Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

Csütörtök, 1976. október 28. 5 Az igénye igazodva A mezőgazdasági szövetkezetek, társulásaikkal együtt — a szocialista vállalatok egyik alapvető formájaként — igen fontos gazdasági és társadalmi szerepet töltenek be hazánkban. Hatással van. nak 800 ezer család, azaz több mint 2 millió ember lét- és munkakörülményeire, szakmai és politikai, valamint kulturális fejlődésére. Most, az őszi betakarítási munkák mellett a termelőszövetkezeti tagság a másfél hónap múlva megrendezésre kerülő III. országos kongresszusra is készük Szeptember közepe óta rendez, ték folyamatosan a küldöttválasztó közgyűléseket, melyek száma meghaladta a másfél ezret. Ezek a közgyűlések már lezárultak és most következik a második forduló. a területi kongresszusi küldöttválasztó gyűlések. * Csongrád megye közös gazdaságaiban is megtartották a küldöttválasztó közgyűléseket Megválasztották azokat a személyeket, akik józan megfontolással méltóképpen, a közösségi érdek szem előtt tartásával képviselik majd a ma kezdődő megyei küldöttgyűlésen szövetkezetüket Csongrád megyében 83 téesz közel 35 ezer főt foglalkoztat, melyből az aktív keresők száma 30 ezer. A termőterület majdnem 350 ezer hektár. örvendetes, hogy nem egy termelőszövetkezet megyénkben országos elismerést vívott ki korszerű és jól szervezett termelésével. * Az elmúlt kongresszus óta a téeszek erőteljesen fejlődtek, eredményeik szembetűnőek. Az újabb termelési és tartási technológiák elterjedése, az üzemek korszerűsítése azonban továbbra is elsődleges feladat marad. Jelentős hangsúlyt kapott az utóbbi időben a szövetkezeti demokrácia nagyobb érvényesülése, érdemibbé tétele. A tagság önkormányzati, munkavállalói, szociális és kulturális jogainak ezután is még jobban előtérbe kell kerülnie. Az új üzemszervezési formák, termelési eljárások, a magasabb szintű vezetési színvonal és a jobb munkamódszer a gazdálkodás eredményességét, a termelés hatékonyságát fokozza. Ezek viszont a szövetkezeti parasztság számára is előnyösen módosítják a munka jellegét és minőségi jellemzőit. A tagság ennek megfelelően igényli az iparszerű munkavégzés mellett a feltételek gyorsabb ütemű javulásának bevezetését a mezőgazdaságban is. Az első nemzedékváltás figyelhető meg mindenütt. A termelőszövetkezetekben az aktív munkát végző tagság átlagos életkora 41 évre csökkent. Ezek az emberek már egyéni paraszti múlt nélkül és a felszabadulás után munkaképessé vált fiatal, mozgékony tagok. Ma már döntő többségben ők vesznek részt a legnagyobb aktivitást igénylő mezőgazdasági munkában. A város és a falu közti különbség csökkenése is megfigyelhető az elmúlt időszakban. Javult a falvak, községek képe, közlekedése, kulturális ellátottsága, kereskedelme. Szaporodtak a családi házak, így a szövetkezeti parasztság lakáshelyzete is javult. Ez szükségszerű folyamat, hiszen a szövetkezeti parasztság helyze. tének javulása, élet- és munkakörülményeinek kedvező alakulása a munkásparaszt szövetséget erősiti, szilárdítja. A szövetkezeti parasztság nagy többsége érzelmileg és tudatilag egyaránt harcostárs a szocialista építés feladatainak megvalósításában. A küldöttválasztás igazi jelentősége itt domborodik ki. A kongresszuson sok új kezdeményezést fognak megvitatni, amelyek a parasztság további feladatait és helyzetének javulását kívánja megjelölni. Radics Ferenc Kiállítási napló kirándulások Magyar—kínai műszaki ésludemányos együttműködés Hazaérkezett Pekingből a Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes vezette delegáció, amely részt vett a magyar—kínai műszaki-tudományos együttműködési bizottság 15. ülésszakán. Az ülésszak befejezéseként jegyzőkönyvet írtak alá az 1977. évre szóló magyar—kínai műszaki-tudományos együttműködésről. Az okmányt Szili Géza, illetve Ma Ji, a Kínai Népköztársaság l-es számú Gépipari Minisztériumának miniszterhelyettese, az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. Jelen volt Fang Ji, a külföldi gazdasági kapcsolatok minisztere és Ribánszky Róbert, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete. Fang Ji a jegyzőkönyv aláírása előtt fogadta a Szili Géza vezette magyar küldöttséget A jegyzőkönyv arról intézkedik, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően folytatódik a két ország szakembereinek cserelátogatása. Kínai szakemberek látogatnak Magyarországra a többi között az izzólámpa-, a bányagép* és a transzformátorgyártás, valamint a konzervipar tanulmányozására. Ezeket a látogatásokat egyebek között magyar alumíniumipari, textilipari, cipőipari szakemberek, továbbá gépipari, felületkezelési technológiák szakértői viszonozzák. FONTOS SÁNDOR FESTMÉNYEI néhány nap óta Budapesten, a Mednyánszky-teremben (V., Tanács körút 26.) láthatók. Tanyák, alföldi tájak a belváros kőrengetegében, a természet lírai, megnyugvásra késztető ábrázolásai a mindennapok rohanásában. Mégsem idegenként, mégis otthonosan. Mert emberien e tényben máris benne rejlik Fontos Sándor budapesti kiállításának legfontosabb missziója és értéke. A Mednyánszky-terem otthonos környezetében, a szépen rendezett tárlaton nagyszerűen teljesedik ki Fontos Sándor utóbbi alkotó évtizedének minden fontos eredménye. Elsősorban természetI festő. Jegyben jár az alföldi tájjal, rajongója az itteni táj minden apró motívumának. Eg és föld, viz és fa, ágak szövedéke és kukoricás egyaránt képeinek ihletője, témája, melyekkel képes sűríteni alkotói üzenetét. A Négy évszak című képsora summázza legteljesebben azokat a fontos festői és emberi erényeket, melyek Fontos Sándor művészetét jellemzik. Mik ezek? Egyrészt a természet átélt ismerete, szeretete. Másrészt, hogy ezekben az ábrázolásokban sűríteni tudja élményeit, egyszerű szavakkal, szinte tőmondatos fogalmazással, minden póz nélkül át tudja plántálni nézőibe ezt a szeretetet. Legyenek képei fehérekkel, kékekkel csengő téli tájak, vagy rozsdavörösekkel ábrázolt ágszövevények, meleg tónusba tartott tanyák és falurészletek, mindahányszor legfontosabb tartalmi mondanivalója az alföldi emberhez.való kötődés, az e táj iránti vonzalomba tanyai Iskolában eltöltött 23 esztendő kitörülhetetlen emléke. Elsősorban természetfestő Fontos Sándor, néhány alkotásán azonban felfedezhetők az alföldi parasztemberek is. Ezek a figurák többek szándékoznak lenni realista portréknál, ám a szándékot, a gondolati töltést nem követi a megvalósulás teljessége. PINTÉR JÓZSEF KÉPEIT Hódmezővásárhelyen, a Medgyessy-teremben láthatják az érdeklődők. A legutóbbi szegedi kiállításához képest a vásárhelyi tárlaton alig-alig változott a bemutatott anyag. Jórészt ismert, pályájának fontos mérföldköveit jelző képeit mutatja be, néhány újabb kép társaságában. Tanulságos dolog jó egy esztendő távlatából újra látni ezeket az alkotásokat, más környezetben, új rendezésben, friss szemmel. A három évtizedes alkotói periódus, mint annyiszor, most is arról győz meg bennünket, hogy bár Pintér József tehetséges festő, a szegedi piktúra elmúlt évtizedeinek kitörölhetetlen egyénisége, mégis mintha a pálya elején állna: keresi önmagát, belső gondolatainak festői eszközeit, lehetőségeinek kereteit. HÁROM AMATÖR ALKOTÓ KIÁLLÍTÁSA nyílt a KPVDSZ kulturális napok rendezvényeként Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. Régen és ritkán látunk ilyen gondosan, precízen és szépen rendezett tárlatot. Máté Otília festményei, Szabó Pál akvarelljei és Dönczi András intarziaképei jó néhány fontos tanulsággal szolgálnak számunkra. Máté Otília a fiatal szegedi amatőr alkotók egyik legígéretesebb tehetsége évek óta. Hipernaturalista városábrázolásai, érzelmekben gazdag, posztlmpresszionista virágcsendéletei után most kirándulásra Indult, újabb művészi világot hódított meg magának: a hol expresszív, hol a lírai érzékenységet kibontó szimbolikus tájábrázolást. Néhány alkotása a továbblépés lehetőségeit is sejtetni engedi (Magányos fa holdfényben, ösz a vízparton, Tavasz a vízen). Fakturális finomságok, színbeli összefogottság, nagyszerű ecsetkezelés és komoly-mély tartalmi-gondolati töltés jellemzi ezeket a képeket. Szabó Pál „profi" akvarellista. A szó legnemesebb értelmében. Mindent tud, amit erről a műfajról tudni lehet. Tájábrázolásai — a Tiszapart és a Szeged környéki táj változó világának pillanatfelvételei, — kirándulásainak élményei — olyan változatosak, színesek, bőséggel ontva a hangulatok sokféleségét, hogy megdöbben a nézö. Részint a lírai hangulatokat, a bensőséges pillanatokat ragadja meg (Két fa, Ködös idő. Téli köd, Tiszakanyar, Fasor ősszel), részint a táj expresszív képét ragadja meg (Vihar előtt. Felhőszakadás, Csapás, Vihar, Esőben, Nyári zápor). Dönczi András faintarziái mesterségbeli felkészültségről tesznek tanúbizonyságot. Két alkotásán (Szentendre, Virág) lelhetők fel azok a jegyek, melyek a fejlődés perspektíváját jelenthetik számára: a síkban való komponálást és a dekorativltást. Tandi Lajos Péter László egy eltűnt utcán (2.) Götz Jánosnak nem kevesebb, mint 17 háza volt Szegeden, három közülük a Tisza-parton. Egyike volt ez itt, az Ipar utca sarkán. Czímer Károly szerint a legértékesebb éppen ez volt, az úgynevezett Stifthaus, vagyis az a katonai nevelőintézet épülete, amelyet az Ausztriának 1805-ben történt fölosztása után a császári katonai kincstár a Bécsújhelyből menekült hadapródok számára építtetett. Czímer visszaemlékezése nyomán föl is tudjuk idézni az empire stílusú épületet. Minthogy a Vedres István építette Korda-. később Dáni-házzal (ma Dáni u. 5.) stílusban föltűnően rokon, nagyon valószínű, hogy ezt is Vedres tervezte. „A kapualja szép félköríves bolthajtás volt, a lépcsőháza három fülkéből állott kupolás kiképzéssel, s a ház sarkán rácsos erkély oroszlánnyakon nyugodott, éppenúgy, mint Korda János barokk palotája sarkán a tornyos erkély." Ezt vette tehát meg Götz János, és hagyta örökül a lányára. Schaffer Ádámné aligha is lakott itt; bérbe adta ki a házát. Elsősorban iskola céljára. A mai Árpád téri általános iskola fölépüléséig, 1883-ig, a belvárosi elemi iskolák több bérelt helyiségben voltak szétszórva. „A fiúiskolák — mondja Reizner János, Szeged történetírója — a régi nemzetiségi iskola helyiségeiben voltak, utóbb innen kiszorulva a Sörház utcai célszerűtlen bérhelyiségekbe jutottak." Azt nem tudni, mióta. 1896-ban Mikszáth híres barátjának, Felmayer Jánosnak (1845—1915) volt itt borkereskedése. Tímár volt ő különben; jellegzetes bőrszárító padlással elkülönülő háza itt állott a közelben, a Szegfű utca sarkán. Ugyanitt volt a műhelye 1896-ban Frankéi Jakab paszományosnak is, aki ezek szerint közeli versenytársa volt Juhász Gyula nagyapjának, a 13. szám alatt lakó Kálló Antalnak. Juhász Gyula öccse, Endre 1960-ban följegyezte számomra gyermekkori emlékei alapján az utca lakóit, ö már Franki Mihálynak mondja a paszományost; talán Jakabnak a fia volt ez. Teréz lányáról tudta, hogy 1919ben a szegedi színiiskola tanulója lett, és szerepelt is a szegedi színpadon; Mihály fia labdarúgó volt a régi SZAK-ban, később játékvezető. Juhász Endre (1897—1966) persze már a mi századunk első évtizedének végére emlékezett. Ekkor már Kiss Julcsa bormérése volt a házban; innen utóbb a Boldogasszony sugárútra, a mai Április 4. útjára, a 12. szám alá tette át kocsmáját. Tömörkény István gyakori vendég volt itt, a Tisza-parti kocsmában : „rádermedő pillantásával", ahogy Móricz Zsigmond írta róla, itt tanulmányozta a vízenjárókat és más kétkezi munkásokat, elbeszéléseinek kedvelt modelljeit. Az utca históriájához tartozik az is, hogy a Vízkor (1897) az Ipar utcaiak ebbe az épületbe, az iskolába menekültek. De két hét múltán már haza is térhettek, mert a víz éppen csak a föld színét öntötte itt el. Az Ipar utca házai csak kisebb tatarozásra szorultak; lényegében Víz előtti állapotukat megőrizték lebontásukig. 1911-ben a címtár Kurzweil Károly asztalosműhelyét említi ezen a helyen. Ottovay Károly, az utca egykori lakója, azt is följegyezte, hogy később Hordár Miska bordélyháza is itt volt. íme, ilyen különös a házak története: nemes és nemtelen célokat egyaránt szolgálnak; előbb iskolák, azután nyilvánosházak ... © Szemben ezzel, a szemklinika helyén állott a 2. számú ház, a nevezetes sörház, amelyről ezt az utcát az árvíz előtt elnevezték. Az első sörházakat a török kitakarodása után, 1711 körül gróf Herberstein Erneszt szegedi várparancsnok és Rath György János élelmezési tiszt építette. Miután a város ezt sérelmezte, és kivívta egyebek mellett a sörmérési egyedárusító jogát, hamarosan fölépítette a Tisza-parton saját sörházát. 1718-ban már olvasunk róla, ismerjük bérlőit. (1722-ben Alsóvároson, 1725-ben Felsővároson is épült sörfőző ház. Kivitelre is termeltek: Szabadkát és Makót látták el egy Ideig, míg ott is nem épültek saját sörházak.) 1852-ben a palánki sörház leégett. A vasúti közlekedés révén a kőbányai sör behozatala a 19. század második felében erősen csökkentette a helyi sörfőzést. A sörház utolsó bérlője Schmidt Ferenc volt; 1864-ben pedig már nem is akadt új bérlője. Ekkor a város kaszárnyává alakíttatta: ez volt néhány napig a bevonuló újoncok szálláshelye, továbbá a póttartalékosoké is, valahányszor továbbképzésre behívták őket. Ekkor lett — összevonván a ház régi és új rendeltetését — sörházkaszárnya a neve. Tréfásan flóriánkaszárnyának is emlegette a nép, minthogy a hagyomány szerint Szent Flórián a sörfőzők védőszentje. 1899-ben még a kijavításáról rendelkezett a város, de 1905 tavaszán mégiscsak lebontották a kivénhedt házat. (Folytatjuk.) Á Kalákával kalákában Költészet és muzsika, ritmus és dallam nagyszerű találkozása, tökéletes harmóniája. Ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk a Kaláka Együttes hétfő esti koncertjének hangulatát. A zenekar a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatóinak, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tamási Áron Klubjának meghívására látogatott Szegedre. A főiskola dísztermében telt ház előtt tartották meg előadóestjüket, gitár, furulya, cselló, bendzsó, köcsögduda zenéjének színes kavalkádját, Weöres Sándor, Kosztolányi, Federico Garda Lorca csodálatos költeményei keltek új éleire a kétdimenziós költészet, zene és vers harmóniájában. A koncert befejeztével beszélgettünk Grillusz Dániellel, az együttes vezetőjével. — Honnan származik a Kaláka szó, és miért éppen ezt választották? — A Kaláka székely eredetű szó, közösségben végzett munkát jelent. A székely falvakban évszázadokkal ezelőtt kialakult ősi népszokásra utal. A székelyek a nehezebb, több dolgos kezet igénylő munkákat — például aratás, házépítés, gyümölcsszedés — általában közösen végezték. Ilyenkor együtt dolgozott a falu, s közben munkadalokat énekeltek. Ezt nevezték kalákának. Azért választottuk ezt az elnevezést, mivel az általunk megzenésített versek is tulajdonképpen közös alkotások. Célunk, hogy — csakúgy mint régen a kalákák munkadalai — terjedjenek szájról szájra a legszebb költemények. — Néhány szót az együttes múltjáról... — 1969-ben alakultunk. Már általános iskolá6 korunkban ismertük egymást, jó barátok voltunk. Jó néhány évvel később a Budapesti Műszaki Egyetemen ismét találkoztunk. Együtt ta-* nultunk, énekeltünk, jártuk az országot. Négytagú együttesünk „eredeti" felállításban lép fel most. — Az együttes által megzenésített versek költői hogyan vélekednek műsoraikról? — Weöres Sándorral gyakran találkozunk. Szinte minden „ősbemutató" előtt megbeszélést tartunk. Tanácsokkal is ellát minket. Őszintén kritizál, de általában elégedett velünk. Ilyenkor tömören fogalmaz. A legutóbbi alkalommal például a Cirókajáték című versét zenésítettük meg. Amikor bemutattuk neki, csak annyit mondott: rendben. — Gyakran szerepelnek külföldön? — Bejártuk már szinte egész Európát. Különösen a környező országokban, így Ausztriában, Csehszlovákiában lépünk fel rendszeresen. — Mikor láthatjuk legközelebb a Kalákát? — Hogy Szegedre mikor jövünk, azt még nem tudom. Viszont készül egy tévéshaw. A felvétel a napokban befejeződik, karácsonykor lesz a bemutató. A műsor címe Kalákával kalákában. A már ismert dalokon kívül új szerzeményeket is bemutatunk majd. — A műsor címe kiváló összefoglalója koncertjük légkörének. Mi a legkedvesebb történetük a „kalákában" tartott műsorokról? — Egv alföldi kisközség művelődési házában történt. Ugy a műsor közepén tarthattunk, amikor az első sorból hangosan megszólalt egy fiú: ki gondolta volna, hogy ennyi vers van?! Dezső László