Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

CstfigrtoS, 1376: geptemHef Ankét as egyetemen [ JL Oktatás és gazdaságpolitika Konzultatív tanácskozást rendezett a József Attila Tudományegyetem kedden este az egyetem KlSZ-kiubjában, melynek középpontjában az oktatás társadalomgazdasági .^dései álltak. A beszélgetést dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes vezette, aki a Közgazdasági Társaság főtitkáraként is Vállalta a felmerülő vitás kérdések megválaszolását. Az ankéton részt vett dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára. Deák Béla, a városi pártbizottság titkára, valamint az egyetem állami, párt- és KISZ-vezetői. Dr. Garamvölgyi Károly elmondotta, hogy az oktatás gazdasági szempontú vizsgálata különösen aktuális: belpolitikai téren a magyar társadalomgazdaság hat-nyolc éve az úgynevezett extenzív fejlődési szakaszról az intenzívre tért át, s ez a tény az élet minden területén magasabb minőségi követelményeket jelent a munkaerővel szemben. Az oktatás szerepe így rendkívüli módon megnövekedik, ugyanakkor a munkaerőhiánynak és az nnyagi erőforrások hiányának korlátozó tényezőit a hatékonyság növelésével lehet es kell áthidalni az alsó-, a a. typzép- é$ ,a felsőfokú oktatásban egyaránt A miniszterhelyettes többek között a továÜi&épzés fontosságát ls kiemelte a fenti problémák kapcsán. — Világgazdasági, nemzetközi szempontból sem lehet mellékes oktatásunk gazdaságpolitikai vetülete — jelentette ki dr. Garamvölgyi Károly s elmondta, hogy a békés egymás mellett élés stratégiájában központi hehelyet foklalnak el az eszmei-ideológiai harc erősödésének és ugyanakkor a két világrendszer közötti gazdaségi kapcsolatok erősítésének követelményei. Ezek figyelembevételekor pedig a képzettség szerepe nagymértékben nő, s igen nagy fontosságúvá válik. A miniszterhelyettes bevezetője után közvetlen, kötetlen, baráti hangú beszélgetés keretében válaszolt a hallgatóság kérdéseire, amelyek a felvetődött problémákat változatosan, sokféle oldalról s ilágították meg. D. L. Újonc határőrök esküje A koncertmester r Szegedi pedagógusok tankönyve A tanév kezdetére megjelent az Oktatási programok a fizika tanításához című kötet második része. Dr. Lang Jánosné szakfelügyelő és dr. Diós József iskolaigazgató közös könyve az Elektromosságtan témaköréhez nyújt újabb tizenkét oktatási programot, közöttük szakköri anyagot is. A Tankönyvkiadó gondozásában megjelent kötet az első résszel együtt 30 oktatási programmal segíti az oktatónevelő munkát Mestere hangszerének, mestere a zenekari muzsikálásnak, tanítómestere sok szólamtársának, felelőse a csiszolt hangzásnak, a tiszta hangolásnak. A mindenkori karmester első segítője, akivel üdvözlőn és köszönettel kezet szorítanak, vonócsúcsának fehér villanását vigyázzák a vonósok, dallamformálását követik, másolják __ o többiek: „primus inter primes", első az elsőhegedűsök közt, s egyben első embere a zenekari művészkollektivának. Katonai esküt tettek a határőrséghez bevonult fiatalok. Kiskunhalason az esküre felsorakozott újoncokat és az ünnepségen megjelent hozzátartozójukat Dudás István kerületparancsnok köszöntötte. Szólt az e6kü és a tényleges katonai szolgalat jelentőségéről, a határőrizeti feladatok elsajátításának szükségességéről. A kerületparancsnok megállapította, hogy az újoncok megfelelő katonai előképzettséggel vonultak be a határőrséghez. A Csongrád megyei fiúk húsz százaléka főiskolát vagy középiskolát végzett, akik az iskolában katonai jellegű foglalkozásokon is részt vettek. Az újoncok egy része bevonulása előtt az MHSZ-ben, az Ifjú Gárdában, vagy általános iskolában az úttörőmozgalomban