Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

2 Vasárnap, 1976. április 4. az évforduló alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ha­zánk felszabadulásának 31. évfordulója al­kalmából. ercdmínyes munkájuk elismeré­séül az állami, a gazdasági munka külön­féle területein dolgozóknak ós a fegyveres testületek több tagjának a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, Szocialista Magyar­országért Érdemrend. Munka Érdemrend és Vörös Csillag Érdemrend kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Loson­ezi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke szombaton délben, az Ország­ház kupolacsarnokában nyújtotta át az ér­demrendeket. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt f.ázár György, a Minisztertanács elnöke, Blszkai Bála. a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Polit'kai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titká­ra, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titká­ra. Losonczl Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédeben méltatta hazánk fel­szabadulásának történelmi jelentőségét, majd a kitüntetettek példamutató munká­járól szólt, s a párt és az állam vezetésé­nek jókívánságait tolmácsolta nekik. A Csongrád megyei kitün­tetettek névsora: A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: dr. Gál Gyula, a Csongrád me­gyei földhivatal vezetője, Nieszner Ferenc, a szeged— szőregi Tisza-Maros-szög Tsa elnöke, Olasz István, a szegedi vasútigazgatóság cso­portvezetője. Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár vezér­igazgatója, Vincze György, a Szegedi Nyomda igazgatója, Zombori Zoltán, a Pamut­nyomóipari Vállalat Szegedi Textilmüvek gyárrészleg-ve­zetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Acs Zoltán, a szegedi járási hivatal osz­tályvezetője, Árva Ferenc, a szegedi FÉMTEX ipari szö­vetkezet elnöke, dr. Böször­ményi Lajos, a Csongrád megyei tanács vb osztályve­zető-helyettese, Csanádi Ba­lázsné, a Szegedi Konzerv­gyár osztályvezetője, Fehér Lajosné, a Szegedi Tervező Vállalat személyzeti vezető­je, dr. Félegyházi Pál, a Szegedi Megyei Bíróság ta­nácselnöke, Halmai Béláné, a szegedi November 7. Mű­velődési Központ igazgatója, Juhász Ferenc, a Volán 10. sz. Vállalgt rakodómunkása, Kincses Imre, a hódriiezőyá­sárhelvi városgazdálkodási vállalót igazgatója. Koszó János,-,.a szeged' MÁV von­tatási főnökség lakatosa, Kő­hegyi Sándor, a tömörkényi Alkotmány Tsz főagronómu­sa, dr. Leindlcr László aka­démikus, a József Attila Tu­dományegyetem egyetemi tanára, Mácsai Katalin, a szentesi Petőfi Sándor álta­lános iskola igazgatója, dr. Milassin László Csongrád megyei főügyészhelyettes, Németh Péter Pál, a Csong­rád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat szakmun­kása, dr. Piros Lászióné, a szegedi ÉLIKER Vállalat személyzeti vezetője, Rácz János, a szentesi Termál Kertészeti és Mezőgazdasági Tsz traktorvezetője, Sz. Si­mon István, a Délmagyaror­szág főszerkesztő-helyettese, Sípos Mihály, a Délmagyar­országi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója, dr. Szé­kely Sándor, a filozófiai tu­dományok kandidátusa, a József Attila Tudományegye­tem kibernetikai laboratóri­umának tudományos főmun­katársa, Tóth Istvánné, a Csongrád megyei Papirfel­dolgozó Ipari Szövetkezet szocialista brigádvezetője, Vojnai Ernő, a hódmezővá­sárhelyi Vörös Csillag Tsz elnöke, Varga Antal, a ma­kói Lenin Tsz borjúgondozó­jaT A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Baka Zol­tán, az apátfalvi Aranyka­lász Tsz traktorvezetője, Ba­logh Lászióné, a csongrádi városi tanács vb- főelőadója, dr. Besenyi Sándor, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem marxizmus—leninizmus intézete egyetemi adjunktu­sa, dr. Börtsök Kornélia, a szatymazi községi tanács vb­tltkára, Baráth Klára, a sze­gedi gyufagyár főművezetője, Brenda Péterné dr., a hód­mezővásárhelyi városi ta­nács vb csoportvezetője, Csentes Lajosné, a fábiánse­bestyéni Kinizsi Tsz borjú­gondozója, Dányi Lászióné, a Pankotai Állami Gazdaság állatgondozója, szocialista brigádvezető, Dobé Jánosné, a szentesi járási hivatal fő­előadója, Füri Imréné, beta­nított munkás, a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság szocialista brigádveze­tője, Gallyas Ernő, a hód­mezővásárhelyi ÁFÉSZ bolt­vezetője, Gallyas Ferenc, a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz műszaki vezetője, Gál István, a Finomkerámiaipa­ri Művek alföldi porcelán­gyára műszaki igazgatóhe­lyettese, Gortva Imre, a csongrádi Tisza Tsz traktor­vezetője, Gregus Sándor, a Felgyői Állami Gazdaság ke­rületvezetője, Hegyes Ferenc, a Szegedi Ruhagyár osztály­vezetője, Kiss Gyula, a hód­mezővásárhelyi Közúti Igaz­gatóság igazgatóhelyettes fő­mérnöke, Kóréh Zoltán, a szegedi Üj Élet Tsz főköny­velője, Kőrössy Imre, az Al­földi Vendéglátó Vállalat üzletcsoportvezctője, Lovai Kálmán, a Csongrád megyei tanács vb csoportvezetője, Makó Géza, a hódmezővá­sárhelyi Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Válla­lat főosztályvezetője, Makra István, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi szövőgyára szárítógép keze­lője, Ménesi Ferenc, a Csong­rád megyei tanács vb cso­portvezetője, Mihály Sándor, az ópusztaszerl Árpádvezér Tsz háztáji bizottsága elnö­ke, Monostori Ernő, a ma­kói járási hivatal főelőadója, Németh János, a szentesi Árpád zöldségtermelő szö­vetkezet tehenésze, Riegler Viktor, a Pannónia Szőrme­kikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyára igaz­gatója, Rovó József, a sze­gedi járási Ruházati és Szak­ipari Szövetkezet elnöke, Szenti Ida, a Hódmezővásár­helyi Divat Kötöttárugyár művezetője, Takó Klára, a sándorfalvi ÁFÉSZ igazgató­ság elnöke, Tapodi István, a bordányi Előre. Mezőgazda­sági Szakszövetkezet gépko­csivezetője, Traván István, a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőműves brigádvezetője. Váradl An­tal, a szentesi Május 1. Tsz traktorvezetője, Váradi Jó­zsef, a szegedi megyei városi tanács vb csoportvezetője, Vidács Józsefné, a Kender­fonó és Szövőipari Vállalat szegedi jutagyára szövőnője, Virágh Pál, a makói városi tanács vb főelőadója, dr. Ve­szelovszky László, a szegedi megyei bíróság elnökhelyet­tese, dr. Zentai Károly, nyu­galmazott főiskolai docens, népi ellenőr. A DÉGÁZ tegnapi ün­nepségén a Nehézipar Ki­váló Dolgozója kitüntetést adták át Kolozsi Péter gáz. szerelőnek. Ugyané kitünte­tésben részesült a DÉMÁSZ dolgozói közül Wagner Fe­renc önálló szerelő és Bun­fordi János osztályvezető, A Csongrád megyei Sütő­ipari Vállalatnál az Élelmi­szeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Berta De­zsőné főkönyvelő, Galambos Lajos szakmunkás és Ökrös János szakmunkás. A Magyar Kábelművek! üzemei közül a szegedi ká­belgyár elnyerte a kong­resszusi zászlót Kakuszi Géza igazgató a gyár ünnep­ségén vette át a kitüntetést az MKM pártbizottságának, a képviselőjétől. A Kohó­és Gépipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetésben részesült Kéresztes Gergelyné tömlő­ző. Ifjúság Szegedért pla­kettet kapott: dr. Kondorosi Ádám tudományos munka­társ (MTA Szegedi Biológiai Központ), Vajtay József osztályvezető-helyettes (tex­tilművek), Lap is András szobrászművész, Antal An­dor vezető edző (SZVSE) és Lángi István művezető (Gu­migyár). • A munkásőrség területi parancsnokságának szegedi ünnepségén, melyen meg­jelent dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság tit­kára, Kovács Imre, a me­gyei tanács elnökének álta­lános helyettese, dr. Kele­men Miklós, rendőr vezér­őrnagy, a megyei főkapi­tányság vezetője ls. A Haza Szolgálatáért Érdemrend ézüst fokozatát kapta töb­bek között Falkenstein Já­nos (Szeged), bronz fokoza­tát ifj. Balogh László (Csongrád megyei törzs), Csikós Sándor1 (Szeged), Csúcs Kálmán (szegedi já­rás). Munkásőr Emlékjelvényt kapott: Viliim András rend­őr alezredes, a megyei főu kapitányság osztályvezetője, Bíró Lászlóné, a megyei hadkiegészítő és területvé­delmi parancsnokság előadó­ja, Schmal Ferenc, a DE­FAG igazgatója, Dobó Szil­veszter, a mórahalmi Ha­ladás Tsz elnöke, Rangli Istvánné, a Csongrád me­gyei Vendéglátó Vállalat üzemegység-vezetője. Üdvözlet Odesszából Az Ukrán Kommunista Párt Odesszai Területi Bi­zottsága és az Odesszai Te­rületi Tanács végrehajtó bizottsága felszabadulásunk 31. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP Csongrád me­gyei Bizottsága első titká­rának és dr. Perjési László­nak, a megyei tanács el­nökének: Kedves Elvtársak! Az Odesszai Terület kom­munistái és minden dol­gozója nevében szívből kö­szöntjük önöket és a ba­ráti Csongrád megye min­den dolgozóját, e nagysze­rű ünnepen, Magyarország felszabadulásának 31. év­fordulóján. A néphatalom évei alatt a szocialista' Magyaror­szág gyökeres szociális, gazdasági átalakuláson ment át. Szívből örülünk a dicsőséges Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezette magyar nép által, a fej­lett szocialista társadalom építésében elért sikerek­nek. Együttműködve a szo­cialista közösség országai­val, az Odesszai Terület munkásai, kolhozparaszt­jai és értelmisége a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja XXV. kongresszusának történelmi jelentőségű hatá­rozataitól fellelkesülve, minden erejüket és ener­giájukat a 10. ötéves terv feladatainak teljesítésére, a szocialista haza hatal­minak erősítésére, a béke programjának megvalósí­tására,' a kommunista tár­sadalom felépítésére irá­nyítják. Kívánunk Önöknek ked­ves elvtársak, Csongrád megye dolgozóinak, illet­ve a baráti dolgozó ma­gyar népnek újabb sike­reket és eredményeiket a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa határozatainak, a béke és a szocializmus elveinek megvalósításában. Országos parancsnoki di­cséretben részesült: Halász Sándor (Szeged). Tóth La­jos (megyei törzs), Vígh Tibor (Szeged), Rácz József (Szeged), Nohel Vilmos (Sze­ged), Gdbpr István (Sze­ged), Vörös János (Sze­ged), Magyar János (szege­di járás). Csengeri Sándor (szegedi járás). Megyei parancsnoki di­cséretben és jutalomban ré­szesült: Rácz K. László, Nyári Ernő, Doba István, Vlasits Kálmán, Ördögh István, Szabó B. István, Lő­rincz György, a megyei törzs munkásőrei; Balla Sándor­né (szegedi járás); Hnyilica Mihály, szegedi városi zászlóáljparancsnok-he­lyettes. Szegeden, a fegyveres erők klubjában tartotta a Csongrád megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Parancsnokság a tartalékos tisztek előléptetési ünnepsé­gét. Munkájuk elismerése­ként a honvédelmi minisz­ter több mint 100 Csongrád megyei tartalékos tisztet előléptetett. A Csongrád megyei Had­kiegészítő és Területvédelmi Parancsnokságon rendezett ünnepségen Gulyás András alezredes, parancsnok di­cséreteket, jutalmakat és kitüntetéseket adott át. A Juhász Gyula TanárT képző Főiskola a Szabadság filmszínházban > emlékezett meg felszabadulásunk év­fordulójáról. A hagyomá­nyokhoz híven dr. Moholt Károly főigazgató ebből az alkalomból kitüntető okle­velet, emlékplakettet • és pénzjutalma); nyújtott át a főiskola kiváló tanárje­löltjeinek : Horváth Ágnes, Csicsely Erzsébet, Antalffí Antal, Mikulás Irén, Bürgef Gézáné és Nagy Ilona hall­gatóknak. A főiskola KISZ­bizottsága által alapított JÓ • tanuló JÓ, iportgló ki­tüntetést 12 hallgató vette át A Szegedi Nemzeti Szín­ház tegnap, szombaton ün­nepi társulati ülést rende­zett. Forgó Pál, a Szeged városi tanács vb művelődés­ügyi osztályának vezetője kitüntetéseket, jutalmakat adott át. Szocialista kultú­ráért kitüntetésben Jachi­nek Rudolf színművész ré­szesült. Kiváló Dolgozó ki­tüntetést hárman kaptak, miniszteri dicséretet egy színházi dolgozó vett át. Lehetőség és felelősség A legnagyobb nemzeti ünnepünkre sok­féleképpen lehet emlékezni. Bizonyíthat­juk adatok százaival a több, mint há­rom évtizedes fejlődést hazánkban, — a gazdasági életben, az életszínvonalban, az iskolázottsági szint alakulásában, és az élet megannyi területén. De ügy érzem, ugyanilyen igaz az emberültőnyi vissza­tekintés akkor is, ha — legalábbis kiin­dulópontja — szubjektív, egyéni élmény­töltésű. Helyénvaló az Ilyen emlékezés talán azért ls, mert nagy hazai és nem­zetközi ünnepeink közül a felszabadulás az, amelyhez társadalmunk nemcsak idő­sebb évjáratainak, hanem derékhadának is élményé tapad. Alig múltam hatesztendős a felszaba­duláskor. Mint rövidnadrágos paraszt­gyerek, jól emlékszem még arra a2 őszi napra, amikor a tanyaudvaron megjelent az első szovjet katona. Vizet kért, és az­után ment tovább. Utána sokan jöttek. Azóta — ha felszabadulásunkra gondofe — gyakran jutnak eszembe azok a kato­nák. Közülük remélem sokan megérték azt a napot, amikor fél évvel a mi felsza­badulásunk után Berlinben, a Reichstag romjaira, a fasizmus katonai összeomlá­sának eme szimbólumára, kitűzték a győztes sereg vörös zászlaját. De az el­lenséget Nyugat felé űző szovjet, katonák közölt — akiket akkor én ott láttam — többen, talán sokan voltak, akik Buda. pestig , sem jutottak el. Elestek egy küz­delemben, egy harcban, amelynek igaz­ságát sokuknak fiatalon veszített élete is megpecsételte, őket már — a költő sza­vaival — „hiába várta honi meleg", nem juthattak haza. Alkotó életek, ki nem bontakozó te­hetségek estek áldozatául annak a halá­los íléletnek, amelynek szövegezése a burzsoá világban nem sokkal az első vi­lágború befejezése után elkezdődött és a német imperializmus feltámasztását szolgáló 1924-es Dawls-tervtől a Német­országot Kelet felé orientáló 1925-ös lo­carnói szerződésen, az 1929-es Jung-ter­ven át vezetett addig a pontig, amikor a német nagytöke megegyezett Hitlerrel, és átadta neki a hatalrhat. A Reichstag fel­gyújtása, a bevonulás a rajnai demilita­rizált övezetbe, a Spanyol Köztársaság vérbefojtása, az Anschluss és a müncheni diktátum, a fasizmus sokmillió ember el­len elkövetett bűntettének bevezető mo­mentumaiként hívták fel a világ figyel­mét e társadalmi rendszer bűnös maga­tartására. Az akkori világban egyedül a Szovjetunió volt az az ország, amely a veszélyt felismerve cselekvésre hívta a béke híveit. A felhívásra akkor egyetlen ország uralkodó osztálya sem reagált po­zitívan. A szovjet békefelhívás és -javas­latok után pár évvel a fasizmus veszélye a Szovjetunióval egy szövetségbe vonta azoknak a tőkés országoknak is egy ré­szét, amelyek korábban hallani sem akar­tak az antifasiszta egységfrontról. A fel­szabadulásunkra emlékezve tisztelettel gondolunk mindazokra, akik a Szovjet­unióval együtt küzdöttek a fasizmus ellen, a népek, népünk szabadságáért. A békéért, az emberi és anyagi értékek újabb pusztulásának megakadályozásáért folyó küzdelmet az emberiség második nagy világégése után felszabadítónk, a Szovjetunió töretlen erővel folytatta. Né­pünknek — együtt a szocialista országok erősödő közösségével — megtisztelő osz­tályrésze, hogy ebben a küzdelemben baráti szövetségben halad a Szovjetunió oldalán. Hiszen a felszabadulásunk óta eltelt három évtized során népünk nem­zeti ügye lett a magyar—szovjet barát­ság, a proletár internacionalizmus, amely az egyedüli leltéteményese a béke fenn­maradásáért folyó küzdelem sikerének. Ha e küzdelemnek csupán az elmúlt né­hány évére tekintünk is vissza, megálla­píthatjuk, hogy az eredmények sok határ­köve jelzi harcunk sikereit. Az elvi kö­vetkezetesség alapkövein kibontakozó szo­cialista külpolitika határozza meg mind erőteljesebben a proletariátus és a bur­zsoázia közötti világméretű osztályküzde­lemnek azt a formáját, amelyet békés egymás mellett élésnek nevezünk. Száza­dunk első, világháború nélküli három év­tizede, az 1975-ös helsinki megállapodás és megannyi tényező mutatja, hogy ez a cél mind nagyobb realitástartálmat hor­doz, és a különböző társadalmi rendszerű államok létezésének mai időszakában a szocializmus világméretű kibontakozásá­nak egyetlen reális alternatívája. Most, amikor hazánk felszabadulásának 31. évfordulóján pillantásnyira a haladás erőinek előretörése, népünknek a világ­ban elfoglalt új helyére tekintünk, gon­doljunk őszinte tisztelettel az értünk har­colókra, az életüket áldozókra, és azok­ra, akik túlélték a harcot, felszabadítóink voltak, s most 'valahol Kijevben vagy Vlagyivosztokban, talán a jeges Északon családjukban, vagy egy-egy Komszomol szervezetben mondják el a háború sok szenvedést és keserűséget, de végezetül a győzelem eredményét hozó emlékeit. Erő­sítsen bennünket az a tudat, hogy e nép­pel baráti szövetségben együtt haladni számunkra a jó Irány egyetlen biztos út­jelzője. Hiszen az igazságos békéért folyó harc egyidős a Szovjetunióval. A lenini béke­dekrétum szellemének pedig egyenes foly­tatása az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja. Ez a program — Ilyen szé­leskörűen és komplexen először az em­beriség történetében — a történelmi ta­nulságokat elemezve reálisan és hosszú tavon jelölte meg a civilizáció fennmara­dása, a társadalmi haladás útját. Az SZKP közelmúltban megtartott XXV. kongresszusa — öszsegezve az elmúlt öt év eseményeit — joggal mutatott rá a béke megteremtésének, megszilárdításá­nak eredményeire Európában, Indokíná­ban, a szovjet—amerikai viszonyban, a fegyverkezési hajsza csökkentésében. A kongresszus kijelölte a komplex béke­program megvalósításának további fel­adatait is az eddigi eredmények megszi­lárdításában —, amelynek alapvető té­nyezője a testvéri szocialista országok egysége — a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésében, a háborús tűzfészkek fel­számolásában, a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítésében, az ázsiai biztonság megteremtésében, az erőszakról való lemondásban, világméretekben a gyarmati elnyomás valamennyi formája-

Next

/
Oldalképek
Tartalom