Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

7 Vasárnap, 1976. május 9. Többek között: Szeged története Kutatási témák a SZAB szakbizottságában Irodalom, történelem, nyelvtudományok, régészet, néprajz — ezekben a témakörökben folytat nagy jelentőségű tudományos munkát a Szegedi Akadémiai Bizottság I. számú társadalomtudományi szakbizottsága. (A II. számú, mint erről lapunkban már beszámoltunk, a jogászok, közgazdászok, szociológusok, filozófusok kutatómunkáját fogja össze.) A bizottság elnöke Szádeczky Kardos Samu professzor, a JATE klasszika-filológiai tanszékének vezetője, őt kérdeztük a szakbizottság tevékenyeégi köréről, lehetőségeiről, az itt folyó kutatások támogatásának formáiról. — Elöljáróban — nem panaszképpen, csupán ténymegállapításként — le kell szögezni, hogy jelenlegi pénzügyi keretünk nagyon csekély. Az a pénzösszeg amelyet egy-egy kutatási téma támogatására fordíthatunk, majdnem csak jelképes. A támogatás így fóként erkölcsi: az akadémiának, mint patronálónak eszmei súlya van. Munkánk jelentőségét az is növeli, hogy egy majdan létesítendő dél-alföldi kutató központ bázisát képezhetjük eddigi munkánkkal. — Az 1976-ban támogatandó kisebb tudományos munkák szerzői és témái a következőképpen oszlanak meg: Róna-Tas András egyetemi tanár: A török etimológiai szótár gépi feldolgozása, H. Tóth Imre tudományos főmunkatárs: A magyarországi keletiszláv nyelvemlékek felkutatása és katalogizálása, Ferenczi Imre docens: A magyar népi epikum a Kárpát-medencében, Bükky László tanársegéd: Kutatások a modern magyar irodalom metafora és metonimia használatához, Olajos Terézia tudományos munkatárs: Kutatások atheophyloktosi világtörténelem értelmezéséhez „index vocabulorum" készítésével. Ezenkívül vannak a szakbizottság irányítása mellett kitűzött pályatételek, az ezekre beérkező munkákat — amennyiben a kívánt mértéket megütik — díjazzuk. Mutatóban néhány téma: Krími tatár oklevelek. A bizánci mezőgazdasági kézikönyv, a „Geooonika" tanulmányozása. Adatgyűjtés Csongrád megye hitvilágának feltárására: babonák, apokrif imák stb. Kassák Lajos alkotói, írói magatartása, ideológiai fejlődése 1914—15-ben. Kutatások a hagyományos paraszti gazdálkodás tárgykörében. Kutatások a „Miracula Sanctl Demetrii" első könyvéhez. — Mi történik a beérkező pályázatokkal? Van mód sorsuk további egyengetésére? — Ha a publikálásra gondol, erre saját hatáskörben lehetőségünk nincs. De hogy egy dolgozat „sajtóérett" legyen, ehhez a munka irányítói, elbírálói hathatós támogatást tudnak nyújtani. S a dolgozat általában előbbutóbb meg is jelenik valahol. — Eddig két tevékenységi körről esett szó, mi tartozik még a szakbizottság működési területének hatósugarába? — A harmadik és talán leglátványosabb föladat szemmeltartani az öt munkabizottság legkiemelkedőbb jelentőségűnek ígérkező munkáit. A pedagógiaifilozófiai munkabizottság Ágoston György professzor vezetésével 1976-ra nagy jelentőségű, reprezentatív tennivalót kapott: a pedagógiai kutatás témaköre hatodik főirányaként bekerült az országos távlati tudományos kutatási terv fővonalába. (Négy természettudományi téma mellé második társadalomtudományi témaként.) Szegeden folynak tehát a köznevelési, közoktatási reform előmunkálatai, például gyermekpszichológiai kísérletek, bizonyos tantervek előzetes munkálatai stb. — A szegedi őstörténeti munkaközösség — magunk között röviden SZÖM-nek emlegetjük — Róna-Tas András vezetésével az elmúlt -évben készítette el a Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba című országos egyetemi jegyzet első füzetét — ez jelenleg már sajtó alatt van. Az idei föladat a második füzet elkészítése. amelyben a mutatókon az utólagos kiegészítéseken kívül a különböző időszámításokról és írásmódokról is készül egy-egy fejezet. Ezzel kapcsolatban két terv is van: az egyik a máris érdeklődő külföldi olvasók számára való át, illetve földolgozás (orosz és angol), a másik terv távlati: egyetemi tankönyv készül belőle. A nagyközönség részéről a legnagyobb érdeklődésre talán az a munka tarthat számot, amelyet Kristó Gyula docens vezetésével a történelemtudományi munkabizottság végez. Kiemelt téma a Szeged története című öt kötetre tervezett munka (a köztudatban Szeged-monográfiaként szerepel, de ez nem fedi pontosan a lényeget). A munka tényleges megindítása erre az évre esik: az első kötet szerzői gyűlése április 22-én már lezajlott. Minden kötetnek más-más szerkesztője van. Itt természetszerűleg elsősorban a szegedi kutatók szerepelnek majd, bár néhány specifikus témába nem szegedieket is be vonnak. 1980-ra kell készen lennie a lektorált kéziratnak, az előtanulmány jellegű publikációkra a város biztosította az anyagi fedezetet. Itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy az egyetemen 1972 óta folyik minisztériumi támogatással helytörténeti kutatómunka. Az öt kötet kronológiai sorrendet követ: egy-egy korszak minden aspektusát tárgyalja, az első például a török korszak kezdetétől a hódoltság végéig terjed. — A muzeológiai munkabizottságot Trogmayer Ottó kandidátus irányítja. Fő feladatuk a már említett várostörténetben való részvétel. Legutóbbi — ma már befejezett — munkájuk a pusztaszeri ásatások és a nemzeti park kialakítása volt. — Végül a nyelv- és irodalomtörténeti munkabizottság Deme László professzor vezetése alatt évek óta parádés tennivalójának tekinti a magyar nyelv hete eseményeinek előkészítését, az ebben való részvételt, elsősorban a városban ég a megyében. Emellett aktívan részt vesznek az MTA reneszánsz- és barokk-kori irodalomkutató bizottságának munkájában. Ez a bizottság évente vándorgyűléseket tart. A munkával kapcsolatban előadások hangzanak el, előzetes kötetek készülnek, ezt a tevékenységet Keserű Bálint tanszékvezető docens irányítja. — Az eddig elmondottakból kitűnik, a szakbizottság keze „messzire ér", országos témákon is dolgoznak munkabizottságai. De vajon a szűkebb pátriában folyó kutatásokban képes-e a szervezeten kívül létrejövő munkák koordinálására? — Sajnos nem. Ez lenne a kívánatos — a megyében, de legalább Szegeden történő minden, a mi témáinkat érintő kutatást nyilvántartásba venni — de erre nincs mód, nem vállalkozhatunk rá. Erőnket, energiánkat és nem utolsósorban időnket, amit saját főállásunk mellett megtakarítani képesek vagyunk, igyekszünk a kiemelt témák sikerre vitelére fordítani, ezeket patronálni, támogatni. KULKA ESZTER Bátyi Zoltán Esti ének Még nem tudom, hogy mennyit érsz nekem, csuk azt láttam, hogy megbotlott a föld, mikor öt nyűgös perc visongott ajkam és arcod között. Még nem tudom, hogy lesz-e minden kérdésemre válasz, hogy a múltat örökre temetve tisztán érted kiáltsak. Elbújtam a téllel, de mindenki látott; kért. gúnyolt, s koncot lökött elém. Hogy fonjak tavaszból s ajkadból virágot, hogy áldjon békével a csöndes esti fény? Mikor nevettem ott, hol könnybe bágyadt a legbüszkébb s konokabb mosoly; mikor részegen dúdoltam a szennyhez imámat, s a gondolat rám mocskosan hajolt. Veszett ordítás volt, s tombolt a láb. magát kínozva hörgött a csönd: de most, hogy öledbe ejt a vágy, a néma is dallal köszönt. Az árvát megleli az anyja, a vak nevetve a Napba néz; a felhat dús harmat takarja, csak a magány oly nehéz. Még nem tudom, hogy mennyi szépet adhat a szemedből buggyanó nevetés, hogy arcom válladon meddig maradhat, • mikor dől holtan közénk a lét. Hogy mikor lesz sorsunk közöny és szánalom, minden szó üres és hideg; de arcod örök mosolyban áztatom, s a kérdést esókod fejti meg. PAPP GYÖRGY: TAVASZ f Diplomás házaspár A hirdetést átfutva tudatom mélyéről váratlanul felmerült Gáspár alakja, s újból eltöltött a rossz érzés, amit négy esztendeje az irodájában éreztem, annak következtében, hogy a szerelők mérnök kartársnak szólították. A titulust kegyes leereszkedéssel fogadta. Később, amikor kérdőre vontam, fülig vörösödve magyarázkodott: Nincs jelentősége, ez csak afféle formaság. Nem hagytam annyiban a dolgot, és barátságunkra hivatkozva kértem, mondja el őszintén, szaktechnikus létére, miért kívánja meg a „mérnök" megszólítást. Harapófogóval kellett belőle kihúzni minden szót. Nagy nehezen mégis kinyögte: „Ha diplomásnak hisznek, nagyobb a respektem". Gáspárral beszélgetve és az élet tényeivel szembenézve el kellett ismernem: a diploma a köztudatban eleve növeli az ember tekintélyét. Ám a tisztelet végül is nem az embernek szól, hanem a diplomának. Ettől valamiféle szolgalelkűség okán a köznapitól általában eltérőnek, minden tekintetben értékesebbnek hisszük magát a diplomást. Ami aztán azzal jár, hogy némelyik mérnök, orvos, közgazdász minden szempontból különbnek és többnek tartja magát, mint az átlagember. Ez az utóbbi típus abban a szent meggyőződésben és tévedésben él, hogy van a „tömeg" és van az „elit". Magasabbrendűségét főleg és szinte kizárólag külsőségekkel hangsúlyozza. Öltözködésében, viselkedésében, fellépésében, modorában kínosan ügyel a látszatra, arra például, hogy úri ember és semmi félreértés ne essék, valóban „úri ember". Ez a diplomás dobogtatja meg a kispolgár szívét, hiszen egy felületen éppen a kispolgári embereszményt reprezentálja azt, akire . határtalan csodálattal fel lehet nézni, mindegy, hogy a ruha kit takar. Környezetemben ismerőseim körében mindig ráismerek Z. Aranka megfelelőire, és látnom kell: az arisztokratikus gőg személyiségzavarokat okoz, mert a teljesértékúséget nagyképűen leegyszerűsíti egyetlen dologra, a „kutyabőrre". Mintha bizony a teljesértékűség ennyiből állna. Ennél sokkal több és a leegyszerűsítés a fejekben rendszerint világnézetünktől idegen képzeteket teremt, zavarja a lényeglátást, nemritkán politikai egyensúlyvesztést eredményez. Továbbá nehezen helyrehozható hibákat szül, s nemritkán egyéni meghasonlások, tragédiák előidézője. Z. Aranka mérnöknő egyik üzemben középirányítóként dolgozott, negyvenöten tartoztak hozzá, Negyvenöt ember, illetőleg szerinte negyvenöt név. Semmit nem tudott beosztottairól, fogalma sem volt arról: kiben milyen érték, érdeklődés, készség lakozik. Bognár bácsi, a segédmunkás apja lehetett volna, ám neki csak Bognár volt. „Bognár reggel felül a gépkocsira és elmegy rakodni". Kalmár, Ökrös, Hamrák... Z. Aranka a szaktárs, a kartárs, az elvtárs kifejezést beosztottaival szemben nem ismerte. Keresztülnézett a fizikai dolgozókon, bezzeg elvárta, sőt megkövetelte, hogy kellő tiszteletet kapjon tő-_ lük. Látszólag megkapta, annalS ellenére, hogy közönséges hangnemben trágárságokat vagdosott a munkások fejéhez, a szentül hitte: jól áll neki az aljabeszéd. Egyébként mint mérnök, kiválóan megállta a helyét, de emberként messze nem volt azon a magaslaton, ahol hitte magát, s ahonnét lenézte a világot. Hisztériás rohamot kapott, amikor leváltották, s helyére egy „szimpla" technikust tettek. Gyártotta a beadványokat, hivatkozott a diplomájára, amit talán legszívesebben nyakába akasztva hordott volna. Sokféle megnyilvánulása van a diplomagőznek. A végeredmény azonban mindig ugyanaz. A diplomagőz társadalomellenes, mert kizárólag a hozzája hasonlót ismeri el egyenrangúnak. A mi rendünk megbecsüli a tudást, nagyra értékeli a magasan kvalifikált értelmiségi munkát. De a diploma önmagában semmiféle kiváltságot nem jelent. Ettől egy ember rendelkezhet a környezeteben levőknél nagyobb átlagtudábsal, de nem biztos, hogy személyiségként is fölözi az átlagot. Az egyetem, a főiskola csupán lehetőség ahhoz, hogy kellő intelligenciával a jellem is erősödjék. A diplomások döntő többségére éppen az a jellemző, hogy kulturáltan illeszkednek környezetükhöz, értik és érzik helyüket, szerepüket a társadalomban, tisztelik, becsülik a munkásembert. M. János, a kiváló közgazdász ebből a nézőpontból tiszta emberséggel így fogalmazta meg saját világlátását: „Édesapám a felszabadulásig uradalmi cseléd volt. Jelenleg nyugdíjas téesztag. Én az ötvenes években egyetemi diplomát szereztem és öt esztendővel ezelőtt megvédtem doktori értekezésemet De nagyon jól tudom, hogy édesapám élet.ismeretben, bölcsességben, tapasztalati tudásban magasan fölöttem áll. öcsém traktoros. Ismerjük egymást, és róla meg nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy igen-igen okos ember. A szüleimet, a testvéreimet nézném le, ha nem tisztelném minden dolgozóban a valóságos értékeket". Érdemes megfigyelni, hogy legtöbbször éppen azok hivalkodnak a diplomával, akiknek „alig van". Ismertem az inszeminátort, aki állatorvosnak játszotta meg magát. Beszerezte az aranykeretes szemüveget, az egyéb kellékeket, felült a magas lóra, leereszkedő, vállveregető hangon • tárgyalt a gazdákkal, akik a régmúltból ereződő alázatból doktor úrnak titulálták. De hát ne feledkezzünk meg a hirdetésről. Űjból elolvastam, de már figyelmesebben és határozottan megéreztem: nem véletlen, hogy éppen Gáspárt juttatta eszembe. Ez a hirdetés azért adatott fel, mert egy házaspár kislánya mellé pótmamát keres. Nem akármilyen házaspár: diplomás házaspár. Mindent elképzelhetünk. Mindent, aminek ebben a hirdetésben helye volna. Lehetne ez a házaspár jóravaló, jól kereső, elfoglalt, emberbecsülő. betegeskedő, a pótmamakereséshez ezek a jelzők mindegyike elképzelhető, csak éppen a „diplomás" nagyképű és felesleges. SZEKULITY PÉTER