Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-22 / 250. szám

Péntek, 1976. október 22. v 5 Hz MDDSZ főtitkára megyénkben Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára tegnap, csütörtökön látogatást tett megyénkben. A délelőtti órákban a szegedi járási pártbizottságra látogatott .el, ahol megbeszélést folytatott Jáhni Lászlóval. a szegedi járási pártbizottság első titkárával, dr. Kiss Imrével, a megyei tanács vb szegedi járási hivatala elnökével és dr. Rusz Márkkal, a szegedi járási pártbizottság tagjával a délszláv nemzetiség járásbeli helyzetéről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ezt követően az MDDSZ főtitkára a szegedi járási pártbizottság első titkárának kíséretében Deszk községbe látogatott, ahol a község párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetőivel találkozott. Molnár Mihály, a községi pártbizottság titkára és Vörös Lajos, a község tanácsának elnöke, a település lakóinak életéről, a nemzetiségiek helyzetéről tájékoztatta a vendégeket. A község művelődési házának vezetője, Györgye Milivoj pedig kiegészítette ezt a nemzetiségiek művelődési tevékenységéről elmondottakkal. Dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára a délutáni órákban fogadta a megyei pártbizottság épületében Mándics Mihályt és rövid megbeszélést folytattak a megyében élő nemzetiségiek helyzetéről és a párt nemzetiségi politikájával összefüggő feladatokról. A megbeszélésen részt vett dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályá nak vezetője is. fisalásel geofizikai méterre! A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem geofizikai tanszéke által kidolgozott módszer szerint végeztek ásatásokat az idén a Miskolci Hermán Ottó Múzeum régészei a Borsod megyei Abaújváron. A tanszék munkatársai műszerekkel határozták meg az ásatásra érdemes területet. E geofizikai módszer — amelyet hazánkban itt alkalmaztak először — eredményesnek bizonyult. A -geofizikai módszerrel meghatározott helyen árpádkori templom alapfalainak maradványaira, valamint sírokra találtak. Ami örök az őszben, azt a költők szépen csengő strófáikban megörökítették. Mutat. nekünk is örömet ez az évszak, hol a keserűbb, hol a boldogabb oldalát, a terméstől színesedő határt és közeledtének, ittlétének csalhatatlan jelét a felhőnyi seregélycsapatot, a fel-felröppenő madárcsordát, a gépzúgástól, madárriogatástól hangos környéket, a kincset adó tőidet, a betakarítást. Például a szüretet. * Azt mondja Kovács Beatrix harmadéves egyetemi hallgató — a szüret már nem olyan, mint régen. Kiegészíti ezt a brigádvezető is azzal, hogy most például késett. Tobb mint két hetet. No, de ez csak a kisebbik baj, korábban hangulata volt ennek az őszi munkának. Most meg csak rohanunk, ide-oda szaladgálunk, van-e kint trakter, jut-e mindenkinek vödör, lyukasak-e a puttonyok. Ez már nem is szüret, olyan akár a többi munka. Teljesítményre mérjük. A szőlő nagyon munkaigényes, talán ezért számított ünnepnek korábban a szüret. Talán ez adott ünnepi rangot, hangulatot a szőlőszedésnek. Akkoriban összejött az időközben szétszóródott család, hazacipelték a kötöttüveget, és 4—5 nap szabadságot hasznosan töltöttek el, a szerintük fojtogató városi levegő után. Ilyen már nincs. A közösben együttes a munka egész évben. Az emberek nemcsak a szőlőben, hanem már a szántóföldi munkáknál is együtt vannak. Csoportban dolgoznak, nem biztos, hogy az is metszette, aki elültette, helyettük a gép permetez, a szüret — korszerű. * Ha papírra vetnénk, mennyit költ fél hold régi telepítésű háztáji szőlőjére nyitástól mustforrásig egy léesztag, bizony elkeserednénk. Nagy a ráfizetés. Ilyen mostoha évjáráskor, mint az idei. nem dicsekedhet bő terméssel. A korán metszett táblákban „legelt" a fagy. Most látni igazán a kárát. Ahol korábban 60 mázsát termett egy hold, most a felét sem adta. Nemcsak az idő az oka. A méteres sorés tőtávolság, meg a fák miatt, nem járhatta a parcellát a gép, s így az óránként 18—20 forintos kézi munka bizony eltáttatja a pénztárca száját. Csak a legf >ntosabb tennivalókért fizet a gazdálkodó ember. Aki íölddel bánik, mindig bízik. Annak ellenére, hogy már júliusban látszott, „gyanús" az idei termés. * A szüret összefogást parancsolt ugyanúgy a múltban, mint most. De most is van hangulata. A régifajta eszem-iszom vigadozás szüretelés kiment a divatból. Esetleg néha hétvégi kertekben találkozni ilyennel. Az meg nem komoly szüret. Változnak a körülményék, változnak az igények. Érthető, korábban nem voltak szőlőkombájnok, kevésbé volt szervezett a munka, s nírül sem lehetett látni enynyi „alkalmi segítséget". Talán nincs is iskola, ahol a diákok néhány napig a tantermeket ne cserélnék fel a tágasabb szőlőtáblákkal, ilyenkor a tanulók apraja, nagy Ja belebújik a iegkrpottabb farmerbe, a már otthonra is szégyellt melegítőbe, az aoától örökölt munKdskacátba. Azon a ködös, vizes reggelén, amikort kint jártunk a József Attila Tudományegyetem természettudományi karának hallgatóival a pusztaszeri Hétvezér Tsz-ben, a szüret szó hallatán sokan gondoltak a bográcsban rotyogó húsdarabokra, a reggeli előtt étvágygerjesztőnek Eegfelelni a nagyobb Iménvekneh MHSZ-tanácskozás Szegeden szánt pálinkára. Később rájöttek, ma már ez így illúzió. Igaz, tisztességes, jó ebédet mindenki kapott, s szőlőt is ehetett kedvére. — Egy valamire is jó a szüret, meg az ilyen közös munka — mondja Szabó Margit kollégista. — Ilyenkor együtt az évfolyam. Biztos lesz olyan, akivel csak jövőre, ismét a társadalmi munkán találkozunk. Különben jól eltelik a nap. Beleönti a csoport egyetlen, és természetesen puttonyos, fiú tagjának „erszényébe" a vödör tartalmát, aki ugyan morog, hogy nem sztahanovista — de azért megindul a pótkocsi irányába. * Három autóbusz egyetemisla fél nap aiat? valósággal lerohanta a tízhektáros tábiát. Pedig átázó.i a tornacipő, nem sokáig adott meleget a nadrág szára sem. iTem kímélte az idő őket, be kellett nyúlni a levelek kö zé, hogy ne sok fürt marad jon el, és a teli puttonyok száma íc szaporodjon. Általában jól dolgoztak. Majoros Tibor A Magyar Honvédelmi Szövetség Csongrád megyei vezetősége tanácskozást tartott Szegeden. Ezen az MHSZ városi és járási titkárai is részt vettek. Jelen volt és felszólalt dr. Németh Lajos, a Csongrád megyei pártbizottság titkára. A megbeszélésen összegezték az MHSZ munkáját Csongrád megyében; foglalkoztak az MHSZ-klubok tevékenységével, valamint az MHSZ és a lakosság kapcsolatával is. Megállapították, hogy az MHSZ munkájában egyre több aktivista vesz részt és segíti a honvédelmi elő- és utóképzést, a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelést. Az eddigi és a további eredmények egyik alapfeltételéül jelölték meg a klubtitkárok, oktatók, szakosztályvezetők és tisztséget viselő más aktivisták polittkai és szakmai felkészültségét. A vezetés — minden szinten — nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az MHSZ jól megfeleljen a nagyobb követelményeknek. A Magyar Honvédelmi Szövetség tevékenységét elismerik a megyében. A társadalmi megbecsülés jele az is, hogy az idén a megyében az MHSZ nevelő, irányító és oktató munkájában részt vevők közül jelentős számmal kaptak Honvédelmi Érdemérmet, MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany, ezüst és bronz fokozatú kitüntetést. A tanácskozás megállapította, hogy szervezeti szempontból és a vezetés színvonalát tekintve Szegeden a legjobb a helyzet, majd Hódmezővásárhely és a makói járás következik a sorrendben. Nem kielégítő a szervezettség és az MHSZtevékenység színvonala Csongrádon és a szentesi járásban. Lényeges, hogy mind többen kapcsolódnak be a szövetség által szervezett és irányított honvédelmi tömegversenyekbe. Ezeken jelentős számmal vesznek részt a szocialista brigádok tagjai. A honvédelmi versenyeken részt vevők száma az idén az elmúlt évhez viszonyítva közel 32 ezer fővel növekedett. Ezzel együtt növekedett a minőségi sportolók száma is. Foglalkozott a tanácskozás a klubok technikai ellátottságával, valamint a klubok, a területi vezetőségek elhelyezési körülményeivel. Itt is előrelépés szükséges. Dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára felszólalásában elismeréssel szólt az MHSZ-ben folyó tevékenységről. Rámutatott, hogy a területi vezetőségeknek és a kluboknak tudatosabban, következetesebben kell végrehaj taníok a honvédelmi törvényből következő feladataikat. Kiemelte, hogy a nagyobb követelményeknek megfelelni csak akkor lehet, ha az MHSZ minden szintjén tovább tökéletesítjük a vezetés színvonalát, gazdagítjuk a tanácsadó testületek tevékenységét. Igen lényeges, hogy a lakosság köreiből még többen kapcsolódjanak be aktivistaként az MHSZ munkájába. Végül a megyei pártbizottság ezután is figyelemmel kíséri és segíti a Magyar Honvédelmi Szövetséget feladatai jó elvégzésében. A tanácskozás az elnöklő Mihalik Ferenc alezredesnek, az MHSZ megyei vezetősége titkárának zárszavával ért véget. OZ Díszéi legnagyobb tantermében Ez a bizonyos „legnagyobb tanterem" nem egészen két hónapja létezik, életre hívói máris tudni szeretnék: kik azok, akik igénybe veszik, hogyan teszik ezt, és mi hasznuk belőle. Mérni szeretnék a mérhetetlent. A türelmetlen kíváncsiság részben érthető. Miért az állványerdő? Állványerdő takarja a Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat Arany János utcai üzemházának homlokzatát. Az arra járók közül ki megértőn, ki rosszmájúan. esetleg fölháborodottan találgatja: mi lehet az oka annak, hogy a tavaly tavasszal elkészült épületen máris dolgozni kell. Kétségtelen, az utóbbiak még azzal is érvelhetnek, hogy néhány hónapja a homlokzatnak egy jó darabja is elvált az épülettől. A találgatások elkerülése érdekében fölket estük a CSOMITERV vezetőit. s érdeklődtünk: milyen munkát is végeznek voltaképpen az üzemház homlokzatán. Kiderült: már az eredeti tervekben is szerepelt olyan elképzelés, amely szerint árnyéxoló szerkezetet kívánna.K a műtermek és más helyiségek ablakaira szerelni. Természetesen nem a fényt akarják elűzni a termekből, arra nagyon is szükség van, hanem nyaranta a kínzó meleget szeretnék távol tartam a tervezőktől. Az elmúlt ,i\áron nem volt ritka eset. hogy a műtermekben magasabb hőfokot mértek, mint az épületen kívül. Mivel a kivitelezéskor — pénz hiányában — nem szerelhették fö' az árnyékolót, meg kellett elégedniük a tartócsav&rok beépítésével. Ez okos gondolat volt. hiszen nem kell újra lyukakat fúrni a falba. Most ősszel végre pénze ls van a CSOMITERVnek, kivitelezőt is találtak, így a; Országos Szakipari Vállalal dolgozói hozzáfoghattak az árnyékoló fölszereléséhez. Ehhez kellett a homlokzat elé emelt állványzat. Hogy éppen most, az őszi hűvös levegőben, és nem tavasszal végzik e munkát, annak az a magyarázata, nogv kivitelezőt éppen most találtak. Az árnyékoló szerkezet jótékony hatását természetesen csak a jövő nyáron élvezhetik a tervezők. Mmthogy kétszer állványozni ésszerűtlen vállalkozás lenne az árnyékolók fölszere esc után az üzemház kivitele; ője, a CSOMIÉP is munkához lát: dolgozói elvégzik az épület garanciális javítását. Sz. J. A rádió és a televízió adássorozata, a Mindenki iskolája ugyanis az első nagyszabású vállalkozás, amely a pillanatnyilag legkorszerűbb felnőttoktatásra hivatott. Az a fő célja, hogy a nagyjából mindenki számára elérhető rádió és tévé segítségével könnyítsen az iskoláztatási gondokon. Magyarán : lehetőséget teremt az általános iskola befejezésére. mindazoknak, akik nem tudják vagy nem kívánják a hetedik-nyolcadik osztályt a dolgozók iskolájában elvégezni. Emellett valóban mindenki iskolájának is szánták, hiszen gondoltak gyorsan felejtő és korszerűtlen ismeretanyagra emlékező mindannyiunkra, amikor kitalálták a formát és megszerkesztették a tananyagot. Az induláskor a vállalkozás méreteihez igazodó rádiós és tévés reklámot kapott a Mindenki iskolája. Állami és társadalmi szervezetek sokasága mozdult, készen' az ügy felkarolására, a sokoldalú támogatásra. Az országos akcióprogram és ri mindenkit érintő mozgósítás hatását, eredményét azonban egyelőre lehetetlen lemérni, akárhogy sürgetik illetékes országos központok a megyei, városi jelentéseket és bármekkora az őszinte kíváncsiság valamennyiünkben. Mert mi történt például nálunk? Azoknak a városi Intézményeknek, szerveknek a képviselői, amelyek részt vállaltak a mozgósításban, a helyi szervezésben, májusban gyűltek össze először, tájértekezleten kaptak — akkor még érthetően nagyvonalú — tájékoztatást a dolog lényegéről. Telt az idő szeptemberig, indultak az adások; azonban a legfontosabb tanulóközösségeknek, az üzemi munkásoknak a mozgósításával megbízott szakszervezetek (megyei tanácsaik kulturális bizottságai) például nem kaptak megfelelő útmutatásokat. Ezek megérkezéséig is dolgoztak persze, saját* szakállukra. Pillanatnyilag nincs olyan vállalat, üzem a megyében és a városban, amely kimaradt volna a feladatokról, lehetőségekről szóló konkrét tájékoztatásból. Valamennyi érdekelt tudja, hogy most felkészülhet az osztályvizsgára akkor is, ha nem jár iskolába. Otthon nézi a tévét, hallgatja a rádiót, biztosítanak számára tankönyvet, konzultálhat pedagógussal, felkészítik a magánvizsgára. Akinek nem kell, vagy nem akar vizsgázni, hasznosíthatja az adásokat a következőképpen: a brigádok besorolhatják kulturális vállalásaik közé, hogy „beülnek a legnagyobb tanterembe", nézik az adásokat és a helyükbe, a gyárba megy a konzultációt vállaló pedagógus. A végeredményről — akik kívánják — vetélkedőn adhatnak számot: az SZMT kulturális bizottságán most készítik elő a Mindenki iskolája tananyagára épülő tematikát, az idei Munka és műveltség vetélkedőt. Az írásbeli tájékoztatók garmada után a személyre szóló „meghívások" követ, keztek, az aktivisták sorra járták az üzemeket. És még csak arról beszéltünk, mit tett a szakszervezet... Igaz, a szervezés oroszlánrésze értelemszerűen vált szakszervezeti feladattá, de természetesen dolgozik a Mindenki iskolája sikeréért a TIT. a művelődési intézmények, a dolgozók iskolája, a népművelési és módszertani központ, a népfront. Tanácsi irányítással operatív bizottság alakult a munka összefogására. A Juhász Gyula Művelődési Központban van a megyei konzultációs közpo-t. Ideális körülményekkel, az adások hangfelvételeivel, könyvekkel és segítőkész pedagógusokkal várja a „tanulókat" minden hétfőn délelőtt 8-tól 12 óráig, délután 4-től este 8 óráig. Mindhiába. A rendkívüli méretű és intenzitású szervezésnek ugyanis egyelőre nem sok a látható eredménye. A konzultációs központba ez ideig egyetlen tananyagban bizonytalan, felvilágosítást, útmutatást kérő „tanuló" sem tette be a lábát, a többletmunkát készséggel vállaló pedagógus magányának kényelmetlenségét csak fokozza, hogy az egész napos „ülésért" természetesen megkapja a kiszabott díjazást. Az üzemekből a hónap végére, illetve a másik elejére várják a „visszajelzéseket" az ígért vállalásokról, a kihelyezett osztályok indulásáról. Érdektelenségről semmiképpen nem lehet, eredménytelenségről korai beszélni. A későbbiekben mindenesetre ki kell derülnie, vajon ez esetben is hat-e a tévé-rádió oly sokat emlegetett különleges vonzereje és mekkora lehet a hatásfoka roppant méretű szervezésnek és „odafigyelésnek". A jogos reménnyel várt majdani eredményeke' akár a „társadalmi felnőttség" mutatói közé is beso rolhatjuk, hiszen tükrözi a belátás mértékét: önmagunk kényszer nélküli iskolázta. tása a magunk haszna, de nem éppen magánügy. Sulyok Erzsébet