Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

2 Péntek, 1976. novcmfcer 12; Megkezdte a Portugál KP kongresszusa © I isszabon (MTI) Lisszabonban csütörtökön délelőtt, helyi idő síinfof 10 órakor megkezdte munkáját a Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vevő 1200 küldött négy napon át megvitatja a PKP VI. kongresszusa óta eltelt 11 esztendő tapasztalatait, és meghatározza a párt jövőben követendő politikáját. A kongreszszus jelszava: „A demokráciával a szocializmusért". A tanácskozás első napján megválasztották a kongresszusi munkabizottságokat, majd Cunhal főtitkár előterjesztette a Központi Bizottság kiegészítő beszámolóját. A korreferátumok után délután elkezdődött a vita. amelynek tárgya a KB-beszámoló ós a tézistervezet. A kongresszuson felszólalt Borisz Ponomarjov, az SZKP küldöttségének vezetője, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista nevében üdvözölte a kongresszust. A portugál kommunisták kongresszusát nagy érdeklődéssel kíséri mind a portugál, mind a nemzetközi közvélemény. A haladé erők arra számítanak, hogy a PKP utat mutat a forradalmi vívmányok és a szabadságjogok megvédéséért és megszilárdításáért folytatott küzdelemben azoknak is, akik nem kommunisták, de készek a kommunistákkal együtt harcolni ezekért a célokért. Azt várják a kongresszustól, hogy hozzájárul a munkásegység, a baloldali egység és a demokratikus erők összefogásának megerősítéséhez. A kongresszuson a kommunista és munkáspártok küldöttségei között ott van az MSZMP delegációja is, amelyet Nemes Dezső, a párt Politikai Bizottságának tagja vezet. Cunhal beszéde A PKP VIII. kongresszusán délelőtt Cunhal főtitkár előterjesztette a Központi Bizottság kiegészítő beszámolóját. (Az eredeti beszámolót néhány nappal ezelőtt konyvalakban közzétették). Cunhal a kedvező tényezők között említette meg mindenekelőtt a szovjet nép és a szocialista országok eredményeit, a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép győzelmét, a kubai szocializmus megerősödését és az NDK nemzetközi elismerését. A nemzetközi munkásmozgalom és a nagy forradalmi áramlatok különböző osztagainak egysége és szolidaritása a dolgozók' és a népek győzelmének alapvető tényezője. A portugál kommunisták elválaszthatatlannak tartják nemzeti éa internacionalista kötelmeiket. Tántoríthatatlan a szocialista országokhoz és a testvérpártokhoz fűződő barátságuk és szolidaritásuk, a marxizmus—leninizmus, a proletárinternacionalizmus elvei iránti hűségük — jelentette ki a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Cunhal a továbbiakban síkraszállt a párt tömegbázisának megerősítéséért, a marxizmus—leninizmus elvein nyugvó ideológiai nevelés fokozásáért. Közölte, hogy a PKP 115 ezer tagot számiéi, 7 ezer alnp6zervezettel, 3 ezer vállalati szervezettel rendelkezik, tagságának 59 százaléka munkás, 20 százaléka alkalmazott, 35 százaléka 30 évesnél fiatalabb, s csupán 17 százaléka nő. Hangsúlyozta, hogy minden párttag egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, akár 1974. április 25. előtt, akár utána lépett be a pártba. Cunhal beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Portugáliában megvédhető a demokrácia, ha megszervezik az érte vívott harcot a tömegek között és a hatalmi szervekben is következetesen síkraszállnak érte. A szocializmus felé fejlesztve a gazdaságot és a társadalmi viszonyokat lehet orvosolni az országos gondokat Cunhal hangoztatta az antifasiszta, demokratikus erők legszélesebb összefogásának fontosságát, továbbá a nép és a fegyveres erők szövetségének nélkülözhetetlenségét Csak ezzel tudják megakadályozni jobboldal hatalomra jutását és 87x>cialista—kommunista koalícióval felvátani Soares egypárti szocialista kabinetjét Végül kiemelte a PSZP-vel való együttműködés fontosságát Az SZKP üdvözlete A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusához küldött üdvözletében a következőket irja: A Szovjetunió Kommunista Pártja sokra értékeli az SZKP-t és a PKP-t összekötő szoros barátságot és proletárszolidaritást amelv a marxizmus—leninizmus közős nagy tanításainak elvein alapszik. A portugál demokratikus erők 1974. áprilisi győzelme után a PKP az ország más demokratikus erőivel együtt lelkesen és tevékenyen bekapcsolódott az ország és állami szervei következetes demokratizálásáért, a dolgozók érdekeit szolgáló fontos társadalmi, gazdasági átalakítás megvalósításáért vívott küzdelembe. Ez magában foglalta a gazdaság kulcságazatainak államosítását, a földreformot, a vállalatoknál a munkásellenőrzós megteremtését A szovjet emberek új sikereket kívánnak a testvéri Portugál Kommunista Pártnak ahhoz a harcához, amelyet a nép nemzeti érdekeiért a demokratikus vívmányok megvédéséért vívnak, továbbá a belső és külső reakció arra irányuló szakadatlan kísérletei ellen, hogy aláaknázza és felszámolja ezeket a vívmányokat. A Portugál Kommunista Párt tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a proletár Internacionalizmus elveihez való hűség és a szolidaritás minden olyan néppel, amely igazságos ügyért harcol, erősiti a kommunista mozgalom minden osztagának és a mozgalom egészének pozícióit A PKP internacionalista magatartása megszerezte számára Mozambik, Angola, BissauGulnea népeinek és a portugál gyarmati rendszer régebben elnyomott valamenynyi népének, a béke és a szabadság valamennyi harcosának megérdemelt tiszteletét. A PKP proletár internacionalizmusának reális megnyilvánulása az a szilárd, kompromisszum nélküli harc Is, amelyet az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen vív, bárhonnan indul is ki az. AZ IZVESZTYIJA BREZSNYEV BELGRÁDI LÁTOGATÁSÁRÓL Alekszandr Bovin, az Izvesztyija tudósítója Leonyid Brezsnyev közelgő Jugoszláviai látogatását kommentálva, a többi között a következőket írja a lap csütörtöki számában: Belgrádban, csakúgy mint Moszkvában, nincsenek kételyek Leonyid Brezsnyev jugoszláviai látogatásának eredményességét illetően. A Szovjetunió és Jugoszlávia alapvető érdekeinek közössége, az SZKP és a JKSZ fő céljainak azonossága, Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito régi keletű kö'csönös megértése eleve meghatározza a tárgyalások sikerét. KINEVEZTÉK AZ ÜJ CSEHSZLOVÁK KORMÁNYT Az alkotmánytörvény előírása szerint, az újonnan megválasztott szövetségi gyűlés első ülését követően, csütörtökön benyújtotta lemondását Gustáv Husák köztársasági elnöknek a Csehszlovák Szövetségi Kormány, fezt követően a köztársasági elnök a CSKP és a Nemzeti Front Központi Bizottságának javaslata alapján kinevezte az új szövetségi kormány elnökét és tagjait, akik a prágai várban tették le a hivatali esküt. HARMADSZOR IS VÉTŐ Nem egészen két év alatt az Egyesült Államok kormánya egyazon ügy kapcsán harmadszor is élt az ENSZ Biztonsági Tanácsában megillető vétójogával. A BT tagfelvételi bizottságának szerdán megtartott zárt ülésén az USA képviselője ismét leszögezte: kormánya nem támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a világszervezetbe. MARCHAI8 NYILATKOZATA A francia kommunisták hívei lennének annak, hogy a baloldali szövetséget — negyedik összetevőként — kibővítsék azokkal a gaulleistákkal, akik nem értenek egyet a Chirac-vezette UDR politikájával — jelentette ki Georges Marchais, az FKP főtitkára a párt Központi Bizottságának ülése után tartott sajtóértekezleten. Közéleti napló LOSONCZI PAL ÜDVÖZLÖ TÁVIRATA Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Agostiftho Neto elnököt, az Angolai Népi Köztársaság kikiáltásának első évfordulója, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. GASPAR SANDOR PRAGABAN A Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására csütörtökön Prágába érkezett a Szakszervezetek Országos Tanácsának négytagú küldöttsége, amelyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök fogadta a Gt spár Sándor vezette SZOT-küldöttséget. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen szó volt a két ország szakszervezeti mozgalmának feladatairól a fellett szocialista társadalom énítésében és a szocla'lsta országok dolgozói internacionalista kapcsolatainak erősítésében. AZ MSZMP KÜLDÖTTSÉGÉNEK MOZAMBIKI LATOGATASA A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Jakab Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a KB párt- és tömegszervezetek osztálya vezetőjének vezetésével a Frelimo Központi Bizottságának meghívására október 31—november 5. között látogatást tett a Moznmb'ki Népi Köztársaságban. Az MSZMP küldöttségét fogadta Samora Machel, a Frelimo és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke. A küldöttség megbeszéléseket folytatott a Frelimo más vezetőivel ls. Az MSZMP és a Frelimo képviselői hangsúlyozták a két párt, a két nép és állam közötti baráti kapcsolatok, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás további erősítésének szükségességét a proletár internacionalizmus elvei alapján,- az Imperializmus és a kizsákmányolás ellen a társadalmi haladásért vívott harcban. A LAOSZI HAZAFIAS FRONT KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának küldöttsége, élén Phoumi Vongvichittel, a Laoszi Forradalmi Néppárt Pólitikai Bizottsága tagjával, a front főtitkárának vezetésével. A laoszi küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára üdvözölte^ fllma-ütába érkezett a lengyel párt- és állami küldöttség • Moszkva (TASZSZ) A lengyel párt- és állami küldöttség, amely Edward dereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével november 9-e óta hivatalos baráti látogatáson van a Szovjetunióban, csütörtökön Moszkvából szovjet Kazahsztán fővárosába, Alma-Atába utazott. A vnukovói repülőtéren — amelyet feldíszítettek Lengyelország és a Szovjetunió lobogóival — Leonyid Brezsnyev, az SZKP Kőzpónti Bizottságának főtitkára, Alekszej KosZigln, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők búcsúztatták a delegációt A lengyel párL és állami küldöttség megérkezett Alma-Atába. Az alma-atal repülőtéren — amelyet feldíszítettek Lengyelország, a Szovjetunió és Kazahsztán nemzeti zászlóival — a küldöttséget ünnepélyesen fogadták. 2

A térképpel és vonalzóval történt osztoz• kodás a külügyminisztériumi paloták lefüggönyözött termeiben — nem a képzelet világának szüleménye. 1915-ben Sir Mark Sykes angol és Francois Georges Picot francia diplomata szabályosan felosztják országaik között a Közel-Keletet, ahol akkor még a török zászló lobog. Libanon a kékre satírozott francia érdekövezetbe kerül... A francia nagytőke nagy lendülettel veti magát az új vadászterületre. Korszerűsítik a bejrúti kikötőt, autóút épül Damaszkuszig. a libanoni fővárost az egész térség gazdasági-kereskedelmi-pénzügyi központjává alakítják. Megindul egv belső népvándorlás: a maranita felső réteg otthagyja hegyvidéki településeit és tömegesen a városokba, mindenekelőtt a fővárosba költözik. Pénzvagyonukat befektetik a bankszakmába, ke. reskedelembe. szállításba, idegenforgalomba, kisebb mértékben az iparba is. A francia hatóságok támogatják ezt a folyamatot, sőt állandóan a „keleti kereszténység" megvédéséről szónokolnak. A maronita milíciák megtarthatják fegyvereiket. s 1925-ben, a gyarmati hódítás elleni első libanoni felkelés idejében a francia hadsereg ezekre a segédcsapatokra támaszkodik. Libanonban közben mind hangosabb a függetlenség követelése. és 1936-ban a francia Népfront-kormány önállóságot ígér, három esztendőn belüli határidővel. Csakhogy a baloldali kormányzat lemondásra kényszerül, s 1939-ben, a II. világháború előestéjén a párizsi nemzetgyűlés jobboldali többsége megtagadja a függetlenséget. Ismét a maronita vezetés képezi ennek a pálfordulásnak a belső, libanoni bázisát. A háború a Közel-Keletre is kiterjed: érdekes módon Libanont a pelainista Vichy-kormány helytartója. Denise tábornok viszonylag nagy erőkkel tudja védeni. Az ostromló Szabad Francia Erők, személyesen de Gaulle tábornok újabb ünnepélyes ígéretet tesznek Lt bánon függetlenségére, •mivel maguk mellé állítják a lakosság zömét. Ezt az ígéretet, akkor, nem lehet nem betartani. 1944. január elsején működésbe lép az önálló libanoni közigazgatás, két évvel később az utolsó francia csapatok is az ország elhagyására kényszerülnek. A franciák távoztak, de időzített bombák sokaságát hagyták maguk után, s azok rendre robbanni kezdtek. A legnagyobb hatású politikai pokolgép az ország alkotmányát pótló, úgynevezett Nemzeti Charta volt, amely pontosan előírta a vallási arányokat az államhatalom vezető posztjain. (Alapul az 1932-es népszámlálás állítólagos adatait vették. Ez idő tájt Libanonnak mindössze másfél millió lakosa volt, S a keresztény—mohamedán népességarányt őriben állapították meg. Ezért a 99 tagú parlamentben kötelezően így oszlanak meg a mandátumok: 39 maronita. 20 szunnita. 19 siita, 11 görögkeleti, 6 druz, 6 görögkatOÜkus, 4 örmény ortodox, 1—1 protestáns, örmény katolikus, illetve az Izraeliták és egyéb kisebb felekezetek képviselője. A köztársasági elnöknek mindig maronítának, a miniszterelnöknek szunnitának, a parlamenti elnöknek síitának kell lennie, a hadsereg-főparancsnok maronita, de lassanként már a miniszteri tárcákra is kialakult az érvényes szokásjog ...) A keretszámok és vezető posztok betöltésének biztosítására a legjelentősebb pártok csaknem kizárólag vallási alapon szervezkedtek. A maronlták általában a két erősen jobboldali csoportosulásba, Chamoun Nemzeti Liberális Pártjába és Gemajel falangista szervezetébe tömörültek. A vallási és párttngozódás lényegében egybeesett az osztályszembenállással is. Igaz, akadnak tehetős muzulmán családok és szegény keresztények, de a gazdasági egyenlőtlenség főként a mohamedánokat sújtja. Márpedig Libanonban nagyok a különbségek: a nemzett jövedelem felével az ország lakosságénak mindössze öt százaléka rendelkezik; a közép, és tehetősebb kispolgárság 36 százalékkal részesedik; a lakosság túlnyomó többségének viszont alig 14 százalék jutott. Az állami hivatalokban és a hadseregben legalább 70—80 százalékosra becsülték a keresztények arányát. A lakosság két fő összetevő rétegének más-más külpolitikai elképzelései Is voltak: a maronita vezetés Nyugat-barát álláspontra helyezkedett, míg a mohamedán többség az antiimperialista arab országok mellett állt, s különösen nagy volt körükben Nasszer elnök tekintélye. A belső feszültség fokozódásának első Jelzése az 1958. évi polgárháború lehetett. A keresztény-jobboldali vezetés elfogadta az amerikai elnök nevét viselő Eisenhower-doktrínát, amely az Egyesült Államok beavatkozásával fenyegette a Közel-Keletet. Hatalmas tüntetések robbantak ki. majd amikór 195R. május 8-án meggyilkolták Naszib Metint, az ismert baloldali újságírót, fegyveres harcok robbantak ki. Az ország területének háromnégyed része a baloldal kezébe került, de július 15-én — egy nappal az iraki haladó fordulat után — partraszálltak a „bőrnyakúak"; az amerikai tengerészgyalogosok. Segítségükkel a jobboldal képes volt visszaszerezni elvesztett állásait. A polgárháború befejeződött, de Libanon egyetlen problémáját sem tudták megoldani. Az ország közben végképp „kinőtte" a Nemze. ti Chartát. Nyilvánvaló, hogy egy korszerű ország hatalmi szerkezetét nem lehet vallási alapokon elosztani, de ráadásul a népesség aránya 6:5 lett a mohamedánok javára. Nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy közben 350 ezer palesztin telepedett meg Libanonban, akik javarészt ugyancsak mohamedánok. Miután 1970 őszén, a hírhedt Fekete Szeptember során a jordániai király légiósai leszámoltak a palesztinekkel, a PFSZ központja Bejrútba helyeződött át, s Dél-Libanonbnn. Arkud térségében, az úgynevezett Fntnh-földön alakult ki a legerősebb palesztin bázis — a magas hegyek és barlangrendszerek ehhez kedvező terepviszonyokat biztosítottak. A palesztinprobléma újabb vízválasztónak bizonyulhatott. Az Izraeli hadsereg ugyanis rendszeres támadásokat intézett Dél-Libanon ellen, főként azért, hogy rávegye a libanoni jobboldalt: cselekedjen maga. számoljon le az „idegenekkel", alkalmazza a jordániai módszereket. A hazafiasbaloldali erők — ha úgy tetszik, a muzulmánok — a palesztin nemzeti mozgalom mellé álltak. Réti Ervin (A befejező rész kővetlatrik.)