Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Vasárnap, 1976, április 4. IS TUDOMÁNY - x ' nyomású és hőmérsékletű folya­matok elemzésével a Föld törté­netében is végbement folyama­tokhoz hasonló körülményeket ál­lítanak elő. Így bizonyos elméleti következtetések vonhatók le, ezeknek a földtörténeti kutatá­sokkal való összevetése ad alkal­mat bizonyos nyersanyagok, köz­tük a mind értékesebb ritka föld­fémek sűrűsödésének, koncent­ráltabb előfordulásának valószí­nű helyeire, illetve migrációs (vándorlási) folyamatainak mé­lyebb vizsgálatára. A fontosabb programok közé tartozik a tárcaszintű számítás­technikai program is. A világ élvonalában járó szov­jet tudománytól, illetve annak művelőitől is sok fontos terüle­ten kapunk jelentős segítséget, Mit mond ma a gyerekeknek, az a szó — háború? A hat—nyolcéves kisfiú, kis­lány már ott kuporog a tévé­készülék előtt esténként. A na­gyobbacskák egyformán végig­nézik a krimit és a „Csendesek a hajnalok" című filmet. Néhol még csak különbséget sem tesz­nek. Gyerekésszel, a gyerek ősi, ösztönös igazságérzetével gon­dolkozva olyan mindegy vég­ső soron, hogy Columbo, a naiv arcú hadnagy szolgáltat-e igaz­ságot — vagy a bajuszos rajpa­rancsnok, az öt ifjú szovjet re­pülőslány gyilkolásainak még­is osszulója? Persze, hogy nagyon sokat tudnak a mai gyerekek, meg a mai tizenévesek a háborúról. Olvasnak róla és nem is ke­veset. Apa vett részt benne, aki nem volt még akkor tizenhét éves, — „öcsi, te betöltötted a ti­zenhatot" — amikor elvitték de­cemberben, s a kezébe nyomtak két gránátot, hogy állítsa meg ve­lük a tankokat. Anya tán nyolcéves volt ak­kor. Azt szokta mondani: igazi „háborús gyerek" volt. Ami­kor éjjelente, úgy tizenegy táj­ban, szinte menetrendszerűen felsivítottak a szirénák, anyát kézen vezette nagymama az óvóhelyre. A pince a lakásuktól fél kilométerre volt, odáig se­bes lépésekkel Iparkodtak, mert felettük, az égen már reflekto­rok tapogatózó csápjainak ke­resztfokában zúgtak az első ér­kező bombázórajok. Anya kisfia, s az akkor ifjú korban volt nagymama unoká­ja — a mai kisdobosok, úttö­A fejlődés szakadatlan Dr. Bognár Géza akadémikus nyilatkozata Szokássá vált ünnepi alkalmak, évfordulók idején egy-egy szak­terület en visszatekinteni az addig megtett útra, eredményekre. Ha a magyar tudomány egészét vizsgálva végezzük ezt el, sajátos módszert kell alkalmaznunk: mivel a tudomány szakadatlanul fejlődő valami, ha visszanézünk, előre is kell tekintenünk, lezárt eredmények soha nincsenek, minden elért siker, felfedezés újabb kísérletek, hosszú kutatómunka kiindulópontja is egyben. Ezért, amikor felkértük Bog­nár Géza akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét, a Távközlési Kutató Intézet tudományos igazgatóját, legyen segítsé­günkre ebben a visszapillantásban, értelemszerűen a jövő terveiről is kérdeztük. Az MSZMP XI. kongresszusán többször is elhangzott a tudomány és a gyakorlat szorosabb, gyorsabban realizálódó kapcsolatának szük­ségessége. Az élet milyen területein találkozhatunk e folyamat pél­dáival? Az MTA kutatói az országos •ávlati tudományos kutatási terv­hez kapcsolódva végzik ilyen irá­nyú munkájukat — mondta Bog­nár professzor —. a tizenegy or­••áscos kutatási célprogramhoz és a tárcaszintű, miniszteri progra­mokhoz kapcsolódó kutatási fő­irányok azok, amelyeken át a * 'ako: lattal való szoros kapcso­lat iv>.> alósul. A szí árdtest-kutatásokban (ez * itatási főirány) az anyagszerke­:. -t mélyebb megismerése lehető­vé teszi az anyag tulajdonságai­nak befolyásolását. A kutatások wán kialakuló mérési és ellen­őrzési módszerek a termelésben, a bonyolultabb technológiát kí­vánó anyagféleségeknél mint gyakorlati vizsgálati módszerek, idlkalmazhatók. Ezzel a jelenleg alkalmazott technológiai folyama­toka gyorsíthatják, tökéletesít­hetik. Ilyen például a Központi Fi­zikai Kutató Intézetben vizsgált Mössbauer-effektus. Ez — elna­gyolt megközelítéssel — az atom­mag röntgensugárnál fellépő re­zonanciáján alapuló anyagelem­zésnek nevezhető, és többek kö­zött a magas hőmérsékletű anya­gok gyors analízisét is lehetővé teszi. A kohászatban ennek nagy szerepe lehet: acélöntés közben az öntési folyamat ideje alatt, ki­hűlés előtt percek alatt el lehet vegezni a még cseppfolyós önt­' vény mintavizsgálatát, így az összetétel még az öntés folyama­ta közben ls módosítható a kí­vánt tulajdonságok irányába. Ha ugyanezt öntés után kellene elvé­gezni, vagy az eredményt las­sabban kapnánk meg, esetleg a teljes anyagmennyiség selejtbe kerülhetne — míg a Mössbauer­effektus vizsgálatra való alkal­mazása segítségével ez elkerülhe­tő. Ugyancsak az anyagszerkezeti kutatások segítségével sikerült olyan félvezető alapanyagokat ki­dolgozni, amelyekre a köztudat­ban ismert, ,,9-es nagyságrendű" tisztaságok (azaz, az 5 kilences tisztaság esetén az anyag példá­ul csak egy százezred százaléknyi szennyezést tartalmazhat) egy­szerűen durva fogalmak, a kérdé­ses új arjvágok tisztasága ezt nagyságrendekkel haladja meg. Hasonlításul: atomok millióiból legfeljebb egy (!) lehet a szeny­nyező az új félvezető anyagok­nál.... Az úgynevezett élő természet­tudományok körében az életfo­lyamatok szabályozásának me­chanizmusa is kutatási főirány. Az élő szervezetek, ideértve á növényeket is, bioregulációjának mechanikai, kémiai és fizikai be­folyásolásával a mezőgazdaság­ban és a gyógyászatban lehet köz\ etlen eredményeket elémi, például új növényhibridek, új gyógy szerek kikísérletezésénél. Ugyancsak kutatási főirány o biológiailag aktív vegyületek ku­tatása. A gyakorlatban ez első­sorban olyan új növényvédő sze­rek kikísérletezésénél alkalmaz­ható, amelyek a növényvédő sze­rek környezeti ártalmait próbál­ják meg kiküszöbölni. Az Akadémia kutatói az Orszá­gos Földtani Hivatallal működ­nek együtt „Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltá­rása" című programban. A labo­ratoriumban követett magas rők es KISZ-esek, természete­sen láttak már reflektort. Au­gusztus huszadikán éjjel mi­előtt a Citadella felett kigyúl­nak az első rakéták, rendsze­rint kék, sárga, meg fehér csí­kokat rajzolnak az égre a fény­nyalábok. Olyankor nevetni kell és mutogatni és ugrálni az örömtől. Olyan remek látvány a cikkcakk függöny az égbol­ton. A felszabadulásról is sokat hallottak, olvastak a gyerekek. Láttak a hfradóban meghajtott fejű embereket, akik koszorút visznek lassú léptekkel egy szo­bor talapzatára. Halott-sovány, égnek emelt öklű embereket ábrázol a stilizált szoborcsoport. Nagyanya ilyenkor azt mondja, tisztelegnek a koncentrációs tá­borban meghalt mártírok em­lékműve előtt. A Szabadság té­ren, meg sok-sok város főterén a csillagos emlékművek talap­zatára is koszorúk kerülnek ilyentájt. Erről is csengő, szé­pen árnyalt hangon számol be a riporter a tv híradóban. Sőt el lehet menni az ünnepségek­re is, már túlesve az Iskolai megemlékezésben és izgatottan, várakozva figyelni, amit az or­szágzászló ünnepélyesen felkú­szik a Parlament előtt az ár­bocra, szól a katonazene ... Celluloidszalagok, alakokat és hangokat rögzítve. Könyvek és újságok. Tananyag, lehetőleg könnyen elsajátítható tőmonda­tokba öltöztetve. Vers, megrázó és szép: aztán félre lehet tenni, a következő évfordulóig. Köny­vek történetei. Apa és anya em­lékezései — ha egyáltalán éltek már akkor is, bár nyilván Igen kicsinyek voltak. Nagyapa és nagyanya történetei, amelyeket illik meghallgatni, de mert so­hasem változnak, végül ls mo­notonná kopnak. Milyen kicsike skatulyába belefér tulajdonkép­pen a háború. Mármint a mai gyerekeknek, a mai tizenéve­seknek megmaradt háború fo­galom. És lehet-e nagyobb öröm a mi életünkben, a mai felnőtt generációk életében, mint az, hogy nekik, a gyerekeinknek csak ez az emlékdoboz maradt? Semmi a szirénák hangjából, a fegyverek dörejéből, a kivégző osztagok meneteléséből. Semmi az Árpádsávos karszalag meg­szállott gonosztevőinek rémural­mából, egy tébolyult város ost­romából, utcai harcokból, falra mázolt horogkeresztekből. Mes­serschmittek vijjogásából és hidak pusztulásából. Semmi a koplalásból, a vak ablaksze­mekkel pislogó homályos vi­lágból. És... És semmi abból az egyszeri, sohatöbbe érzésből, amikor egy ország lélegezni kezdett. Amikor fogta az öreg paraszt a cölöpöt földet jelölt ki és né­zett az égre, történhet-e ilyen csoda. Amikor lekerült afc elsötétítő papír az ablakokról és sötét évek után utcára hullt a fény. Amikor hazajött a férfi és azt mondta: úristen, hát valóban túléltem én a háborút? Amikor arra ocsúdott egy or­szág, csodálkozva és tétován: másként alakul a történelme, mint eddig, ezer éve. Másként — és szerencsésen. Mert szo­cializmus lesz. A mi gyerekeinknek ez a „más" jutott. Rossz emlékekebői töredéknyi sem. Történelemmé öltözködő múltból csak tan­anyag. Háborúból az híradó. A békeharcról már hallottak, a kifejezés teljes értelme még ki­csit bonyolult a számukra. Csak tanulnak a háborúról. Ilyenkor április táján kék meg vörös nyakkendőket köt­nek. Pereg a dob, hozzák a csa­patzászlót. Rövid ünnepség. Az­tán játszani lehet, szórakozni. Süt a nap. És olyan nehéz elhinnünk, hogy volt egyszer egy háború. . VARKONYI MARGIT illetve a közös munkában a ma­gunk részeredményeivel ls segí­tünk igen nagy horderejű ered­ményekhez való közelebb jutás­hoz. Az ilyen kutatások közé tar­tozik az is, amelyet az MTA, a Távközlési Kutató Intézet és a szovjet Információátviteli Prob­lémák Intézete végez közösen. A számitógép-technikán és az információelméleten alapuló tö­meges kardiológiai leletelemzés korunk egyik legpusztítóbb tö­megbetegsége, a szív és vérkerin­gés megbetegedéseinek leküzdé­sében jelenthet majd nagy lépést. A program során végeredmény­képpen eljuthatunk a leletelem­zésen alapuló „öntanuló" prog­ramhoz, sőt, a gépi diagnózis megközelítéséhez ls. A kutatások elméleti alapjain és előkészítésén dolgozunk jelen­leg. Azt már most tudjuk, hogy az emberi magasabb rendű ideg­központok működéséhez hasonló gépi folyamat eléréséhez legalább 15—20 év szükséges. Azt ls tud­juk. hogy milyen nagyságrendű és szintű komputerre lenne szük­ség — és azt is tudjuk, hogy ilyen komputer a világon még nincs. De belátható időn belül valószínű ilyen teljesítményű számítógépek létrehozatala, és így a program megoldása ls. (A szá­mítógép belsejében végbemenő folyamatnak tudniillik csak a se­bessége haladja meg sokszorosan az emberi ideg tevékenység korlá­tait, viszont annak tényleges nagyságrendjét még nem érte el, ezért is nem lehet még beszélni valóban gondolkodó, azaz önma­gát és programját módosító kom­puterről.) Persze, mindezek csak kiraga­dott példák — fejezte be a tájé­koztatást Bognár Géza akadémi­kus — a magyar tudomány szer­teágazó munkájából. De talán ezek is bizonyítják: nem mara­dunk el a világ „tudományos for­radalmától", és ahol lehet, azon­nali kapcsolatot teremtünk az el­vont elméleti kutatás és annak gyakorlati alkalmazása között. SZATMÁRI JENÖ ISTVAN Szoborpanteon a budai Várban Két éve, 1914. február 21-én, szürke, mészkő szoborkéz bontakozott kl az agyagos sárból, a budai Várpalota tövében folyó ásatásnál. Óráról órára, szinte egymás mellől ásták ki az újabb és újabb szobrokat. A fel­tárás vegéig ötven—ötvenöt torzó került elő. Az Anjou-kor legmagasabb művészeti színvonalán készült — szinte élő-mozgó-beszélő, öltöztetett — figurákat a véletlen, s a jótékony földtemető mentette meg az utókornak. A hatszáz éves szobrok restanrálása befejeződött. A szoborpanteon a Budapesti Történeti Múzeumban március 26-án nyílt meg. A budai gó­tikus udvari művészet alkotta remekművekkel olyan eredeti galériához jutottunk, amelyért nem kell a szomszédba mennünk. Sőt: amelyért majd szomszédaink keresnek fel bennünket. Képeinken: lovagalak feje (jobb­ról), lovagalak, katonai díszövvel (balra, lent), püspökalak. Volt egyszer egy háború

Next

/
Oldalképek
Tartalom