Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Csütörtök, 1976. augusztus 26. A Szaljut—5 űrhajósai végrehajtották tudományos programjukat Namíbia napján Húsz esztendővel ezelőtt, mészetesen, elvi politikájuk- önállósága még tovább 1956. augusztus 26-ún a dél- hoz híven, nagy rokonszenv- gyengíti hosszú távon amúgy nyugat-afrikai Fort Naumu- vei kísérik az antiimperia- sem tartható helyzetét. Vé­• Moszkva (MTI) Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok kedden, moszkvai idö szerint 21 óra 33 perckor visszatértek a Földre, miután végrehajtot­ták a 48 napos kutatási programot a Szaljut—5 szov­jet tudományos űrállomáson. A Szojuz—21 szállító űr­hajó leszálló egysege a meg­adott körzetben ert földet, a kazahsztáni Kokcsetav váro­sától 200 kilométerre délnyu­gatra. Az űrhajósok közér­zete kielégítő. A kozmonauták, miután végrehajtották a kitűzött programot az űrállomáson, előkészítették a Szojuz—21 szállító űrhajót a szétválasz­tásra és a Földre való visz­szatérésre. Átvitték a leszál­ló egységbe' a tudományos kutatások anyagait. Moszk­vai idő szerint 18 óra 12 perckor az űrhajó és az űr­állomás szétvált, azután be­kapcsolták az űrhajó fékező­berendezéseit. Miután a fé­kező hajtóművet kikapcsol­ták, a Szojuz—21 szállító űr­hajó egységei elváltak egy­mástól, és a leszállóegység a leszállópályára tért. Az előre kiszámított ma­gasságban működésbe hoz­ták az ejtőernyős rendszert, és a leszállóegység simán Földet ért. Borisz Vollnovot és Vitalij Zsolobovot, amint kiléptek a leszállókabinból, elsőnek a kazahsztáni Marx Károly kolhoz dolgozói fogadták és üdvözölték. A kollektív gazdaság párt­bizottságának titkára szívé­lyesen üdvözölte az űrhajó­sokat abból az alkalomból, hogy hazai földre léptek. Ezután a felkutatócsoport helikopterein a celinográdi repülőtérre vitték az űrhajó­sokat, ahol a terület vezetői és a város dolgozóinak kép­viselői üdvözölték őket. Itt a két űrhajósnak átadták a Ce­linográd díszpolgárságát ta­núsító okmányt és vörös sza­lagot toninál fegyveres gerillák lista, antikolonialista harcot, egy csoportja rajtaütött a Nujoma, a SWAPO elnöke dél-afrikai megszállók hely- nagy megelégedettséggel őrségén. Ez volt a SWAPO, szólt az elmúlt napokban a a törzseken felülálló, nem- szovjet fővárosban folytatott zeti felszabadítási szervezet tárgyalásairól. Az ENSZ első jelentősebb akciója, s Biztonsági Tanácsa felhívá­ezért az ENSZ ezt az au- sában augusztus 31-ig adott gusztus végi dátumot ünne- határidőt Dél-Afrikának, alakítanak, pélyesen Namíbia napjává hogy csapatait kivonja Na- Namíbia napján ma tnin­nyilvánította. míbia területéről, megszün- den égtáj £elöl a tevékeny Az idei Namíbia-napnak tesse a faJi megkulonboztc. szolidaritás érzése száll _z azonban nem elsősorban a *** algáié rendszabályo- "ol daritas érztóe szaü az múlt idézése ad jelentőséget: kat, s a hatalmat átadja a iga* fuggetlenségert küzdő gül az ENSZ-,.ultimátum" lejarta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decemberében „függetlensé­get" biztosítanak Namíbiá­nak, rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó" testüle­tet, s ideiglenes kormányt Volinov és Zsolobov jelentéstétele Leonyid Brezsnyevnek Borisz VoHnou és Vitalij Zsolobov szov­jet űrhajósok jelentették Leonyid Brezs­nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy teljesítették a Szaljut— 5 űrállomás legénységére bízott feladato­kat, és hogy a Szojuz—21 űrhajó leszálló egysége a megadott térségben sikeresen Földet ért. A Szaljut—5 űrállomás és rendszerei normálisan működtek, nagyfokú megbíz­hatóságról tettek tanúbizonyságot. Sike­rült minőségileg új tudományos anyagok birtokába jutni, amelyek elősegítik a koz­mikus technika és a népgazdaság további fejlődését. A Szaljut—5 állomás folytatja önműködő rendszerű repülését. Az űrhajósok köszönetüket fejezték ki Leonyid Brezsnyevnek, amiért állandó fi­gyelemmel kísérte a kozmikus technika fejlődését és az űrhajósok sorsát, majd további jó egészséget kívántak neki. Az űrrepülés népgazdasági célokat szolgált Volinov és Zsolobov űrre­pülése, mint a szerda reggeli Pravda kommentárja han­goztatja, mindenekelőtt nép­gazdasági célokat szolgált. A két űrhajós egyszerre több akadémiai kutatóintézet meg­bízatásait hajtotta végre az űrlaboratóriumban. Az álta­luk megoldott feladatok egy része közvetlenül a tizedik szovjet ötéves terv végrehaj­tásával függ össze. Így pél­dául a Szaljut—5 fedélzeté­ről készített fényképfelvéte­lek segítséget nyújtanak a geológusoknak a természeti kincsek felkutatásában, a ta­lajjavitási szakembereknek az új földterületek meghódí­tásában, a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek pedig a vasútvonal keleti részének pályakijelölésében. A leszállás előtt, a Szal­jut—5 fedélzetéről közvetített utolsó rádióriportjában Vo­linov érdekes megfigyelések­ről számolt be. Elmondta többek között, hogy az űrál­lomásról az észak-amerikai kontinens mindkét partját egyszerre lehetett látni. A Szovjetunió területe felett minden körnél 20—22 percig repült az állomás, és megfi­gyelhető volt, hogyan kel fel a Nap a Távol-Kelet felett, miközben az ország összes többi részét még éjszakai sö­tétség borítja. Az űrhajósoknak feltették azt a kérdést, nem befolyá­solják-e az űrrepülések az időjárást és az éghajlatot? Volinov ezzel kapcsolatban tagadó választ adott. Az űr­állomások a Föld felhőtaka­rójának felső szintjénél sok­kal magasabban repülnek, s ezért nagy segítséget tud­nak nyújtani az időjárás tit­kainak megfejtésében. Ada­tokat közvetítenek a Földre a légkör áttetszőségének fo káról is, ami már nem any nyira a meteorológusokat, in­kább a környezetvédelmi szakembereket érdekelheti, hiszen az arányszám a leve­gő szennyezettségének mér­tékéről árulkodik. * Rövid celinográdi tartózko­dás után szerdán este a baj­konuri űrrepülőtérre érke­zett a Szojuz—21 űrhajó le­génysége. A két űrhajós, mi­után több mint másfél hóna­pot töltött a Szaljut űrállo­más fedélzetén, az elkövet­kező napokban orvosi fel­ügyelet alatt áll majd. A vizsgálatok befejezése után kezdik meg az űrállomáson végzett munka tapasztalatai­nak értékelését. * Vlagyimir Satalov tapasz­talt szovjet űrhajós, aki már háromszor vett részt kozmi­kus repülésben, elismerően nyilatkozott a Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajós­kettős alkotta szovjet koz­mikus expedíció munkájáról. Az expedíció előkészületeiről szólva kijelentette, hogy az elismerő szavak az űrhajó­sokkal együtt méltán Illetik a földi előkészítő központ személyzetét is. úgy tűnik, hogy forduló. SWAPO képviselte népi ponthoz érkezett e sokat erőknek, próbált ország sorsa. Az Af- Pretoria természetesen rika délnyugati sivatagos nem akar lemondani gazdag részében elterülő, 824 ezer gyarmati területéről, s külö­négyzetkilométer nagyságú nősképpen attól tart, hogy Namíbiát alig 850 ezer em­ber népesíti be. Közülük 90 ezer európai származású, míg a többiek kilenc afrikai törzshöz tartoznak. Nagyrészt feltáratlanok még nyersanyagkincsei is, de az urániumtól a gyémántig máris szerteágazó kitermelés folyik. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Német­ország gyarmatosította. Ural­ma azonban nem volt tartós, a területet az első világhá­ború idején, az erősebb im­perialista hatalom, Nagy­Britannia hódította el. Pon­tosabban, mint volt német gyarmat, a Népszövetség mandátumterülete lett, a brit domínium, Dél-Afrika kezelésében. Így lett a má­sodik világháborút követően ENSZ-gyámsági terület, vál­tozatlanul dél-afrikai fenn­hatósággal. A fajüldöző kor­mány azonban saját terüle­teként kezelte, s a lakosság túlnyomó többségét hátrá nyosan érintő, ún. apartheid törvényeket Délnyugat-Afri­kára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világmé­retű diplomáciai akciók kez­dődtek az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, s ennek a szolidaritásnak kedvező hátszelével a SWAPO is ki bontakoztathatta politikai és fegyveres felszabadítási küz­delmét Az ENSZ Namíbia, bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afri­kához, namíbiai főmegbí­zottat nevezett ki. Cselekvő támogatást kapott a namí­biai nép az Afrikai Egység szervezettől, az ej nem kö­telezettek mozgalmától (leg­utóbb a colombói csúcsérte­kezlet hozott határozatot er­re vonatkozólag). A szocia­lista közösség országai ter_ délnyugat-afrikaiak, a SWA­PO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia, Dél-Afrika, s minden olyan ország né­peinek harcát, akik a kolo­Angola és Mozambik felsza- nializmus és imperializmus badulása — Namíbia valódi ellen bontottak zászlót. Eredményes munkát végzett a leszerelési bizottság munkacsoportja • Genf (MTI) leges szövegének elkészítésé­re kapott megbízatást. A hó­Genfben szerdán délután napok óta folyó tanácskozá­nem hivatalos tanácskozás- sok eredményeként a kos­sal folytatta tevékenységét ferencia munkaszerve lénye­a lszerelési bizottság munka- ges előrehaladást ért el a csoportja, amelynek a kör- tervezetnek végleges formá­nyezeti hadviselés eltiltásé- ba való öntésében és ai szól szóló szovjet—amerikai szerdai ülésen is eredmé­közös konvenciótervezet vég- nyes munkát végzett. Lemondott a francia kormány Giscard D'Estaing Raymond Barrét nevezte ki miniszterelnökké • Párizs (MTI) Jacques Chirac francia mi­niszterelnök szerdán délelőtt benyújtotta kormánya le­mondását Giscard d'Estaing köztársasági elnöknek. Az államfő a kormány lemon­dását elfogadta. Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök szerdán délután a pártonkívüli Ray­mond Barré eddigi külkeres­kedelmi minisztert nevezte ki miniszterelnökké. Jean Francois-Poncet, a köztársasági elnöki hivatal főtitkára a kormány lemon­dásáról szóló rövid bejelen­tésében elmondotta, hogy Giscard d'Estaing megkö­szönte a kormánynak az el­múlt két esztendőben kifej­tett „reformtevékenységét" és azt az „odaadást", amely­lyel a miniszterelnök és a kormány tagjai szolgálták „Franciaország feltétlenül szükséges megújulását". A köztársasági elnök a kormány munkáját megkö­szönve tehát a saját reform­elképzeléseihez való hozzá­járulást emelte ki pozitív elemként. Közismert, hogy az államfő és Chirac minisz­terelnök éppen a reformok szükségességét Illetően val­lott eltérő nézeteket. BÁTYAI JENŐ: Lapok a szegedi tudomány­és technikatörténetből 162. Hollós József a Szabad Líceumot tudományos viták termékeny fórumává alakította. E század elején Svájcban tett utazása után a gümőkor leküzdésével foglalkozott. A pározsi orvostudo­mányi akadémia is elismerte ilyen irányú te­vékenységét, és az 1911-ben megjelent munká­ját ezer frankos pályadíjjal jutalmazta. A Ra­dikális Párt megalakulása után, ennek szege­di elnökévé választották. 1918-ban megalakítot­ta a Szegedi Nemzeti Tanácsot. Később átlé­pett a Szociáldemokrata Pártba, és a két párt egyesülésekor a Kommunisták Magyarországi Pártja programját támogatta. A Tanácsköztár­saság ideje alatt a népbetegségek elleni küz­delem orvosi terveit dolgozta ki. Szeged francia megszállásakor a fővárosba ment, majd az el­lenforradalom várható bosszúja elől Bécsbe emigrált. Ezután több-kevesebb időt töltött Németországban, Csehszlovákiában és Romániá­ban. majd 1924-ben az USA-ba vándorolt ki. Orvosi munkája mellett, aktív közéleti lég­kört alakított ki maga körül. Létre hívta a Kultúr Szövetséget, az Ady-társaságot és a Ma­gyar Munkás elnevezésű szervezeteket. Nagy jelentőségű munkája, a Két világháború között című könyve 1930-ban jelent meg. Ebben a mű­vében határozottan a Szovjetunió mellé állt. A felszabadulás után szeretett volna hazatérni, de ebben az 1947-ben bekövetkezett halála meg­akadályozta. Juhász Gyula még szegedi tartóz­kodása alatt verset írt hozzá. Az USÁ-ban halt meg. 71 éves korában. A fül-, orr- és gégebetegségek nagytudású or­vosa, dr. Erdélyi Jenő Térkén született. 1881. november 27-én. Egyetemi tanulmányalt a bu­dapesti tudományegyetemen végezte, és 1905­ben avatták orvosdoktorrá. 56 éven át dolgozott a szegedi Közkórházban. Egyetemi magántanári képesítését 1946-ban szerezte meg, majd 1963­ban címzetes egyetemi tanári címet kapott. Ku­tatási területe a fül-, orr- és gégebetegségek se­bészetére terjedt ki. és e területekről mintegy száz tudományos publikációt közölt. Dr. Korpássy Béla, a kiváló kórboncnok pro­fesszor Szegeden született. 1907. január 12-én. Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülő­városában végezte, és 1931-ben avatták orvos­doktorrá. Ezután az itteni kórbonctani intézet­ben volt gyakornok, majd tanársegéd. Az ung­vári állami kórház főorvosává ,1939-ben nevez­ték ki. Időközben a szegedi egyetemen megsze­rezte a magántanári minősítést a daganatok kórbonctana, kórszövettana és kísérleti kórtana tárgykörből. A felszabadulást követően a li­pótmezei és az angyalföldi elmegyógyintézetnek volt főorvosa. A szegedi egyetem Kórbonctani és Kórszövettani Intézetébe vezető professzor­nak 1951-ben nevezték ki. de már előzőleg. 1947-től rendkívüli tanári címet viselt itt. Szak­mai felkészültsége gyarapítására több hasznos tanulmányutat tett Ausztria, Franciaország, Anglia, az USA és Olaszország egyetemein. Több hazai és külföldi tudományos táráaságban, szer­vezetben viselt tagságot és vezető tisztséget. Tudományágában kiterjedt kutatásokat végzett, és eredményeiről több mint 150 szakpublikáció­ban számolt be hazai és külföldi folyóiratokban. A tudományok doktora fokozatot 1955-ben nyer­te el. Az orvostudományi egyetem vezetéséből is aktívan kivette részét, több alkalommal volt dékán, A neves Irodalomtörténész és nyelvész, Imre Sándor fia. Imre József szemészprofesszor Hódmezővásárhelyen született. 1851. december 18-án. Egyetemi tanulmányait Budapesten vé­gezte, és 1874-ben avatták orvosdoktorrá. A ko­rabeli szakkifejezéseket használva, sebész-, szü­lés- és szemészmesteri képesítést szerzett. Dip­lomájának megszerzése után a budapesti egye­tem szemészeti klinikáján maradt, ahonnan 1879-ben hazatért szülővárosába, és ott folyta­tott orvosi gyakorlatqt. Kezdeményezésére állí­tották fel 1884-ben a hódmezővásárhelyi kór­házban a szemészeti osztályt, amelynek vezető főorvosává 1887-ben nevezték ki. Tanszékveze­tő egyetemi tanárrá a kolozsvári egyetemre 1909-ben került, és ebben a funkciójában foly­tatta működését a szegedi egyetemen 1921-től kezdődően. Kutatási területe szemészeti és or­vosetikai kérdések tanulmányozására terjedt ki. Foglalkozott szaruhártya-átültetéssel, szemhéj­sebészettel, továbbá a hályog és a trachoma kérdésköreivel. Tudományos munkásságáról számos közleményt közölt, főleg hazai szakla­pokban. Több hazai és külföldi tudományos szervezetben viselt vezető tisztséget. Budapes­ten halt meg. 1933. szeptember 9-én, 82 éves korában. Dr. Szabó József egyetemi tanár Kolozsvárott született. 1882-ben. Egyetemi tanulmányait Ko­lozsvárott végezte, és doktorrá avatása után az egyetem Idegklinikáján Lechner professzor mellett volt tanársegéd. Magántanári képesítést az idegkórtan tárgyköréből 1910-ben szerzett. Az egyetem idekerülésével adjunktusi kineve­zést kapott, majd tanszékvezető egyetemi tanár­rá 1922-ben nevezték ki, és ezt a funkcióját töltötte be haláláig. Kutatási területe az elme­kórtan különböző részeire terjedt ki, de foglal­kozott az agy- és gerincvelői folyadékok külön­böző kémiai reakcióival. Nagy érdeklődéssel ku­tatta az alvással és az álommal kapcsolatos kér­déseket. Tudományos eredményeit rögzítő szá­mos közleményét hazai és külföldi folyóiratok­ban tette közzé. Szegeden halt meg. 1929-ben. íFolytatjuk4 , , t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom