Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

4 Vasárnap, 1976. december 12. Holnaptól a rádióban Zenei hét Szegedről ASSZONYSORSOK Hétfőtől egy héten át Szegedről sugároz zenét a Magyar Rádió. A változatos programban vetélkedőit, élő­ben és felvételről sugárzott koncertek, operaelőadások szerepeinek — szegedi elő­adóművészek, hazai és kül­földi vendégek tolmácsolásá­ban. A rádió mindhárom adóján zajló közvetítések műszaki újdonsága, hogy először augároznak egyenes adásban sztereóközvetítése­ket vidékről. Mint korábban beszámoltunk róla, több kül­földi rádióállomás is meg­rendelte felvételről — a szegedi zenei hét műsorait. Holnap, hétfőn, 12 óra 20. tói a városi tanács díszter­méből jelentkezik a Ki nyer ma? zenei vetélkedő. Ugyan­csak a Kossuth adón, a Ked­ves lemezeim sorozatban, 17 óra 20-tól szólaltatják meg a Kőolaj- és Földgázbányá­szati Jparl Kutató Laborató­rium Kertai György szocia­lista brigádjónak tagjait. A Kossuth adó sugározza a Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenyét ls, 19 óra 35 perces kezdettel a szegedi színházból, ahol Pál Tamás vezényletével, Tarjáni Fe. ránc kürtművész közreműkö­désével, Richárd Strauss I. kiírtversenye, valamint a szegedi komponista, Vintut István, Elégia című műve és Brahms IV. szimfóniája hangzik el. Kedden (12 óra 20-kor) a Tisza-szállóbój je­lentkezik a Ki nyer ma? Ugyancsak a Kossuthon 16 óra 05-kor a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusá­nak hangversenyét közvetí­tik a szegedi szín hú/.bot. Botica Valéria és C sanyi László dirigálásával. Műso­ron Kodály, Lenrtvay Ka­milló és a napokban el­hunyt világhírű angol zene­Kzeraő, Benjámin Brttten művei hangzanak el, Al­mást/ László (zongora) és Maros Eva (hárfa) közre­működésével. Este 0-től az URH házi muzsikát közve­tít a Tisza-szálló dísztermé­ből (ahová díjmentesen várják a kőíónságet). A Házi­gazda Mstarter Mi-tály, • az est vendégei: Bárkányi Pál, Bodacz Győző, Grimm Mi­hály, Király István, Lajos István, Látár Attila, Mesz­lényi László, Monostori Ist­ván, Mucsi Árpád, Naov Im­re, Pál Tamás, Simon István, Szelezsán István, Véghelyi Gábor. Vámossy Éva, a Sze­gedi Kamarazenekar, a Bar­tók Béla Kamarakorus «­Rozgonyi Éva vezetésével —, valamint a költő Baka Ist­ván. Szerdán, ugyancsak 12 óra 20-kor, a Kossuth adón je­lentkezik a Ki nyer ma?, melynek stábja a Tisza­szállóban rendezkedik be. Aznap az URH közvetít két koncertet Szegedről: 17 óra 08-től kórushangversenyt az egyetem Dugonics téri aulá­jából (ahová szintén díj­mentesen jöhet a "közönség) 6 közreműködik dr. Miliálka György vezetésével a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola női kara. Erdős János irá­nyításával a MAV „Hazánk" Munkáskórusa, és Dellcy Jó­zspfné dirigálásával a zene­akadémia szegedi tagozatá­nak kórusa. 19 óra 35-től a csehszlovák Zuzana Ruzics­kova csembalóestjét rendezik meg a Tisza-szálló díszter­mében, a műsoron Bach-mö­vekkel. December 16-án, csü­törtökön az újszegedi Bioló­giai Intézet aulájából jelent­kezik a Ki nyer ma?, 12 óra 20-101 a Kossuthon. Ugyanitt sugározzák 19 óra 35-től a szegedi szín házbeli koncer­tet, a Magyar Rádió ós Te­levízió Szimfonikus Zene­karáijak hangversenyét Ké­rődi András dirigálásával, Simándy József és a Szege­di Zenebarátok Kórusának közreműködésével. A műsor­ban Dvorzsák Újvilág szim­fóniája és Kodály Psalmus Hungaricusza hangzik ej, A Petőfi adón 21 óra 30-tól kezdődik Sebestyén János műsora: Egy rádiós naplója (a napló második részét vasárnap közvetítik). Pénte­ken a Virág cukrászdából bajihatjuk a Ki nyer m^?-t 12 óra 20-tól, a Kossuthon. Ugyancsak a Kossuthon hangzik el Papp Márta mű­sora, 17 óra 25-től, mely ri­portokban számol be Szeged zenei életéről. Gregor József dalestjét a Tisza-szálló dísz­terméből 19 óra 35-től su­gározza a harmadik műsor: közreműködik Bódás Péter, Delley József, pál Tamás, Bárkányi Pál és Farkas And­ris. A műsoron Muszorgsz­kij, Bartók és Kodály mü­vei szerepelnek. December 18-án, szombaton délelőtt 10 óra 65 perctől közvetíti a Kossuth adó Donizetti ope­rájának, a Szereimi bájital­nak hangversenyezem elő. adását, melyet korábban vettek föl Szegeden. az egyetem Auditórium Maxi­mumában. Közreműködnek: Berdái Valéria, Bálint Ilona, Gregor József, Réti Csaba, Vághelyi Gábor, a szegedi szimfonikusok és a színhá­zi kórus; vezényel Pál Ta­más. A harmadik műsor 10 óra 35-től sugározza Kocsis Zoltán zongoraestjét a szín­házból, melynek műsorán Beethoven, Schönberg és Liszt művei szerepelnek. Este 10 órától a Petőfin hallhatjuk a Szegedi Dzsessz­klub Szabadság filmszín­házbeii műsorát, a Molnár Dixieland, a Szegedi Dzsessz­kvartelt és a prágai Tradi­tional Jazz Club zenekará­nak felvételét. A szegedi zenei hét de­cember 19-én, vasárnap fe­jeződik be, ugyancsak há­rom műsorral. A Kossuth adón 13 óra l0-től Vaszy Viktorról hallhatunk, a Pe­tőfin 16 óra 30-tól folytató­dik Sebestyén János műso­ra, végül a harmadik mű­sor este 7-tőj operaelőadást közvetít a Szegedi Nemzeti Színházból. Bartók művét, A kékszakállú herceg várát és Kodály Székelyfonóját — a szegedi szimfonikusok közre­működésével — Pál Tamás vezényli, Horváth Zoltán rendezte. Közreműködik: Lengyel Ildikó, Sinkó György, Farkas Éva, Gort­va Irén, Vámossy Éva, Bör­esök István, Gyimesi Kál­mán és Réti Csaba. Hat asszonyt kapcsol egy­máshoz, fogja egybe életüket a Szegedi Kenderfonógyár fi­nomítójában. A Vörös Október nevet viseli a brigád. A címválasz­tás mikéntjéről hamar szót váltunk. Gyors kanyarral távolodunk el a témától. Ér­zem, valamennyiükben se­regnyi gond, öröm feszül. Ki akarják adni önmagukból. Hagyom. Tudom, hogy a munka rovására megy, ha­marosan jönnek szólni: ne tartsam fel az asszo­nyokat. Mégsem szabok gátat mondandójuknak. Ki tudja, mikor beszélhetnek kedvükre ismét... Lehet, hogy majd ferde szemmel néz rám az üzemvezető, mégsem bánom. Nagyon jó hallgatni őket. Nem, nem arra voltam kí­váncsi ki, mekkora teljesít­ményt ér el, milyen brigád­fokozatuk van. Inkább arra, ami mellett gyakran elme­AJATE Az Idén a JATE történeti folyóirata, az ACTA HISTO­RICA három új kötettel Je­lentkezett, kepet nyújtva az intézet sokrótű kutatómun­kájáról. Serfőző Lajos: 4 titkos társaságok és a konsuolidá­etö t93^im-ban című munkája az 1922-es nemzet­gyűlési választásoktól kíséri figyelemmel e szervezetek históriáját, a körülöttük ki­bontakozó vitákat, s ezen ke­resztül a konszolidáció bo­nyolult folyamatát. E szer­vezetek korábbi, 1910^-1921 közé eső tevékenységét tör. téneti irodalmunk már fel­tárta, de későbbi szerepük bemutatásával adós maradt. E feladat megoldására vál­lalkozott Serfőző Lajos. A korabeli sajtó, az or­szággyűlési viták és isme­retlen levéltári anyagok fel­dolgozása alapján ismerked­tet meg a titkos szervezetek, gyakran a „krimi" határát Súroló akcióival (az Operett­színház elleni merénylettel, a Szemere—Bobula--Ulain­féle puccstervvel, a csongrá­di bombamerénylettel) és a frankhamisítási ügy kapcsán kibontakozó parlamenti vitá­val. Az 1922—1926 közé eső kalandorakciók megmutatják azt is, hogy az 1922-es nem­zetgyűlést választások idő­pontjával nem tekinthető lezárultnak a konszolidációs folyamat. A titkos szervezetek tevé­kenységében ugyanakkor — mutat rá a szerző — nem is Ön is jol far, hft december 12-től 19-ig a MEDIKÉMIA Vegyipari Szövetkezet üzletében vásárol! Kedvezményes vésát Ilandy—Rapid száraz kéztisztító 10,— Ft/db Pcodorlz—Air fiistlckötö, légfrissítő 10,— Ft/db Glykulstop HD—860 láresafékfolyadék 50,— Ft/db KERESSE FEL a Szeged, Oroszlán u- 6. 6zám alatti üslefetl lényegtelen változások figyel­hetők meg. szélsőséges meg­nyilvánulásaik valóban el­lentétbe kerültek Bethlen politikájával, 4e ez a kcm­sgojjdáció „korántsem volt Olyan kedveződet}, pláne ri­asztó «z egész jobboldal szá­mára, mint amitől tartottak eleinte." A megváltozott körülmé­nyekhez való idomulásuk, formálásuk lehetővé tette, hogy ez az „ellenzék" be­épülhessen a horthysta rend­szerbe — ég tovább élhessen. Kristó Gyula: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához című tanul­mánya már korábban kiala­kult kutatási irány folytatá­sát jelenti. Kritikailag dol­gozva fel az eddigi eredmé­nyeket, Kristó Gyula arra keres választ, hogy a hely­nevek keletkezésének milyen jellemzői voltak a XI—XV. században, és ezek milyen időbeli sajátosságokat mutat­nak, s hogy a névtelenség­ből hogyan emelkedtek ki — a többitől elkülönítve magukat — a falvak. Azt Vizsgálja, milyen és hányféle indítéka lehetett a helynéw­adásnak. A személy- és törzsnevekből, foglalkozások, a templomok védőszentjének nevéből, a népnévből alko­tott földrajzi nevek vizsgá­latakor Kristó Gyula a nyelvfejlődés: tendenciák, a nyelvi divat jelentkezését is számba veszi. Bőséggel sorakozó példái a középkori névalkotás sokszí­nű, sokszor meglepő világá­ba engednek bepillantást, de a XI—XV. századi magyar­ság ,,lélektanának" sok apró rezdülését is kitapinthatjuk. A folyóirat „Latin-ameri­kai tanulmányok" alsoroza­tának nyolcadik köteteként jelent meg Varga Ilona: A kivándorlás irányváltozása és a magyar kivándorlók be­illeszkedése Latin-Ameriká­ban a két világháború kö­tött eímú tanulmánya. A dolgozat azt vizsgálja, hogy 1918 után, az USA kor­látozó politikája hatására az európai és magyar kivándor­lás iránya miként fordult Latin-Amerika felé. Figyel­mének középpontjában a latin-amerikai kormányok bevándorlási politikája áll, valamint ez, hogy a magyar csoportok ho|, hogyan illesz­kedtek be új és legtöbbször mostoha hazájuk társadal­mába. A magyarok döntő része Argentínában, Brazíliában telepedett meg, ezért a ta­nulmány ezekre fordítja a legtöbb figyelmet: szerveze­teik, újságjaik, politikai és társadalmi tevékenységük, harcaik bemutatása mellett a horthysta kormányok emig­ránsokat gondozó" tevé­kenységét is megismerhet­jük. Varga Ilona latin-amerikai magyar újságok, a követsé­gek levéltári iratai, vissza­tért emigránsok visszaemlé­kezései alapján dolgozta fel a csaknem háromszázezer magyar emigránst jelentő latin-amerikai magyar koló­niák történetét. Az ACTA HISTORICA adott helyt Lipták Dorottya gyakornok első publikációjá­nak is, aki A Gömbös-kor­mány külpolitikájának egyes kérdései a magyar történeti irodalom tükrében Gímű írá­sában történetíróink Göm­bössel kapcsolatos értékelé­seit tekinti át, & A. gyünk, anélkül, hogy rácso­dálkoznánk, ami nemigen érhető tetten „konkrétumok­kai", Állandó porlepte nap­jaikat, amelyekben gyakran csak egymás körvonalait látják. Mégis megérzik, a poros levegőn át is, ki szo­rul vigasztaló szóra, kivel kell az örömet megosztani. Az asszonyok lassuló, fáradó mozdulataiban is észrevenni az erőt, elnézni karjukat, ahogyan konok kitartással végigtornázzák a nyolc órát. Mert ezeket a „teljesítmé­nyeket" nem tartalmazza a brigádnapló, nem őrzi érté­kelés, nem marad nyoma csak az emlékek mélyén, vagy talán ott sem. A közösségi életbe min­denki hozta magával élete előző darabjait. Ki ilyet, ki olyat. Többnyire keserveset, kevés örömmel boldogítót. A múlt pedig sokáig kisért, odaviszik azt bizony a gere­benező gép mellé, a kender­köteggel tett mozdulatok közé is. Nem lehet azt le­rakni, mlnt az élettelenné lett, Xakósárga növényt. Szemükbe nézek, szavaik­hoz hozzáér a mozdulatuk, a megjelenésük. A porral teli munkaruha, a tétova kendői gazítás, a szürkévé használt szájkendő. Hang­hordozásukból. szemük egy­másra villanásából is ki­érezni a ragaszkodást. Kar­nyújtásnyira sincsenek tő­lem, néha mégis alig hallom őket, Nem mérik szűken a szót, inkább csak rneg-rneg­jgazítják. Talán ezért csön­desebbek, halkíjavúbbak a megszokottnál. Előbb egymásnak tesséke­lik a mondandót, aztán mór egymás szavába is vágnak, úgy mesélnek. Nekem Magda néni, ne­kik csak egyszerűen Magda, a 48 esztendős Sarnyai Ist­vónné. A maroslelei határt cserélte föl a gyárral- ösz­szeszorított fogakkal, térden csúszva duggatta a fokhagy­mát, a püspöktől bérelt föl­dön. Heten voltak testvérek. Nekiveselkedtek családjával a munkának, és míg csak rájuk nem öregedett az este, kint maradtak a földön. Megtanította az élet, hogy az örömöt nagyon meg kell becsülni, de a bajban sem kell összecsukódni. Hitele van a szavainak, egész élete {gyarapította ezt a hitelt. Ráültek már a ráncok az arcára, mégis szép tiszta a tekintete, Érdeklődő asz­szony. Olvasott Gorkijtól, Dosztojevszkijtől, jól ismeri a „Vörös Október" történe­tét. Nagy bajban volt nem­régiben, amikor belvíz ve­szélyeztette a házát. Cégme­netleveles fuvart kapott a gyártól, társai is segítségéra voltak. Kicsit elérzékenyül­ten gyűrögette a kezében szájkendőjét, erőt gyűjtött társai nyugtató tekintetében, miközben nehéz helyzetéről beszélt. Nem tartotta sokóig magánál a szót, szépen, sze­líden nyújtotta át. Papdi Istvánnénak nem jutott ülőhely. Szorosan a fal mellett állva beszélt. Kereste a szavakat, meg­megcsukiott a hangja. Férjét temette nemrég, és a bánat sebei még nagyon frissek — Nem is tudom mi lett volna, ha nem ilyen kör­nyezetben dolgozom — mondja, és kisvártatva foly­tatja: Egyedül maradtam, do van három gyerekem, azokát fel kell nevelnem. Megfogadtam, hogy amit én megtanultam az életben, a Jót is, a rosszat i* belekar­colom a fejükbe, hogy őket már nem érje annyi csaló­dás, mint engem, Borbás Jánosné markozó több mint 20 esztendeje ken­deres. A húséget az édes­anyjától tanulta, aki 33 évet töltött a gyárban. Szemüve­ges, jó kedélyű asszony. A rossz anyag miatti füstöl­gésében is van valami meg­értés, beletörődés. Szívesen elmagyarázza, mi - -lesz a sorsa az anyagnak, amikor hozzájuk került. A munka­helyi kitérő után 15 éves lányáról, és 13 éves fiáról ejt szót. Széparcú fiatalasszony Cera Jánosné, aki. két esz­tendeje áll a brigád élén- Tíz áve került a gyárba- Ügye­sen irányítja a munkaközös­ség életét, hallgatnak rá társai. Egyedül él, a férje elhagyta „hazát cserélt". Váltott műszakban dolgozik, és neveli kisfiát, Zsoltit. Szomorú emlékek törnek fel benne. Alighogy a fiam betöltötte a hatodik hónapját, vissza kellett jönnöm dolgozni, hogy megéljünk. Pedig mennyire szerettem volna otthon maradni! Senkim sincs, létezni csak így tud­tam. Sok keserűségen lendí­tett át a brigád. Nem hagy­tak magamra. Ahogyan számítottam is ró, jött az üzemvezető az asszonyokért. Menniük kel­lett,' vissza a gépekhez. Együtt lépkedtünk le az emeleti irodából a munka­terembe. Magamat figyeltem, titokban, amellett, hogv őket néztem, lestem szavaik dal­lamát. Anyámat juttatták eszembe, aki ugyan nem gyárban keresi a kenyerét, de élete sora mégis az övé­kével rokon. Gombos Erzsébet Kórusok minősítője A Csongrád megyei kóru­sok VII. Országos Minősítő Hangversenyét rendezik meg Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban­Tegnap és ma, vasárnap io órától, a következő kórusok álltak, jljetve állnak a zsű­ri elé: a szegedi 624. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet leánykara, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat kiskórusa, a zákányszéki Pa­rasztkórus, a a szegedi MÁV „Hazánk" Énekkara, a DÁV „Erkei Ferenc" Kórusa, a Szegedi Egyetemi Énekkar, a Szakszervezetek Szegedi Ál­talános Munkáskórusa, a szegedi 609- számú Móra Ferenc Ipari Szakmunkás­képző intézetének énekkara, a szentesi Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépisko­la kórusa, a szegedi Tisza­parti gimnázium kórusa, a szegedi Ifjú Zenebarátok Klubjának — a -zeneakadé­mia 6zegedi tagozatának —. a Bartók Béla Művelődési Központnak Kemerakórusa, a hódmezővásárhelyi városi vegyeskar és a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola női kara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom