Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

26 Vasárnap, 1976. április 18. Kutatómunka a felső­fokú tanintSzeficifiieii Több mint 2200 témakör­ben folytatnak kutatásokat az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt működő egyetemek, főiskolák, inté­zetek — állapította meg a közelmúltban az Oktatási Minisztérium tudományos titkársága, elkészítve — oktatásügyünk történetében első ízben — az egységes kutatás-nyilvántartási rend­szert. Az országos kutatási fel­adatok megoldásában több mint 40 felsőoktatási in­tézmény mintegy 900 tan­széke, intézete vesz részt. A kutatások 28 tudományterü­letet ölelnek fel, és az ok­tatómunkával összefüggő kutatásokban több mint 10 ezer szakember vesz részt. Az Oktatási Minisztérium a közelmúltban jelentette meg az egyetemeken és fő­iskolákon végzett tudomá­nyos kutatások 1909-től 1972-ig terjedő statisztikai és tartalmi összefoglalóját. Megkezdődött az 1972— 1975. beszámolási időszak ugyancsak rendkívüli gaz­dag anyagának a feldolgozá­sa a tudományos titkársá­gon. Első ízben foglalták egy­ségbe maguk a felsőoktatási intézmények is tanszékeik beszámolója mellett az in­tézmény komplex tudomá­nyos tevékenységét, és ez­zel az eddiginél teljesebb át­tekintést nyertek áz ott fo­lyó munkáról. A felsőoktatási intézmé­nyek, kutatóintézetek ösz­szeállították ötéves közép­távú, valamint tizenöt éves távlati kutatási terveiket, il­letve tervkoncepcióikat. Az elmúlt évek eredményeinek összefoglalóihoz hasonlóan a Magyar Tudományos Aka­démia illetékes bizottságai és az Oktatási Minisztéri­um főosztályai a tervekről is véleményt mondanak. Ezt követően az egyetemekkel, főiskolákkal, intézetekkel történő konzultációk során alakítják ki a végleges ter­veket. A tenyerek lenyomata Bartók- és Kodály-bemutatóra készül a színház operatársulata Panasz és jegyzőköny Az idei színi évad utolsó operabemutatója Bartók Béla A Itékszakállú herceg vára című- egyfelvonásos operája, és Kodály Zoltán Székely fonó című daljátéka lesz április 24-én este 7 órakor a Szegedi Nemzeti Színházban. Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb opera­premierje előtt kerestük fel a két egyfelvonásos rende­zőjét, Horváth Zoltánt, mondja el rendezői elképze­léseit, alkotói szándékait. — A magyar zenés szín­ház párosan páratlan csodái kerülnek egy este színre a Szegedi Nemzeti Színház­ban. Bartók A kékszakállú herceg vára és Kodály Szé­kely fonója látszólag csep­pet sem illik egymás mellé, mégis az egy tőről fakadó zenei anyanyelv örökre ösz­szefűzi őket. Bartók 1911­ben írt operáját sokan sok­féleképpen magyarázták és magyarázzák ma is. Zené­szek ^s irodalmárok ízekre szedték a zeneszerző és a költő-szövegíró Balázs Béla művészi sorsát éppúgy, mint a kottafejeket, azt kutatva; mi rejtőzik mögöttük?! Mert. a századforduló szellemi forgatagában az örökké áhí­tott. de soha meg nem való­sítható tökéletes szerelem­vágy története a magyaráza­tok seregét sugallta. A pro­lógusban erre buzdít a kötó tő is: „Szemünk pillés füg­gönye fent: / Hol a színpad; kint-e vagy bent, / — Urak, asszonyságok?" Balázs Béla költői darabja misztérium, titok, sokat sejtető, mégis megfejthetetlen. Félreérthe­tetlenül tör fel benne a feltárulkozás igénye. min­dén művész legigazibb vá­gya, melyet a kortárs Ady Endre így fogalmazott meg: „Szeretném magam megmu­tatni, / Hogy látva lássa­nak, / Hogy látva lássanak." Ez a vágy hajtja a Kéksza­kállút is önmaga lényének feltárására; beteljesítheti-e szerelmét, vagy örökre el­szakítja őt az üdvöt ígérő Nőtől. Ez a dilemma a lát­szólag cselekménytelen mű mozgatórugója. A Kéksza­kállú saját világába hívja egy másik kozmoszból Ju­ditot, s miután Judit vál­lalja az új életet, mely: „Hüs és édes, nyitott sebből vár, ha ömlik." Judit keze csodát művel, miért hát mégis a tragikus vég, a kér­lelhetetlen magány-sors?! Talán mert a darab csúcs­pontján, az ötödik kapunál, mely a férfi világának kü­szöbe, soha nem tud átlép­ni Judit: „Jaj, szebb ná­lam, dúsabb nálam... — Elképzelésemben a mű egyik lehetséges előadási módját igyekszem megvaló­sítani. Nem szeretek előre nyilatkozni, magyarázkodni, hiszen szándékom, elkép­zelésem vagy kiviláglik az előadásból, vagy örökre ho­mályban marad. Szeretném, ha a közönség megértené, amit játékunkban is hang­súlyozni igyekszünk, hogy tenyerünk lenyomata, éle­tünk kulcsa. Ezért játékunk­Ács S. Sándor felvétele Jclcnctkép a Székely fonó próbájáról ban a kezeknek különösen fontos szerepe van, amit a díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes munkája is erősít. Igyekszünk e lát­szólag cselekménytelen mű­vet őszinte, belső igénnyel, teljességében közönség elé tárni. Az április 24-i bemutatón Pál Tamás karnagy dirigá­lásával szólal meg a Szegedi Szimfonikus Zenekar, s a Bartók-mű két főszerepét Gregor József és Tombor Ágnes énekli. A legutóbbi, 1963. május 5-i bemutató szereplői, Lengyel Ildikó és Sinkó György ezúttal a má­sodik szereposztás alakítói. — A két darab közül a Kékszakállú bonyolult szim­bólumrendszerével ezerféle magyarázatra adhat lehetősé­get. s adott is az elmúlt fél évszázadban, míg Kodály Székely fonó című daljáté­kának áttekinthető világos­sága egvértelműen ragyog. A Székely fonó laza drama­turgiai szerkezetű alkotás, én rendezésemben a mese­játékkeretet komolyan ve­szem. A fonó jelenetek so­raiból különválasztom a reá­lis játékot és azokat a szé­kely balladákat, dalokat, melyek a valós játék kör­nyezetéből kiragadva egy más síkon, mintegy megele­venednek előttünk. Ezeket a síkokat nem választom éle­sen el, szinte áttűnik egyikl jelenet a másikba. A népda­lok és balladák jó részének fájdalmas, szomorú búcsú­világa oldódik fel a szín­padkép erdejének végtelen­jében. hogy a darab végén a hajnal mindig megújuló örök ragyogása koszorúzza a táncosok vidámságát és a boldog egymásra találást. Munkatársaimmal. Csikós Attila meghívott díszletter­vezővel és Vágvölgyi Ilona jelmeztervezővel ennek az atmoszférának megteremté­sére törekedtünk. A Székely fonó című egy­felvonásos daljáték — leg­utóbb 1955-ben látta a sze­gedi közönség Komlóssy Erzsébettel — _ szerepei­ben Börcsök Istvánt, Gort­va Irént, Farkas Évát, Vámossy Évát, Réti Csabát és Gyimesi Kálmánt láthat­ja a közönség. A koreográ­fiát meghívottként Seregi László tervezte. A második szereposztásban a lány alak­ját Bálint Ilona, a legényét Juhász József formálja meg. A későbbi előadásokon a zenekart Csala Benedek di­rigálja. T.L. Szokatlan panasszal kere­sett föl bennünket D. G—né dorozsmai olvasónk. Tavaly augusztusban arra kérte a fogyasztási szövetkezet ve­zetőségét, mentse föl üzlet­vezetői beosztásából, mert ezt a munkakört ő nem tud­ja ellátni, ahogy kellene. Szeretné, ha visszahelyeznék oda, ahonnét jött. a sütő­üzembe, dolgozónak. Első pillanatra Első pillanatra rokonszen­ves a kérés: valaki belátja, hogy nem alkalmas felelős posztjának a betöltésére, nem kér másik „felelős" be­osztást, hogy ott is kipróbál­hassa képességeit, egyszerű­en dolgozni akar. A fizikai munka felelőssége viszont teljes benne. Mutatott egy levelet is, azt írták benne szeptemberben, hogy érdemi döntésre a főosztályvezető­höz továbbították kérését. Február közepén még nem történt érdemi döntés, sze­mélyes sürgetésére sem ka­pott érdemi választ. Telefonon beszéltünk a szövetkezet elnökével. Itt is rokonszenves választ kap­tunk. „Két gyermekét egye­dül neveli, az a kérése, hogy személyi jövedelme ne csök­kenjen. Kérésének ezt a ré­szét nehéz teljesíteni, hiszen a szövetkezet kicsi, állások­ban nincs nagy választék. Előző beosztásában egyéb­ként ideges természetű volt, mondhatnánk úgy is, hogy összeférhetetlen, oda nem helyezhetjük vissza. Remél­jük. hamarosan megoldást találunk." Újabb levél Természetesen senki nem várhatja, hogy vezetői fize­tést kapjon, aki nem veze­tő.-Ha a: i szövetkezét. igyek­szik úgy megoldani a prob­lémát, hogy a két gyermek sé lássa kárát a változásnak, és megvárja, amíg erre lehe­tősége lesz, akkor a jó szán­dékot csak üdvözölni lehet. Néhány nap múlva újabb panaszos levél jön. Változás nincs, leltárhiány viszont van, ismételten kéri, segít­sünk, hogy régi munkájához kerüljön vissza. A leltárhi­ányt nem csűri-csavarja, el­ismeri, hogy azért van, mert nem érti a boltosság minden fortélyát. Valaki becsapta, vagy a vásárlók vagy a szál­lítók közül. A MESZÖV-höz küldtük panaszát. Választ • is kap­tunk, hogy azért nem tudta elintézni a panaszügyet az AFESZ, mert a panasztevő fölajánlott munkahelyeket, nem hajlandó elfogadni a Mehetne „konyhai kézilány­nak", eladónak az ABC-be, és a lángossütői állást is föl­ajánlották neki. Melléklet­ként kaptuk egy másik levél másolatát, ebben az áll. hogy a sütőüzembe való áthelye­zésére két okból nincs le­hetőség: ott elegen vannak, és az ott dolgozók „egybe­hangzóan közölték, hogy lét­számhiány esetén sem kí­vánják visszahelyezését." Hegint a jegyzőkönyv A sarki kis boltban be­széltünk ezután az „egysze­mélyes" üzlet dolgozójával­vezetőjével. A panaszból időközben kilátástalannak tűnő elkeseredés lett. Most is azt ismételte, hogy ezt a föladatot ő nem tudja ellát­ni," azt a másikat viszont tudja is, és szereti is. — Miért jött el a sütő­üzemből? — Engem oda dolgozónak hívtak, annak idején. Idő­közben kezdtek üzemvezető­helyettesnek tekinteni, kér­tem tehát, hagyjanak csak meg régi vivoltomban. Erre ajánlották, itt a bolt, pró­báljam meg azt. — Rosszindulat lenne eb­ben? — Szikráját se éreztem ak­kor a rosszindulatnak. A hosszú beszélgetés vég­ső következtetése számomra — leszámítva az elkesere­désből eredő idegességet —: indokolatlatlanul bár, de fél a felelősségtől. Csak dol­gozni akar, csak a maga munkájáért akar felelni. A szövetkezet irodáján is ezt mondták: — Meggyőződésünk, hogy alkalmas a bolt vezetésére. Munkájában kedves, udvari­as és gyors. Boltja tiszta, rendes, áruválasztéka jó. — A leltárhiány? — Sándékosságnak, felüle­tes mulasztásnak nincsen nyoma. Valószínű, hogy „át­ejtik" a szállítók. — A sütőüzem? — Amíg ott volt, nem volt baj vele. Ha valaki megkérte, hogy maradjon bent helyet­te, azt is vállalta. Most vi­szont jegyzőkönyvileg tilta­koznak a dolgozók visszahe­lyezése ellen. Megint a jegyzőkönyv. Az üzemi demokrácia igen szép példája lehet, ha megkérde­zik a kis üzem dolgozóit olyan kérdésekben, ami ké­sőbb a belső légkörre ha­tással lehet, és hallgatnak is rájuk. Az első ember azt mondja, akivel a sütőüzem­ben összetalálkoztam: ne­kem semmi bajom nem volt vele. A kis üzem vezetője viszont így csodálkozik ne­vének említése után: maguk vissza akarják ide hozni? — Csak tisztán ltáni sze­retnénk. — Jegyzőkönyv van, hogy nem akarjuk vissza. — Amíg ő itt volt, én az irodán főnöke, követlen fö­löttese voltam. — Mondjon el róla min­den rosszat! — Nem tudok rosszat mondani rá. Munkáját pon­tosan végezte. De nagyaka­ratú asszony, súrlódások len­nének, ha visszajönne. — Szabad a jegyzőköny­vet? Hét ember nyilatkozik benne hivatalosan. Határo­zottan ellene — a visszaté­rése ellen — szól egy, az üzem mostani vezetője, aki azelőtt főnöke volt, és rosz­szat nem mond rá most sem. A többi válasz sorrendben, példás tömörséggel; .. nem mondok véleményt; nem mondok semmit; termelés­ben az ő számára nincs hely: nem ismerem: megvan a bri­gád, kivan a létszám; ne­kem mindegy. Ha tud, maradjon Állattartók! MENNYISÉGI, VÁLASZTÉKI, FOLYAMATOS KEVERÉK TAKARMÁNYAINKKAL takarmány­ellátás ! MAGAS TÁPÉRTÉKÜ KEVERÉKTAKARMÁNYAINKKAL gazdaságos az állattartás TAKARMÁNYBOLTJAINK, RAKTÁRAINK. BIZOMÁNYOSAINK ÉS AZ ÁFÉSZ-ELADÖHELYEK MEGFELELŐ KÉSZLETTEL ÉS VÁLASZTÉKKAL ÁLLNAK RENDELKEZÉSÉRE. CSONGRÁD MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT Akárhogy forgatjuk a jegy­zőkönyvet, az az „egybe­hangzó" ellenvélemény, ami­re hivatalos levelekben és szóban is hivatkoznak eb­ből nem olvasható ki. Pedig a kérdés így hangzott el: jöjjön vagy ne jöjjön? Minden beszélgető tár­sam — a sütőüzem vezető­jét kivéve — teljes jóindu­latról győzött meg. Mond­hatnám így is: szeretettel felelős szóval biztosítottak, hogy a végleges megoldást is hasonló szándékkal segítik. De a jegyzőkönyvre ők is hi­vatkoztak. D. G—nének, több véle­ményt meghallgatva is azt tudnánk mondani, ha tud, maradjon a helyén, mert rosszindulat nem munkál ellene. Az árukezelés for­télyai megtanulhatók, nyu­godtság, odafigyelés meg­előzheti a leltárhiányt. De a jegyzőkönyvről az a véle­ményünk, akik hivatkoztak rá, nem olvasták el mind­nyájan. Semmiképpen nem szólhatunk bele a szövetke­zet létszámgazdálkodásába, megértjük, hogy elegen van­nak a sütőüzemben. Igaz, panaszosunk első kérése óta több új dolgozót vettek föl, ha akarták volna, lett volna hely. Ha mindenképpen nincs, akkor viszont mire jó egy ilyen semmit nem bizonyító jegyzőkönyv? Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom