Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Az akupunktúra és alkalmazása Mítosz vagy csoda? — tette föl a kérdést hosszú cikkének címében a Newsweek című amerikai képes folyóirat 1972-ben. A magyar Ország Világ írásának címe szinte erre a kérdésre látszik választ adni 1976-ban: Nem varázslat, tudomány. A magyar orvosi — és nem orvosi — közvéleményt egy idő óta élénken foglalkoztatja az akupunktúrás gyógyítási mód. A főváros egyes intézményeiben például sikerrel alkalmazzák bizonyos betegségek esetén — elsősorban mozgásszervi betegségek fájdalomcsillapításában —, másutt viszont mereven elzárkóznak alkalmazásának még a lehetőségétől is. Az okot erre valószínűleg az adja. hogy ma még nem követhető nyomon világosan az eljárás hatásmechanizmusa, azaz a beavatkozás és eredmény között lezajló folyamatnak nem minden pontja támasztható alá tudományos magyarázattal. Az akupunktúra a gyógyászatban szinte páratlanul hosszú múltra tekint vissza. A Brockhaus Enciklopédia szerint Huang Tium kínai orvos gyógyított először bizonyos betegségeket a bőr különböző pontjain néhány milliméterre beszúrt tűk forgatásával — időszámításunk előtt 3000 körül. Ezt az eljárást később a japánok is átvették. Egy régi egyiptomi papiruszon is találtak utalást a test bizonyos „edényeire", amelyek kapcsolatban lehetnek az akupunktúrás „meridiánokkal", sőt, egy izolált brazíliai néptörzs ma is kúrál bizonyos betegségeket nyilak belövésével. Ezek a földrajzilag egymástól eléggé távoleső, gyógyítást célzó, eljárások azonos tapasztalatai tényeken alapulhatnak; a legenda szerint egy, a csatában nyíllal megsebzett katona figyelt föl először egy különös zsibbadásra, amelyet testének egész más részén érzett, mint ahol a sebet kapta. Európában először a 17. század végén kezdtek foglalkozni a betegek tűszúrásos kezelésével, amely különösen hatásosnak bizonyult például az asztma, bizonyos keringési zavarok, depreszszió, álmatlanság és neuralgiás panaszok gyógyításában. Bár az európai, racionális gondolkodásmód számára mindig is metafizikusnak tűnt az a kínai, taoista filozófiából származó elmélet, — amely az életenergiával, a negatív és pozitív erőkkel s az ezekre történő befolyással magyarázta az akupunktúra hatását, s a hatásmechanizmusról ma sem tudnak sokkal többet, mint akkor —, annyi kétségtelen, hogy van összefüggés a test bizonyos pontjainak ingerlése és a szervezetben mutatkozó változások között, s ez műszerekkel is kimutatható. , A szovjet orvostudomány az ötvenes évektől foglalkozik behatóan a kérdéssel — például Moszkvában, a Petrovszkij klinikán — széles körű tudományos apparátussal kutatva az alkalmazás oDtimális lehetőségeit. Az Egyesült Államokban is mindenütt legális kezelési mód, de Franciaországban, az NSZK-ban és Ausztriában is sikerrel alkalmazzák. Az általános vélemény a nemzetközi szaksajtóban ma mindenesetre az, hogy legjobb úgy tekinteni ezt a régi keleti „gyógyítóművészetet", mint ahogy a legjobb nyugati tudomány mindig is tette: elfogulatlanul. Ennek az elfogulatlan szemléletnek persze sokat ártanak azok a nem képzett orvosok, sarlatánok, akik követve és kihasználva az új divatáramlatot a gyógyászatban, nyakra-főre, igen körültekintés nélkül alkalmazsokszor megalapozatlanul, kellő zák ezt a módszert. Sokszor anélkül, hogy kellően tájékozottak lennének a betegség természetéről. A feladat tehát mindenekelőtt az akupunktúra alkalmazási területének pontos meghatározása lenne — hogy mely betegségeknél várható eredmény, ahol az egyéb, hagyományos gyógymódok hatástalanok —, s olyan orvosi továbbképzés amely alkalmassá tesz ennek az egyszerűnek látszó, ám mégis tökéletes tudást és nagy tapasztalatot kívánó technikának gyakorlására. Érdekes, hogy Kínában, ahol pedig az akupunktúrát évezredek óta használják fájdalomcsillapításra, az általános anesztéziában (érzéstelenítésben) viszonylag űjkeletű; csak az ötvenes évek végén kezdtek nagyobb műtéteknél tűszúrásos módszerrel érzésteleníteni. Természetesen úgy, hogy a „hagyományos" altatóorvos is készenlétben állt az esetleges beavatkozásra. Először mandulaműtéteknél és foghúzásnál alkalmazták, később más, nagyobb műtéteknél is olyan sikerrel. hogy a beteg az operáció alatt fájdalmat nem érzett, környezetével beszélgetett, s a különben használatos gyógyszeres altatási módok műtét utáni esetleges kellemetlen mellékhatásait is elkerülte. Ezeket a kedvező tapasztalatokat azóta világszerte igyekeznek hasznosítani a sebészet különböző ágaiban, s úgy tűnik. ez az az alkalmazási terület, ahol a legjelentősebb eredmények várhatók az eddig használatos fájdalomcsillapítási módokkal való okos kombinálással, illetve azok kiegészítésével. Ennek oka elsősorban, hogy vannak betegségek, ahol a páciens a műtét utáni szakban igen rosszul viseli el az esetleges gyógyszeres utóhatásokat — vérnyomásingadozás, csökkent légzés stb. — s az akupunktúrától remélhető ezeknek a kellemetlen következményeknek a kiküszöbölése. Mindig kockázatos vállalkozás • új — legalábbis nálunk új — gyógymóddal lépni a nyilvánosság elé, hiszen a betegekkel szemben óriási a feletősség. Éppen ezért az alapos és lelkiismeretes orvos csak akkor teszi ezt, mikor az eljárást már sokoldalúan kipróbálta, ellenőrizte, ártalmatlan voltáról meggyőződött, sikeres alkalmazásáról megbizonyosodott. A hír persze igen sokszor megelőzi az ilyen helyeselhető, ám időigényes kísérleti szakaszt. A szegedi egyetemen is folynak ilyen irányú vizsgálatok, amelyek — ha sikerrel járnak, — úiabb fegyverrel gazdagítják a betegségek és fájdalmak leküzdésében bevethető arzenált. KULKA ESZTER 3

ó pár éve meghúzták már a lélekharangot a szegedi Hungária szálloda és étterem épülete fölött. Az agonizálás azonban hosszabb ideig tartott, mint akkor gondoltuk. Megtámogatták az öreg és roggyanásra hajló födémeket, bezárták a szállodát. Így még kitart valahogy addig, amíg testvéröccse, az új Hungária kinyit a Tiszaparton. A szakértői verdikt szerint azonban napjai pontosan meg vannak számlálva: egy szilvesztert talán még elvisz, de rögtön utána lelakatolják. Sem étterem, sem zónázó, sem bár tovább... Érzelmek és értelem Szegeden a Hungária nem csupán egy szálloda, egy étterem, egy kiskocsma és egy bár: valami szívbéli dolog inkább. Beiratkozott a város történetébe, hangulatába, az emberek emlékeibe. Talán az utolsó olyan hely a szegedi vendéglátásban, amelyhez minden generáció szívesen és szeretettel ragaszkodott. Valamikor a helybéli vendéglátás színvonalát jelentette, később annak hagyományait őrizgette, ma kedves és patinás, csendes és diszkrét ebédlő, vacsorázóhely, családi és társasági összejövetelek kedvelt és alkalmas színtere. Szép bálák, jó konyha, udvarias személyzet... Sok törzsvendég és kifogástalan törzsgárda ... Hogy nem lenne többé? A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat vezérigazgatójának aláírása fölött ilyeneket olvasunk róla: „Az épület jelenleg teljesen kiürítve áll, és miután az értékesítőhelyek üzemeltetése is lassan lehetetlenné válik, ez év december 31-vel be kell zárnunk az éttermet, a zónázót és a bárt is. Tudjuk, mit jelent Szegednek ez az épület, de vállalatunk rákényszerült erre a lépésre, aminek utolsó fejezete az a levél volt, amelyben az egész komplexumot felajánlottuk a városi tanácsnak. ... Készültek tanulmányok az épület esetleges átalakítására, de ezek olyan horribilis összeget emésztenének fel, mellyel vállalatunk nem rendel-f kezik és megtérülése bizonytalan' lenne..." Itt van a mi érzelmeinkkel és emlékeinkkel szemben a józan és hűvös üzleti értelem. A teljesen elaggott épületet örökösen szakértő szemek és műszerek figyelik, egyre több a támaszték a födémek alatt. Már csak sziszifuszi erőfeszítésekkel tud dolgozni az étterem és a konyha szakembergárdája. Tetszik — nem tetszik: ez a közeli jövőre szóló prognózis. .Nincs ember, technika, módszer e képlet megváltoztatására. A kárpótlás lehetőségei Igen valószínű, hogy a Hungária dolgozói az öreg épületben zárnak és az új Hungáriában nyitnak. A Tisza-parton addigra elkészül a 144 szobás új szálloda, a 250 személyes étterem és a drinkbár. Ebben az örömben csak egy homokszem van: máris a régi kedvelt hely nevére keresztelték. Ebből ért az ember. A vállalat temeti a régit... Viszi a cégtáblát is ... Miért terveztetett volna új sörözőt a Dózsa György és az Arany János utca sarkára, ha egyáltalán ki akarná még nyitni valaha a régi boltot? Miért foglalkozna azzal az egyébként igen okos tervvel, hogy megvásárolja a Klauzál téren a DELTEX volt raktárhelyiségeit és ott, a Royal szomszédságában nyit új éttermet? A vállalat tisztességéhez nem Mi lesz veled, Hungária? TÓTH ROZSA: CSONGRÁDI HAZAK fér semmi kétség. Nem szegényíti a szegedi vendéglátást és a szállodaipart, hiszen korszerűbbet, jobbat rak helyette, sokat áldoz a szegedi fejlesztésre, amihez a tanács is gavallérosan hozzájárult. És érzelmileg sem közömbös a híres, régi üzlettel szemben. Ennek felelős tanújelét adta a vállalat vezérigazgatója a Szeged városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, amikor igen megértően hallgatta a testületi tagoknak a hagyományos helyhez és épülethez való ragaszkodását. Csakhát... Üjra meg újra az anyagiak hatalmas súlya nehe' zedik a szavakra. A teljes felújítás legalább ötvenmillióba kerülne... Csak annyi alakítás is elvinne tizenöt milliót, amenynyi az éttermi rész felújításához kellene... Az épület marad A végrehajtó bizottság ugyan nem határozott most, csak vitatkozott egy rokon tárgyú tájékoztató fölött — a Hungária épületének sorsáról nagyon egyöntetűen gondolkodott: mindenképpen meg kell tartani. Építészeti képe, a Tisza-part palotasorához való illeszkedése, felújítása esetén dekorativitása nem mellőzhető a Belvárosban. Ezért próbálkoztak már korábban is annak mérlegelésével, hogy kitűnően megfelelne az ifjúság házának — de ismét csak az anyagiak parancsoltak másként. Ezért próbálja meggyőzni a Hungária Szálloda és Étterem Vállalatot, hogy a régi jó hírű üzlet fenntartása városi érdek lenne. Ezért foglalt állást úgy: ha az eredeti gazdával mégsem sikerülne megmenteni, partnereket próbál keresni és olyan közös vállalkozásba tömöríteni, hogy az anyagiak és az érdekek házasításával, a kölcsönös előnyök elvén jól járjon a város is meg ők is. Elképzelhető, hogy a volt szállodai rész valamely hivatal vagy intézmény hajléka legyen, az éttermet és a konyhát más vendéglátó vállalat kaphassa meg, s egyéb variációk is életképesek lehetnek. Hasonlóan gondolkozik a tanács kereskedelmi osztálya, melynek jelentésében ezt olvashatjuk: „Feltétlenül partnert kell keresni, aki az emeleti rész igénybevétele fejében az épület felújításához hozzájárulna. A földszinten gyermekélelmeztetési báziskonyhát tartunk célszerűnek kialakítani, melyhez a Belkereskedelmi Minisztérium az ötödik ötéves tervben tízmillió forint állami támogatást nyújt. Meg kell vizsgálni a kialakítás lehetőségét és az állami támogatás igénybevételét, melynek ilyen formában történő felhasználásához természetesen a minisztérium hozzájárulása szükséges. A város központjában célszerűen és gazdaságosan megoldanánk a gyermekélelmezés jelenlegi gondjait, emellett az éttermi rész az esti órákban szórakoztatásra is alkalmas lenne. Az üzemeltetést elsősorban a Hungária Vállalanak ajánljuk fel. Nemleges válasza esetén más üzemeltetőt kell keresnünk. Az épület földszintjének vendéglátó célokra való felhasználásától nem tekinthetünk el". Tíz, meg tizenöt, meg... Nem hiszem, hogy összeadásra kellene tanítani bárkit, mégis egy összeadási művelet nyilvános elvégzésére vállalkozom. Van egyszer 10 millió forint állami támogatás lehetősége..., 15 millióra becsülik az új étterem kialakításának költségeit a DÉLTEX raktárai helyén ..., ezekért a helyiségekért 1 millió 200 ezer forintot kér a DÉLTEX, minthogy az új raktár számára is tetemes költségbe kerül... így elvileg már volna 26 millió 200 ezer forintunk... Még ennyi kellene. Nincs felhatalmazásom a tanács pénzének kommendálására, de az eddigi példák szerint logikusnak tetszik, hogy minden városi érdekű dologhoz hozzájárult anyagiakkal is. Az új Hungáriához. a partfalhoz, a város érdekeiért tevékenykedő vállalatok gazdálkodásához. Lehetséges partnerek pénzét még nem adhatjuk hozzá tételesen az eddigi számokhoz. Az sem biztos, hogy tolonganának, hiszen mindenütt grammra mérik mostanában a pénzt. De elképzelhető, hogy éppen a gazdasagosság bizonyos lehetősége rejlik egy jó szövetkezésben. Bizonyos, hogy ebben az ötéves tervben nem lesz teljes felújítás a régi Hungárián. Hogy lenne, hiszen előbb gazdák, azután tervezők, majd kivitelezők kellenek. Ez a tempó most talán nem is kárhozatos, mert nemcsak a mostani ötéves terv anyagi lehetőségét kalkulálhatja a vállalkozásba a Hungária vállalat sem és a társuló sem. És a lakosság bizonyosan türelmes lenne a felújítás megfontolt, ütemes véghezvitelével szemben. Ha most összefoglalót kellene írni, zavarba jönnék. Az ügy ugyanis most kezdődik. S mindebből még csak annyi bizonyos, hogy december 31-én ebédelhetünk, vacsorázhatunk utoljára az öreg Hungáriában. Ha esetleg majd még máskor is visszajárhatunk ide, az elég hosszú szünet után következik. Ez sem lenne baj — esak megérjük! SZ. S. T. ;