szerzett katonai alapismereteket. A fiatalok hetvenöt százaJéka iparban dolgozott, többsége KISZ-ista, szakszervezeti tag, 6 mint szervezett munkások a katonai közössége is gyorsan beilleszkedtek. Az újoncok alapkiképzésük után szakkiképzésben részesülnek, majd leszerelésükig határőrizeti szolgálatot teljesítenek. G. B. Várnagy Lajos hegedűművész (Zsolt Nándor és Woidbauer Imre egykori tanítványa) éppen három évtizede áll Szeged zenei életének szolgálatában: 1946-ban került Vaszy Viktor zenekarába. fél évvel később már szólamvezető, 1948-tól kezdve pedig első koncertmester. Előbukkannak, feltolulnak, sorakoznak az emlékek. Zenés emlék valamennyi, a muzsikus emlékezetének gazdag archívuma: Mengelberg, Kleiber, Failoni, Fricsay a budapesti évekből; kamarapartnerek sora mostanáig: Herz Öttó, Hajdú István, Rácz Lili, Antal István, Bódás Péter, aztán az emléktár díszhelyén őrzött előadások, az izzó levegőjű operaesték Vaszy Viktor pálcája alatt, a Rózsalovag, a szabadtéri ,4ido, a csodálatos Tynesszal és Verdi Requiemje. Gyakran kelt fel a koncertmesteri székből, hogy versenyművek szólistájaként titkokat mondjon el Bachról, Beethovenről, Mendelssohnról, a7. annyira szívéhez nőtt Brahmsról és Hacsaturján izgalmas világáról. Kamaraestjei mindig élményt jelentenek, a zenés együttlétnek oly ritka, értékes percei, amikor a zene bonyolult szövete egyszerre érthetővé válik. őt és vele hallgatóit eltölti a legszebb, legkomolyabb játék tiszta öröme. Új filmek rszu Mi, akik évek. évtizedek óta vele muzsikálunk, kezdetben elfogódottan csodáltuk Várnagy tanár úr remekbeszabott szólóit, aztán megpróbáltuk utánozni zenélésmódját, mert bár sosem erőszakolta ránk zenei megoldásait, azok oly magától értetődőnek tűntek, hogy természetes volt követni őket. Faust kavatinájának hegedűszólója az előadásnak mindig egyik fénypontja volt, a tiszta szépség előtt megrendült áhítatos szerelem hangjai puha ragyogással fonták körül az ária énekszólamát. Vagy a Seherezáde, a komisz, durva erőszak felett lebegő dal egy kristálylevegőjű világból, és a megszámlálhatatlan sok hegedűszóló, melyek estéről estére megragadták közülünk még azt is, aki éppen fáradt, vagy gondjaitól megfásult volt. Várnagy tanár úr, vagy — azok számára, kiket barátságába fogadott — Lali, ritkán dicsért bennünket, ám ritkán elhangzó elismerő szavai annál értékesebb szellemi trófeáink lettek. Szokás, sőt tán divat, ma a vonósutánpótlás válságéról beszélni. Várnagy Lajos 1946 óta tanít a konzervatóriumban, majd docens a főiskolán. Szárnyai alól, igényes műhelyéből a hegedűsök egész sora rajzott szerte az országba, sőt a világ nem egy nagyzenekarának vonósszólamaiba. Gyakran mondja tréfásan: ha mindazok, akiket valaha tanított, mögötte ülnének, zenekarunk vonósgárdája létszámra és minőségre a legirigylésreméltóbbak közé tartozna. Sokan elmentek, de maradtak is neveltjei közül annyian, hogy most, mikor egeszsége érdekében megválik a koncertmesteri pulttól, es idejét, energiáját teljes egészeben az oktatásnak kívánja szentelni, ott ülnek a volt Várnagy-tanítványok a zenekar koncertmesteri székében, hegedű- és brácsaszólamvezetői posztjain, a prím- és szekundhegedűsök szólamaiban, és továbbviszik, ápolják, gyümölcsöztetik stílusát, a korszerű hegedülést. Milyen is a korszerű hegedűjáték? Mikor erről beszélgetünk, nehezen nyilatkozik, hisz a téma oly bonyolult, hogy akár egy értekezés bőséges anyaga is lehetne. Próbáljuk legalább azokat a jegyeket megragadni, melyek első hallásra feltűnnek. A század első felének aprózó, magyarázgató, csúszkáló, gyakran egyénieskedő modorával szemben egyszerű, nagyívű, éneklő, tisztarajzú