Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

4 Szombat, 1D76. május fi Kiflíiileléset, eiismeiései, iütainiaii Vánderzászló Ipari wetkezeteknek Tavalyelőtt hat, az elmúlt évtén tíz szocialista brigád dolgozott a Szegedi FÉM. Tí S Ipari Szövetkezetben. Munkájuk nagyban hozzájá­rult az új termékszerkezet kialakításához, a termelé­kenység hatékonyságához — emelte ki az ünnepi beszá­molójában Árva Ferenc, a szövetkezet elnöke, amikor ismertette az elmúlt év ered­ményeit, amiért megkapták az Ipari Szövetkezetek Csongrád megyei Szövetsé­ge elnökségének Vándor­zászlaját tegnap, pénteken Szegeden, a Tisza Gyöngye étteremben tartott ünnepi közgyűlése. A közösségnek 1975-ben 32 millió 960 ezer forint árbevétele volt, 6 millió forinttal több, mint az előző évben. Oklevéllel, pénzzel jutalmaztak hat szo­cialista brigádot. 73 dolgo­zót Közülük tizenketten a Kiváló Dolgozó kitüntetést Is megkapták. Az ünnepségen a városi pártbizottságot dr. Solymossy Margi, a Szeged városi párt­bizottság munkatársa képvi­selte. Ott volt még Tóth László, a szegedi szövetke­zeti pártbizottság titkára Is. A KISZÖV elnöksége ván­dorzászlaját kapta tegnap, pénteken a Szegedi Építő­tpari Szövetkezet. Az ün­nepségen, amelyet Szegeden, a Lenin körúti klubhelyi­ségükben tartottak, jelen erűt Horváth János, a KI­SZÖV elnöke is. Az 1400 dolgozót foglal­koztató közösség tavaly 196 millió forintos termelési értékkel számolt, ami 27 százalékkal több, mint az előző. &z 1974. évi bevéteL Ebből tiszta nyereségként könyvelhettek el 32 millió forintot. Az összefogás és a szervezés tervszerűségének és a dolgozók lelkiismeretes munkájának, és nem utolsó­sorban a szocialista brigád­mozgalomnak is az érdeme, hogy a Szövetkezet munká­sai átlagosan 39 ezer forin­tot kaptak tavaly. A szö­vetkezet Kiváló Brigádja cí­met nyerte el a Ladvánszky József kőműves Szocialista brigád. Rajtuk kívül még 24 kollektívát, és a munká­ban élenjáró dolgozókat pénzjutalomban részesítet­ték. Tegnap, pénteken Szege­den a Tisza Szálló nagyter­mében összejövetelt tartottak a Szegedi Mérlegkészitö. és Javító Ipari Szövetkezet dolgozót. Résst vett az ün­nepségen dr. Sotirmossy Mar­git, a Szeged városi pártbi­zottság munkatársa, Tóth László, a szegedi szövetke­zetek pártbizottságának tit­kára is. A közösség az elmúlt terv­időszakban végzett eredmé­nyes munkájáért a KISZÖV vándorzászlaját kapta. A 8 millió forintos termelési ér­tékért, amely 17,5 százalék­kal többet mutatott tavaly, mint azelőtt Az ünnepsé­gen, amely egybeesett a szövetkezet megalakulásának 25. évfordulójával, jutalma­kat, kitüntetéseket adtak át Kiváló Dolgozó kitüntetést Balogh Ferenc és Forrai Im­re mérlegkészítők kaptak. Ajándékot és pénzjutalmat nyújtottak át négy alapító tagnak — Kertész Gézának, Marcsinkó Bélának, Cseréb Andrásnak és Rózsa Bélá­nak — a negyedszázados lel- . kiismeretes munkájáért. Oklevél a Centrum­nak A Centrum Áruházak Központja szegedi áruházá­nak tavalyi eredménye alap­ján dicsérő oklevelet ado­mányozott. Ünnepségüket tegnap délelőtt tartották az áruház kulturális termében. Dr. Marsi Zoltán, az áruház igazgatója számolt be ered­ményeikről. Hangsúlyozta a többi között, hogy 1975-ben 1974-hez viszonyítva az áru­ház 110,3 százalékos forgal­mi fejlődést ért eL Ezt úgy tudta teljesíteni, hogy igye­keztek a vásárlókat kíván­ságuknak megfelelően ki­szolgálni. Ennek is tulajdo­nítható, hogy tavaly a sze­gedi Centrum Áruházban több mint 3 millió vásárló fordult meg. Az áruház ve­zetősége igyekezett külön­féle kedvezményeket bizto­sítani vásárlói részére. A hagyományos „centrum-hét­fők"-ön a kedvezményes árakkal 503 ezer forintot nyertek tavaly a vásárlók. A szegedi Centrum áru­ház üzletpolitiká iához tar­toznak, a rendszeresen meg­rendezett kiállítások és vá­sárok. Különösen kiemelke­dik ezek sorából az a kap­csolat, amelyet több mint tíz éve tart fenn például a Pamuttextilművekkel. amely állandó partnerei közé tar­tozik Gyümölcsöző kölcsö­nösen az a kapcsolat ls, amelyet a szegedi áruház esztendők óta létesített a Schwedt-1 NDK-beli Cent­rum Áruházzal. Az ünnepi alkalomból a Belkereskede­lem Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta dr. Marsi Zoltán igazgató, Diamant Istvánná osztályvezető, Ta­kács Sándorné eladó. Lehetne gyorsítani Május 3-tól: Közlekedésbiztonsági hetek '£ kOzüq közlekedés biz- majd. Hiszen olyan llgyet tonsága, a közlekedő embe- kíván szolgálni, amely mind­rek életének, t^tljpségé- annyiunk közös ügye; aköz. lekedés biztonságát. nek védelme társadalmi ér­dek és társadalmi feladat Olyan tevékenység, amely fokozott felelősségérzetet, fe­gyelmezett magatartást kí­ván; a közlekedés írott és íratlan törvényeinek tiszte­letben tartását követeli meg mindannyiunktól, önmagunk és mások — az egyén és a közösség védelmében. E gondolat jegyében szer­vezi május 3—-30. között az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács —együttműköd­ve az érintett állami és tár­sadalmi szervekkel, intézmé­nyekkel, vállalatokkal, szak­mai testületekkel — a köz­lekedésbiztonsági hetekei Az országos akcióprogram álta­lános célja a közlekedésbiz­tonság szilárdítása, a bale­setek megelőzése, csökkenté­se. A sokrétű és változatos rendezvények — kiállítások, vetélkedők, ankétok, autós-, motoros-, kerékpáros találko­zók, ügyességi versenyek, díjtalan KRESZ-tanfolya­mok, tudományos és isme­retterjesztő előadások — ab­ban segítenek, hogy a la­kosság valamennyi rétege újabb tájékoztatást kapjon a KRESZ legfontosabb rendel­kezéseinek helyes alkalmazá­sáról, valamint a közleke­déssel kapcsolatos egészség­ügyi, műszaki és más jog­szabályokról. Fontos cél, hogy a közutakon fokozottan érvényesüljön az udvarias, előzékeny — egymás közle­kedési igényeit tisztelő és megértő — magatartás. Hisszük, hogy a közleke­désbiztonsági hetek májusi akciósorozatának célkitűzése a közlekedés valamennyi résztvevőjének megértésével és támogatásával találkozik önmagunk és mások —az egyén és a közösség — vé­delmében. Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Titkársága Új rendelőintézet Tegnap, pénteken délben ünnepélyesen felavatták a már üzemelő csongrádi 17 munkahelyes rendelőintéze­tet, mely a Bökény város­részben épült fel, mintegy 20 millió forintos költséggel. Dr. Varga József, Csong­rád tanácselnöke köszöntöt­te az ünnepségen megjelen­teket Dr. PerjésI László, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagja, a megyei ta­nács elnöke avatta fel az új rendelőintézetet ^ /j x, / Neve: Napfény Expressz — Budapest—Szeged között A vasút a közlekedéspoli- legnagyobb vidéki városok, tikai koncepciónak megfele- üdülőközpontok között lően a személyforgalom ál- A MÁV a korábbi jogos landó javítására törekszik, panaszok megszüntetésére, a Az új menetrend összeállftá- zavartalan .elosztás érdeké­sánál is a kulturáltabb, ké- ben korszerűsítette, bővítette nyélmesebb utazást tartót- helyjegyelosztó központját, s ták szem előtt. Ennek érde- a pontosabb munkát szolgál­kében egyebek között őt ja, hogy a központ és az ér­korábbi gyorsvonatot exp- dekelt állomások között „for­resszé „léptettek" elő, azaz ró drót" összeköttetést léte­kötelezővé tették a kényei- sítettek. mesebb utazást biztosító Helyjegyváltást. A Budapest, Déli pályaudvar—Pécs között közlekedő expresszvohatot Zselicnek, a Budapest Déli pályaud var—Nagy kanizsa —Keszthely közöttit Kani­zsának, a Budapest Keléti pályaudvar—Gyula közöttit Csabának, a Budapest, Nyu­geti pályaudvar—Békéscsaba közöttit Körösnek, a Buda­pest Nyugati pályaudvar és Szeged közöttit pedig Nap­fénynek nevezték el. Ezekkel együtt az országos hálózat­ban már 17 expresszvonat teremt május végétől gyors összeköttetést a főváros és a Számifás­technika Magyarországon az utóbbi években mind több számító­gépet helyeztek üzembe. A számítástechnika alkalmazási köre is egyre bővült. Ezért a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó új sorozatot in­dít a számítástechnikai ta­pasztalatok elterjesztése ér­dekében. A zt hiszem, nagyon sokunk gondja az élet szüntelen jobbítása. Mindazok, akik nem legyintenek rá kö­zönyösen, hogy tökéletes ebben a mai ál­lapotában, gyakran fölteszik önmaguknak a kérdést: nem lehetne-e gyorsítani az életszínvonal növelését? S a válasz rend­szerint az, hogy bizonyosan lehetne, hi­szen annyi rejtett tartalékunk hever ki­használatlanul, csak okosabban, szervezet­tebben, felelősebben kellene a dolgunkat végezni. Ennél az általános, Inkább csak sejtéseken, megérzéseken alapuló igenlés­nél azonban legtöbben alig tudunk töb­bet mondani, mert a „gyorsítás" módsze­reit és eszközeit csak nagy vonalakban és hézagosan ismerjük. Legtöbbször inkább az igények, a sürgető szükségletek oldalá­ról vetjük föl a problémát, mintsem a le­hetőségek szakszerű elemzésével és szám­bavételével. Ez tulajdonképpen nem baj, mert aligha lehetünk valamennyien hoz­záértő közgazdászok, mérnökök vagy ma­tematikusok, viszont kétségkívül hasz­nunkra válna, ha valóban tömegméretek­ben ismernénk a műszaki fejlesztést gátló okokat is. Akkor talán jobban iparkodnánk elhárítani az akadályokat, még ha szem­léletbeli maradiság formájában kerülnek is utunkba. Tulajdonképpen egy ismert közmondás­sal is kifejezhető a tennivaló: „Többet ésszel, mint erővel." Ügy kell alakitanunk, tökéletesítenünk a termelőeszközöket, hogy ennek révén minél több munkát takarít­sunk meg, hogy minél olcsóbban, minél kifogástalanabb minőségben tudjuk előál­lítani a fogyasztásra, valamint az eladásra szánt termékeket Nem az a fontos, hogy valamennyi szükséges dolgot hazai elmék teremtsenek meg, az viszont nélkülözhetet­len. hogy mindig tudjuk, hol állunk a vi­lágban termelőberendezéseink minőségé­vel. korszerűségével, s hol kell segíteni, intézkedni, ha lemaradás mutatkozik. A műszaki fejlesztésnek hazánkban kü­lönféle forrásai vannak, amelyekből merít­hetünk. Először: új gyártási eljárások, új­donságok alkalmazása, vagyis a szabadal­mak hasznosítása a termelésben. Másod­szor: külföldi szellemi termékek, gépek és berendezések vásárlása. Harmadszor: vi­szonylagosan új megoldások szorgalmazá­sa és hasznosítása, tehát az újítások elter­jesztése. Nagyon sok gondot kellene for­dítani a technikai eszközök és termelőbe­rendezések szüntelen korszerűsítésére, hogy minél kevesebb újdonságot kelljen külföldön beszerezni. Licencvásárlásra természetesen szükség van, hiszen enélkül aligha tudnánk eredményesen részt venni a nemzetközi munkamegosztásban, de el­engedhetetlen feladat, hogy a magyar sza­badalmak száma növekedjék. Ha a tudományos kutatók számát néz­zük, nincs nálunk lemaradás más orszá­gokhoz képest, a megoldások mennyiségé­vel azonban nem lehetünk elégedettek. A hazai találmányi bejelentések évek óta alig szaporodnak. Amíg például Csehszlo­vákiában 41 találmányt nyújtanak be, s ebből 31-re adnak védelmet, addig Ma­gyarországon — a találmányi hivatal ada­tai szerint — mindössze 11-et, amelyből 6 » részésül oltalomban. Eléggé hátul kullo­gunk a szocialista országok között is, s ez a „követő jdílegű" tevékenység elég költ­séges és Veszélyes. A vállalatok egy része nem szívesen vállal kockázatot a műszaki fejlesztés érdekében. Sokan úgy vannak vele, Inkább eldolgozgatnak csöndben-bé­kességben az elavult technikával, esetleg megvásárolnak egy-egy szabadalmat, csak senld ne zavarja köreiket Alighanem a megfelelő ösztönzés is hiányzik, ezért a szakemberek egyre-másra azt Javasolják: a teljesen új szellemi termékeket előállító és alkalmazó vállalatokat kiemelkedően kellene dotálni, a maradiakat pedig hát­rányosabb helyzetbe hozni. Komoly hiba az ls, hogy némely válla­latnál alig létezik infottnációs tevékeny­ség. Egyiknek-másiknak állítólag fogalma sincs arról, hol áll kül- és belföldön an­nak a terméknek a színvonalával, amelyet gyárt. Egyes tapasztalt nyugati tőkések például mindent tudnak a konkurrens cé­gek termékeiről, mert csak így tartják le­hetségesnek, hogy teljesen új szabadal­makkal jelentkezhessenek a piacon. Ná­lunk néha — bármennyire visszatetsző — a vállalatok Ihkább lemondanak saját sza-* badalmukról, csak ne kelljen fizetni a feltalálónak. S hiába hasznosítjuk a ma­gyar találmányok túlhyomó többségét, azok elterjedése csaknem a nullával egyenlő. Ennek fő oka, hogy a vállalatoknak sem­mi előnyük nem származik abból, ha az ő szellemi produktumukat máshol is álkal­mazzák. És ráadásul: szabadalmaink kül­földi értékesítésével Intézményesen foglal­kozunk, hazai elterjesztésükkel azonban alig törődik valaki. Szegeden magam ts találkoztam azzal a nézettel, hogy a magyar állam nem becsüli meg a találmányt, sok az elbírálás körüli huzavona, nehéz kivárni a döntést, tehát nincs értelme ilyesmivel foglalkozni. A ta­lálmányi hivatalban mosolyognak ezen. Egy találmányi bejelentés rendszerint Igen bonyolult leírás, s gyakran 250—300 oldal terjedelmű. Amit tartalmaz, annak az egész világon újnak kell lennie, vagyis az adott témában valamennyi szakirodalom ismerete szükséges az elbíráláshoz. Meg­esik, hogy a találmány benyújtója már egy-két hónap múltával sürgeti a választ, ami az ő részéről érthető ugyan, objektíve ázonban lehetetlen. Ahhoz, hogy egy talál­mányt külföldön ls el lehessen adni, a ma­gyarokon kívül angol, orosz, francia és német nyelven is el kell végezni a vizs­gálatokat, ami hosszabb időt vesz igénybe. Nincs tehát igazuk a türelmetlenkedők­nek. A mindenütt eladható, korszerű ter­mékek gyártásához rendkívül nagy szük­ségünk van új szabadalmakra. Amelyik vállalat ezzel nem törődik, annak — köny­nyű megjósolni — nagyon sok baja lesz az V. ötéves tervfeladatok teljesítésével. És hogyan állunk az újítómozgalommal; amely — mint említettem — viszonylagos újdonságokat produkál, de nem boldogul­hatunk nélküle? A magasabb rendű for­rásokkal együtt alkalmazva, kimagasló si­kereket érhetünk el azzal, hogy tíz- és százezrek értik meg a jelentőségét. Az újítómozgalom nemcsak gazdasági kérdés; hanem emberalakító, tudatformáló köz­ügy is. öt esztendővel ezelőtt januártól decemberig 80 ezer újítást nyújtottak be országszerte, 1975-ben azonban ez a szám 122 ezerre nőtt. A növekedés azért ls ör­vendetes, mert különösen a szocialista bri­gádok újítási javaslatai szaporodtak, vagy­is az elgondolások megszületésében és le­írásában az egész kis közösségnek része volt. Jó dolog, hogy egyre több javaslatot vezetnek be, s talán errJatt is, mind több a nő és a 30 éven aluli fiatal újító mosta-j nában. De mindez kevés, enné! sokkal nagyob­bak a lehetőségek. A gátakat bátrabban! kellene félrelökni az útból, hogy teljesen kibontakozhassék ez a nélkülözhetetlen társadalmi mozgalom. Sajnos, a vállalatok nem eléggé érdekeltek abban, hogy kése­delem nélkül intézkedjenek a dolgozók Ja­vaslatainak ügyében. A másik ok egy olyasféle bizalmatlanság, hogy a kétkezi munkásnak könnyen odavetik: „suszter maradjon a kaptafánál", vagyis, úgy tesz­nek, mintha az újítás csak a műszaklak és a bennfentesek joga lenne. Nem használ az ügynek az Irigység sem, amelyet olykor még meg ls ideologizálnak: „Mennvi pénzt erkölcsös fölvenni újítás címén?" És érde­kes, hogy áld efféle kérd ésföl tevésekkel tölti az időt és nyugtalanít másokat, az legtöbbször játszik a lottón, azzal a szán­dékkal, hogy milliókat nyerjen. Vagyis, munka nélkül szeretne fölvenni akár há­rommillió forintot ls, az újítótól azonban, aki szellemi alkotómunkájával egy egész közösség életszínvonal-emeléséhez járul hozzá, már néhány tízezer forintot is saj­nál. K omoly akadálya az újítómozgalom roham'osabb térhódításának, hogy egyes üzemvezetőségek néha kriti­kának tekintik az újítást a meglevő mű­szaki állapottal szemben. Pedig az újító szakmunkás nemcsak beszél, hanem cse­lekszik is, jobbat, tőkéletesebbet ajánl az elavult helyett Több helyen zúgolódnak azért is, mert az újítási díjat a részesedési alap terhére kell kifizetni Pedig teljeses nyilvánvaló, hogy minden ésszerű kezde­ményezés gyarapítja a részesedési alapot; méghozzá több évre előre, míg az újító ennek csak egy kis részét kapja, egyetlen alkalommal. Bizony, bizony, mindenekelőtt némelyik ember fejében kellene valami­lyen újítást alkalmazni Az újítómozgalom lényege: nem elég biztatni, szónokolni, hogy „előre, fiúk", meg hogy „újítsatok, elvtársak", hanem ér­velni kell mellette, illetve bebizonyítani, hogy nélkülözhetetlen szükség van rá, mindenekelőtt a szűkebb munkahelyen. Fontos ugyanakkor a gyors és egyszerű ügyintézés, hogy kedvet csináljon hozzá a munkások körében. Hadd kockáztassam meg: aligha csorbulna a tekintélye annak a műszaki vezetőnek sem, ald a nem al­kalmazható újítást is szépen megköszönné a kísérletezőnek, és kérné-biztatná újabb próbálkozásokra. A licencvásárlások két­ségtelenül fontosak, de tudnunk kell, hogy ezek korántsem újak már, hiszen rendsze­rint csak 8—10 évi alkalmazás után ke­rülhetnek a megvásárló birtokába Ha holnap jobbari akarunk élni, mint ma, ak­kor ehhez mindenekelőtt magunknak kell hozzájárulnunk találmányi és újítási ja­vaslatok sokaságával, az igényeknek meg­felelő szüntelen műszaki fejlesztéssel ; r.NAGX ISTVAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom