Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1977. január 16. II A

Szovjetunió gazdasági teljesítményeinek közös nevezője a Nyugat szemében kétségkívül „a fogyasztók szomorú sorsa". Nem volt hiány statisztikai adatokban és összehasonlításokban, amelyesk, ügy látszott, bizonyítják e nézet jogosságát. Másrészt azonban tudjuk, „milyen jól lehet a számokkal hazudni", és aki ezt az anyagot jói ismeri, tud azokról a nehézségekről is, amelyek miatt még a legjobb szándék is meghiúsulhat. ha két különböző világot akarunk összehasonlítani. Ezeket a nehézségéket csak úgy kerülhetjük el, ha összetett elemzést végzünk, amelyben az általánosan rendelkezésre álló statisztikai adatokat első forrásból kapott információkkal egészítjük ki és ellenőrizzük. Sikerült, 203 szovjet állampolgárral folytatott beszélgetés alapján megszerezni a remélt információkat, amelyeket az előre programozott jegyzetfüzetben több ezer adat és jegyzet formájában rögzítettem. Noha a személyek olyan viszonylag kis köréből, mint a mi 203 beszélgetőpartnerünk, semmiképpen sem állithatjuk, hogy az egész szovjet lakosságot „képviseli", konkréten bizonyíthatjuk az eredmények nagy kifejező értékét A megkérdezettek között a nagyvárosiak aránya túlságosan magas volt ugyan, a vidéki lakosoké pedig túlságosan kicsi, de a valóságos jövedelemkülönbségek a csoportok között csekélyek, lia a kolhozokban dolgozó vidéki lakosság nem alkotja is a legnagyobb jövedelműek csoportját — mint ezt a városiak csaknem kivétel nélkül állítják. A 203 beszélgetőpartner 192 családot képviselt, amelynek összesen 468 tagja volt, az egy személyből álló háztartások száma 59, a 2, 3, 4, 5 és 6 személyből álló háztartások száma 45, 40, 34, 9 illetve 3 volt E családok valamennyi tagja közül kereső volt összesen 357 személy, közöttük 182 férfi és 175 nő, ami — az általános normának megfelelően — azt mutatja, hogy a keresők körében a férfiak és a nők aránya csaknem azonos. A közvélemény-kutatás, csaknem 500 személyre vonatkozó adataival, a lakosságnak olyan nagymértékben differenciált körére terjedt ki, hogy eredményeként kétségkívül megközelítően tipikus képet kapunk a szovjet embereik életkörülményeirőL Az első — bár igen felületes é6 ezért végső soron félrevezető — összehasonlítási alapként a következőkben tárgyalt rubeljövedelem vásárlóerejének meghatározására a hivatalos árfolyam szolgálhat, amely szerint egy rubel kb. 3,50 DM, de közvetlen árösszehasonlitások alacsonyabb, a dollárnak megfelelő, kb 3 DM értékével egyenlő vásárlóerőt mutatnak. A teljes, többnyire 40 órás munkahéttel folytatott kereső tevékenységért a dolgozók feljegyzéseink szerint a következő havi jövedelmet kapják: 70— 99 rubel 22 személy; 100—199 rubel 106 személy; 200—299 rubel 67 személy; 300—399 rubel 14 személy; 400—499 rubel 7 személy; 500—625 rubel 4 személy. Az átlagos jövedelem ezeknek w\z adatoknak az alapján 186 rubel, a kb. 9 százalékos kereseti adó levonása után mintegy nettó 170 rubel, de ez magában foglalja a szokásos prémiumokat is, ennek az átlagjövedelemnek a vásárlóértéke kb. 550 márkáéval egyenlő és ez az NSZK-beli átlagos jövedelemmel összehasonlítva a nyugatnémet színvonal mintegy 30 százalékának felelne meg. A nem kereső személyek között a diákok 40—55 rubel ösztöndíjat kaptak, a nyugdíjasok nyugdíja 43 és 120 rubel között mozgott és átlagosan 63 rubelt ért el. Az összes 488 családtag közül 357-nek volt saját jövedelme, a 182 férfi átlagos jövedelme 199 rubel, a 175 nőé azonban csak 124 rubel volt Az adóterhek levonása után ez a becslés szerint 179, illetve 118 rubel nettó jövedelmet jelent, amelynek átlaga 144 rubel, valamennyi családtagra elosztva, az egy före jutó jövedelem pedig 110 rubel. Minthogy a közvélemény-kutatás eredményei minden esetben az adott (<sszes jövedelemre vonatkoznak, vágyig a gyakori prémiumokra, valamim a loagatuuunkalxd b&w. 7 33 8KCHWLT.T * ftTCtgagf-Jj^agrEgy mítosz temetése A szovjet életszínvonalról A Frankfurter Hefte című lap érdekes cikket közölt 1976. évi 10. számában. A szovjet életszínvonal címmel, Hans Apel tollából. A szerző kiterjedt vizsgálódást és közvélemény-kutatást végzett a Szovjetunióban, s hosszú tanulmányt tett közzé, táblázatok, adatok tömegével. Főbb megállapításait adjuk közre terjedelmes cikkéből. A szerző egy régi nyugati „mítoszt" temet egykedvűen — ebben az egykedvűségben nem osztozunk vele. mazó mellék j övedelmekre és a mezőgazdasági magángazdaságból kapott jövedelmekre is, amelyek rendszerint a csak béreken alapuló adatokból hiányzanak, korrigálják az egyik legnagyobb hibát, amely a jövedelmek szokáscs összehasonlításaiban csaknem mindig megismétlődik. Negyvenhárom feljegyzett adatból kitűnik, hogy az átlagos 180 rubeles bérrel átlagosan 110 rubel mellékjövedelem áll szemben, amelynek aránya a bérhez viszonyítva ezek szerint 60 százalék. Ez elég ahhoz, hogy fedezze a különbséget a hivatalosan megadott bérek és a vizsgálatunkkal megállapított összjövedelmek között, a hivatalos adatok szerint az átlagbér 1973-ban 133 rubel, 1975-ben pedig a becslések szerint 150 rubel volt. A mi vizsgálataink alapján az összjövedelem 1975-ben 186 rubelt ért el és ez a bérek általános alábecslését csaknem 20 százalékkal korrigálja. Minden rendelkezésre álló jövedelem vásárlóerejét döntő mértékben befolyásolja, mennyiben tehermentesítik az életszínvonalat emelő további juttatások. Kivéve az iskolai oktatást, amely csaknem valamennyi nyugati országban is ingyenes, a szovjet polgárnak ez a tehermentesítése jelentős mértékben meghaladja a nyugati színvonalat. A költségek a tömegközlekedési eszközök és a kommunikációs rendszerek területén minimálisak és a nulla díj elvéhez való erős közeledést jelentik, egy-egy utazás a villamoson, az autóbuszon és a nagyvárosok fényűzően és mintaszerűen szervezett metróin 3, 4 vagy 5 kopekbe kerül, a havi villamos bérlet ára 1 rubel, a valamennyi moszkvai közlekedési eszközre érvényes bérleté 3 rubel. A postai levelezőlapok és a levelek normális portója 2 és 4 kopek, a városi telefonbeszélgetés dija 2 kopek. A mozijegy ára 20 és 50 kopek között mozog, a hangverseny és színházjegyeké féj rubel és 2 vagy legfeljebb 3 rubel között van. Általános jellegű, olcsó üzemi juttatások: ebéd — háromfogásos ebéd rendszerint 60—80 kopekért — és üdülés a vállalat tulajdonában levő szanatóriumokban és üdülőkben, ahol a dolgozók a teljes ellátásért naponta személyenként 1—2 rubelt fizetnek. Végül nemcsak teljesen Ingyenes a magasabb fokú tudományos és művészi képzés — amelyben általában mindenki csak bebizonyított tehetségének mértékétől függően részesülhet — hanem a tanulást még ösztöndíjakkal is elősegítik, amelynek normája 50 rubel körül van, az ösztöndíj összege azonban kutatással vagy irányítással foglalkozó, legmagasabb képzettségű kandidátusok viszonylag kis köre számára háromszor ennyi. Így a szűkebb magánköltségvetések számára megmaradnak lényegében az élelmezés, a ruházkodás és a lakás kiadásai. A közvélemény-kutatás eredményei, amelyek fényt vetnek arra a helyzetre, amelyet a Nyugaton még mindig „katasztrofálisnak" tartanak, meglepőek: az összesen 183 lakás közül a megkérdezettek 110-ről jelentették ki, hogy „új, minden modern komforttal ellátott", ami azt jelenti, hogy a lakást — többnyire nagy lakótömbök keretében — 1950 után építették és központi fűtéssel, meleg vízzel, fürdőszobával és WC-vel szerelték fel. Ami a lakás költségeit illeti, a kapott válaszok csaknem általánosan érvényes normaként azt mutatták, hogy az újonnan épült 1, 2 és 3 szobás lakások lakbére 12, 18 illetve 24 rubel, e lakások tiszta lakóterülete kb. 18, 30—45 négyzetznártec. de ha a mellekhelyiségeket ls hozzászámítjuk, kb. 30, 45, illetve 60 négyzetméter. Ezek a lakbérek azonban magukban foglalják a világítás, a víz, a fűtés, sőt — ingyenes városi beszélgetések mellett a telefon költségeit is, úgy, hogy ezekből az összegekből kb. kétharmad, vagyis 8, 12 és 16 rubel jut a tiszta lakbérre. Az átlagos tiszta lakbér tehát négyzetméterenként 27 kopek, az átlagos lakásméret családonként 36 négyzetméter tiszta lakóterület és csaknem 50 négyzetméter a mellékhelyiségekkel együtt, tehát az átlagos tiszta lakbér 9,70 rubel, ami a családok átlagos 343 rubeles jövedelméhez viszonyítva csak 2,8 százalékos megterhelést jelent Egy egyedülálló személy 50 rubel jövedelemmel „éhezés nélkül megélhet", megfelelő élethez azonban ennek kétszeresére van szüksége, egy három vagy több tagú család számára azonban az egy főre jutó 50 rubel jövedelem „szerény életet csekély komforttal" tesz lehetővé, míg ahhoz, hogy az ember „valóban jól éljen, fejenként 100 rubelre van szüksége". Egyedül élelmiszerre naponta 50 kopek elég ahhoz, hogy „az ember ne éhezzen", 1 rubel szükséges a szerény, de elegendő élelmiszerre, de 2 rubel kell ahhoz, hogy „az ember jól éljen". A „szociális biztonság" megítélésénél csaknem 100 százalékosa megelégedettség és ennek megfelelően csak minimális az elégedetlenség, és hasonlóan kedvezően ítélik meg „az élet megváltozását az utóbbi tíz évben". Még a Nyugaton általában .katasztrofálisnak" feltüntetett „lakáshelyzetet" is csak minden hetedik megkérdezett találja nem kielégítőnek, és minden három személy közül kettő teljesen elégedett a lakáshelyzettel. Az élet értékelésének öt különböző vonatkozása közül az , .anyagi-pénzügyi helyzet" értékelésének még egy külön jelentősége van. Alapul vehető ugyanis a szovjet életszínvonalnak más onszágok életszínvonalával való összehasonlítása számára és sokkal reálisabb eredményeket nyújt, mint az önkényesen kiragadott egyes árak vagy árcsoportok szokásos összehasonlítása. Így különösen azt feltételezhetjük, hogy azon személyek körének szovjet életszínvonala, akik „anyagi-pénzügyi helyzetüket" „nagyon jóinak" minősítették, nem áll az átlagos amerikai életszínvonal alatt E csoporthoz tartozott a közvélemény-kutatás során megkérdezett személyek közül 54. Ezeknek egy főre jutó átlagjövedelme 156 rubel volt, évente kb. 1900 rubel amellyel egy hasonló — személyes nettó jövedelemként rendelkezésre álló — kb. 5000 dollár amerikai átlagos jövedelem áll szemben. Ellentétben a rubel és a dollár közvetlen vásárlóerejével, amely a legtöbbet vásárolt cikkeknél átlagosan kb. egyenlő, ezekből az adatokból az éltalános életszínvonalra nézve egy átfogóbb vásárlóerő-funkció tűnik ki, amelynek keretében egy rubel annyit ér, mint 2,60 dollár az Egyesült Államokban. Hasonló eredményre Jutunk, ha összehasonlítjuk mindkét ország legalacsonyabb jövedelmű csoportjának életszínvonalát. Mint már előbb megmutattuk, a legalsó 20 százalék jövedelme is a valódi éhezéstől igen távol álló színvonalon van, elegendő a „szerény élethez" és az átfogó közszolgáltatások keretében hatékony védelmet nyújt éppen sok jelentős kockázattal szemben, amelynek a szegényebb amerikai lakosság tekintélyes része még mindig ki van téve. Az amerikai lakosság számára a „szegénységi eáavgml" «fiít fc=á tagú csaladoknál az egy főre jutó 1500 dollár jövedelem felett van. így indokolt, ha 1800 dollárt veszünk alapul, amikor a vásárlóerő funkciója tekintetében össze akarjuk hasonlítani az amerikai szegénységi színvonalat a szovjet legalacsonyabb 20 százalék átlagos jövedelmével; havi 65 rubellel vagy évi 780 rubellel itt is az 1 rubel = 2,30 dollár arányt kapjuk. Ezeken az eredményeken könynyen lemérhetjük, mennyire félrevezették a nyugati közvéleményt, amikor a szokásos módon a névleges béreket vagy a tojás és a vaj árának az órabérhez való viszonyát hasonlították össze, és ebből az összehasonlításból felületesen csak azt a következtetést lehetett levonni, hogy az amerikai életszínvonal 5—10-szer magasabb, mint a Szovjetunió lakosságáé. Az előbb felrajzolt reális összképből ezzel szemben a következő következtetést vonhatjuk le: ha egy 2,5 személyből álló háztartás számára a közvéleménykutatás során megállapított egy főre jutó 110 rubel jövedelmet vesszük alapul, a háztartások átlagos nagyságát véve alapul havi 86 rubel, vagy évi valamivel több mint 1000 rubel jövedelmet kapunk, e számítás alapján az ország összes fogyasztása kb. 260 milliárd rubel lenne és ezzel a nemzeti jövedelem mintegy 70 százalékát venné igénybe — ami reálisnak tűnik. Ha azonban a megállapított vásárlóerő-funkciót vesszük alapul az ezer rubel jövedelem 2500 amerikai dollár vásárlóerejének felel meg (1975-ben). A szovjet és az amerikai színvonal összehasonlításánál azonban csak akkor kaphatunk megközelítően reális képet, ha figyelembe vesszük, hogy a legfelső 20 százalékot alkotó jómódú és gazdag amerikai rétegnek a Szovjetunióban nincs ellenpárja, a szovjet jövedelemkategóriák 100 százalékát ésszerűen csak az amerikai jövedelemskála alsó 80 százalékával lehet összehasonlítani, e csoport — amelyre az összes amerikai jövedelem 60 százaléka jut — átlagos jövedelme azonban (1975-ben) 3750 dollár, amelyet a szovjet 2500 dolláros átlag kétharmad részben közelít meg Nincs értelme, hogy a homokba dugjuk a fejünket és elhitessük magunkkal: a „szocialista" társadalmi rendszer nem képes arra, hogy a nyugati színvonalnak megfelelő általános jólétet teremtsen és biztosítson. Az előzőekben felvázolt adatok — éppen ellenkezőleg — olyan fejlődésre mutatnak, amellyel a Szovjetunió a régebbi óriási különbséget már annyira csökkentette, hogy a széles tömegek jólétében ma még meglevő különbség már a következő évtizedben eltűnhet A közvélemény-kutatás eredmé. nyei legalábbis részben megvilágítják azt a döntő kérdést is, hogy a szocialista keret —a kezdeti nehézségek leküzdése után — ki tudja-e elégíteni növekvő jóléttel az anyagi szükségleteket, és ha igen, mennyire. Bizonyára helyes, ha ezt a tényállást Idejében tudomásul vesszük, és a szocialista gazdasági tervezés teljes csődjéről szóló régi szép mítoszt végleg eltemetjük. Sherlock Holmes élete" 55 1859-ben született szellemi atyja, Arthur Coman Doyle. A nagy detektív kalandjai óriási könyvsikert jelentettek. Alkotója mégis elég hamar elhatározta, hogy elpusztítja hősét, bár naplója tanúsága szerint tudta, hogy a mesterdetektív halála bankbetétjének „temetését" is jelenti majd. 1893. decemberében tehát Conan Doyle megöli Sherlock Hoimest és nagy ellenségét, a „gyilkosság Napóleonját", Moriarty professzort — mindketten áldozatai lesznek a Reichenbachi vízesésnek. Mi történt ezután? Az olvasóközönség nem várt tiltakozása és felháborodása arra kényszeríti a regényírót, hogy megírja a Baskerville-i kutya című könyvet, de hangsúlyozza: ennek cselekménye a detektív halála előtt játszódik. Az olvasók nem elégedtek meg ennyivel s Conan Doyle 1905-ben kénytelen feltámasztani hősét. Az íré megalkudott a közönséggel, de nem nyugodott meg. Hősét nyugdíjas tenorhoz hasonlítja, aki állandóan búcsúelőadásokat tart. Szerinte meg kell halnia, akármely más élő, vagy képzelt személynek. Conan Doyle tévedett! ö halt meg 1930-ban, de mnterdetektívje életben maradt Kalandjainak történetét szinte minttei nyelvre lefordították. Százharmincnál több film készült róla (legújabban tv-sorozatfilm is!), számtalan színdarab, rádió- és televíziójáték örökíti meg Sherlock Holmes „halhatatlan" alakját Conan Doyle legkisebb fla Adrián, 1965-ben megvásárolta a svájci Lucens kastélyt, amely ma Sherlock Holmes-múzeum. Legérdekesebb része Sherlock Holmes Baker Street 221/B alatti képzeletbeli lakásának hű mása. Minden tárgy korhű: a perzsa papucs, pipa-gyűjteménye, hegedűje (egy valódi Stradivarius), kockás posztóból készült csuklyás köpenye, vadászkalapja, Watson doktor fotelé. így ..él" napjainkban is egy hajdani detektívregény-sorozat hőse, Sherlock Holmes... R. T. Vaderna József Oszi párbeszéd — senki sem köt kendőt a lombok közé — a májusfát már a február kitaposta — a kékfestő tavasz kihagyta anyagából a mintát — a szuszék üres kitárja az elmúlt éjszakát — siratóasszonyok a faágak jajveszékelnek a szélben — csomókat kötöttem az ölelésre mégis elfelejtem — kinek sütögeti a krumplit tenyerével — csak egyik kezem emlékét a másik kezemre ejtem — fölhajtott kötényébe néném földet hord a szerelem — mielőtt lefeküdnék vele a havazás ajtaján belép a tél