Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Vasárnap, 1976. december 12. 3 Szövők és főnék Szegediek nem jelentkeznek... Jelenleg 380, fiatal tanul Szegeden, a 640-es sz. Tex­tilipari Szakmunkásképző Intézetben. A kétéves iskola a KSZV szegedi kenderfonó­gyárának, újszegedi szövő­gyárának és szegedi juta­gyárának. valamint a textil­műveknek képez szakmun­kásokat. E gyárak valame­lyikével minden tanuló szer­ződést köt, így ennek meg­felelően helyezkednek el a végzett szövő- éa fonónők. A pontosság kedvéért: min­den évben jelentkezik né­hány fiú is, akik később csaknem valamennyien to­vább képzik magukat, s vé­gül blokklakatosként dol­goznak. Az említett négy gvár, ér­dekeinek megfelelően, jó föltételeket teremt az okta­táshoz. A gyakorlati fogáso­kat termelőmunka közben, kezdettől fogva e gyárakban sajátítják el a tanulók, az elméleti oktatáshoz eszközö­ket adnak az üzemek. A legnagyobb gondon azonban egyelőre nem tudnak enyhí­teni, így még hosszú évekig kis területre zsúfolva oktat a húsztagú tantestület. Dél­előtt és délután hét tante­remben összesen 16 osztály tanul, ebből kilenc a szövő. Elmondható, hogv a textil­művekkel vállalt „együtt­élés" jó a gvakorlati képzés szempontiából, de hátrányos a helyszűke miatt. Egyféle­képpen várhatnak némi ja­vulást. Ha az üzem közelé­ben elkészülne az a torna­terem, amelyről már régóta beszélnek, úgy az intézet ott tarthatná tornaóráit, a Fiatal párttagok Somogyi Károlyivá felvétele Kari Mária másodéves tanuló a textilművek előkészítő üzemében régi ilyen helyiséget pedig osztá'y teremnek rendezhet­nék be. Szerencsés az iskola ab­ban, hogy tanulói a gyárak leányszállóiban lakhatnak, sőt e lehetőség adott a ta­nulmányok befejezése után is. Az persze elgondolkod­tató miért van szükség arra, hogy szállást adjanak a lá­nyoknak. Azért, mert a ta­nulók között egyetlen sze­gedit sem találhatunk, sőt igen sokan jelentkeznek a szakmunkásképzőbe más me­gyékből is. Pedig jó lenne Szeged környékéről, de leg­alább a megyéből megoldani az utánpótlást. Elsősorban azért, mert úgy kevesebben hagynák el a várost a szak­munkás-bizonyítvány meg­szerzése után. kentése a jogi szabályozás mellett a poli­tikai munkának is fontos feladata. A munkásosztály közösségi magatartá. sának fontos eleme, kapcsolata alapvető szövetségesével, a paraszt­sággal. A munkás-paraszt szövetség több évtizedes politikai fejlődésben kovácsoló­dott és szilárdult. Ennek olyan nagy törté­nelmi állomásai ,voltak, mint a földosztás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocialista mezőgazdaság megszilárdítása, a vidéki iparte'építés. Ez a szövetség ma is erős. Fel kell azonban figyelni arra is, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók kapcsolatát esetenként próbára teszik a „piaci" feszültségek (hiánycikkek az üzletekben, magas zöldségárak stb.). Téves vo'na azonban a két osztály kapcso­laté? ezekből megítélni, fis ami a legfon­tosabb a jövőt illetően: tovább kell erősí­teni a termelési, politikai kapcsolatokat. A különböző termelési kooperációk ehhez mindenképpen hozzájárulnak. A közmű­velődés nem kis feladata e'ősegíteni, hogy e két társadalmi osztály egymásról reális képpel rendelkezzen. A munkások és értelmiségiek kaocsola- 1 ta is széles körű. Az értelmiség jelentős részét képező műszakiak együtt élnek, dol. goznak nani munkájukban az üzemekben a munkásokkal. Az üzemen kívül tevé­kenykedő értelmiségiek meglevő munkás­kaocsolatának két elemére utalunk. Az egyik az üzemek és iskolák kapcsolata. E téren nagyon jelentős az üzemek iskolá­kat segítő munkája — sportpályaépítés, ta­tarozás. szemlé'tetőeszközök biztosítása stb. —. illetve a diákok munkája a különböző üzemekben. E fontos termelési kapcso­latokat azonban mindenképpen tovább kell szélesíteni, politikai kapcsolatokká. Az egy üzem. egy iskola együttműködését újólag gazdagítja a szocialista brigádok, Iskolai osztályok — a kis közösségek — kapcsolata és együttműködése. A fiatalok he. Íves társadalmi szemléletének, a munkásélet tiszteletére nevelésének ezek fontos lehetősé­gei. Alkotnak azok a kapcsolatok is, ame­lyek a piüvészek és a munkások között bontakoznak ki. A képzőművészek, az írók rendszeres üzemtotogatásai. a munkás­bérletek és tárlatok mind a munkások, mind az érte'miség politikai arculatát gaz­dagítják és erősítik a kaocsolatukat,. E té­ren is azonban még számos lehetőségünk Ici'-asználai'an. A közművelődés sokat tehet azért is, hogv a munkásság teleiülésoolitikai isme­retei gazdagodianak. Egv-eev társadalmi nvnkaakc'ó megszervezése sokká1 tudato­sabb és hatékonvabb, ha a közműve'ődés a"n"k szüksége-ságét. táv'atait so'oVdalú­an ismerteti. A TIT munkásakadémiái en-, nek jó fórumai. V ' 'ezetül még egy kérdést érintünk, nevezetesen azt, hogv miként függ össze a munkásosztály műveltsége és magatartása a családi és magánélet te­rületén. A szocializmus családközpontú társada­lom és munkásosztály hatalma gyakorlása közben nagy erőfeszítéseket tett a szocia­lista családi élet feltételeinek megteremté­séért saját soraiban, illetve társadalmi méretekben. Azok az erőfeszítések, ame­lyek a nemzetközi színtéren a béke bizto­sítását szolgálják, részei a családi létbiz­tonság megteremtésének. Hazai viszony­latban a szocialista családi élet feltételei biztosításában olyan nagy állomásokat so­rolhatunk fel, mint a felszabadulást kö­vetően az úijáéoítés, a munkáshatalom ki­vívása, megvédése és megszilárdítása, összességében a gazdasági, valamint a po­litikai létbiztonság, amelyet a szocialista törvényesség szavatol. Dühítő jelentőségű a teljes foglalkoztatottság, amelynek fontos eleme a szocialista mezőgazdaság megte­remtése és a vidéki ipartelepítés. Ez utób­bi során a lakóhely és a munkahely nagy­mértékben közel került egymáshoz, ame­lyet azok tudnak igazán értékelni, akiknek hosszú időn keresztül hetenként csak egy­szer volt módjukban családjukkal találkoz­ni. A lakásprogram és a munkás-lakáséoí­tési akció, a béreknek a végzett munka szerinti differenciálása és a jövedelemnek szociális alaoon történő nivellálása, a csa­ládi létbiztonság ugyancsak fontos eleme. De sorolhatnánk a gyermekekről és az öre­gekről való gondoskodást, a társadalmi mobüitás biztosítását a felnövekvő ifiúság körében, a szolgáltatások fejlesztését, a nők egyenjogúságának fokozott napirenden tartását és más témákat. E feltételek változása nagymértékben át­alakította a családok tudati viszonyát, a társadalom erkölcsi magatartását. Aho­gyan társadalmunkban, úgy természetesen annak alapsejtjében, a családi életben is a szocialista erkölcs tendenciái erősödnek. Ugyanakkor fel kell figyelni a munká­sok körében is. de társadalmi méretekben is néhány problémára. Korábbi népesedés­politikai problémáink egyértelműen bizo­nyították, hogy a feltételek javulásával a tudat automatikusan nem fejlődik. A vá­lások indokolatlanul magas száma is arra hívja fel a figyelmet, hogy a jobb feltéte­lek önmaguktól nem erősítik a családj kapcsolatok „szakítószilárdságát". Az elL hagyott gyermekek magas száma is figyel­meztető. Miközben a nők bekapcsolódtak a termelésbe és ezáltal a családi létbizton­ság megteremtéc4nek fontos részesei let­tek. sok csatodban még nem alakult ki a házi munkák „újrafelosztása". A csatodban elkénvertrtett és munkára nem szöktetett gyerekek nem ritkán okoznak tár-sda'mi gondokat. E'ő'ordul. hogv mi­kÖ7t«»n társada'mi méretekben a termelési szemlélet a mérvadó, a családi szemlélet fogvnsztáscentrikussá válik. S orolhatnánk még azokat a problémá­kat. amelyek felhívják a figyelmün­ket. hogy nem elegendő a szocialis­ta családi élet feltételeit megteremteni, hanem arra nevelni, a közgondolkodást formálni is hasonlóan fontos feladat. A közművelődés számára nagy lehetőségek vannak még e téren is. KONCZ JÁNOS H ónapról hónapra számos fiatallal gyarapodnak a párt sorai. A két legutóbbi kongresszus között az újonnan felvettek több mint kétötöde 26 éven aluli volt, s ez a tendencia a IX. kongresszus óta sem változott. Nagy je­lentőségű kérdés tehát, hogy a párt ifjú tagjai miként tudnak beilleszkedni a kom­munista kollektívákba, s milyen támoga­tást kapnak itt a további politikai, emberi fejlődésükhöz. Ezt a folyamatot nagymértékben meg­könnyíti, hogy a felvétel távolról sem je­lent valamiféle alapvető fordulatot az új párttag politikai magatartásában és tevé­kenységében. Hiszen ma már csak annak fogadják el a felvételi kérelmét, aki eddig is végzett valamilyen társadalmi tevékeny­séget, tehát már részese a politikai cselek­vésnek, a közéletnek. Az új párttagok túlnyomó többsége már a felvétel előtt is | gyarapította politikai ismereteit, nem rit­kán épnen a pártszervezet tanfolyamán. Mind általánosabb az is, hogy a pártszer­vezet hosszabb-rövidebb időn át céltuda­tosan fogtolkozik a felvételre számításba vett jelölttel, megismerteti a párt belső életének rendjével, tovább tudatosítja te­' vékenységének fő céljait ' Mindez azonban legkevésbé sem kiseb­bíti annak fontosságát, hogy a pártszerve­zet átgondoltan segítse elő új tagjának be­illeszkedését. A kollektíva — s az élén álló vezetőség — ilyenfajta törődését az új párttagok maguk is igénylik, várják. S ha az életkoruk alacsonyabb, akkor e vá­rakozás jogossága még erőteljesebb. Aki ifjú korában kerül a pártba, annak két­szeresen szüksége van rá. hogy a párt ré. gebbi. tapasztaltabb ' tagjai egyengessék további politikai tevékenységének útját, segítsék benne a kommunistára jellemző tulajdonságok izmosodását. A közelmúltban részt vettem egy tag­gyűlésen, ahol a párttitkár, miután egy fiatalembernek átadta új párttagsági könyvét, egyúttal hozzátette, kit bízott meg a vezetőség a pártszervezet új tagjá­nak egy évig tartó patronálásával. H°lye­selhető módja ez a segítségnyújtásnak, a törődésnek. Leggyakrabban éppen az egyik ajánlót bízzák meg ezzel, de kap­hatja megbízásként más is. Nem kevésbé fontos, hogy a pártcsoport egész kollektí­váin (s nem utolsósorban a pártcsoport ve­zetője) is különös gonddal, figyelemmel kí­sérje az újonnan felvett helyzetét és tevé­kenységét. Jó, ha a pártszervezet megter­vezi új tagja politikai képzésének állomá-' sait. De legalább ilyen fontos az is, hogy érdemi, konkrét, értékelhető pártmegbíza­tással rendeklezzák, lássa és tudja, milyen feladat hárul őrá magára a pártpolitikai munka rendszerében. Az esetek többságében ez nem azt jelen­ti, hogy további társadalmi tevékenysége helyébe vatomilyen más feladatot kellene kapnia. A fiatal párttagok számottevő ré­sze a felvétel előtt az ifjúsági mozgalom­ban. a KISZ-ben tevékenykedett, s nagyon hasznos, ha egy ideig párttagként is ez marad a mozgalmi feladata. Ezt annál is inkább érdemes kiemelni; m-írc nemegy­szer előfordul, hogy a pártba lépő fiatal úgy érzi: a felvétellel már „kinőtte" az if­júsági szervezetet, s korábbi „gyerekes" mozgalmi munkája helyett valami „igazán párttaghoz méltót" szeretne. Ilyen esetben kellő türelemmel szükséges megmagyaráz­• ni: fiatal kommunista számára aligha le­het 6zebb és méltóbb cselekvési „terep" az ifjúsági mozgalomnál. Az idők során a megbízatások skálája természetesen szélesedhet, változhat. Nem kevés példa tanúsítja, hogy bizonyos idő elteltével az életkorát tekintve még mindig fiatalnak nevezhető párttagot elvtársai méltónak találhatják párttisztség betöltésé­re is. Számos pártszervezet vezetősége a párt utánpótlásának felkészítésében, az ar­ra alkalmas fiatalok párttaggá nevelésében céltudatosan támaszkodik az ifjú korosz­tályhoz tartozó kommunistákra. S mivel nemzedékről nemzedékre magasabb szín­vonalú a képzettség, a műveltség, sokhe­lyütt a nropagandamunkában, a közműve­lődés előmozdításában is különös mérték­ben számítanak rájuk. R angos testület vizsgálata állapította meg: „A rendszeres pártélet konf­liktusoktól mentes beilleszkedést tesz lehetővé. Ahol ezzel gondok vannak, indokolt hiányérzet támad a fiatal nárt­tagban. Szürkének érzi a pártmunkát a KISZ-ben végzett tevékenységéhez viszo­nyítva, fejlődése lelassul vagy megtörik." E következtetés alaojául szolgáló tapaszta­latok is megerősítik, hogy minden külön figyelem és gondoskodás mellett is a leg­fontosabb a rendszeres, mindennapos fá­radozás az alapszervezeti pártélet színvo­nalassá tételéért. Ez semmivel sem he. lyettesíthető szerepet játszik abban, hogy a fiatal kommunisták politikai és emberi fejlődése gyors és harmonikus legven. Gyenes László Kedden kezdődik a termelő­szövetkezetek kongresszusa A Mezőgazdasági Múzeum új kiállítása December 14-én, kedden az Országházban ül össze a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa. A két napra tervezett tanácskozá­son egymillió termelőszövet­kezeti tag 500 küldötte vi­tatja majd meg a Termelő­szövetkezetek Országos Ta­nácsának beszámolóját a mezőgazdasági szövetkeze­tek fejlődéséről, a II. kong­resszus óta végzett munká­járól. Állást foglalnak a szövet­kezeti törvény módosítására és továbbfejlesztésére vonat­kozóan, megvitatják az or­szágos tanács alapszabályá­nak és a területi szövetsé­gek alapszabálymintájának időszerűvé vált módosítását, s megválasztják a Termelő­szövetkezetek Országos Ta­nácsa tagjainak egy részét. A TOT tagjainak többségét már a kongresszust megelő ző megyei területi küldött­gyűléseken megválasztották. (MTI) * A termelőszövetkezetek jövő héten kezdődő harma­dik kongresszusához jó; kap­csolódik a Mezőgazdasági Múzeum új kiállítása, ame­lyet Havasi Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se szombaton ünnepélyesen nyitott meg. Beszédében emlékeztetett a parasztság szövetkezésének kísérleteire, kezdeteire, s méltatta a fel­szabadulás után kialakult szövetkezeti mozgalom fej­lődését, eredményeit, s ben­nük a szövetkezeti paraszt­ság szerepét. A megnyitó után Havasi Ferenc, dr. Romány Pá! mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter társaságában megtekintette a kiállítást. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek Magyarorszá­gon címmel megrendezett kiállítás bemutatja a terme­lőszövetkezeti mozgalom út­ját kialakulásától fejlődésé­ig, a rnai, nagyüzemi közös gazdaságokig. A kiállítás agrártörténeti anyaga beszá­mol a századforduló előtti parasztmozgalmakról, a szö­vetkezés felszabadulás előtti próbálkozásairól, eredeti esz­közökkel és modellekkel szemlélteti a mezőgazdasá­gi termelés régmúlt techni­káját. Transxeurépai út Üj autóút tervei születnek, a Balti-tengertől az Adriáig, Skandináviától Istanbulig. Az Észak- és Közép-Európát a Balkánnal összekötő leg­fontosabb út az E5-ös ma­rad, amely Budapest és Sze­ged érintésével vezet Sza­badkáig. Innen a fő irány. Belgrádon keresztül, a dél­szerbiai Nis városa, ahol a nemzetközi út kettéválik. Az egyik irányban Szkopjén és Szalonikin keresztül Athé­nig halad. A másik szaka­szon Nisből Szófián át ve­zet Istanbulig, majd onnan tovább a közel-keleti orszá­gokba. Ugyanez mondható el a nyári hónapokban szinte az elviselhetetlenségig forgal­mas Budapest—Balaton— Zágráb—Rijeka útról is, amelyen a Balaton és az Adriai-tenger északi partja felé irányuló turistaforga­lom jelentős része bonyoló­dik le. A jugoszláv sajtó beszá­mol arról, az ENSZ védnök­sége alatt megtartott szak­értői értekezletről, amely­nek munkájában az alábbi 10 európai ország szakembe­rei vettek részt: Lengyelor­szág, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia. Jugo­szlávia, Bulgária, Törökor­szág, Görögország, vala­mint Ausztria és Olaszország. Tanácskozásukon szó esett a mintegy 5 ezer kilométer hosszúságú transzeurópai út­építésről amely a Balti-ten­gertől, a Tátrán át, Buda­pest és a Balaton érintésé­vel haladna az Adriáig. Je­lenleg külön szakcsoport ta­nulmányozza a B—T—B—A (Balti—Tátra—Balaton­Adria) gazdasági (idegenfor­galom és áruszállítás) fon­tosságát, műszaki megoldá­sának és hosszú távú alkal­mazásának lehetőségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom