Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

4 Vasárnap,' 1976. Június <>." MáBidenbŐI baza' papír Belvíz Szegeden (3.) ügy lesz Czidjulc a hivatalt, erre mindennap rááll a szárul. ** Szidjuk, mert néha késedelmes, néha elutasító. Köz­ben pedig mennyi fölösleges terhet-nyűgöt rakunk rá ma­gunk is. Hiszen mi sem könnyebb, mint levelet írni. Ki sem, kcíll mozdulni a házból, egy forintért elviszi a posta — és meg lehet mozgatni egész hivatalokat, ha indokolt, i?a' nem. A levél befut, kap egy számot, ráírják az elő­adó nevét és megkezdi elegáns aktaéletét. Éttől kezdve okmány, sorsa szigorú szabályok szerint alakul. Tartal­mát ki kéli vizsgálni, a választ meg kell fogalmazni, be kell mutatni a hivatal vagy az osztály vezetőjének, s pos­tára kell adni. Ha magasabb hivatal küldte meg kivizs­gálásra, oda is értesítést kötelező adni, s máris világos: Ira egyszer egy ügy valahol iktatószámot kap, valósággal osztódással szaporodnak a papírok. Nem illik azonban mindezért panaszkodni, végered­ményben fele jó. A sok papírmunka ugyan nem öröm, rle az eljárási mechanizmus garancia a komoly és fele­lősségteljes ügyintézésre. Inkább az a baj, hogy nálunk mindenhői ügy lesz. És évről évre szaporodnak az ügye­iák. Följegyeztem, hogy 1974-ben Szeged város tanácsa hatvanezer ügyirattal dolgozott", egy évvel később, tavaly pedig már hetvenhétezerrel! Meghatározó részüket meg­elégedésre intézte az apparátus, mert ehhez képest mtt jelent 1380 föllebbezés? Sőt, bizony egyre jobban megy a hivatali papírmunka, mert a nagyobb tételből már csak 1300 ügyfél kereste tovább az igazát. Tulajdonképpen senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy megfelelő komolysággal képviselje állampolgári ügyeit. De néhány kiragadott példával igenis illusztrálni szeretném: gyakran fölöslegesen terheljük a hivatalokat, s erőt vonunk el valóságos ügyektől, közérdekű feladatok­tól. Különösen akkor okozunk fölösleges energiakiadáso­kat, amikor nem az illetékes fórumhoz fordulunk, vagy ügyünk „túlbiztosítása" érdekében öt-hat helyre is el­küldjük valódi vagy vélt panaszunkat. Megtudta egy szegedi polgár, hógy háza rákerült a kisajátítandó épületek listájára. Természetesen izgalomba jött. Irta is rögvest a levelet, Budapestre, a lehetséges legmagasabb testület címére: neki ilyen és ilyen lakás kell cserébe! Mit tudtak ott kezdeni a kérésével? Csinál­tak egy aktát — s a levelet, választ visszavárva, elküld­ték Szegedre. Itt egy ember két napig vizsgálta, magya­rázta, írta a feleletet — azt, amit a panaszos megtudha­tott volna helyben: a bontás legfeljebb három év múlva lesz idős/erű, és természetesen be fogják tartani a kisa­játítási eljárás törvényes követelményeit. Ment a másik levél, a Központi Bizottsághoz: sze­rencsétlen, kiszolgáltatott asszony írta elkeseredve, hogy a férje részeges, üldözi, három gyerekkel szenved tőle, gyakran a park padján éjszakázik, mert férje nem engedi be, vagy kizavarja és nem kap lakást... A levél ismét visszakerül Szegedre, irat, ügy lesz belőle, vizsgálat kez­dődik. Aztán kiderül, hogy még csak igénylőlapja sincs szegéfty asszonynak a lakáshivatalban! Nagyon sok hasonló példa akad a hetvenhétezer ügy­ből. Kf 37 forintos vízdíj elengedése reményében levelez minisztériumokkal és népi ellenőrzéssel, ki pedig 120 fo­rint községfejlesztési hozzájárulás elengedését kérvényezi, 2500 forint nyugdíj mellett. S bár megnyugtató, hogy va­lamennyi ügy az emberiesség, a tisztesség és az igazság elvei szerint rendeződik el, szomorú, hogy méltatlan dol­gokban mennyi energiát elpazarolunk. Belegondolok a notórius panaszkodók gondolatvilágá­ba. Mit veszíthetek? — kérdik maguktól, bármilyen re­ménytelen ügyben. Mozogni kezdenek a dolgomban, fönt majd megtolják, meglendítik, lent megszeppennek és.,. Ha jogos is, amit panaszolok, így majd gyorsabban megy. Jót tesz, ha valamely magas hivatal, testület pecsétje van a kísérőlevélen, mindját súlyosabb a nyomaték. Járkálni, ügyintézővel feleselni? ö futkosson! Egyet, egy fontos alapelvet igen nehezen ért és ta­nul meg néhány állampolgárunk: azt, hogy mi hová tar­tozik, mit, hol intéznek. Mi mindig a „fejhez" akarunk menni minden ügyünkkel. Ha a pincér figyelmetlen, leg­alábbis a tanácselnöknél kezdjük kipakolni keserűségün­ket; ha a helypénzt vastagon szabták a piacon, a népi ellenőrzés központját akarjuk mozgósítani. Mikor a sajt két dekával kevesebb, írunk a televíziónak, s gyerekünk napközis elhelyezése érdekében a Központi Bizottság­nak... Mert följebb kell menni! És ez természetesen igaz is. Följebb... De az ügy súlya és természete szerint. Sen­ki sem gondolhatja komolyan, hogy magas hatóságok, ve­zető test ölelek lennének illetékesek apró helyi dolgokban, panaszokban, kérésekben. Ügyfélszolgálati irodát, tanács­kozási központokat szerveztek Szegeden, tanácstagok tu­catjai szorgoskodnak mindenféle ügyek elrendezésében, népfrontaktivisták, lakóbizottsági tagok, kerületi hivata­lok ... — fel sem lehet sorolni, kik s mik veszik hátukra a közösségekben születő gondokat-bajokat, s megelége­désre közre is működnek ezek megoldásában. Ez sem lenne elég? Legtöbbször csak felvilágosító, eligazító szó Kellene, s nem hivatal, akta. Hiszen azzal nem megy előbbre a dolgunk, ha fölöslegesen a papírvonatok amúgy­is hosszú szerelvényéhez kötjük. 1 ö dolog az, hogy bárhová írunk, komolyan vesznek — bennünket. Biztosíték a felelős és megnyugtató vizsgálatra, intézkedésre, a törvényes eljárásra. Demonst­rációja ez az állampolgár megbecsülésének, a közélet de­mokratizmusának. Csakhogy ez egyúttal olyan jog és le­hetőség, mellyel csak indokkal szabad élni és nem ké­nyelmesMgból, nem fölöslegesen. Az ilyen magatartás úgysem hozhat jogtalan előnyt, kivételezést — de igenis hátráltat más komoly és jogos ügyeket. Ne csináljunk hát mindenből aktát, járjuk inkább a természetes, bevált utat Mindent intézzünk a maga helyén, a maga idejében. SZ. SIMON ISTVÁN 1 A Papíripari Vállalat az | ötödik ötéves terv végéig az alappapírgyártást 31 száza­lékkal, a papírfeldolgozó­ipari termelést pedig 38 szá­zalékkal növeli. Ezzel a ko­rábbinál nagyobb részt vál­lal a hazai ipar a lakosság ellátásából, de a növekvő igények kielégítésére még változatlanul importra szo­rul az ország. Az új fejlesztési tervek megvalósításához mintegy 6 milliárd forint áll az orszá­gos vállalat rendelkezésére. KISZ-esek Kiskörén A kiskörei vízlépcső és ön­tözőrendszereinek építése, a víz hasznosítása és a tározó tó környéki táj üdülési, ide­genforgalmi központtá fej­lesztése felett vállalt KISZ­védnökség országos operatív bizottsága védnökségi napok­ra hívta meg az érdekelt fia­talokat Szolnokra, a vízügyi székházba. Szombaton a résztvevők megvitatták a mezőgazdasá­gi öntözés eredményeit, fej­lesztésének célkitűzéseit, a beruházási és műszaki fej­lesztés lehetőségeit, s a KISZ IX, kongresszusának határo­zatai alapján megfogalmaz­ták a védnökségi munka ten­nivalóit. Leszögezték, hogy a védnökség hatékony fejlesz­tésével biztosítani kell a Tisza völgyébe tervezett több ezer hektáros öntözésfej­lesztést, segíteni kell a kis­körei tározó tó környékén kialakuló üdülőkörzet előké­szítését, fásítását. Az első üdülőterület Tisza­füred körzetében az ifjúságé lesz, ezért fontos, hogy mi­nél több KISZ-szervezet kap­csolódjék be a kijelölt har­minc hektáros magas part előkészítésébe, fásításába. A megoldás születése Immár születőben van a megoldás, készülnek a ter­vek a belvízmentesítésre. A belvízhelyzet rendezése Sze­gednek szolidan számolva is vagy 80—90 millió forintjá­ba kerül, s ezt nemigen le­het csak úgy leakasztani a szögről. Szeged az ország egyik legmélyebben fekvő része, a fél Alföldről ide gyűlik össze a víz, nagyon magas a talajvízszint, amelynek csökkentése sem­miképpen sem egyszerű. Át­fogó tervekre, elképzelések­re van szükség. A vízügyi igazgatóság is terveket készít területének belvízrendezésére. Ezáltal Szeged majd kevesebb vizet kap a távolabbi környékek­ről. Külön készül a megye és Szeged számára a tanul­mányterv, az egységes bel­vízrendezésre. Ennek meg­valósításához talán külön központi segítséget is kap a megye és a város. A tanács­nál természetesen addig sem ülnek ölhetett kézzel, ha­nem a rendelkezésre álló, meglehetősen kevés pénzből, igyekeznek a lehető legtöb­bet kihozni, hogy a legin­kább veszélyeztetett városré­szeken segítsenek. Algyőn például, ahol a Temető utca környékén volt a legsúlyosabb a helyzet, új árok készült, most a sport­pálya környéke kerül sorra. Még az idén felújítják a környező árokrendszert, de a végleges megoldáshoz a Mátyáshalmi főcsatornát is rendbe kell hoznia az ATI­VIZIG-nek, s egy új áteme­lőt ém'tenie. Ez jövőre ké­szi'n el. Akkor Algyőn már csak a Dráva utcai rész ma­rad hátra, ahol szintén át­emelőt kellene építeni, mivel a belviz&k befogadójául csak a Tisza kínálkozik. Tápé is gondokkal küszkö­dik. Itt előrelépés volt az is, hogy a tavaszi nagytakarítás során a vízművek kitisztítot­ta az átereszeket, árkokat a József Attila, a Rákóczi, a Építik az átemelő helyét sor Kiss Ernő, a Partizán és a Petőfi utcák, valamint a Mó­ra tér környékén. Az űj­osztástól nem messze vezet a Bancfaháti csatorna, ame­lyet tavaly újítottak fel, 890 ezer forintért: ez fogadja majd be elsősorban a terü­let belvizeit. Az új-osztás belvízmentesítéséhez szük­séges geodéziai felmérést a tanács megrendelte a terve­ző szövetkezettől, s ha elké­szül a terv, megkísérelnek kivitelezéséhez pénzt bizto­sítani. Petőfitelep mélyen fekvő részein — a Cserfa, a Vezér és a Magas utca környékén — is dolgoznak: a költségve­tési üzem hozza rendbe az árkokat. A befogadóul szol­gáló Gerle sori csatorna föl­újításához szükséges tervek is készülnek, s a fölújítást még az idén elvégzik, mint­egy 900 ezer forintért. Ki­tisztították az árkokat az Algyői út mentén is, ahol kellemetlen helyzet alakult ki. mivel a buszmegállók­építésekor elzárták a víz út­ját. A Continuin után Jön az Ovidon? Kell-e bizonyítani, a ter­hességmegszakításokkal kap­csolatos intézkedések óta megnőtt keletje a fogamzás­gátlóknak. A különböző el­járások közül elsősorban két módszer használatos: a hor­monális fogamzásgátlás (In­fecundin, Bisecurin, Conti­nuin tabletékkal) és a mé­hen belüli eszközök (hur­kok). Az sem titok, hogy ál­talában beváltak, bár az or­vosok esetenként tapasztal­ják pácienseiken a hátrá­nyaikat is. A hormonális fo­gamzásgátlók szedésekor mellékhatások jelentkezhet­nek, vérzési rendellenesség (gyakrabb vérzés, vagy a tabletták huzamosabb szedé­se következtében megszűn­het a menstruáció), fejfájás, hányinger és hányás, sőt rit­kán ugyan, de komolyabb szövődmények léphetnek fel. Szövődményekkel számolni lehet a hurkok használata­kor is, gyulladásos eredetű rendellenes vérzéssel, a belső nemi szervek gyulladásával — ráadásul az orvosi gyakor­lat kimutatja, előfordulhat a terhesség, jóllehet éppen an­nak megelőzésére szolgálna a hurok. A kétfajta módszer alkal­mazásakor lehetséges szövőd­mények csökkentésére tesz­nek fokozott erőfeszítéseket a szakemberek. Mindenek­•előtt úgy, hogy kis dózisú, úgynevezett mini pill készít­ményeket kísérleteznek ki, honiak forgalomba. Ilyen tö­rekvés eredménye volt a Continuin, melynek haszná­lata számtalan előnnyel jár, alkalmazása mégis a terve­zettnél és bekalkuláltnál több terhességet (sőt méhen kívüli terhességet) eredmé­nyezett. A Kőbányai Gyógy­szerárugyár két esztendeje bízta meg a Szegedi Orvos­tudományi Egyetem szülésze­ti és nőgyógyászati kliniká­ját, hogy végezze el egy kis dózisú, két komponensből összeállított készítményének klinikai és gyógyszerhatásta­ni vizsgálatát. A Magyar Nőorvosok Lapjának legfris­sebb számában ennek az új készítménynek, az Ovidon­nak tulajdonságairól számol be az a mynkacsoport (dr. Farkas Márton docens, dr. Falkay György és dr. Szi­gethy András tanársegédek) mely dr. Sas Mihály igazga­tó-professzor irányításival folytatta a kísérletet. Az Ovidont azoknak a fo­gamzóképes nőknek adták, akik korábban különböző időkben már szedtek tablet­tákat és mellékhatásokra pa­naszkodtak. Huszonegy na­pon át egy-egy tablettát kap­tak, vagyis ugyanúgy szed­ték, mint például az Infecun­dint. Több mint kétszáz nö próbálta ki, 18—45 év közöt­-tiek, akik megelőzően termé­szetesen a szokásos vizsgála­tokon estek át. A klinikusok a legkorszerűbb laboratóriu­mi módszerekkel mutatták ki a tabletta ártalmatlanságát, s az eredmény: o Norgestrel tartalmú Ovidonnal két esz­tendő során egyetlen terhes­ség sem következett be. Rá­adásul, ahol a kezelés előtt szabálytalan volt a két menstruáció közötti ciklus időtartama, ott az Ovidon hatására szabályossá, 28 na­possá rendeződött. Normális, 4—5 napos maradt a havi vérzés, amelynek mennyisége sem csökkent, illetve a piru­lák szedése után nem pa­naszkodtak vérzéshiányra. Megszűntek az úgynevezett szubjektív mellékhatások kö­zül a fájdalmas vérzések, ai gyomorbél-panaszos tünetek,' a szédülés, a fejfájás, és ter­mészetessé vált a nők sze­xuális magatartása. A szak­irodalom egyértelmű megál­lapítása szerint a Norgestrel nem rontja o későbbi terhes­ség esélyét. A laboratóriumi és klinikai vizsgálatok ered­ményeit úgy összegezte a munkacsoport, hogy az Ovi­don a peteérést gátolja meg, szedése következtében nem alakul ki sárgatest; a legma­gasabb szinten hat, ám a mi­nimális dózis miatt a huza­mosabb szedése sem okozi károsodást, olyan „visszafor­díthatatlan változásokat", mint a meddőség. A kísérletek tehát igazol­ták az Ovidont. A kérdés most már: mikor kerülnek napi forgalomba, a gyógy­szertárakba? 1 N.L Ságváritclcpen, a Palánkai sarkán Baktóban is több utcában rendbe szedték az árkokat, s most is dolgoznak felújítá­sukon. A városrész belvizeit a Bika-tóba vezetik, onnan a Baktói csatornába. A tel­jes rendszer 1977-ben • lesz készen. Béketelepen az idén csak a legfontosabb árkokat tudják rendbe szedni. A végleges megoldáshoz befo­gadóról is gondoskodni kell: le kelj süllyeszteni a Sintér­tó vízszintjét. Sokfelé dolgoznak ma is a városban. Dorozsmán pél­dául, a vasútállomás "kör­nyékén 175 ezer forintot költöttek az árkok kitisztí­tására, s terv készül a Bu­dapesti út mentén levő vas­utasházak területének ren­dezésére is. Ságváritelepen, a Palánkai sor menti kis tó — egy feltöltött .nagyobb víz, afféle szúnyogtelep ma­radványa — nem- képes, na­gyobb .esÖk.- ic^j^n,. foefpgadni a belvizekét, s a"' mély Terü­letnek nincs lefolyása. A rendező-pályaudvar és a Kandó Kálmán utca közötti tározó tótól a Hattyastelep menti csatornáig 1974—75­ben 2 kilométeres fedett csatorna épült, s az idén a Palánkai sortól ehhez a rendszerhez biztosítanak összeköttetést. A terveket társadalmi munkában az ATIVIZIG-nél készítették, a vízművek pedig építi az át­emelők helyét. Készülnek a tervek Újszegedre, a Szőregi út és az iparos kiskertek környékének belvízmentesí­tésére is. Születőben van tehát a megoldás. A munka több évet igénybe vesz majd, an­nál is inkább, mivel jó né­hány ellentmondással is számot kell vetni. Például azzal, hogy mindenki azt szeretné, ha magasnyomású vizet kapna az utcája, s azt bevezethetné saját házába is. Természetes és jogos kí­vánság, s egyre több házba vezetik be a vizet. Csak­hogy a város területének nagy része nincsen csator­názva, egy-egy háztartás pedig — ha bent van a ház­ban a víz — több száz liter vizet használ fel naponta. Csatornázás híján csak szik­kasztással lehet megszaba­dulni a szennyvíztől, ez pe­dig jelentősen növeli az amúgy is magas talajvízszin­tet. Egy ilyen laposan elte­rülő várost, pedig, mint Sze­ged, legföljebb milliárdokból lehetne mindenhol csator­názni. Születik tehát a megoldás, de még bőven van min tör­ni a fejüket a szakembered­nek, s alighanem még pa­naszra is lesz ok jó ideig, ha az időjárás nem zökken vissza rendes, megszokott kerekvágásába. Szávay István '

Next

/
Oldalképek
Tartalom