hangzás, melynek mértéke az emberi lélegzet, lélektől lélekig szálló dalolás, ahol a technika, a kiművelt balkézbillentés és a természetes mozgású jobb kéz hű szolgája a zenének: a legemberibb művészetnek egy olyan világban, mely sokat szenvedett az embertelenség démonaitól. Hiába tagadnánk, nehéz a szívunk, mikor koncertmesterünktől most elköszönünk. De köszöntjük ugyanakkor a művészt és pedagógust, aki előtt még sok feladat, és bizonyára sok siker áll. és kívánunk pályája további évtizedeihez jó erőt, egészséget. Meszlényi László • Várnagy Lajos hegedűművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere megválik a társulattól. Ebből az alkalomból kollegái, barátai, holnap, pénteken délután 6 órakor köszöntik és búcsúztatják a zenekar Festő utcai székházában. Kétrészes színes szovjet film. Irta: Kurosawa Akira és Jurij Nagibin. Fényképezte: Alekszandru Nakai és Jurij Gantman. Zene: I. Svarc. Főszereplők: Makszim Munzuk és Jurij Szolomin. Rendezte: Kurosawa. Az író-utazó Vlagyimir Arszenyev századeleji távolkeleti expedíciói elevenednek meg Kurosawa költői szépségű filmjében. S hogy a televízió jóvoltából éppen a közelmúltban láthattuk képernyőn a világhírű japán rendező életmű-sorozatát, A vihar kapujában, A hét szamuráj. a Dodeskaden valószínűleg kellő vonzerőt ígér a Derezu Uzalához is — ami méltó folytatása a sorozatnak. Moszkvai nyilatkozatában maga a rendező vallott így „Filmem középpontjában az a szokatlan barátság áll, amely éveken át összefűzte Arszenyevet és Derszu Uzalát. A barátság. az emberi hűség és a természet iránti szeretet vonz engem mindennél jobban. Derszu lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott, erős. Én is, akárcsak Arszenyev, nem tudok nem lelkesedni érte." Éppen ez az azonosulás tartja fogva a nézőt Is. Lelki azonosulás, kivallhatatlan rokonszenv a tajgák furcsa remetéje iránt, aki egy Valpurgis-éjt idéző sejtelmes pillanatban úgy toppan be irdatlan erdőrengetegéböl a tábortűz mellett szendergő katonák közé, mintha egyenesen a trollok, manók birodalmából érkezne. Pedig „csak ember", hegylakó. Ideűzte a 6orsa, családjának tragikus pusztulása, miként egy másik különös szerzetet, a kínait, meg kegyetlen balszerencséje: elszerette tőle a feleségét testvére. Kurosawa filmje azt a fölkavaró, to-; rokszoritó tanulságot példázza, hogy az ember élete nagy csalódásaiból kimenekülhet a természetbe, ott viszont má6 törvények érvényesülnek, s ezek ha adott esetben kegyetlenebbek is, mindig tisztán, egyenesen, szemtől szemben nyilatkoznak meg. A természet farkastörvényeiről táplált ősi nosztalgiáink, Kipling könyvének és más. jobbára gyermekkorú olvasmányemlékeknek hatására őrzött nosztalgiáink élednek újra — és kapnak egyszersmind kontroli-élményt is. A gold kifinomult természetismerete (mely az expedíciókban hányszor de hányszor segíti ki a civilizált környezetből idekerültek tapasztalatlanságát) tulajdonképpen az egyetlen és az utolsó híd az életbe: ha ennek a hídnak eresztékei elkopnak, tartópillérei meglazulnak, nincs tovább, a természeti ember halálra ítéltetett. így lesz végzete Derszunak is a megromló látása, hiába menekül be a városba, képtelen már ott megszokni, s visszatérése a vadonba végleg megpecsételi sorsát, legfeljebb magát vigasztalhatja, ha végzetét az erdők szellemének tulajdonítja. Kurosawa filmjének hatása ugyanabban a sejtelmességben, talányosságban, emberérvényű természeti jelképeiben tetszik föl igazán, melyeket korábbi alkotásaiban is megcsodálhattunk. Bravúrosan teremt csendhelyzeteket, tartalmasakat, gondolatteremtőket, mint a befagyott tó fölött nyargaló szelek, a bíborban leáldozó napkorong veszélyes csöndjei, vagy éppen a sűrűn hallgató erdőé, melyet föl-fölszaggat a farkasok vonyítása. Természeti képeit (A. Nakai és J. Gantman csodálatos fotóin) sohasem önmagukban és önmagukért festi n vászonra, hanem mindig a benne megmutatott emberrel együtt; finoman érzékeltetve, talán az emberi hangulatok, érzelmek, állapotok rajza a természet, talán fordítva, de mindenképpen közük van egymáshoz, tartalmat adnak egymásnak. Azt hiszem, Kurosawa a Derezu Uzalával ugyanazt mondja tovább: lényegi tartalmat ad egymásnak az ember és a természet. N. L Mészáros Dezső szoborkiállítása Az Esztergomi Vármúzeum a képzőművészeti világhét keretében rendezi meg holnap, pénteken Mészáros Dezső szegedi származású szobrászművész tárlatát. A világhét alkalmával a megnyitó ünnepségen bevezetőt mond Kótay Ernő festőművész, Mészáros Dezső szobortárlatát dr. Bodrogi Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának igazgatóhelyettese nyitja meg. Tengeri sirályok a Tiszán Megjöttek a Tiszára, mint minden évben, nyár végén az ezüstsirályok. A mi dankasirályunknál jóval testesebb, szinte kisebb lúdnagyságú madarak. Igen tetszetősek, amint a vízen úszva labdakönnyűséggel lebegnek. Távolabbról fehéreknek látszanak. Ha azonban jobban megközelítjük őket, feltűnik hamuszürke szárnyuk, hatalmas, sárga csőrük, amelyet piros folt ékesít. Emberközelséghez szokott madár, ezért meglehetősen közel engedi magához a csónakot, hajót A vízről játszi könnyedséggel röppennek fel a £ ezüstsirályok. Nagy méreteik ekkor valóban szembetűnők. Majdnem méternyi fesztávolságú szárnyukkal kecsesen röpülnek, szinte úsznak a levegőben. Gyakran vitorláznak, néha függögetnek és utána lecsapnak a víz színére, a megpillantott táplálékra. Valószínűleg éppen- a tápláléktömegnek köszönhető, hogy ez a máskor magányoséin, vagy elszórtan, csekély számban jelentkező madár, most kis csapatban és huzamosabb időn át, mintegy hete tartózkodik a szegedi folyószakaszon. „Szőke" Tiszánkon ugyanis napok óta egy másik zöld „folyó" úszik a torkolat felé. A folyószakasz felsőbb részén állóvizet engednek be a Tiszába, amely igen nagy mennyiségű — sok-sok tonnányi — úszó hínárt (békalencsét, rucaörömöt, borzhínárt), és közte egyéb anyagot, hulladékot, törmeléket tartalmaz. Erre járnak az ezüstsirályok. Valószínűleg az úszó zöld szőnyegben talált táplálék kedvükre való és ezért vesztegelnek a mi vizeinken. Az ezüstsirály is, mint a sirályok általában, mindenevő. Olyan a gusztusa, mint a varjaknak. Szereti ugyan a halat, de minden vízen úszó hulladékot elfogyaszt. A vízparton rovarászik, rétaken, legelőkön egeret, sáskát, szöcskét eszik, szinte mindig éhes. Falánk állat. A skandináv és angol tengerpartokon, meg a Feketetenger partján költ. Az ezüstsirályt is ott látjuk; a csapongó madarait kőzött, amelyek a norvég fjordokban, vagy — költözéskor — az Adrián kisérik a hajókat, miközben egymás közt csúnya, nyávogó hangon pörlekednek, vagy rekedt kiáltással csapnak le minden vízbe hulló tárgyra. A fekete-tengeri kikötők közönséges madara. Konstancában ugyanúgy fészkel az épületek kiszögelésein, tetónyílásaiban, a kéményeken, mint nálunk a házi galambok, illetőleg a gólyák. Költöző és kóborló madár. Fiókái felnevelése után szívesen csatangol a szárazföld belsejében, ahol egyik állóvízről a másikra száll. (Jelenleg is tartózkodik a szegedi Fehér-tón néhány példány.) Kóborlásain szívesen követi a nagyobb folyók vonalát. A hozzánk látogatók valószínűleg a Duna deltavidékéről valók. A Duna, majd a Tisza folyását követve, sok száz kilométert tettek meg, amig hozzánk érkezve elhozták a tenger üzenetét Dr. Marián Miklós d