Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

58 Vasárnap, 1976. május 9. Szeged infrastruktúrája h£MEír reiSÖFOKŐ KÖZPONTOK INFRASTRUKTURÁLIS ELLÁTOTTSÁGÁNAK SORREND* VALTQZASA 11960-1973j Egészségügy . Oktatás . Ntpmtrtk Lakos . ' Közlekedés KresMekm 1X0 B73 19©, B73 1300 fISn 1360 tm 1960 1373 1960 <ÁQ73 tHSngrt GyQySt , P.Pfcs M*Mískok 0= Debrecen « " L ÁBRA M SPORT. BhVONALA^A FAKTOR ANALITIKUS MQÜEL LJ^ALAPJÁM ~ U973Í közepesen fejlett 1 ABRA Hazánkban az Infrastrukturális ellátottságban keletkező hiányok, valamint a termelő és a nem ter­melő szféra oldaléról felmerülő növekvő Igény népgazdaságunktól nagy erőfeszítéseket kíván. Az infrastrukturális fejlesztés Irá­nyénak és ütemének meghatáro­zásához igen fontos, hogy a Jelen­legi ellátottság mértékéről és an­nak területi differenciáltságáról képet alkossunk. Az ilyen vizsgá­latok leggyakoribb módszere az azonos jellegű területegységek re­latív fejlettségi rangsorának meg­állapítása. Ezért Szeged Infra­strukturális fejlődését és fejlett­ségét oly módon célszerű vizsgál­ni, hogy összehasonlítjuk Szeged helyét a kiemelt felsőfokú köz­pontok körében. Az ilyen jellegű elemzések számos újszerű infor­mációt adnak városunk lnfra­Btrukturális helyzetéről. Országos jelenség, hogy a fel­Szabadulást követő extenzív ipa­rosítás idején az Infrastrukturális fejlesztést bizonyos mértékben alárendeltük a termelő szféra tő­keszükségleteinek. Hosszú távon azonban az infrastruktúra fejlett­ségi szintjének a gazdaság egészé­től való lemaradás a fejlődés ha­tékonyságának fékezője lesz. Sze­iMe aed fejlődésének más városhoz viszonyított tempóvesztesége is elsősorban az infrastruktúra szín­vonalában a legszembetűnőbb. Ezért kerül napjainkban mindin­kább előtérbe a területi infra­strukturális bázis értékelése, tar­talékainak feltárása és az in­frastruktúra sokoldalú kölcsönha­tásainak vizsgálata. Vizsgálatunk során — a szak­emberek által elfogadott és leg­gyakrabban használt — naturális mutatórendszerre támaszkodtunk. A kiemelt felsőfokú központok infrastrukturális ellátottságát megvizsgáltuk két Időpontra (IBRO-ra és 1973-ra) mutatónként és Infrastrukturális ágazatonként, majd megkíséreltük megállapíta­ni Szeged helyét a hazai nagyvá­rosok körében. Vizsgálati mód­szerként — tekintettel a mutatók között fennálló sztochasztikus kapcsolatra — a faktoranalizist alkalmaztuk. A modell eredménye alapján azt kaptuk, hogy Szeged infrastruk­turális ellátottsága az egészség­ügy, az oktatás és a népművelés területén 1960-ban és 1973-ban is a legjobb volt az összehasonlí­tásban résztvevő városok között. / 1973 T. Szeged 2 PÁCA 3. GySr 4. Ilehrecen 5. Miskolc 32 23 19 18 13 1. Szeged 2. Pécs S. Debrecen 4. Gvör 5. Miskolc 31 23 20 19 14 Bár Szeged 1973-ban ls meg­őrizte első helyét, azonban mu­tatói — az öt város átlagától való eltérés százalékában — csökkenő tendenctájúak. Tehát a fejlődés dinamikája nálunk lassúbb volt, mint az összehasonlításban sze­ntse replő többi városban. Szeged a lakás- és kommuná­lis ellátottság, a közlekedés és a kereskedelem tekintetében ko­rántsem áll az élen. A vizsgált nyolc mutató alapján helyzete az alábbi módon alakult: 1973 1. Gyár 2. Pécs 3. Szpgod 4 Miskolc K- Dcbrcccn 34 91 21 20 14 1. Györ 2. Pécs 3. Mtskole 4. Szeged SL Debrecen 35 30 21 18 16 Míg 1960-ban — a kereskede­lem kivételével — a vonalas • Az Infrastruktúra olyan gaz­dasági feltételek (úthálózat. k«z­lrkedés, közművek, közoktatás atb.l gyűjtőneve, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a ter­melesi folyamatban, de közvetve befolyásolják a termelés fejlesz­tenének lehetőségeit. Infrastruktúra terén Szeged a harmadik helyen állt az egyesí­tett rangsorban, addig 1973-ra a negyedik helyre esett vissza, sőt még az utolsó helyezett Debre­centől is minimális különbség választja el. Természetes, hogy ez relatív romlás fejlődést takar, de a vizsgált városokkal összehason­lítva a fejlődés dinamikája azok átlagánál alacsonyabb. Meg kell jegyezni azonban, hogy a relatív romláshoz hozzájárult, hogy 1973­ban csatlakoztak Szegedhez a környező községek. Egyedül a gázzal való ellátott­ság aránya javult 1960—1973 kö­zött Szegeden. Igen kedvezőtle­nül alakult városunkban a víz­vezetékkel ellátott lakások ará­nya. Ennek romlása elsősorban a környező községek Szegedhez való csatolásával és a peremke­rületek nagy számú magánépít­kezéseivel magyarázható. Érezteti továbbá hatását a dinamikus ál­lami lakásépítés is, amely a víz­tároló kapacitás fejlesztését igé­nyelte, ami viszont a hálózatépí­tés fejlesztésének rovására ment. Ugyancsak utolsó helyen ál­lunk a vizsgált városok körében a csatornahálózatba bekaDcsolt lakások arányát tekintve. Ennek oka elsősorban az, hogy Szeged csatornahálózatának zöme a szá­zadfordulón létesült, s ma már elavult, korszerűtlen és túlter­helt. Ahhoz, hogy új területeket tudjunk a hálózatba kapcsolni, előbb új gerincvezetékeket kellett készíteni, ami szintén megmere­vítette a korábbi ellátottsági szín­vonalat. Az elmondottakon kí­vül kedvezőtlenül hat a külterü­leteken még ma ís nagy számban megtalálható nyíltszelvényű csa­torna. Tehát a lakásokhoz kapcsolódó egyéb létesítmények megvalósí­tása elmarad a lakásépítés által támasztott Igényektől. A többihez viszonyítva fejlet­lennek mondható Szeged közle­kedése ls. Városunk úthálózata rosszabb az országos átlagnál, igen magas a kiépítetlen utak aránya. A környező községek csatlakozásával tovább romlottá helyzet. Lassan a fejlődés leg­súlyosabb gátját a közlekedés el­maradottsága képezi. A város egészét jellemző kedvezőtlen út­viszonyok egyes kerületekben még súlyosabbak. A közlekedés­hálózat fejletlensége az egyéb infrastrukturális elemek haté­konyságát is rontja. Mind a fejlődés dinamikáját, mind pedig a fejlettség szintjét vizsgálva, városunk legelmara­dottabb területe a kereskedélem (1. ábra). Igen súlyos gond a ke­reskedelmi hálózat méretének kicsinysége és korszerűtlensége. Egyes területek ellátottsági szín­vonala különösen kirívó. A ke­reskedelmi hálózat nincs szink­ronban a lakásépítkezéssel. Vá­rosunk kereskedelmi hálózatának javítását fékezik a jelenleg ér­vényben levő közgazdasági sza­bályzók. Az elmúlt időszakban az építési területeken kívül egyálta­lán nem fejlesztették a kereske­delmi hálózatot. A peremterüle­teken zömmel korszerűetlen, rosz­szul ellátott magánházakban le­vő kereskedelmi egységek mű­ködnek. A szállodai ellátottságot Illető­en Szeged relatív helye a má­sodikról a negyedikre esett visz­sza. E romlás oka elsősorban a Hungária Szálló bezárása, mivel az épület tönkrement. A sportlétesítményekkel való ellátottság színvonalát kifejező naturális mutatók adják a leg­egységesebb képet. A belőlük faktoranaltzissel képzett komplex mutató alapján a rangsor (2. áb­ra) a következő: Faktorárták Miskolc 2.64 fejlett Pécs Debrecen Szeged Győr 1,11 0,84 közepesen fejlett 0,21 0,20 fejletlen A sportéletben tapasztalt le­maradásunk legfőbb oka a lé­tesítményellátottság alacsony vol­ta. Ez mind a minőségi sportra, mind pedig a tömegsportra rá­nyomja bélyegét. E létesítmé­nyek beruházási igénye igen­nagy, így tanácsi fejlesztésből e gondok nem oldhatók meg. ezért különösen fontos a fokozott mé­retű központi támogatás. összefoglalóan megállaofthatő, hogy Szeged infrastrukturális be­ruházásaira nagyobb súlyt kell fektetni további lendületes és harmonikus fejlődése érdekében, hogy az elmaradás ne legyen a fejlődés fékje, valamint hogy a növekvő elvárásokat minél ma­gasabb szinten legyen képes ki­elégíteni. ABONYI GYULANFI DR. BCRCZI GYULA A magyar Horatius Emlékezés Berzsenyi Dánielre Kétszáz esztendeje, 1776. május 7-én született Berzse­nyi Dániel Egyházashetyén (Vas megye), és száznegyven éve, 1836. február 24-én halt meg Niklán (Somogy megye). Berzsenyi tulajdonképpen vul­kánikus természet, aki lelke mé­lyén emésztő indulatokat hord. A magányban fejlődve a mogorva­ságig zárkózott, még társaságban sem tud felmelegedni. Bizalma­san csupán Kazinczy és Kis Já­nos előtt nyilatkozott meg. Jól mondja róla Szerb Antal: 5 az y jámbor irokéz, akit megöl a civi­lizáció. A magyar költészet számára Kis János, a költő komája fedez­te fel, aki versírás közben lepte meg: .,Oroszlánnak látom én itt körmeit". Verseit elküldi Ka­zinczynak, a széphalmi mester­nek, aki áradozva üdvözli az új költőt. Költészete nemcsak az antik szellemben gyökerezik, hanem kora felvilágosultságában ls. Er­re vall Kazinczy Ferenchez inté­zett költői levele. A költő sze­rint az ész minden. Enélkül nincs virtus, nincs boldogság, s az ész­ből származik minden jóság. Az ész formálja a nyelvet is. Minden józan nép ezért becsüli „az ész szövétnekét gyújtó Minervát". Sajnálattal állapítja meg, hogy most, amikor mindenütt a nép már ébredni kezd, „csak a ma­gyar szunnyad mély rögzésben". Költészete három ízléstrány ha­tását mutatja. Pályája elején a szentimentalizmus hatása alatt áll, később Horatiust követi, pá­lyája végén már romantikus vo­násokat tüntet fel költészete. Ha­zafias ódáiban — akárcsak Köl­csey — belső, erkölcsi megújhó­dást sürget. Bessenyei, de külö­nösen Kazinczy, feltétel nélkül a felvilágosodás hívei, akik meg voltak győződve a nyugati kultú­ra átalakító és megújító erejéről. De mindkettőjüknél hiányzott a történelmi érzék, nem voltak tisz­tában az igazi megújhódásnak történelmi és lélektani feltételei­vel. Kazinczy azt hitte, hogy ná­lunk egyedül meg lehet valósítani a nyugat-európai műveltség esz­ményét, s egy pillanatig sem gon­dolt arra, hogy egyetlen egy né­pet sem lehet múltja, sőt törté­nelmi hagyományai ellenére mű­veltté tenni. Berzsenyi felvllágosultsága már nem ennyire feltétel nélkül való, hanem a nemesi múltban, a ma­gyar romantika életszemléletében gyökerezik. Bár szellemi látóköre nem oly széles, mint Kazinczyé, mégis a dunántúli magyar ne­mesi életforma révén éppen a magvarság szempontjából meg­felelőbb eredményre jut: a ma­gyarság legnagyobb baja nem az. hogy műveletlen, hanem az, hogy ..a nemzet őrlelkét tapodja", azaz múltját, sajátos erényeit tagadja meg. Berzsenyi magyarságszemlé­letének sarkvontja: a magyarnak, nem lehet jövője, ha megtagadja múltját. A költő szemében a nemzetet tulajdonképpen a nemesi osztály képviseli, amelynek erejét a fel­világosodás eszméit hirdetők most kezdik' megbontani. Mint a ne­mesi rend költője, elsősorban ve­lük száll szembe, az újítással együtt járó elpuhultságtól és Ide­genmajmolástól félti nemzetét. Ezért magasztalja az egyszerű, ősi erényeket. Mély honszeretettel, elragadó lelkesedéssel fordult nemzetéhez. Felindultan ostorozta a régi ma­gyar erényekről való megfeledke­zést, büszkén zendítette meg lantját hazája kiváló férfiainak tiszteletére. Ódáiban ragyogó ké­pek és megkapó gondolatok vál­togatják egymást, elragadó tűz és ritka nyelvi erő jellemzi őket. Az antik versformákban egyetlen magyar költő sem tudta felülmúl­ni. A vallásosság, erkölcsiség, megelégedés, múlandóság eszmét sokszor ihlették merész röptű köl­temények írására. A falusi élet boldogságát, a költői hivatás gyö-; nyörűségét, a baráti érzelmeid örömeit erő és gyönyörűség hatvj móniájával énekelte meg. Csak á szerelmi lángolás maradt távol lelkétől. Lírájának a fenség a ffl jellemvonása. Mindig komoly ég eszményi: a férfias erkölcsöknek és a nemzeti erényeknek hirde­tője. Gondolatat, képei, hasonla­tai igen sok esetben Horatiusból indulnak ki. Ódáin és elégiáiri kívül episztolákat is írt. Rímte­len jambusokban verselt, mint Kazinczy Ferenc, a horatiusi episztolák tanulmányozásának jő hasznát látta. Elmélkedett a tuH domány boldogító erejéről, meg­emlékezett az emberek erkölcsteY len babonáiról, rátámadt a külJ földleskedő főurakra, magasztal­ta a nők hivatását, felszólalt aá irigy írók és civakodó tudósok el­len; megénekelte a városi élet előnyeit, a művelt társalgás örö­meit. A klasszikus versformákbarí való költést ő emelte igazi mű­vészi magaslatra. Tüze, nemes méltósága, nyelvének komoly pá­tosza tette méltóvá a magyar Horatius névre. Nála a klasszikus forma nem utánzás, hanem gon­dolatainak és érzéseinek termé­szetes megnyilatkozási formája1 örökre megformázta a magyar klasszikus óda tökéletes alakját2 Széchenyi hatására írta 1833­ban A magyarországi mezei szor­galom némely akadályairól című tanulmányát. A birtokok rossz elosztásának, s a föld rossz ki­használásának következményeit taglalja. Művének egyik legfon­tosabb gondolata az „erkölcsi cultura" követelése. Jobb bánás­módot követel a jobbágyoknak, a magyar börtönök és a büntető­rendszer embertelenségéről be­szél. Követeli a földek tagosítását, az ipar és a kereskedelem' fejlesz­tését. A kritikáról (1835) írott tanul­mánya a legszebb és legszemélye­sebb. Hirdeti, hogy bírálatra és az elmüetnek biztonságára min­den művésznek szüksége van.' „Szükség, hogy a kritika a köl­tőkkel vigyázva bánjon, nehogy a merészt félénkké, a melegszí­vűt hideggé tegye s az által szár­nyaikat szegje." Emlékezésünket Kölcsey sza­vaival zárluk: ,\Az élet útjai keresztüljárnak egymáson s leggyakrabban elveink szentsége sem oltalmazhat meg akár téve­déstől, akár félreértéstől; de a sírdomb békesség laka s küszö­bén ember érdek nem léphet be. Te a földi leplet s vele a halandó gyarlóságait levetkezéd. Elköltö­zött az ember: a költő, e nemzeté marad végiglen, e nemzeté, mely neved és dicsőséged szent őröli, ség gyanánt bírja." DR. FÜR ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom