Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

Csütörtök, 1976. szeptember 23; BlRÓ .JÓZSEF DÁNIÁBAN Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter Ivar Nor­ga&rd dán külgazdasági és piactkgyi miniszter meghívá­sára szerdán hivatalos látoga­tásra Dániába utazott. Külke­reskedelmi miniszterünk lá­togatása során megbeszélése­ket folytat a két ország kö­zötti külkereskedelmi és gaz­dasági együttműködési kap­csolatok aktuális kérdéseiről. ELUTAZOTT MARCELO FERNANDEZ FONT Tegnap elutazott Budapest­ről Marcelo Fernandez Font kubai külkereskedelmi mi­niszter, aki tárgyalásokat folytatott a két ország" gaz­dasági kapcsolatairól, és alá­irta az 1970—1980. évi ma­gyar—kubai árucsere-forgal­mi megállapodást, illetve a magyar—kubai új fizetési megállapodást. NÉMET PÁRTMUNKÁS­KÜLDÖTTSÉG JÁRT HAZÁNKBAN Szerdán hazautazott a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának párt­munkásküldöttsége, amely Kari Raabnak, az NSZEP KB osztályvezetőjének vezetésé­vel szeptember 14—22. között a pártgazdasági munka kér­déseit tanulmányozta hazánk­ban A küldöttséget fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Kozári József, a KB osztályvezetője búcsúz­tatta. HAZAÉRKEZETT KOREÁBÓL KATONAI KÜLDÖTTSÉGÜNK A Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi miniszté­riumi államtitkár vezette ka­tonai küldöttség szerdán ha­zaérkezett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságból, ahol hivatalos baráti látoga­tást tett. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT HELSINKIBE A békeszerető erők világ­kongresszusának folytató és összekötő tanácsa szeptember 23—26. között Helsinkibe vi­lágkonferenciát hívott össze. A béke védelme szempontjá­ból kiemelkedő jelentőségű tanácskozáson több mint száz ország delegátusai a nemzet­közi enyhülés, a fegyverke­zési verseny megszüntetésé­nek és a leszerelés megvaló­sításának lehetőségeiről ta­nácskoznak. A nemzetközi eszmecserén hazánk delegá­cióját Pál Lénárd akadé­mikus, az Országos Béketa­nács tudományos bizottságá­nak alelnöke vezeti. HONGKONGI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN T. K. Ann, a hongkongi kereskedelemfejlesztési ta­nács elnöke, héttagú delegá­ció élén, a Magyar Kereske­delmi Kamara meghívására, néhány napra Magyarország­ra látogatott kamarakőzi tár­gyalások folytatására, vala­mint gazdasági együttműkö­dési lehetőségek feltárására. MUNKASOK ÉS REND­ŐRÖK ÖSSZECSAPÁSA KAIRÓBAN Nyolc munkás és négy rendőr sebesült meg abban az összetűzésben, amely a sztrájkoló kairói közlekedési dolgozók' és a rohamrendőrök között zajlott le szombaton és vasárnap. Az erről szóló közleményt tegnap, szerdán hozták nyilvánosságra az egyiptomi fővárosban. PORTUGÁLIA AZ EURÓPA TANÁCS TAGJA Ünnepélyes keretek kőzött Portugália szerdán az Euró­pa Tanács 19. tagja lett Az „Európa lelkiismeretének" nevezett, 1949-ben alakult nyugat-európai politikai vi­tafórum ezzel a lépéssel kí­vánja jutalmazni, hogy Por­tugália ötvenévi diktatúra és n „vörös szegfűk" forradal­ma után, egyre inkább köze­ledik a nyuRat-európai pol­gári demokráciákhoz Púja Frigyes New Yorkban • New York (MTI) Kedden New Yorkba érke­zett Púja Frigyes külügymi­niszter, az ENSZ-közgyülés XXXI. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője. Púja Frigyest a Kennedy re­pülőtéren Hollai Imre nagy­követ, a Magyar Népköztársa­ság állandó ENSZ-képvisele­tének vezetője és Esztergá­lyos Ferenc washingtoni nagykövet fogadta. * New Yorkban kedden — mint jelentettük — megnyílt az ENSZ közgyűlésének XXXI. ülésszaka. Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök és külügymi­niszter, a XXX. ülésszak el­nöke, a hagyományoknak megfelelően megnyitva a XXXI. ülésszakot, vázolta a világszervezet elótt álló fel­adatokat Hangsúlyozta, hogy az ülésszak napirendjén jog­gal foglalja el a fő helyet a leszerelés problémája. A nemzetközi közösségnek első számú kötelessége — mon­dotta — az általános és tel­jes leszerelés megvalósítása, és ily módon az emberiségre nehezedő háborús veszély el­hárítása. A XXXI ülésszak elnökévé egyhangúlag megválasztott Hamilton Shirley Amera­szinghe, Sri Lanka Köztársa­ság állandó ENSZ-képviselő­je aggodalmát fejezte ki a fegyverkezési hajsza folyta­tódása miatt. Felhívta a nem­zetközi közösséget: tegyenek új kezdeményezéseket a le­szerelés terén, abból a célból, hogy kiküszöböljék a hábo­rús veszélyt jelentő tűzfész­keket és tovább javítsák a nemzetközi helyzetet. Ameraszinghe kiemelte a világszervezet teljes egyete­mességének szükségességét és ezzel kapcsolatban síkraszállt a Vietnami Szocialista Köz­társaság felvétele mellett, rá­mutatva, hogy Vietnam a nemzeti függetlenségért foly­tatott harmincéves háború után, legyőzve az agressziót, egységes állammá vált. Az ülésszak elnöke aggo­dalmát fejezte ki a dél-afri­kai feszült helyzettel kap­csolatban. Az ebben a tér­ségben végbemenő esemé­nyek — mondotta — komoly robbanással fenyegetnek, ve­szélyeztetve a nemzetközi bé­két és biztonságot. Bírálta a dél-afrikai és rhodesiai faj­üldözö rezsimeket, amelyek megtagadják a népek önren­delkezéséről és függetlensé­géről szóló ENSZ-határoza­tok végrehajtását. Ezt követően az Egyesült Nemzetek közgyűlése egy­hangúlag felvette a nemzet­közi szervezet tagjainak so­rába a Seychelles Köztársa­ságot. Ezzel az ENSZ tagál­lamainak száma 145-re emel­kedett Barátok Laoszból Szárkisz ma veszi át az államfiái tisztséget 0 Bejrút (TASZSZ) Eliasz Szárkisz, a Libanoni Köztársaság hatodik elnöke, a tervek szerint ma veszi át az államfői tisztséget A nyilvánosságra hozott prog­ram szerint a reggeli órák­ban Zuk Mkeiel helységben ünnepséget tartanak, s en­nek keretében Frangié átad­ja a hatalmat Eliasz Szár­kisznak. A képviselőház vég­rehajtó irodájának döntése alapján a parlament ülését a libanoni—szíriai határ köze­lében levő Staura városában tartják ,és Eliasz Szárkisz itt teszi le a hivatalt esküt a parlamenti képviselők előtt Ellősz Szárkisz hivatalba lépésének előestéjén a külön­böző libanoni frontokon vál­tozatlan hevességgel folytak a harcok. Jobboldali és bal­oldali források egyaránt kö­zölték, hogy aknavetők, ágyúk, harckocsik és nehéz­géppuskák bevetésével fegy­veres összecsapások voltak a „hagyományos" frontokon: a Bejrútot kettéválasztó „de­markációs vonal" mentén, a főváros környéki hegyvidé­ken, valamint az ország észa­ki részében, a Tripoli ésZgor­ta közötti fronton. 0 Kommentárunk. A messzi Laoszból érkező vendegek látogatása alkalom arra, hogy felidézzük ennek a sok megpróbáltatást kiállt baráti országnak a közeli múltját és jelenét. A Kaysone Phomvihane, a TMOSZÍ Forradalmi Néppárt Központi Bi­zottsága első titkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság miniszterelnöke vezette párt- és kormánydelegáció olyan földről érkezik, amelyet évtizedeken át vér áztatott, hősök vére, amit idegen imperialista hódítók és azok belső cinkosai ontottak ki. Ma már az egész világ tudja, hogy a laoszi hazafiak nagy áldozata meghozta a gyümölcsét: ez a bátor, nagyszerű nép nemcsak a nemzeti függetlenségét vívta ki és szilárdította meg, hanem annál sokkal többet tett: megteremtette az ország szocialista fejlődésének fel­tételeit. Már 1945-ben felcsillant a hajdani francia gyarmat előtt az önálló nemzeti ál­lam megteremtésének a le­hetősége, amikor a többi in­dokínai néppel közösen megvívott forradalmi harc­ban elnyerte függetlenségét, és létrejött szabad, szuverén ideiglenes kormánya. Az In­dokínát megszálló japán fa­sizmus második világhábo­rús veresége, majd Vietnam győztes augusztusi forradal­ma teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek Laosz pépét akkor eljuttatták az ezerszer megálmodott függet­len állami léthez. De a történelmi esemé­nyek három évtizedes kény­szerkitérőre kényszerítették a laosziakat, amíg végérvé­nyes lett szabad és demokra­tikus fejlődésük. Nyolc esz­tendőn át tartott a harc az indokínai vereségükbe bele­nyugodni nem akaró francia gyarmatosítókkal. A genfi egyezmények 1954-ben felvá­zolták a békés kibontakozás lehetséges útját, ám a hazai reakció és a mögötte álló im­perialista erők meggátolták az egyezmény végrehajtását. 1962-ben Genfben újabb megállapodás született a bé­ke helyreállításáról. Ezt azon­ban a mind szélesebbé váló amerikai katonai beavatko­zás tette semmissé. 1964-ben az amerikai légierő Vietnam ellen intézett totális légihá­borúját kiterjesztette Laosz­ra is: megkezdődött az élet­halálharc, amelyben a haza­fias erők az ország mind ha­talmasabb részét vonták el­lenőrzésük alá. Az újabb, az 1973-i béke­megállapodás idején már Laosz négyötöde felszaba­dult. De a békébe vetett re­mény csak 1975-ben teljese­dett ki: az indokínai népek nagy győzelmei révén egy­más után vereséget szenved­tek az imperialistabarát ural­kodó klikkek, s igy Laoszból is egyszer s mindenkorra tá­vozniuk kellett az önmagu­kat túlélt, korrupt, Amerika­barát erőknek. Egykor, még. a súlyos har­cok idején, amikor a győze­lem csak távoli reménysugár volt, a Patet Lao egyik kép­viselője fgy nyilatkozott kül­földi újságíróknak: „Csak az értheti meg az erőnket, törekvéseinket és bizakodá­sunkat, aki átgondolja Indo­kina történelmét. Itt ősidők óta együtt élnek a laók, khmerek s vietnamiak, ez a félsziget a mi otthonunk. Jöttek ide spanyolok, portu­gálok. japánok — elmentek. Jöttek a franciák is, és azt hitték, hogy a hatalom örök­re az övék lesz. A franciák is elmentek, a laók, a khme­rek, a vietnamiak itt marad­tak. Azután jöttek az ame­rikaiak. Az amerikaiaknak is el kell menniük, s mi, laók, khmerek, vietnamiak, sok­sok ezer éven át itt fogunk élni, együtt, egymásra utal­va, egymást segítve — ez a mi otthonunk, ez a mi törté­nelmünk." Azért oly fontos ezt a gon­dolatot felidézni, mert az 1975. december 2-án szüle­tett Laoszi Népi Demokrati­kus Köztársaság helyzetét csak úgy lehet megérteni és értékelni, ha összefüggésben látjuk szomszédaival, minde­nekelőtt azzal a nagy győze­lemmel, amelyet a vietnami nép aratott. A szocializmus útjára lépett Laosz új típusú kapcsolatot épít, a történel­mi hagyományokon túlmuta­tó, a közös társadalmi célok, a törekvések azonosságán alapuló viszonyt szomszédai­val, elsősorban a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Üj típusú kapcsolatokat a szocialista közösséggel, min­denekelőtt a Szovjetunióval, ahol az idén már járt lao­szi párt- és kormányküldött­ség, amikoris a két fél min­den fontosabb kérdésben tel­jes nézetazonosságra jutott, és számos olyan megállapo­dást írt alá, amelyek ered­ményeként szélesedik a szov­jet—laoszi együttműködés, tovább növekszik a Szovjet­unió sokoldalú segítsége a fiatal délkelet-ázsiai népi de­mokratikus köztársaságnak. A Szovjetunió és a szocia­lista országok — köztük ha­zánk ls — következetesen támogatták a laoszi nép hosszú szabadságküzdelmét A Leaoszl Népi Demokrati­kus Köztársaság megalakulá­sával ezek a kapcsolatok — a szocializmus elveinek meg­felelő célok jegyében — még szorosabbra fűződnek. Fej­lődnek a magyar—laoszi kapcsolatok Is. Az Idén má­jusban külügyi államtitká­runk tett Laoszban hivatalos baráti látogatást Régi kele­tűek az MSZMP és a Laoszi Forradalmi Néppárt kapcso­latai is. hiszen már 1974 tavaszán pártmunkásküldött­ségünk látogatott Laosz fel­szabadított területeire. Ha­zánk eddig is szakemberek nevelésével, vagy például a háború alatt a Hazafias Népfront közreműködésével, laoszi betegek és sebesültek magyarországi gyógykezelésé­vel fejezte kl együttérzését és szolidaritását. A Magyar Népköztársaság továbbra is támogatni, segíteni óhajtja a laoszi nép országépítő mun­káját, fejleszteni kívánja a két ország kapcsolatait, és ehhez a magas szintű laoszi küldöttség látogatása ha­zánkban Jó lehetőségeket kí­nál. BÁTYÁI JENŐ: Lapok a szegedi tudomány és technikatörténetből 183. '< Dr. Dirner Zoltán, a gyógyszerhatástani tudó­Hiány professzora Kassán született, 1903. au­gusztus I-én. Középiskolai tanulmányainak be­fejeztével a budapesti orvoskarra iratkozott be, majd tanulmányait 1925-től a szegedi egyetemen folytatta, és itt szerzett orvosdiplomát. A kór­tan! Intézet után a Gyógyszertani Intézetbe ke­rült, és itt id. Issekutz professzor mellett kezd­te meg kutatói munkásságát. A gyógyszerek ha­tásmódjának elemzése tárgykörből 1938-ban szerzett magántanári minősítést, majd az 1957­ben létesített Gyógyszerhatástani Intézet első professzora lett. Jelentősebb külföldi tanulmány­útja volt a bécsi, amikor egy évig az ottani kolloidkémiai intézetben végzett kutatásokat. Több hazai tudományos társaságnak tagja, tiszt­ségviselője. Tudományos munkássága kiterjed a gyógyszertanra é6 határtudományágaira. Foglal­kozik a gyermekgyógyászat gyógyszertanával, új gyógyszerek hatásmechanizmusának felderítésé­vel, különös tekintettel az élettani hatás és a vegyi szerkezet összefüggéseire. A kandidátusi fokozatot 1959-ben nyerte el. Nagy szerepet vitt az önálló gyógyszerészettudományi kar megte­remtésében, amelynek 1958-tól ő volt az első dékánja. Dr. Törteli Ágoston egyetemi docens Kiskun­félegyházán született, 1912. november 13-án. Or­vosti tanulmányait a szegedi egyetemen folytat­ta, és docenssé 1966-ban nevezték ki. Kutatási területe a fogászati góckérdésre és az emberi nyál vizsgálatára terjed ki. Dr. Nagy István egyetemi docens Szekszárdon született, 1911. október 22-én. Egyetemi tanul­mat^ait Szegeden végezte, és Itt avatták orvos­doktorrá 1938-ban. Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetnek lett munkatársa 1931­ben, és megbízott tanszékvezetőként, Gellért professzor halálát követően, két éven át vezet­te azt. Kutatási területe a porcszövet és a ha­rántcsíkolt izomszövet zsírtartalmára és annak a funkcióval való kapcsolatára vonatkozó vizs­gálatokra terjed ki. E tématerületen túl foglal­kozik több speciális kérdéssel. Dr. ifj. Issekutz Béla professzor Kolozsvárott született, 1912. december 24-én. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, és itt nyert orvosdoktori oklevelet 1936-ban. Rendkí­vüli tanárrá 1948-ban, és egyetemi tanárrá az élettani intézetbe, Veress Elemér professzor tá­vozását követően nevezték ki. Svájci és német­országi tanulmányútjait követően az NDK-beli Greifswaldban volt két évig vendégprofesszor. Kutatási területe a kapilláraktivitásra, egyes gyógyszerek hatásmechanizmusára, vérkeringési tanulmányokra, ezek új módszereire, a hő- és anyagcsere-központokra ható gyógyszerekre ter­jed ki, de ezek mellett foglalkozik annak bizo­nyításéval, hogy a dolgozó izomzat elsősorban és főleg zsírsavakat oxidál. 1957-ben távozott, és később a kanadai Halifax egyetemének életta­ni Intézetében dolgozik. A hazai orvo6történelem egy jeles kutatója, dr. Daday András Désen született, 1889. októ­ber 28-án. Orvosi oklevelét a kolozsvári egye­temen szerezte, majd magántanári minősítést ért el a szegedi egyetemen a fejezetek a ma­gyar orvostörténelemből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására tárgykörből, 1934-ben. A harmincas években felállított or­vos történelmi múzeumot vezette. Dr. Gadí István gyermekgyógyász Kalocsán született, 1911. június 12-én. Középiskolai tanul­mányait szülővárosában végezte, majd Budapes­ten szerzett orvosdoktori oklevelet 1936-ban. A szegedi egyetem. Gyermekgyógyászati Klinikájá­ra 1939-ben került, ahol 1948-ban magántanári minősítést szerzett. Kutatási területe a fejlődő szervezet vitaminellátottsága, a gyermekkor sa­játos szívbetegségeire é6 egyes fertózések vizs­gálatára terjedt ki. Szegedről 1944-ben távozott, később a Veszprémi Közkórház igazgató-főor­vosa volt. Veszprémben halt meg, 1963. július 27-én, 52 éves korában. Dr. Vargha Miklós egyetemi docens Gyulán született, 1915. január 25-én. Középiskolai tanul­mányai után a budapesti egyetem orvoskarára iratkozott be, és 1939-ben szerzett diplomát. Ez­után a szegedi egyetem Ideg- és Elmekórtani Klinikájára került, ahol 1955-ben nevezték ki docenssé. Több tudományos társaságban tölt be tagságot, illetve tisztséget. Kutatási területe az elme- é6 ideggyógyászat speciális területeire, valamint a gyermeklélektanra terjed ki. Dr. Salgó Éva, a gyógyszerészeti kémia ku­tatója Horgoson született, 1908. június 11-én. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, és ok­levelét 1932-ben szerezte meg. Ezután a buda­pesti gyógyszerészeti intézetben helyezkedett el, majd 1940-ben került vissza Szegedre, a Gyógy­szerészi Vegytani Intézetbe, ahol docensi kineve­zést 1956-ban kapott. Kutatói munkássága során több minőségi és mennyiségi kémiai analitikai módszert dolgozott ki. Szegeden, 1975. február 20-án halt meg, 67 éves korában. Az onkológia jeles tudósa, dr. Venkei Tibor Szegeden született, 1906. október 19-én. Közép­iskolai és egyetemi tanulmányait is szülővárosá­ban végezte, és 1930-ban szerzett oklevelet. Ez­után a Bőr- és Nemikórtani Klinikára került, ahoi magántanári minősítést szerzett, 1940-ben. Szegedről 1941-ben távozott, amikor az Onkoló­giai Intézet főorvosává nevezték ki. Foglalkozik bőr- és daganatos betegségekkel. 1964 óta a tu­dományok doktora. (Folytat)ukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom