, amit az ABC-ben, fagyasztva árulnak; jó szívvél adja, ők majd meglesznek szegényesebb élelmen, Fő, hogy a papa jól táplálkozzon. — Kell magának. Ezen erősödik. — Nincs, aki elkészítse. Itt nem úgy megy az. Idősb Páta Zsiga, a vezétőbeosztású emberek biztonságával intett oda egy fehérköpenyes leánykát. Az mosolyogva kérdezte, mit kívánnak tőle. — Tud főzni, kislány? I — Hát persze. Ha Zsiga bácsinak főzhetek, az kétszeresen jól esik. Ml nagyon jóban vagyunk. Es megsimogatta az öreg borostás ábrázatát. — Nahát, akkor jól figyeljen kicsi. Hoztam én a papának egy kis hazait; főzzön belőle egy jó húslevest, tésztával, a húst meg wm főzze olyan puhára, hogy az leváljon a csontról. Akkor bő hagymával, bő zsírban, erős paprikával csináljon belőle pörköltet... — Az orvos nem engedi az eróset..« — Ne hallgasson maga másra, kicsi. Azt csinálja, amit mondok ... Es a kezébe nyomott ötven forintot. — Tudom, másképpen bánik a papával, ha tudja, nem kérik ingyen .., A lány szabadkozott, visszaadta a pénzt. De mégígérte, hogy legjobb tudása szerint elkészíti a tyúkot; majd Zsiga bácsival megbeszélik, hogyan. Elszaladt. — Az aprólékjából adjon neki is papa — szólt a középső Zsiga. — Ügyís elemel belőle az Ilyen, legyen legalább maga a gavallér. Ojra nagyot hallgattak. De ez most nem olyan csend volt, mint az előbbi; a középső Zsiga kereste a szavakat. — Kidőlt a maga kerítése — mondta végre. —« Nafene. Pedig jól beástam a karókat. Üjra vártak. — Beásta, de mikor? Oj kerítés kellene. Nagypapa annyira a kerítésre gondolt, hogy a kezét is felemelte, a szöges drót magasságába. Nehezen nyugodott bele, hogy az egykor szilárd építmény megingott. Ilyen az élet ls. — Papa, magának van a takarékban majd tizennégyezer forintja. Azt ideadhatná, ha már ilyen gyengére csinálta. Ellopnák á szilvát. Manapság borzasztó árak vannak, elég se lesz. — Csak ennyim van — mondta az öreg — várd ki ezzel is... — Nem viheti magával a pénzét a más... a másik aggok házába. — Hát jó — szólt az öreg. — Azért vigyáztam rá, hogy ne tí költsétek a temetésemre. Dehát ha úgy kell... Odaadta a betétkönyvet. — Milyen lesz a kerítés? — kérdezte. Most már betonalapra szerelik a maiak... —"Mi teljesen kőből építjük — mondta Ifjú Páta Zsiga. — őszre kész az űj ház, ahhoz kell. Ha látná, nagypapa... Idősb Páta térdével meglökte a fia térdét. Az elhallgatott és már hallgatta is a mérges intelmet. — Fogd be a szád. Ha elmondod, milyen az új ház, az öreg egyszercsak beállít. Aztán ápolhatod, etetheted, itathatod, hallgathatod a süket dumáját; vagy azt hiszed, én ráérek erre? Azért van az állam, hogy ellássa az ilyen élőholtat... — Nagypapa — mondta a fiatalember. — Maga egyszer kapott valami kitüntetést jó munkáért, vagy téesz szervezéséért, magam sem tudóin. Akarok járni szakiparira, ott jó néven veszik az ilyet. Adja Ide. Persze, megkapta azt ls. Most mér végképpen nem volt témájuk. Nagyapa a kapuig kísérte vendégeit. — Szép kocsi. Kié? — Nem tudom — így válaszolt. — Manapság sok ember mérnem tudja, hová tegye a sok pénzét... Másnap idősebb Páta megkapta aranysárga húslevesét. Benne úszott a házimetélt, meg két cafatokra főtt comb. A felszolgálólány a maga pénzén vette a téesz-árudában; az előző napon érkezett tyúk állott húsa olyan büdös volt, hogy a macska is elfutott tőle. El kellett ásni. — ízlik? — ízlik hát Terike, mégis hazai. Ez nem tápon nevelt, puskaporízű hús. Jó fiú ez a Zsiga. Ügy eteti az állatot, ahogy tőlem tanulta. MATHÉ GYÖRGY Kincsek pléhdobozban N agy Endre, a magyar kabaré egyik megteremtője t mondta el az első hangosfilmre is felvett koníeranszléjában, hogy a cirkuszi súlyemelőnél nem az a fontos, hány kilót nyom, hanem az: mennyit nyög hozzá. Néha az újságolvasónak már az lehet a benyomása, ha a közművelődésről esik szó, hogy nem ls az a fontos, mennyit emelünk azon a sokat emlegetett színvonalon, hanem az: mennyit gyűrkőzünk, nyögünk és izzadunk égy-egy akció lebonyolításánál. Jó, hogy sokat nyögünk, Izzadunk, fáradozunk. Az viszont nem jó, hogy mindig elfeledkezünk arról: nem ma és nem mi találtuk föl a puskaport Kincsek Vannak a raktárakban, s remélhetőleg csak azért nem porosodnak, mert a kerek pléhdobozok jól zárnak. A por ugyanis elsőszámú ellensége a celluloidszalagnak, amelyik a filmfelvételek százezer métereinek kockáit őrzi. Ilyen filmszalagok ott lapulnak minden megye úgynevezett Filmtárában, de félő, hogy nagyon kevesen tudják, miféle értékek hevernek á dobózokbán. S még kevesebben vannak azok, akik időnként ki is kérik ezeket a szalagokat, vetítésre. Pedig jók, rövidebbek, s mivel sok pénzért, hosszú előkészítés után, a legkiválóbb rendezők készítették, többnyire jobbak, hatásosabbak, mint a tv, főként a tanári előadásra épített, iskolai órái. Csak ízelítőül, néhány példa. A világ filmgyártása „magyar iskolaként" tanulta meg tisztelni azokat a népszerű tudományos rövidfilmjeinket, amelyek tudományos tisztaságukkal a képi látvány költői Világát tudták egyeztetni. Mindenekelőtt Kollányi Ágoston nevéhez fűződik a tudomány fllmköltészetének ez a speciális módszére. Kisfilmjeink közül is kiemelkedik az Akvárium, amely a halak életének lírai leírása, a Bölcsők, amely az állati ivadékgondozás emlékezetes műve, az Egy másodperc története, amely az állati mozgások lassított látványának poétikus szimfóniája. Az Örök megújulás-ban összegezését adta legjobb biológiai filmjeinek, s közben olyan csodálatos élményben részesítette a nézőt, mint az egyetlen sejtből a szemünk előtt lüktető halmazzá szaporodó élet születése. De az anyag szerkezetéről, vagy a hullámok • terjedésének képileg szenzációs tulajdonságairól ls tudott kitűnő filmet készíteni (Fizika F-dúrban). Aztán ott van Vadász János világraszóló sikereket elért kisfilmje, a Nyitány. Egyetlen csirkeembrió fejlődésének az élet születésének himnuszát volt képes érzelmileg ls megragadni, miközben tudományosan is szenzációs képet adott erről az addig emberi szem által nem látott folyamatról — alatta Beethoven zenéjét halljuk. A fiatalon elhunyt Vas Judit kitűnő rövidfilmje, a Módszerek, amely hárofn óvodéscsoport különböző nevelési metódusainak bemutatásával a társadalom-lélektan nehezen Illusztrálható törvényszerűségeit volt képes látványban, logikában, érzelemben rendkívül gazdagon bemutatni. Takács Gábor az egyik legérdekesebb esztétikai Szabályszerűségről, az aranymetszésről készített hallatlanul Izgalmas filmet. A gyerékélettan megfigyelései több magyar filmben ls igen érdekes megfogalmazást kaptak, s eddig még nem ésétt szó azokról a kiváló dokumentumfilmekről, amelyek egy-egy társadalmi Jelenségét, az aktualitáson túl, az általánosság szintjén tudtak megragadni. (Ilyen például Szemes Mariann filmje a válásokról, Gazdag Gyula Hosszú futásodra mindig számíthatunk cimü filmje, az üres, nagyképű formaságokról, az átértékeléseknek rendezett önünneplősdiről.) Rövidnek ugyan nem lehet nevezni a Balázs Béla Stúdió egymásfél órás produkcióit, de a nevelésügyi sorozat darabjai például messze túlmutatnak a pedagógiát és a pedagógustársadalmat! érintő kérdéseken. A felsorolást hosszán lehétno folytatni, de egy újságcikk nem helyettesítheti a Ftlmtárak jegyzékét. Csak emlékeztethet arra, hogy Ilyen lista van. s hogy ezen a listán nagyszerű értékek rejtőznek, amelyeknek ott lenne a helye a közművelődés mindénnapi munkájában. Jó lenne, ha az új erőfeszítések közepette ezekre a régi, da nagyon hatásos értékekre ls gondolnának a, művelődésügy felelősei. Moziba visszavinni valamelyik játékfilm mellé, már nem lehet ezeket a produkciókat. Am az a közművelődési láz, amely most kigyúlt az országban, nem szabad, hogy továbbra is érintetlenül hagyja dobozaikban ezeket a filmeket. B. L. NIM jBBBKMEK = NAGY ANDKAS RAJZAI