Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

Fejlődgetünk Gácsi Mihály: Lóth menekülése Szodomából Környezetünk és magunk védelme Környezetvédelem. Nincs nap. hogy valahol nyomtatásban ne olvasnánk, ne hallanánk róla. Korunk hőse, a Szemetelő Ember — egyéni és társadalmi, sőt világértelemben is — gondoskodik a téma egyre szaporodó variációiról. Védelemre szorul élő környezetünk; légterünk, vizeink, zöldövezetünk, fáink és madaraink, de védelemre szorulunk mi magunk is a magunk teremtette környezet ártalmaival szemben. Zaj, por, a szennyezett vizek, a megbontott ökológiai egyensúlyból származó káros hatások életünket, egészségünket, utódainkat fenyegetik. A kör itt bezárul. A probléma sokgyökerü, szerteágazó. Van ahol csak a pénz segítene — sok pénz —, van ahol a hozzáértés, a jóakarat is elegendő lenne. És Szegeden? Ax ősember a sarokba vágta a kőkalapácsot, utána vágott két maroikkövet és elkáromkodta magát: „Nekem ebből elég volt! Elég volt a kardfogú tigrisből, a nyirkos barlangokból, a sáros vadászösvényekből, és a többi! Városokat akarok építeni, betonból meg aszfaltból, Tarjánban szövetkezeti lakásokat, olyanokat, melyeknek falát nem fogja a szög!" — Aszfaltot a népnek! — kiáltották az őserdő ösvényein felvonuló ősemberek és megindult a mozgalom. Rövidesen elkészítették! Tarján építési tervét, és negyvenötezer év múlva a városi tanácsnál egyhangúan el is fogadták azt. Kövi M. Bernát régiségkereskedő évek óta sikeresen utánozza a neolitkori kőkalapácsokaL Eddig negy holland, két nyugatnémet és hat olasz szaktársának adott el belőlük. Az olasznak kővésőt is, köcsavarhúzóval. A begyűlt összegből Tátraszentpocakoson kibérelt egy barlangot — az Ultramodern Életet Éljünk Szövetség közvetítésével — és két boldog hetet töltött természetes körülmények között. A Virág cukrászdában hónapokig mesélte élményeit arról, milyen érzés, ha hallja az ember, hogy csepeg a cseppkő, és nem hallja a kamionokat az ablaka alatt A Szövetség fánalvóversenyt is hirdetett, melyet csepp híján hősünk nyert meg. Négy napig aludt egy korhadt faágon, de a versenybíróság diszkvalifikálta, miután meggyőződött róla, hogy otthon olyan modern bútora van, melyen előnytelen előnyt szerezhetett sporttársaival szemben. 2. Honfoglaló Magyar leugrott harci lováról, belerúgott az utána kötött szekérbe, majd belelőtt hét nyilat: „En ebben a Kárpátmedencében tovább szekérrel nem megyek. Bedöglik a lovam. Az utak hepe-hupásak, sárosak, roeszak. Itt még ezer év múlva sem lehet utánfutóval járni!" Kivett a nyereg alól egy darab puhított húst, megreggelizett, ivott rá egy kupa lótejet, frissítőnek, és elindult Szvatopluk ellen. Magyar Melinda régész a Törjék le a Városiak a Kukoricát Tsz földjén, honfoglaláskori leletet talált. Egy kocsit, a belelőtt hét nyíllal, melyről megállapította, hogy legalábbis törzsfőnök tulajdonát képezhette. A leletröL írt egy tudományos cikket a Régen is Éltek Emberek című fotyóíratban, egyet a Látjátok Feleim-be; a Tudjátok Ti, hogy mi mindennel Traktálnak Társaság rendezésében hét folytatásból álló előadást tartott róla. Majd megírta az említett téesz történetét a téesz-elnök rövid, de részletes életrajzával és fényképével a Honfoglalástól napjainkig címmel. A kapott tiszteletdijak fejében — eladta még édesapja használaton kívüli stráíkocsiját is — vásárolt magának egy utánfutót a gépkocsijához, és országjáró • körutazásra ment wadhempingezéssel. Körotny^élményeiről vetített képes előadást tartott a Minden Szombaton Táncestéiy Művelődési Központban, s a kapott tiszteletdíjból visszavásárolta a stráfkocsit, mert ő, tudományos munkája mellett, szüleit is támogatja. 3. A harmincas évek elején apám részt vett az építőmunkások sztrájkjában. Később így mesélte el, hogy okuljak belőle: „Felháborító volt, fiam, hogy a tőkepénzesek, a vállalkozók fölözték le mindennek a hasznát. Dőzsöltek a jólétben, míg nekünk, tudod, fiam, hogy mi jutott? A marha gyomrát ettük, fiam, azt, amit már a szemétre szántak'. Pacalpörköltet csinált belőle szegény anyád. Agyonvöri»hagymázta, hogy ne érződjék a szaga, agyonpaprikázta, hogy valami íze is legyen. Ismered az öreg Beraneket? Vele szoktunk telesben megvenni a piacon egy fél marhagyomrot szombatonként. Hazavittük, anyád átmosta ötször kútvízben, kétszer ecetes vízben, csak úgy lehetett megenni." Ifjú Beranek Vince a Vendégátrázó Vállalat dolgozója kidolgozta a hamisított marhap>acal készítésének technológiáját Az eljárás lényege: hogyan lehet vesepecsemenyböl marhapiacait készíteni? Felettesei, figyelembe véve, hogy hazánk kemény valutát nyer a hamisítatlan marhapiacai nyugati exportjából, és ugyanakkor a hazai fogyasztók száját is be kell valamivel tömni, magas jutalomban részesítette. A kapott jutalmon ifjabb Beranek Vince házinyúltenyészetet létesített, minek jövedelméből karácsony előtt két hízót vágott, és vásárolt egy személygépkocsit, melyen olaszországi túrát tervez a nyáron. Erős elhatározása, hogy addig nem jön haza Olaszországból, míg meg nem győződik róla: az olaszod; tényleg macskát adnak-e házinyúl helyett a vendéglőkben? Ez esetben áttér a macskatenyésztésre. Tegnap találkoztam jó komámmal, régi kenyeres piajtásommal, Falusi Janival. Még az ötvenes években jött fel vidékről a városba. „Nekem elegem van a falusi életből, komám — mondta akkor. — Tudod, mi .megy ott? Reggeltől estig túrja az ember a földet Kaszál, kapál, kötözi a szőlőt a paszulyt Aszalódik a napion, fázik az ószi nyirkosságban. Élet ez, komám?" Falusi Jani most büszkén mutatta vízhólyagos tenyerét: „No, mi ez, komám? Ugye nem tudod? Vettem egy kis hobbikertet Olyan kis szikes, semmi terület Tudod, az embernek kell egy kis kikapcsolódás. A természet lágy ölén, komám, ott aztán az ember visszanyeri a munkakedvét! Egy kis ka palás, kaszálás az árok piartján hajnali harmatban. Van par sor futóbabunk, althoz karó kell, felkötözi az ember, s észre sem veszi, elmegy a vasárnap. És az a jó levegő, komám! A nyári meleg! Az őszi hűvösség! Vegyél egy hobbikerbetr* "RIRTM JÓZSEF A környezetvédelem és urbanisztika tudományos szinten megfogalmazott kérdéseivel a SZAB — Szegedi Akadémiai Bizottság — egyik legfiatalabb, 1974-ben alakult szakbizottsága foglalkozik, öt munkabizottsága a közlekedésfejlesztés, urbanisztika, élelmiszergazdaság, városklíma és városbiológia valamint a vízminőség-védelem aktuálisan megoldásra váró feladataiból meriti tennivalóit. A szakbizottság elnöke dr. Horváth Imre professzor, a József Attila Tudományegyelem növénytani tanszékének vezetője. Miben látja a szakbizottság fő feladatát? — Az akadémiai bizottságok közül, úgy hiszem, miénk a legkonkrétabb feladatkör. Amit nap-nap után mindannyian, akik ebben a városban élünk, mint környezeti ártalmat, vagy mint fenyegető veszélyt a saját bőrünkön is tapasztalunk, arra a bizottság különböző szakemberei a tudomány segítségével keresik a megoldás, a javítás lehetőségeit. Működési területünk a fölmerülő igények és a végrehajtás között helyezkedik el. ezért az tenne a kívánatos, ha az operatív szerv már a tervelökészítés szakaszában igényelné a munkánkat, mondjuk egy új park kialakítása, vagy egy forgalomátszervezés esetében. Így azonban a közvélemény sokszor olyasmit kér számon tőlünk, amiről mi is csak késve szereztünk tudomást. Éppen ezért igyekszünk résztvenni, bekapcsolódni minden olyan intézmény munkájába, ahol hasonló természetű kérdések fölvetődhetnek. Egyébként a magunk munkájának hatékonyabbá válását a fokozott társadalmi igénytől és felelősségérzettől várom. Ezért a legkülönfélébb módokon próbáljuk fölhívni munkánkra a figyelmet: ankétokkal, kiállításokkal, pályadolgozatok meghirdetésével. Be kell csempésznünk a környezetvédelem szükségességének fölismerését a közgondolkodásba! — Térjünk vissza a konkrét feladathoz. Hadd említsek nésányat, amelyek megoldása biztosan a város egész lakossagának közérzetét kellemesen érintené: például a városi parkok, fasorok, fák védelme, vagy ha kivágásuk elkerülhetetlen, megnyugtató pótlásuk, a hangyák, lók elleni hatásos védekezés, a csótányok, csatornalakó rágcsá«em kívánatos madár fajtáktól való szabadulás lehetőségei. Foglalkozik-e valaki ezekkel a . témákkal? — A fölsorolt feladatok mindegyike szerepel a városklíma és városbiológiai munkabizottság 1976-os munkatervében. Emeljünk ki talán egyet közülük, s forduljunk válaszért a megfelelő szakemberhez. Bár Bálié László a rovarok természetes ökológiai rendszereivel foglalkozik, talán mégis ő tud a legtöbbet arról, hogy a népszerű néven svábbogárnak becézett csótány miért szaporodott el az utóbbi időben, már-már aggasztó méretekben, különösen az új lakóépületekben. — A csótánynak egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy szinanthróp, azaz emberkedvelő. Szereti a kiegyenlített klímájú helyeket, hosszú ideig megvan táplálék nélkül olyannyira, hogy szükség esetén kannibalizmus is előfordul köztük: az öregek a fiatalokat, a hímek a nőstényeket falják föl. Tehetik: hiszen rendkívül szaporák. Hogy miért éppen a házgyári házakban? Mert ott minden kedvező létfeltétel rendelkezésre áll, s mert irtásukat nagyon nehezíti, hogy a lakások egymástól nem szeparálhatók el, s így szabadon- vándorolnak a vezetékek mentén s találnak zavartalan búvóhelyet a különböző üregekben. Hogy ezek után mit tanácsolhatunk az érintetteknek? Fokozott takarítást, ne hagyjanak fedetlenül élelmiszert, hulladékot lehetőleg ne tároljanak, s ha kontaktmérges irtáshoz folyamodnak — ez látszik a leghatásosabbnak — úgy azt lehetőleg az egész házban egyszerre végeztessék el. — A környezetvédelmi munka felelőssége — s mint láttuk, munkaterülete — sokkal nagyobb annál, minthogy egyrészt esetleges problémafölvetéssel, másrészt mindenfajta operatív beavatkozás lehetősége nélkül eredményt lehetne várni tőle. Ebből a fölismerésből született az elmúlt év decemberében a városi tanacs mellett működő — tizennyolc tagból álló — környezetvédelmi bizottság, amely szerencsésen egyesíti a közvetlen igeny-felvételt, a szakértelmet és a hatósági beleszólási jogot. Elnöke: Pragai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese. Tőle kérdeztük, mi várható az új bizottságtól? — Feladatunk a MTESZ és SZAB környezetvédelmi munkájának összefogása, koordinálása, s a hozzánk befutott igények megfelelő tudományos fórumhoz való továbbítása lenne. Fiatal szervezet lévén, eredményekről még nemigen lehet beszélni, legfeljebb tervekről, lehetőségekről. Fő témáink: a levegő és vízszennyeződés. Mindkét téma rendkívül komplex, s tegyük mindjárt hozzá — pénzigényes feladat, anyagi eszközök fölött pedig ez a bizottság nem rendelkezik. A városi levegő szennyezettségéért nem csupán a forgalomban egyre nagyobb számban részt vevő gépjárművek égéstermékei, de a korszerűtlen fűtésű épületek füstje és korma is felelős. Korszerűbb fűtésre áttérni — akárcsak az egyetemi klinikák esetében is — sokmilliós költségvetési tétel. A városi forgalom szerkezetének megváltoztatása is sokéves és többmilliós program. Jelenleg ott tartunk, hogy a KPM tervezési szinten foglalkozik a trolibuszokkal lebonyolítandó tömegközlekedés bevezetésével, Budapest után Szegeden és Pécsett — 1980 után. Egyébként egy csuklós busz és egy troli ára közel azonos, utóbbinál csak a felsővezeték kiépítése a pluszköltség, viszont ez a közlekedési eszköz egyesíti magában a villamos és az autóbusz előnyeit, azok hátrányai nélkül. Ami a vízszennyeződést illeti, az óbecsei duzzasztómű megépítésével lényegesen lelassul a Tisza folyása, s így elodázhatatlanná válik a szennyvíztisztító berendezés megépítése, amelyre ebben az ötéves tervben 150 millió forint áll rendelkezésre. — A fönt elsorolt gondok és tervek elsősorban városfejlesztési jellegűek, s valóban hatalmas összegek szükségesek megoldásukhoz. Szeged lépésváltó korszakát éli. Indokolt igényei sokszor nagyobbak, mint a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek, az itt lakók és most ideköltözők pedig nem mindig vannak tisztában a városlakók közösségi érdekeivel. Ugyancsak környezetvédelmi• probléma, hogy állandóan nő az egyéni és vállalati szemetelök száma. Van-e mód ennek útját állni? — Az egyik megoldás várostakaritás lenne — ennek határt szab a személyi és anyagi eszkőzök korlátozottsága. Ki megy manapság utcaseprőnek? A gépesítés viszont sok pénzbe kerül, ugyanez akadályozza a naponkénti szemétszállítást. Maradna a szemetelók büntetése. Egy-egy építőanyagot szállító teherautó sokszor egy egész városrészt képes elpiszkítani. Ha az útfelügyeleti csoport bizonyítani tudja a tettes kilétét, az igazgatási osztálynak módja van büntetni. De minden tútrakott teherautó mellé nem lehet őrt állítani... A megoldás lehetősegét két dologban látom: a közgondolkodás megváltoztatásában es a környezetvédelmi célokra szolgáló anyagi alap megteremtésében. * Hogyan illeszkedik a társadalmi munkamegosztásba a környezetvédelem? Ügy ér/.em, ahhoz, hogy ebben a kérdésben megnyugtató választ, lehessen adni, a gazdasági élet szabályozóinak is változniok kellene. Ez pedig — legalábbis részben —megint csak a közgondolkodástól függ. KULKA ESZTEK |