Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-16 / 271. szám

4 Kedd, 1976. november 16. 7 Helyreállítás Vietnamban| J| |fg{|{||(j CfflbGF Az egyesült Vietnam szín te egyetlen hatalmas építkezés. Az év első felében csaknem másfél ezer különféle új létesítmény építése folyt, s ezek közül 558-at már befejeztek s átadtak rendeltetésének. Ebben az Időszakban felépült 132 ezer négyzetméter lakóterület, 13 ezer diók számára különböző Iskolát, kórházat és más, társadalmi-jóléti Intézményeket létesítettek. Dél-Vietnamban több tízezer kisipart üzemet állítottak helyre és korszerűsítettek. A déli országrész talpra állításában, a termelés fejlesztésében a kisipar különleges helyet foglal eL Csupán Ho SÍ Min városban több mint 18 000 gép- és elektromosipari, bútoripari, textil- és kerámiaipari kisüzemet modernizáltak. Ezzel mintegy 102 000 embernek biztosítottak munkát. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a belső nyersanyagforrásokra is. Ho Si Min várostól északkeletre, Phu Khanh tartományban széles körű gyapottermesztési kampány bontakozott ki. A környék jelentős textiliparát kívánják ily módon helyi nyersanyaggal ellátni. Ambiciózus terveket dolgoznak ki a mezőgazdasági, halászati és erdőgazdasági termelés, valamint kisipari feldolgozás jelentős mértékű növelésére is. (VNA) Mi a hiba? Építési tanácsadó: a gazdaságos fűtés Minden családi ház, sőt a hétvégi házak nagy részének is fontos problémája a fűtés. Ezúttal a felvilágosítás tárgya egy igen gyakran mellékesen kezelt dolog: a kémény. Minden kémény feladata alapvetően kettős: a tüzeléskor keletkező égéstermék elvezetése a szabadba, és az égéshez szükséges levegő átszívása a tűztéren. E feladatok teljesítéséhez a szükséges szívóhatást a külső hideg levegő és a kürtőben levő meleg füstgázok közötti fajsúlykülönbség okozta gázáramlás hozza létre, és a kémény akkor működik Jól, ha e szívóhatás a jó hatásfokú tüzeléshez szükséges mértéket eléri. A leggyakoribb hiba, hogy a huzat nem megfelelő, a kémény nem „húz". Mi okozhatja a huzat elégtelenségét? 1. A kémény (kürtő) alacsony. A magasabb füstgázoszlop felhajtó ereje nagyobb, mert nagyobb a fajsúlykülönbség. A szabályzat szerint a legkisebb magasság: 5 méter, de a tetőgerincen túl legalább 80 centimétert fel kell nyúljon. 2. Nagy a kémény áramlási ellenállása. A kürtő bel60 fala minél simább legyen, mert így a korom nem tud lerakódni. A kémény keresztmetszeténél a hosszabb és rövidebb oldal aránya 1:1,5 lehet. A sarkokban korom rakódik le, ami csökkenti a huzatot 3. Rossz hőszigetelő a kémény falazata. Így a füstgázok gyorsan lehűlnek, és ez huzatcsökkenést okoz. Főleg télen probléma a begyújtásnál, amikor is a kürtő aljában papírt kell elégetni, hogy a kürtő levegője gyorsan felmelegedjen. A füstgáz fajsúlya 10 százalékkal nagyobb mint a levegőé, tehát a „hideg füst" lefelé áramlik. Ezért helytelen, ha a kémény az épület külső falába van építve, és vékony falazatú. 4. Hamis levegőt kap a kémény. A kémény falazatán, ha repedés van, vagy vékony, akkor azon hideg külső levegő kerül be, és a falazatot is, valamint a gázokat is lehűti. Ez páralecsapódást is okozhat, ami a füstgázból kénessav- és kátrónykiválást okoz. Ezek roncsolják a kéményt, és a falon átütve foltosoídás, úgynevezett „kivirágzás" jön létre. Ezért a kéményeket a tetőszinttől lefelé végig be kell vakolni. A kémény falvastagsága minimum fél téglaszélesség (12 cm) legyen. 5. A kémény keresztmetszete kicsi, és sok tűzhely van belekötve. Egy tűzhelyre minimum 70 négyzetcentiméter kémény kelj, és egy kéménybe legfeljebb 3 tűzhely köthető be úgy, hogy betorkollásuk egymás fölött 30—40 cm-re legyen. 8. Az időjárás (a szél, n légnyomás) nem megfelelő. A szívóhatást a vízszintes és felfelé áramló szél fokozza, a lefelé áramló és örvényes csökkenti. Ezért a kéményeket lehetőleg a tetőgerinc közelében kell kivezetni, és a szívóhatást megfelelő fejkiképzéesel, védőlemezzel, deflektorokkal kell biztosítani. A fűtés értelme és célja a külső időjárástól és hőfoktól független kellemes, higiénikus atmoszféra megteremtése. Ez a helyiségklíma azonban nemcsak a fűtéstől, illetve a terem hőfokától függ, hanem nagymértékben olyan tényezőtől Í6, ami a helyiséget körítő falak, légnedvesség stb. függvénye. Ismert az a jelenség, hogy egy kellemes, 20—22 Celsiusfokos levegő-hőmérséklet mellett is a helyiségben a falnál huzamosabb ideig tartózkodók fáznak. Ennek oka, hogy a fal felületének hőmérséklete alacsonyabb, mint a szoba levegőjéé. Gyakorlati tapasztalatok szerint plusz 20 fokos szobahőmérséklet esetén legalább plusz 16 fokos falfelületi hőfok szükséges ahhoz, hogy a környezet ne váljék kellemetlenné. A falfelület hőfoka egyensúlyozható ugyan bizonyos mértékig azzal, hogy a helyiséget tülffltjük, de ezt a fűtőenergia pazarlásával kell megfizetni. Ha a fal hőfoka plusz 16 Celsiu6-fokos határ alatt van, plusz 20 fokos szobahőmérséklet mellett ugyan nemcsak a hideg sugárzásából származhatnak zavarok. Egy szerkezet (fal, födém stb.) hővédelmét úgy kell megtervezni, hogy a minimálisan szükséges belső felületi hőfok biztosítható legyen, hogy a benttartózkodás ne legyen kellemetlen, és a lakott helyiségekben télen a fűtés ne legyen gazdaságtalan. Ma már sorozatban gyártják és a kereskedelemben kaphatók az üreges téglafélék. Ezek hőszigetelő képessége jobb, mint a tömör tégláké. Felhívjuk azonban az építők, építtetők , figyelmét egy nagyon fontos tényezőre: az üreges (lyukacsos' falazótéglák csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha azokat szakszerűen falazták be. Az esetek többségében a falazat hézagainak (álló és fekvő hézagok, úgynevezett fugák) kitöltetlensége a falszerkezet hőszigetelő képességét lerontja, esetenként rosszabb helyzet alakul ki, mintha tömör téglából készült volna a szerkezet. Végső soron tehát a szakszerűtlen munka következményeként — annak ellenére, hogy jó anyagot használtak fel — több lesz a fűtési költség. « * Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szegedi állomásának munkatársai minden páros hét szombatján, 8—12 óráig ingyenes szaktanácsadással állnak a magánépítkezők rendelkezésére. Cím: Szeged, Deák Ferenc u. 5. Vannak szürke, hétköznapi emberek, kiket nem jegyeznek piros betűkkel a brigádnaplók, kiket nem mutogatnak szívesen az érkezőknek, mert általában az ilyen emberek apró zűrökkel, zökkenőkkel élnek. A kátyú az életükhöz tartozik. De mégis valami helyhez köti őket. Az ilyen embereket megrázza, megdobálja az élet, mégis talpra állnak. A napokban találkoztam egy alacsony, töpörödött emberrel, kinek arcán a gond barázdáit néha éltető mosoly váltotta fel. Szélsőségek emberének látszott, aki borzasztóan el tud keseredni csalódottságában, teljesen más tud lenni, mint valójában, s ugyanakkor vasmarokkal ragaszkodik ahhoz, amit szeret. Péter Illés, a szegedi rendező-pályaudvar lakatosa. Már huszonöt éve a vagonok, a mozdonyok szerelmese. Hozzátartozik életéhez. Naponta hajnali háromkor kel, felül kerékpárjára, négy kilométert „karikázik", hogy felülhessen a vonatra, és bejöhessen a városba, ugyancsak a vonatok közé. Két óra hosszat rázódik, amíg a szomszéd megyéből, Petőfiszállásról beér Szegedre. A távolság majdnem 50 kilométer. Időben rövidebb, de hosszban ugyanennyi az út visszafelé is. Ekkora távon bizony útba esik a kocsma. Nem is tagadja: „Elcsalta a feleségem egy koma. keresni kellett a vigasztalódást. Akkoriban nagyon sűrűn a borosüveg volt a haver." Közben rendeződött a családi ügy, talált magának megértő asszonyt. Ha hazamegy, leteszi a baktersapkát és nekiáll a második műszaknak. Örömét leli a földmunkákban, a három anyakocában, az aprójószágokban. Kétlaki ember. Keveset vásárol a boltból, amit a föld terem, azért nem költi a pénzt. Nincs is szabad ideje. Ránézésre csetlő-botló embernek látszik. Talán a két hatalmas zseb az olajos ruháján, az húzza a földbe. A munkahelyén legalábbis így tűnik. A megélhetés kergeti ide? Olyan messziről, majdnem Kiskunfélegyházáról? Amikor azt kérdezem, miért nem vállal közelebb és könnyebb munkát, hiszen ott a téesz, ért is a földhöz, csak ennyit mond: „Ide vagyok szokva." Törzsgárdatagságáért kapott jelvényt, s ezer forintot, plusz egyhavi fizetést. Mit lehet erre mondani? Ha otthagyná a vasutat, biztosan hiányozna neki valami, hajnalonként, amikor meghallaná Félegyháza felől a vonatfüttyöt, vagy a Diesel tülkölését. Valami biztos hiányozna: a vonat, a dübörgő, a csattogó masina, amely már huszonöt éve egy kicsit az otthona. M. T. Szerbek, magyarok a Csillagban Rotbart László könyve A népi kollégiumok hajdani folyóiratának, a régi Volósáp-nak 1947. márciusi számában jelent meg Erdős László időmértékességével is ünnepélyességet sugalló költői levele volt szegedi rabtársához, Bozidar Bunjevaőkihoz. Így végződik: Szerb — magyar: egy testvér. Egy ellen illt a nyakunkon, ölte le hü fiaink, hurcolta el dús aratásunk. Egy legyen az örömünk is hát. Szabadult Dunatájunk béke hazája legyen. Ne gyűlöld a magyart. Ne feledd el régi barátod. HÁZASSÁ a I. kerület Szeged: Kért Béla István és Kerdkes Piroska, Bathó Gábor és Tábort Katalin. Fiaa-kas László János és Barabás Katalin, Szó ráül György és Tüll Gizella, Mák András és Bárdos Katalin, Tanács József és Goda Klára, Kalmár Béla György és ZelenyámszW Ágnes, Gáli József és Laczi Mariámmá Erzsébet, Hajmássy Zsigmond és Horváth Mária, Hódi Károly és Malcsay Edit, Petrovics György és Budád Rózsa Klára. Vuna János és Almást Ilona házasságot kötöttek. II. kerület Szeged: Trif László és Szörényi Rózsa, Rozgonyi László Tibor és CsAnyi Györgyi Filomiéna, Futakl Imre és Asztalos Ildikó Irén, Jankó Ferenc és Horváth Terézia Ida.-Mihaliecz Béla János és Bodrogi Edit Veronikia, Szabó Sándor és Botos Irén. Födi Zoltán ós Keller Katalin, Urbán István és Iiadlts Erika, Vlmcze Ferenc és Kószó Júliámmá házasságot kötöttek. III. kerület Kiskundorozsma: BaiMa István Géza ós Tandarl Aranka Hona, Gyuris Mihály ós Juhász Eszter, PaJócz Ferenc István és Gyémánt Irén, Mvmgó Zoltán és Molnár Eszter házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Hodosisy Imre Tamásnak ós Hideg Anna Mártának Aninarniária, Lakatos Béla Aladárnak és Dobnád Mártának Tamás Ernő, Kocsis Jánosnak és dr. Nagy Erzsébet Máriának Eszter, Szilágyi Szilveszternek és Németh Márta Évának Zoltán Szilveszter, vásárhelyi Ferencnek és Vér Mártának Ildikó, Pataki Jánosnak és Födi Mária Magdolnának János Pál, Halász Bállint Istvánnak és Muzsai Erzsébetnek Annamária, Kiss Pál Józsefnek és Bartus Juliannának Róbert, dr. Szüts Péter Tibornak és Fogarasl Adrienné Mártáinak Adrienn Zsuzsanna, ördögh Lászlónak és Nagy Ilonának Henriett. Anger Ferencnek és Keresztes Klára Lídiának Zsuzsanna Klára, István Mihály Jánosnak és Blte Évának Beatrix, Nagy Istvánnak és Bárányi Juditnak Szidónia Gabriella. Kádár-Némcth Lajosnak és Hegedűs Aranka Juliannának Atti'n. Mészáros Lászlónak és Recski Magdolna Renátának Róbert János. Seres Ferencnek ós Varga Teréz Annának Lásziló Zoltán, Frikúc Szilveszter Jánosnak ée Családi események Horváth Mária Teréziáinak Zoltán, Török Antalnak és Lázár Erzsébetnek Timea„ Dohanics Jánosnak és Tóth Éva Margitnak Éva Henriett, Sztáines Aurélnak és Bozsó Gyöngyi Teréziának Gyöngyi, Mészáros József Mihálynak és Szabó Klárának Beáta, Molnár Károlynak ós Balogh Mária Emőkének Szabolcs, Fodor Imrének és Csiszár Jolánnak Gábor, Tóth Zoltánnak ós Papp Irénnek Zsolt, Kispéter Imrének és Kiss Etelkának Renáta, MSkus Mihálynak és Fialsz Ágnes Katalánnak Tamás, Rostás Józsefnek és Györgye Rozáliának István, Bálint Dezsőinek és Szerencsés-Fekete Juliannának Rudolf, Deme Józsefnek és Kanász-Nagy Évának László József. Nagy Márknak és Farkas Máriának Norbert, Takács Ferenc Jánosnak és Albel Angyalka Annának Ferenc Andor, Farkas Sándornak és Tim Ilona Mártának Sándor Zsolt, Süli Sándornak és Bezsenyi Emmának Attila, Németh Lászlónak és Nagyváradi Erzsébetnek Mónika Erzsébet, Ambrus Tibor Bélának és Nyitnád Ágnesnek Adám Tibor, szabados Istvánnak és Szécsl Erzsébetnek Péter, MukueFBocz Mihálynak és Lajos Ilonának Tibor, Dobos Józsefnek és Patai Editnek Magdolina. Bozókl Mátyás Istvánnak és Retnihairdt Katalinnak Dóra Katalin, BUtczki István és Engi Ildikónak Szilvia, Vezsenyi Péternek és Kovács Editnek Krisztina, Vlncze Istvánnak és Révész Évának Csaba, Hidasi Józsefnek és László Erzsébetnek Zoltán, Jenei Tibornak és Tajthl Aranka Viktóriának Hajnalka, Váradi István Lajosnak és Kiss Mártának Zita, Sirokmán Józsefnek és Kolompár Szlávnának Ildikó. Frigyük Lászlónak és Lovas Ildikónak Borbála Hona. Juhász Páternek és Papp Márta Magdolnáinak Attila, Ambrus Gáspárnak és Mi gyári Máriának Szilvia Angéla. Kónya Jánosnak és Tebári Katalinnak Péter Attila. Nagv László Ferencnek és Szőke Zsuzsannának Bettina, KováfS Jánosnak és Dobos Magdolnának Brtkn. Matuszha Istvánnak és Budai Ilonának Tünde, Bárány Mihálynak és Mészáros Máriánalt Mihály János, Baka esi Béla Jánosnak és Bata Katailünnak Szilvia Katalin, Tielesch Istvánnak és . László Mániának István nevű gyermekük született. ril. kerület Szeged: Csendes Józsefnek és Csúri Máriának Gábor, Pataki Bálint Istvánnak és Szőke Zsuzsannának István Tamás, Jung Ferencnek és Grandpierre Irénnek Giréta Adrienn, Mányi Antalinak és Szűcs Irénnek Norbert, Lebák Antalnak és Guzy Franciskának Judit Eva, Erős Józsefnek ós Szécsl Máriának József Attila, Gyalad Imrének és Csonka Juditnak Zita Edina, Kis Ernőnek és Szabó Piroska Évának Ernő, Szász Andrásnak és Gyulai Gabriellának Norbert, Tiszavölgyi János Mihálynak és Ambrus Juditnak János Imre, Ábrahám Jenő Dezsőnek és Lőrlncz Emília Katalinnak Hajnalka, Imrt László Józsefnek ós Ábrahám Zsuzsanna Etelkának Zsuzsanna Judit, Kecskés Zoltánnak és Vasilák Veronikának Miklós, dr. Lele Andrásnak és Balog Mártának András, Miklós Károly Rezsőnek és Joó Évának Beatrix, Módra Sándor Józsefnek és Takács Magdolnának Magdolna. Csonka István és Mészáros Mária Ágnesnek Gyöngyvér Andrea nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Iványi Lajos, FaJiudi Sándorné Peregi Juliianna, Fodor István, Fodor Jánosné Hollós Katalin Margit. Cseri Mónika, Lajikó István Sándor. Hollós! Ferenc, Gárdlán István, Farkas Márton, Budai Rozália. Blte Lajos Jánosné Raffai Julianna, Lakatos Ottó József. Zsivin Sándorné Soós Erzsébet, Nyllassy Margit, F.perjesi András, Makra István, Vajda János meghalt. II. kerület Szeged: Dékay Lajosné Dóczy Erzsébet meghalt. ín. kerület Szeged: Kocsis Jánosné KÖkal Ilona. Dobó Ferenc. Tóth Istvánná Papp Franciska Terézia. Császár Jánosné SchwSger Anna. Csipei Sándorné Strell Rozália. Koncz Antalné Kitl Mária. Kiss Menyhértné Badár Ilona, Mészáros Lajosné Ábrahám Margit, Böjti Ilona, Rókasi-Nagy István. Urbán András Ferencné Sándor Rozália Katalin, Szekeres Istvánaé Bárkányi Anna. megh&li. Az utolsó sorból könyvcím lett, szerbül. Ne zaboravi druga svog. Most jelent meg szép piros kötésben, majd félezer lap terjedelemben, Újvidéken. Rotbart László írta, Erdős László egy másik rabtársa. A Csillagban raboskodott vajdasági kommunisták és más baloldaliak krónikája 1941 augusztusától 1944 októberéig. A rabságtól a fölszabadulásig. A könyv végén betűrendben találjuk 752 vajdasági fogoly lexikonszerű fölsorolását. A bevezetőben meg a statisztikájukat. Közülük 563 szerb, 65 magyar, 46 zsidó, 33 ruszin, 23 szlovák, 19 horvát. Foglalkozási megoszlásuk is tanulságos. Gyári munkás és kisiparos 252, 149 földműves, 130 napszámos, 71 egyetemi vagy középiskolai diák, 49 háztartási alkalmazott, 44 kiskereskedő vagy kereskedősegéd, 28 ipari tanuló, 29 háztartásbeli. A fölszabadulást több mint négyszázan érték meg. Kiss Ernőt, Gajlin Grozdát 1941. október 3-án a Csillag udvarán akasztották föl; Pavel Kardelist és Aleksandar Popov Zikelióet 1942. augusztus 24-én valamelyik szegedi kaszárnya udvarán lőtték főbe; Virág Balázst 350 társával a keleti frontra cipelték, s ott pusztult el társainak zömével; közülük alig hetvenen tértek haza a háború végén. Orova Arnold palánkai szatócsot 1942. február 19-én hozták be; másnap reggel 7-kor meghalt a börtön kórházában. Kell-e magyarázni, mi volt a halál oka? Rotbart László o szemtanú emlékeit alapos levéltári kutatásokkal szembesítette és hitelesítette. Fölkutatta az írásos anyagokat, közli hasonmásban a kivégzettek törzslapjait, számos íénykét pet ís róluk, a Csillagról. Jellegzetes alakokat villant föl, foglyokét és foglárokét egyaránt, érdekes és megrendítő emberi mozzanatokat. Olyat pL, hogy Frenkel Jenő rabbi istentiszteletei hogyan válhattak az egymástól elzárt rabok találkozóhelyeivé, sőt „marxista szemináriumává", vagy olyat, hogy az elhunyt Doroszlai Mihály görögkeleti pópa helyébe javasolt szőregi pópát, Nikolasev Zsivánt azért nem nevezték ki, mert nem tartották megbízhatónak. Vagy olyat, hogy Pavel Kardelis a kivégzésére Rotbart László fehér ingében ment, mert az övé gyatra volt, de mielőtt a szemét bekötötték volna, levetette az inget, átadtá őreinek, hogy küldjék vissza Rotbartnak... Föltűnő a rabok névsorában a sok péterrévei magyar napszámos neve. Itt különösen erős volt a munkásmozgalom már a harmincas években. A magyar földműves szegénység földszomját a királyi Jugoszlávia nem elégítette ki. Ez ellen többször sztrájkokkal küzdöttek, hasztalan. A jugoszláv királyságban ugyan szintén illegális volt a kommunista párt, de Horthyék — különösen a szovjetellenes háborúba lépés után — kíméletlenül, rögtönítélő bíráskodással, kivégzésekkel, börtönökkel és munkaszolgálattal próbálták megsemmisíteni. A topolyai gyűjtőtábor, a szabadkai „sárga ház", a sátoraljaújhelyi börtön, a szegedi Csillag sem tudta azonban megtörni az antifasiszta ellenállást. A könyvből a Tiszatáj 1970-ben két részletet már közölt. Reméljük, hamarosan az egész könyv magyarul is olvasható lesz. „ Péter László j