Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Csütörtök, 1976. augusztus 26. 3 A Tisza is országút Valaha nyüzsgött az élet a Tiszán és partjain. Uszályok szállították a homokot, követ és kavicsot, tutajok úsztak a szegedi fűrésztelepek felé, emberek sürögtek a rakpartokon... S ez ma már a múlté, legföljebb emlékeinkben él. Pedig hát Szegedet az tette egykoron várossá, hogy vízi utak találkozásánál épült, ebből nőtt ki ipara, raktárai. Só-, gabona-, bőr-, fa- s ki tudná felsorolni, miféle szállítmányok érkeztek vízi úton Szegedre, hogy innán már szárazföldön folytassák útjukat az ország belseje felé. Hiszen akkoriban, a vasúthálózat kiépülte előtt, a vízi szállítás nem egyszerűen csak gazdaságos volt. hanem az volt az áruszállítás egyetlen biztonságos, gyors és célravezető módja. Kihalt vizek Érdekes írás fejtegeti a Közlekedési Közlöny augusztus 1-i számában a vízi áruszállítás gazdaságosságát. Érdemes idézni belőle két mondatot: „IVío egy-egy teherhajó, vagy uszályvonta megjelenése a Dunán szinte eseményszámba megy. Ezek is nagyobb részben idegen felségjel alatt haladnak." Mégínkább igaz mindez a Tiszára. legföljebb itt idegen hajók sem járnak. Szinte kihaltak a vizek, pedig hát a vízi szállítás ma is a szállítás leggazdaságosabb módja. Vajon akad-e általános iskolás gyermek, aki nem tudná nagyon is jól e tételt a földrajzórákon? Aligha, hiszen ezt mindenkinek jól agyába vésték. Miért üresek hát mégis folyóink, miért nem járnak rajtuk áruval megrakott hajók, uszályok? Hiszen a Duna szállítási kapacitásának tíz százalékát sem használjuk ki, nem is beszélve a Tiszáról, ahol még rosszabb a helyzet Vajon miért? Nem is kell messzire viszszamenni az okokat keresve. Hiszen húszegynéhány éve még tekintélyes volt a Tiszán is a forgalom, zajlott az élet a szegedi rakparton is. Az uszályokat pallók kötötték össze a rakparttal, rajtuk verítékező emberek tolták a kővel vagy homokkal megrakott talicskákat, vagy zsákkal vállukon billegtek a víz fölött. Aztán lassanként csend lett a rakpartokon, s a vízen is. Az ok: már nem volt ember, aki a talicskát tolta volna, vagy zsákkal a vállán görnyedt volna a part és az uszály között. A vasút viszont abban az időben kezdte igazán intenzíven gépesíteni a rakodást, akkoriban indult gyors fejlődésnek a közúti áruszállítás. Nem csoda hát, ha a szállítók elpártoltak a hajózástól, s lassanként kihaltak a vizek. Tervek Európának E folyamat ellenkezik az ésszerűséggel.. Hiszen Európában a háború után lendült föl igazában a folyami hajózás, áruszállítás, minden országban igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a folyók adta lehetőségeket, a Szovjetuniótól az NSZK-nát Franciaországig. Nálunk pedig az ellenkezője történt; ami volt, az is visszafejlődött. Pedig napjainkban grandiózus tervek készülnek Európa számára. Az Európai Gazdasági Bizottság keretében 1960-ban megalakították a Vízi utak fejlesztése nevű munkacsoportot, amelynek munkájában egyenlő arányban vettek részt a szocialista és a tőkés országok. Feladatuk az volt, hogy dolgozzanak ki koncepciót egy transzkontinentális víziútrendszerre. A szakértőcsoport munkatervébe három új, a meglevő víziút-rendszereket összekötő vízi út építésének leheSomogyi Károlyné feltétele A Tiszatáj Tsz kikötője — egyelőre kényszerpihenőben a bécsi hídkatasztrófa óta. A roncsok miatt nem érkezhettek és indulhattak Regensburg és Szeged között hajók tőségét vetette fel. A Duna— és épülő vízlépcsők teremtik Majna—Rajna csatornáét, meg a Tiszán. Szükség van amely összekapcsolná Nyu- kikötőkre. Építésük szerepel gat- és Közép-Európa vízi a Tisza menti városok távútjait; a Dnyepert, Pripjet, lati fejlesztési tervében. Hogy Búgot, Visztulát, Oderát, El- idegenkednek a vállalatok a bát és a Rajnát összekötő vízi szállítástól? Igen, mert csatornarendszer létrehozd- nincsenek kikötők, nincs sát; s a Duna és az Odera megoldva a gépesített rakoközötti összeköttetés megte- dás. Ezek a körülmények peremtését. S ezek csak a leg- dig nem kifejezetten alkalfontosabbak. Hiszen a ter- masak a kedvcsinálásra. Jó vek között szerepel például a példák ennek ellenére is Duna és az Adria közötti akadnak. A vízügyi igazgaösszeköttetés megteremtése a tóság saját munkáihoz a köSzáva völgyének felhaszná- vet Tokajból a vízen szállítlásával. Ha e tervek majdan ja, a szentesi TÖVÁLL pedig megvalósulnak, egy kicsit át- folyami kavicsot hozat vízen írják Európa gazdaságföld- építkezéseihez. S a tápéi Tirajzi térképét is. S a hitetlen szatáj Tsz kikötőjéből ReTamásoknak csak annyit: gensburgba indulnak a gramár épül a Duna—Majna— nulátummal megrakott haRajna csatorna, amelyet elő- jók. Vannak tehát példák, s reláthatóan 1980-ban adnak az Országos Piackutató Inát. S ez a Tiszának is új sze- tézet is hozzálátott egy felrepkört hozhat a nemzetközi méréshez az MHRT megbíáruszállításban, hiszen Zá- zásából: 24 Csongrád mehonytól vizi út nyílik a Bal- gyei vállalat és szövetkezet szállításait mérték fel, hogy vajon milyen lehetőségek lennének a vízi szállításra. Sajnos, példa kevés van, lehetőség viszont szerencsé, ., „. w . . , , re annál több. Hiszen hetenag távoli, ot-tíz-husz évvel te csak a DÉLÉP-nek 3-4 későbbi jovorol érdemes szol- irányvonat érkezik sóderral, m hanem mai lehetosege- építőanyaggal megrakva mkrol is Mert ha üt a Ti- Észak-Magyarországról, nem sza, vétek nem ^hasznaim a is szólva a rengeteg mütrábenne rejlő lehetosegeket S g áról kőről amel mind ezt nemcsak a vízii szállítás Tisza mentéről érkezikameolcsosaga diktálja, hanem az gyébe is, hogy a szárazföldi közlekedést tehermentesíteni kel- Rengeteg a lehetőségünk, s lene, hiszen gyakran csak az is biztató, hogy valami elnagy nehézségek árán képes kezdődött Megkezdődött a megbirkózni feladataival, piackutatással, felmérésekkel, Rengeteg áru van — kő, só- kísérletekkel. De a folytatás der, gabona, cukorrépa, mű- előfeltétele a megfelelő kitrágya, növényvédő szerekés kötök megépítése. Szükség főtűanyagok —, amiből sok van kikötőkre, hiszen: haszázezer tonnát szállítunk Jözni kell! Hajózni, mert ezCsongrád megyébe és a me- zel pénzt, energiahordozókat, gyéből. Vajon mire lenne munkáskezet, beruházásokat szükség, hogy amit lehet és takaríthatunk meg az orérdemes, végre vízen szállít- szágnak, s nem utolsósorban suk? tehermentesíthetnénk legzsúDr. Buzási Géza, a megyei í0"abb. kainkat,, vasútjainszállítási bizottság adminiszt- kat Hiszen a Tlsza 18 or" ti-tengerig. Hajózni kell! De hát nemcsak a viszonyratív titkára máris sorolja: állandóan hajózható folyóra. Ezt a lehetőséget a meglevő szágút, ha egy kissé el is feledkeztünk róla. Szávay István Életmentő asszony Jankó Frigyesné 36 éves, kitüntetést Jankó FrigyesnéRajka, Kossuth Lajos út 31. nek szerdán Győrött, a meszám alatti lakos 1976. jú- gyei tanács székházában lius 3-án, életének kockázta- Lombos Ferenc, a Győr-Soptásával kimentett egy ötéves ron megyei tanács elnöke adfuldokló kisfiút egy kavics- ta át. Meddig tart a létszámzárlat? A

z adminisztratív létszámzárlat átmenetei jellegű kényszerintézkedés. Nemcsak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szervezett, valamint az embert és időt pazarló vállalatokat, intézményeket. Az íróasztalok melletti létszámnövekedést korlátozza, illetve csökkenti. Nagyok még a műhelyekben is a belső munkaerő- és munkaidő-tartalékok. Akkor miért vált éppen az irodai létszámzárlat szükségessé? Természetes, hogy a dolgozók ott helyezkednek el, ahol számukra kedvezőbbek a munka- és kereseti feltételek. Megtehetik, mivel teljes körű a foglalkoztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fehér köpeny, az íróasztal stb. A" nagyon hátrányos munkakörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagiakkal ellensúlyozni. Különösen a fiataloknál figyelhetjük meg az anyagi ösztönzés korlátait. Fontos feladat tehát a munkakörülményekben meglevő lényeges különbségek kiegyenlítése. Egyebek közt a rutinjellegű irodai munka intenzitását is közelíteni lehet a normázott termelő tevékenységéhez, de a sajátosságokból és főleg a vélt presztízsből adódó különbségek azért óhatatlanul fennmaradnak. Meddig lesz hatályos, mikor fog megszűnni az adminisztratív létszámzárlat? Gyakori kérdés. A válasz szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé válik, ha az intézkedés eléri célját, ha az irodákban kényszerpályára kerül az ésszerű, takarékos és szervezett munka. Az időpontot persze nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egyszerre a kívánatos és elfogadható állapot. Akkor pedig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleggel, azonos időpontban mindenütt, hanem csak differenciált módon, az adminisztratív létszámmal való takarékoskodás színvonalától függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munka, a hatékony és szervezett adminisztráció elismerése lesz majd a létszámstop feloldása, a szabad létszámgazdálkodás. Vagyis a vállalatokon, az intézményeken a sor: adjanak garanciákat, bizonyítsák, hogy megérdemlik a bizalmat. Ne általában a létszámzárlat feloldását szorgalmazzák, hanem a hatékony foglalkoztatás helyi feltételeinek megteremtését. Az egyedi elbírálás és a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a zárlatot ne ott oldják fel majd legelőször, ahol leghangosabban protestálnak ellene, vagy ahol esetleg a legnagyobb létszám-megtakarítást érték el, hanem ott, ahol intézményesítették a jó munkát, ahol a lehető legésszerűbben szervezték meg az adminisztrációt. Minderről nyíltan szükséges szólni, mivel a válallátok, a tanácsok, az intézmények többsége máról holnapra él, és csupán a létszámzárlat nyomán keletkező réseket igyekszik eltömni. Akkor is, amikor az átfogó tevékenységből kiragadva, gépesítik például a manuális könyvelési, bérelszámolási munkákat. A termelést, a gazdálkodást, a fejlesztést kísérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elemzése és újraépítése, a funkciók, a célok, a rendezőelvek megfogalmazása hozhat csak érdemi eredményt. Ennek az átfogó tevékenységnek szerves része a gépesítés, a szakemberképzés, a személyzeti munka. Nélkülözhetetlen a rendszerszemlélet, a vezetési, a szervezési, valamint a helyi ismeret, illetve a gyakorlatiasság. A döntések előkészítésének különösen hasznos segítője lehet az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása. A hasonló adottságú, a rokonprofilú vállalatok összehasonlításakor derül fény ugyanis arra, hogy milyen létszámtöbbletet igényel például, ha sok az ügyintézéstől mentesített vezető és titkárnő, vagy ha a gyáregység, az üzem vezetőjét nem hozzáértő, intézkedni, dönteni képes helyettes, hanem referáló, levelező, az ügyeket gyártó és halmozó adminisztrátorok, előadók segítik. A tapasztalatcserék nemcsak a szervezők, a vezetők, hanem az ügyintézők számára is meggyőzően bizonyíthatják, hogy lehet másként és lehet jobban végezni ugyanezt a célt szolgáló munkát. S most a létszámstop miatt még attól sem kell tartani, hogy a valóban meggyőző erejű tapasztalatcsere kilépéssel, munkahely-változtatással zárul. S

a szakszerű, gyors, érdemi ügyvitel és adminisztráció nélkülözhetetlenül szükséges, a létszámzárlat csupán a vadhajtások, az ésszerűtlen, szervezetlen megoldások, a munkaerő-pazarlás ellen irányul. Ezért a létszám-lemorzsolódás kivédése, átvészelése sem lehet célravezető, ha hosszú távon nem alapozzák meg a hatékony irodai munkát, a korszerű ügyvitelt, a gyors ügyintézést és informálást. Szükséges, hogy a kényszerhelyzet előidézte rögtönzéseket, az ösztönösséget a tudatosság, az előrelátás váltsa fel. Nem a napi munkában — ott óhatatlanul sok a mechanikus és rutinelem —, hanem az adminisztráció egész rendszerének, keretének, szervezetének kialakításában. A létszámzárlatot követően tovább növekedtek az irodai munka szervezettségében, hatásfokában levő különbségek, attól függően, hogy hol, hogyan reagáltak íz intézkedésre. Az adminisztratív létszámzárlat feloldásában már csak azért sem engedhető az „egyenlősdi". Az élenjáró vállalatoknál és intézményeknél célszerű már 1977-től megszüntetni a zárlatot, bizonyítva, hogy vannak példamutató eredmények, jelezve, hogy a kényszerhelyzet kulcsa a helyi vezetők kezében van. Felelősség a lakosság jobb ellátásáért A Délmagyarország augusztus 25-i, szerdai számában megjelent az „Olcsó is, sok is, de alig kerül a boltokba" című cikk, amelyben Bátyi Zoltán, a Szegedi Konzervgyár üzemgazdasági osztályának vezetője nyilatkozik arról, hogy miért akadozik az ellátás zöldségfélékből és gyümölcsökből. A Cikkünk visszhangja lően. A boltok által rendélt árut, főleg paradicsotelnket, mint amelyek nem hajlandók átvenni az árut a konzervgyártól. Erről szó sincs. A Szegedi Konzervgyárnak csak ennyire, hat üzlet ellátására futotta ere-' jéből. Tegyük hozzá: a konzervgyár elsődleges feladata a termelés, annak érdekémot és paprikát szállított is. ben, hogy majd a téli időszakban ne legyen hiány az általa gyártott termékekből. Mindannyian felelősséget érzünk az ellátás javításáért gyümölcsökből és zöldségfélékből. Ügy érzem, eddig is megtett vállalatunk mindent és a jövőben is eleget akar tenni kötelezettsége telbánya gödrében levő 8 méter mély vízből. A kisfiú — Káli Róbert Rajka, Dózsa György út 44. szám alatti lakos — több gyermekkel együtt tiltott helyen fürdött. A közelben tartózkodó bátor, életmentő asszony ruhástól vetette magát a vízbe, s a gyermeket a parton elsősegélyben részesítette. Az Életmentő Emlékérem Környezetvédelem A TIT biológiai választmánya, valamint a Borsod megyei szervezete rendezésében Miskolcon tartott 19. országos biológusnapok háromnapos tanácskozása szerdán befejeződött. A megközelítőleg 180 résztvevő a környezetvédelem kérdéseit vitatta meg. A szóban forgó cikkben cikkre a következőket jegy- azonban téves az a megállazem meg: pítás, hogy naponta csak A gyümölcs- és zöldség- 4—5 mázsa áru került a ellátás javítása érdekében az boltokba. A valóság az, hogy idén, július végén megálla- a megállapodás óta a Szepodást kötöttünk a Szegedi gedi Konzervgyár több mint Konzervgyárral, hogy hat két vagyon árut szállított a üzletünk részére szállítson kijelölt hat üzletbe. paradicsomot, cecei paprikát A Szegedi Konzervgyár jesítésének. Gyümölcsből és uborkát. A megállapodás nem képes több üzlet részére jobb ellátást kívánunk bizszellemében ezt becsülettel szállítani a szóban forgó tosítani azzal is, hogy kedteljesítette is a gyár a fo- árukból, ezért ezek a termé- vezményes áron hozzuk for. gyasztók igényének megfele- kek csak a kijelölt hat bolt- galomba a görögdinnyét, az ban kaphatók. Ez akkor is őszibarackot, és hangsúlyo. így van, ha a konzervgyár zom, alacsony, elfogadható illetékes osztályvezetője úgy áron. Ezzel a lakosság ré nyilatkozott, hogy „adnám a legszebb portékámat, de nem viszik". Ezt érthetjük úgy is, hogy ezekből az árukból alig rendel a kereskedelem. Az ilyen kijelentések félreérthetőek, megzavarják a vásárlókat. Olyan színben tüntetik fel üdeszére mintegy 220 ezer fo. rint megtakarítást biztosítunk. Az esztendő hátralevő részében tovább folytatjuk árpolitikánkat a lakosság jobb ellátása érdekében. Dr. Kuti Árpád, a Szegedi Élelmiszer, kiskereskedelmi Vállalat iüiTizpatnia