Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Szombat, 1976. május i." Alföldi Mivel korántsem vagyok biz­tos béftne, hogy a rendre külor­szágokba utazgató honfitársaim csodás tájait korábban ítiár mind bejárták, Megmondom kertelés nélkül: szeretnék kedvet cSihelfti egy Szegedhez nerh túl messzire eső kisváros fölkereséséhez. Szó sincs róla, ezúttal hem a hángxi­ldtos Gyuláról van szó, hanem a HOzzá hasonló lélekszámú, báj­jal éS kedvességgél szintért bó­ven megáldott Szarvasról, annak iS főképpen nagyhírű faparadi­cSöfnáról, ami Inkább arborétum névén ismeretes. így tavaszidőn, a Megűnt téli szürkeség, csöhd, fagy és kopár mozdulatlanság Utárt — merem állítani — különb felüdülést nyújt, mint a gyakran emlege­tett schönbrunni kastélypark szoborcsoportjaival, márványfigü­ráivál, dfSzkútjaival fegyiitt. A bécsi idegertforgalrtii nevezetes­ség ugyáttiS inkább franciásan nyirt bokraival, sarkosra rtyesett sövényeivel íogja meg az álmél­kodásra hajlámos látogatót, ez a öii nágyalföldi ékességünk pedig páratlanul gazdag flórájával, dú­sán zöld pázsitjával, gyöngyvi­rág-, ibolya-, jácint- és tulipárt­ilíátáVál igazán maradandó él­ményben részésít Mintha az isteh éSzbe kapván, megszánta voMa ézt. a Mbicta­nyás, Végeláthatatlan püSzta vi­dék riépét és hirtelen egy darab­ka őázist pottyantoit voina le kárpótlásul! Egy pillanat és kész a varázs­lat A népszerű „kilátó" padjá­ról végignézek a több száz mé­ter hosszú tüneményes tisztásén, s máris látom a cilinderét ló­báló világfi Anyegint amiftt a karjára bágyadtan támaszkodó bolond-szerelmes Tatjánának séta közben fölényésért prédikál: „Sej­tésem itt áligha téved: / Kínt hozná ránk a házasélet / Szerel­mem Bárhogy égrié ma, / SZökás kijózanítana ..Arii há ákarom, korszerűbb képét kapok, a műit sZázadi helyett a mái miénket: „Ölelkező ézér ág, gally: / mennyi összefont leánykar! / Mennyi vágy emelte karját: / az egét á fényt akarták". Áldassanak e nagyszerű mese­forrás térémtői, és á hű gondo­zók. Emlegessék sokadik sarja­dékainak is azoknak a nevét akik az egzotikus szépségű szo­morú jegenyefenyőt a pampás lombú ezüsthársat, a teitvirágú feíhai gyöngyvésszőt, a perzsiai varázsfát, a Tiszántúlon nehézen nevelhető kaliforniai mamutfe­nyőt, a türkesztáni gyöngycsér­jét és a többi Í6Ö0 félé fát ide télepítették-szoktatták. Tüdőm, a Niagara vízeséshez nagyobb seregek zarándokolnák, lehetséges, hogy i Magas Tátra erdeiben több turista tölti Éza­badidejét mint amennyien a szarvasi arborétumot fölkeresik. Dé a számok Itt te rohamosán növekvő érdeklődésről Vallanak: 1947-ben még csak 500-an jöt­tek ide gyönyörködni és pihénrti, tíz évvel később már hússzor többén, a irtúlt éSztétldőbért pe­dig már 70 ézer látogatót szám­láltak. Igén, mert aki egyszer Vé­gigjárja e páratlanul szép es hangulatos ligetét, az többédrná­gával tér újból vissza. Mert van Szarvasnak egy óriási előnyé: hamarább és olcsóbban és pl­hehtetőbbeh érhető el, Mirtt pél­dátíl Grenoble, vagy Eisenach. Parkol máris annyi autó a be­iárat környékért, hogy Megszá­molni is bajos lénné hirtelen, azonban köHHyeft megjósolható: mihelyt téliesen kin vilik az idő, még intenzívebb lesz az ideárám­lás. Hadd hangsúiyozzátn: gondo­san telepített kertbe érkezik a kiránduló, nem valamiféle bo­zótba. Ez utóbbi azért sem le­hetséges. mert áz arborétum ha­zánk legszárazabb pofttján fek­szik, ahol legkeményebb a tél és legforróbb á nyár, ahol a már­ciustól széptembérig lehulló csa­padék éppen csak hajazza a 30(1 milüméfért. A Holt—Körös és » mezőtúri út áltál Ölelt 94 hek­tárnyi térületért óiyaft gazdag nö­vényvilág tárul a Szemünk elé, amely á fában szegény Alföldön rendkívüli élménynek SZámft. A tágas tisztásokon gyérekek buk­fenceznek, a sétányokon andalgó fiataiök mmantikázhak, a pado­kon nehézkés nagyszülők élvezik á pazar illától, a napsugarakat, vagy az árnyékót Vajon miért vagyok. így oda ezért a darábká zöldért? Hisz' nem először láttam, S bevallom, rtegfórdültám már Senyűgozóbb . környezetben te határainkon túl. Csakhogy Szarva* a miénk. Itt .Várt tőlünk égy BájítéSnyira, s aki igazán szereti a természetet és tudja értékelni az érrtbéti al­kotást, elgyönyörködhet béttfié néhánv örahosszat. Látszik, a te­lepítő' ; gyek ezett a kertet úgy kialakítani, hogy szirtekben és formákban is változatos légyen. Ezt mindenekelőtt a park főteh­geirébert elhelyezett fáfekai es térhatásokkal Sikerült megolda­nia. Egy-egy igen értékes és ritka fápéldárty minduntalan megállás­ra kényszeríti az embert: el keli olvasni a földbe sZürt kis táb­lákon a névekét, s jólesik eltű­nődni azört, hogy a légszebb Osz­löpostuja-csopórtot ázért nevéz­ték-é él „Apostoloknak" mért 19 darabból áll? Áztárt a japán díszeséresznyék telt tózSászin vi­rágai láttán eszürtkbé jüt. hogy a napkeleti országban talán e pazár Szépség miatt szokták meg­ünnepelni a cseresznyefa-Virág­zást. Az „olasz úton" sétálva ár­ra gondolunk, hogy az itáliai hangulatot itt — karcsú fcipru­sok hítán — oszlopos tujákkal helyettesítették. A korai virágzá­sü magnóliák Olyan feltűnőek, hogy akaratlanul is a szégedi Emlékezés Szerb Antalra Széchényi térré kívánjuk őket áz Ott díszlők szomszédságába. Röviden arról, hogy mikor ke­letkezett ez a csoda. Öolza Pál, aí alapító, száztíz éve született, S a családi birtokon már fiatal korábáh hozzákezdett á fásítás­hoz. A világ különböző tájairól hözatta Szarvasra á magvakat és a Csemetéket és rengeteg fárad­sággal Igyekezett Őket meghonosí­tani. Sok fa elpusztult, de ame­lyek megmaradtak, azok ma te legszebb példányai az arborétum­nak. A tulajdonos megnyugtató­an kívánt kertjéről gondoskod­ni) ezért halála előtt, 194fi-ban fölajánlotta ázt áz államnak. S valóban, így vált léhétővé, hogy a többi magyar főúri kert kö­zül is kiemelkedő Bolza-park rohamosan tovább fejlődjék, éa most már minden dolgozó em­ber otthón érezhesse magát Ben­ne. r. N. T Bú ke István Tavaszdal Hóvirágok, ti vízbe fűtő szájából villanó fögak, összezáródtbk görcsben — a kín elsikoltatlan marad, B földön Isten vállain leomló Södfonylng a zápot, s holnap rtém porzószál: fullánk mered, reám mindet! Virágból Eszelős ajkain: fehér hab reszket majd a meggyfalombon, fegyveren esillant fény a szó, engem vakít meg, ha kimondom. Hóvirágok, akik a tájban esontfénnyel villogtok köröttem, összezárt fogsorotokat feltépee én — sikoly a testem. Hetvenöt esztendeje, 1901. má­jus 1-én született Budapesten Szerb Antal irodalomtörténész, esszéista. Középiskolái és egye­temi tanulmányait Budapesten, majd Grazban Végezte, magyar— német-angol szakos tanár lett, 1925-ben rövid idéig-réndezö a Belvárosi Színházban, utána ta­nárként működött, 1929—38-batt ösztöndíjasként, <-gy évet töltött Londonban, 1933-ban az akkor alakult Magyar Irodalomtudomá­nyi Társaság elnöké, 1937-ben a szegedi egyetem magántanára. A háború aiatt többször kortilt munkatáborba, a nyilasok elhur­colták, s az éhségtói teljesen el­csigázott írót 1945. január 27-ért Balfon puskatussal ütötték agy ott önmagáról így if: .....éti « azok közi tartozottl, dmkkit élő­re mozog a Vitág. rtiiá tt renyhe nyárspolgári töiheg éWdtnd". A polgárt humanizmus álláspontjá­ról fordul szembe a sekélyes konzervatív irodölöfttszfetftléieítéi. írói magatartásábah a tudóS éS művész törekvésé! egyesülték, a tudományt » széniritdalofb. a te­gényt az esszé félé közelítette. Irodalomtörténetírásában huma­nista és haladó voltj a fasizmus kultúraellenes Szándékaival szem­ben a magyar és az európai Iro­dalom egységét hirdette. 1920—1930 között alkotott mű­ve szellemtörténeti elvek és a bontakozó egyéniség láthatatlan küzdelmének eredménye. írói pályája 1921-ben a Nyugatban vérsekkel és novellákká! Ifidül. Írói álnéVe Sz. Kristóf. Hatalmas mövéltsége és Széles körű érdek­lődése következtében első tanul­mányai az ifbdálöm külöftfélé tfe­lületeit Ölélték fel. LegsrivéséB­Bén a 19. Század első felérték magyar irodalmával •. foglalkozott, (Kölcsey, Bérzseftyl^ Vöí-ösmárly). Nágy fllblógiai félkészültség, elértiző készség jellemzi tanulmá­nyait Az egyéniségének mégfele­lő műfajt azonban bem a filoló­giában, haném a művészi esszé­ben találta meg. Magyar irodalomtörténet (I—H., 1994.) eítnü müfíkája, áMély áz Srdélyi Helikon pályázatának nyertese lett, és A Világirodai&m története (I—III., 1941) című mű­ve eredeti, új felfogásban köze­ledik az Irodalomhoz, jelentős eréhyel: á klasszikusok életbe keitése, a világirodalmi összefüg­gések megvilágítása. A kitűnő jellemzések és BnOüi esztétikai megfigyelések melléit Szérb Mű­ve azonban felhasználta a szel­lemtörténeti módszert te. Magyar irodalomtörténetének inyagát, bár szándékában társadalomtör­téneti szempontból, eredményé­ben mégis fiktív módon rendezte, világirodalom történetében pedig szerepet kaptak Sperigier morfo­lógiájának tételéi is! Ennek elle­fiére köhwei elevenebb, moder­nebb szemlélet iráhyábah, a ma­radi, provinciális pozitivizmus el­left vaiő tiltakozásban jöttek lét­té. Haladó tett volt a fasizmus kujt.oraéllenességével szemben • s ma ts hasznos olvasmányok. SZámos cikke és esszéje jelent ftieg, mélyeket posztumusz köte­téi, á títih.tfötdtök n könyvtárban (Í94Ő.1, llletvé A varázsló eltöH pálcáját (1948. és 1981.) gyűjtöt­ték ősszé. íi-ól magatartása á turjós én művész törekvéseit égyeSilette: taháros komolyság és aikotői képzelet működtek össze munká­jában, előadásmódját olvasmá­nyossá, áttitiidjét kőrttiVéddé ala­kította; játékosság és szellemes­ség, humor és irónia alakították stnusát. Az általa is hangoztatott „heofrivolrtmus" azonban való­jában érzékeny alkatának védel­mét Szolgálta, Mélyén Írástudót felelősség élt és -hatott.. A Pond­rapoft légenda (1934.) ctmfl műve á kalandregényt és a Icuttúffcifí­tóriát ötvözte össze és felvázolja az fi-ó portréját is. Hásonlő Igé­nyekkel született Vtas és hold­világ (1937.) Című regénye. Főhő­se sorsában saját nemzedékének Ütkeresését ábrázolja. írói törek­vései utolsó könyvében (A ki­rályné ttpdfcíáttert, 1943) sajátos Műfajra találtak, melyben te~ gényszefű eléMék és az Ismeret­közlés esszéista egyesítése Való­sult Meg. Fáftyar hUMörtat írt novelláit Madelon, az. eb (1947) és a Sze­relem a palackban (1Ö63) CÍMŰ kötete foglalta egybe. Éx címfl szatirikus Színnifivát először 1985­bén a MádáCh Szlftháí Mutatta be. ,t A fásizMus erősödésével neki te egyre több üldözésben volt része, menedéket és tiltakozást egyedül az Irodalomban taíéit Ilyen kö­rülmények között állította össze Szás veri (1944) cíMÜ humanisM Szellemű antológiáját. Jelentős műfordító munkát la Végzett, angolból, franciából és olaszból föí-dítótt, többek közt A. Francé, E. Knight, S. Maugham és Huizinga művelt tolmácsolta mágyarul. Művei kö­zül több. jélént meg Idegen hyél­vén. írónkról való megemlékezésün­ket egyik hősének szavaival zár­juk: „elétbén keli Piáradni. Élni, mint patkányok a romok között. De mégis élni. És ha az ember él, még mindig történhetik valami™ DR. FÜR ISTVÁN Sf U : WmBVm, lIHi -HHMinn ZMwSImXs. llgBffif ^^^^mí * W mgm' t Y' flHHE ÉHHa 1i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom