Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

3 Vasárnap, 1976. április 4. Diszetőadás az Operaházban Felvonták az Állami zászlót—Koszorúzás a szovjet hősi emlékmüveknél Bútor úr u hú z- épül / Szegeden Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából szombaton reggel a Parla­ment előtti Kossuth Lajos té­ren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás­sal felvonták az Állami zász­lót A zászlófelvonási ünnep­ség i'olt szombaton reggel a Gellért-hegyen is a Felsza­badulási emlékműnél, ahol a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmoz­galom vörös zászlóját vonták fel, ugyancsak katonai tisz­teletadással. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa hazánk felszabadulá­sának 31. évfordulója alkal­mából szombaton délelőtt koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten, a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékműnél. A zászlókkal dí­szített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott feL A koszorú zási ünnepségen megjelent Apró Antal, Ben­ke Valéria, Foek Jenő, Hu­szár István, Nemes Dezső, Németh Károly, és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Gye­nes András, Győri Imre és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a Központi Bizottság, az Elnö­ki Tanács és a kormány szá­mos tagja, politikai, gazda­sági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ün­nepségen részt vettek a bu­dapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek vezetői is. Kürtszó harsant amikor Lneonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke — Czinegc Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érke­zett. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után meg­kezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai; a Miniszter­tanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyez­tek ei koszorút az emlékmű talapzatára. Ezután a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­ge nagykövetségének nevé­ben V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevtkin követ-tanácsos és D. I. Oszadcsij vezérőr­nagy, katonai és légügyi at­tasé helyezte ei a koszorút. Koszorúztak a diplomáciai testület képviselői is. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében Sar­lós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára és dr. Szentistványi Gyuláné, a HNF Országos Tanácsának titkára helyezett el koszorút. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa nevé­ben Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtit­kára és Földvári Aladár, a SZOT elnöke koszorúzott. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, Benkei András bel­ügyminiszter és Nagy György, a munkásőrség or­szágos parancsnokának első helyettese koszorúzott. AZ' ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport nevében F. F, Krivda vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsno­ka, F. K. Iscsenko altábor­nagy és A. Ny. Zajcev al­tábornagy helyezett el ko­szorút A Magyar Partizán Szö­vetség nevében Úszta Gyula főtitkár, Somogyi Miklós, a Partizán Szövetség Országos Bizottságának tagja és dr. Tihanyi Sándor, a Partizán Szövetség választmányának tagja koszorúzott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében dr. Ma­róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára, Borbély Gábor, a KISZ KB titkára és Füle Beáta, a KISZ KB tagja; a Magyar —Szovjet Baráti Társaság nevében Nagy Mária főtit­kár és dr. Ligeti Lajos, az MSZBT alelnöke; a fővárosi tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök és Kele­men Lajos elnökhelyettes helyezett el koszorút. A főváros dolgozói a hála és a megemlékezés virágai­val borították az emlékmű talapzatát. A koszorúzás! ünnepség — az Internacionálé hangjai után — a katonai díszalaku­lat elvonulásával ért véget Koszorúzási ünnepség volt szombaton délelőtt a felsza­badulási évforduló alkalmá­ból a Hősök terén is, a ma­gyar hősök emlékművénél. Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából, szombaton este az Operaház­ban ünnepi előadáson adták elő Muszorgszkij Borisz Go­dunov című operáját Részt vett az előadáson Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Orbán László kulturális miniszter, Púja Frigyes külügyminiszter, Rö­dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Si­mon Pál nehézipari minisz­ter, Katona Imre, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára, Inokai János, az or­szággyűlés alelnöke, Szépvöl­gyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, s a politikai és a társadalmi élet több más vezető személyisége. Jelen volt az előadáson a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek sok vezetője és tagja is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Lukács Miklós, az Operaház igazgatója üdvözölte az ün­nepi előadáson megjelente­ket. A lakáskultúra iránti fo­kozódó érdeklődés, a vi­szonylag elmaradott üzlet­hálózat és kevés bemutatá­si lehetőség indokolja évek óta új, korszerű lakberen­dezési áruház építését Sze­geden. Az utóbbi években a bútorgyártás mind meny­nyiségben, mind kivitelben és választékban jelentősen fejlődött, gazdagodott. Kü­lönösen 1971 óta, a Gazda­sági Bizottság határozata alapján végrehajtott re­konstrukció teremtett új helyzetet, nemcsak a ter­melésben, hanem a bútor­ellátásban is. Az igények ki­elégítésében szükség van a korszerű áruházrendszerre, és a raktározás jobb kö­rülményeinek a megterem­tésére. A Domus-hálózat, a nagy áruházak rendszere, az ország több városában se­gíti mar élő a közönség íz­lésének formálását, igé­nyeinek kielégítését, mond­hatni a megfelelő bútorok gyártását, illetve értékesíté­sét. Nem új keletű megállapí­tás, hogy a bútorkereske­delem adottságai általában és itt, Csongrád megyében is, elavultak. A korszerűt­len kereskedelmi hálózat, a néhány négyzetméter alapte­rületű boltokkal nem ad lehetőséget még a válasz­ték töredékének: bemutatá­sára sem. Űj helyzetet te­remtenek a Domus-áruhá­zak, amelyek megfelelő el­adó- és raktártérrel rendel­kezve lehetővé teszik a bú­torok kulturált bemutatá­sát és forgalmazását. Öröm­mel értesültünk arról, már a negyedik ötéves terv évei­ben, hogy az ötödik meg­hozza Szegedenek is a nagy bútoráruházat. Megyénkben az életszín­vonal dinamikus fejlődésé­vel együtt az elmúlt 15 évben gyorsan emelkedett a lakosság tartós fogyasztási cikkek iránti kereslete. A la­kosság bútorvásárlásának növekedése elérte a 437 szá­zalékot, ez magasabb az országos átlagnál. Ennek el­lenére az ellátás nem volt zavartalan: elsősorban az értékesítési hálózatnak az igényeknél lassúbb ütemű fejlődése miatt. Az elmúlt másfél évti­zedben az országos bútor­hálózat 275 százalékkal, me­gyénkben ennél kisebb mér­tékben, csak 200 százalék­kal fejlődött. Ezt az adatot torzítja, hogy a BÚTORÉRT Vállalat szegedi raktárában, a Fonógyári úton is — egyéb elárusítóhely hiánya miatt — értékesítenek bútorokat. Ha ezt leszámítjuk, a háló­zatfejlődés alig haladja meg a 130 százalékot. A megye többi városai­ban, a negyedik ötéves terv­ben megvalósított rekonst­rukciók eredményeként. a bútorboltok korszerű üzle­tekké váltak. Nőtt az eladó­és a raktártér. Bár még így sem tudják kielégíteni az igényeket, nem felelnek meg az értékesítési követel­ményeknek. Ugyanis nem minden bútortípus mutatha­tó be ezekben a boltokban a használatnak megfelelő körülmények között, A szö­vetkezeti vállalatok Kistele­ken, Csanádpalotán, Mind­szenten és Csongrádon üze­meltetnek bútorboltokat, és elmondhatni, hogy ki is elégítik a helyi igényeket. Csongrád megye ötödik ötéves tervében jelentős helyet foglal el az a bolt­hálózat fejlesztése, amely­lyel a bútorellátáisi gondo­kat szeretnénk enyhíteni. A Belkereskedelmi Miniszté­rium vezetőivel a megye vezetői megállapodtak a Sze­geden létesítendő 3500—4000 négyzetméter alapterületű lakberendezési áruház építé­sében. Ehhez anyagi támou gatást is nyújt a miniszté­rium. A város a BOTO­RÉRT Vállalat részére 1977­ben szanálásmentes terüle­tet biztosít a Dugonics tér és a Dáni utca által beha­tárolt területen. Az új áruház egyedi terv alapján épüL Az építkezést 1978 második félévében fe­jezik be. A Bútorértékesítő Vállalat a tanulmánytervet és a programot már elkészí­tette. Szegeden a Domus-áruház felépítése után a jelenlegi bútoreladótér négyszeresére növekszik. A Bútorértékesí­tő Vállalat számítógéprend­szert is alkalmaz. A nap minden órájában bjdják majd, hogy melyik bútorból mennyi van raktáron. Az életszínvonal növeke­désének egyik velejárója és egyben mutatója a lakossági vásárlások — különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalmának — dinamikus növekedése. Az ötödik ötéves tervben a szegedi Domus­áruház felépítésével meg­teremtjük a növekvő igé­nyek jó kielégítésének fel­tételeit. *ak felszámolásában, a diszkrimináció nélküli nemzetközi kereskedelemben. Népünk belpolitikai magatartasnormá­ja együtt változott a nemzetközi életben elfoglalt helyünkkel és szerepünkkel. Hi­szen most, amikor gyakran és joggal be­szélünk a társadalmi közgondolkodásban és magatartábsan fellelhető negatívumok­ról, nem szabad elfelejtenünk, hogy mit örököltünk e téren a régi rendszertől. A felszabadulás előtti uralkodó osztály ér­tékmérő normája a nacionalizmus, a so­vinizmus, az úrhatnámság, az alkotó em­ber eltiprása. a Nyugat-imádat, az önzés, az egoizmus volt Dívott az egyke, a ku­porgató vagyonimádat Hosszan ábrázolhatnánk azt a társadal­mi környezetet amelynek feltételei között az antidemokratikus rendszerre jellemző minden módszerrel üldöztetve gyűjtött erőt a proletáriátus és pártja, szövetségben a parasztság és a haladó értelmiség leg­jobbjaival. A munkásosztály számszerű erőit a harci elszántság megsokszorozta, és a felszabaduláskor vállalta az ország újjá, szebbé építésének fő terhét és fele­lősségét. Az élen akkor is a munkások, a kommunisták voltak, akiknek a népért küzdő magatartásukkal szentesített érvei magukkal ragadták a haladás híveit, és közös erővel nehéz, de eredményes poli­tikai küzdelemben kiszorították a hata­lomból a reakció erőit, a haladás ellensé­geit. Ebben az emeberformáló társadalmi, politikai küzdelemben — armelv a hatalom kivívásán, majd a Szovjetunió segítségé­véi megvédésén, a szocializmus alapjainak lerakásán és a fejlett szocialista társada­lom építésének eddigi lépésein keresztül alakult — formálódott az emberek szocia­lista magatartása. Az elvi következetessé­gű ooiitika alapján a szocialista, építés kezdeti szemlélői közül nem kevesen szö­vetségeseink lettek — és ennek naponta adják tanújelét a termelésben, a közélet­ben, kultúrában egyaránt. Az elvi politika kovácsolta egységessé és szilárddá pártunk soralt, a munkásosz­tály nemcsak létszámában, de politikai erejében is növekvő seregét, indította el a gazdaságilag egységes alapon dolgozó pa­rasztság gondolatvilágának szocialistává formálását. A társadalmi haladás ébresz­tette rá az értelmiséget arra, hogy — Lenin szavaival — le kell róniok háláju­kat a munkásosztály irányában, amely számukra is tágra nyitotta az alkotás le­hetőségét. A szocialista társadalmi forra­dalom feltételei között kibontakozó tudo­mányos-technikai előrehaladás éveiben, és évtizedeiben így válik egy egész nemzet a munkásosztály politikája megvalósításá­nak alkotó részévé. Ebben a társadalmi, gazdasági, politikai, ideológiai küzdelemben .kovácsolodott ki Társadalmi gyakorlatunkban a munkásosz­tály szocialista erkölcsi arculata, és válik mindinkább a társadalmi erkölcs megha­tározó kritériumává. Tisztelet illeti ma az alkotó embert. A becsületesen végzett munka, az erő szerint tisztességesen vál­lalt és végzett közéleti tevékenység és a szocialista normák szerinti családi élet, egyéni magatartás kerül mindinkább az emberi értékmérés normájának közép­pontjába. Mindezt úgyis megfogalmazhat­juk. hogy mind több ember számára nemcsak megsejtett vagy keresett, hanem megtalált és formált életcél a szép és ér­telmes élet. Ehhez feltételt csak a szocia­lizmus és a kommunizmus kénes adni. de e társadalom a feltételek megteremtésével együtt követe! is tagjaitól. Nem valószínű, hogy létezik szociológiái mérce, amely matematikai pontossággal meghatározná, hogy tízmilliós népünk — a felnőttek és gyermekek — hány száza­léka, milyen szinten jutott el a szocialista gondolkodás vállalásához, gyakorlásá­hoz.. De a tendenciát az elért óriási lép­tékű gazdasági-társadalmi fejlődés bizo­nyítja. A történelemben több olyan tár­sadalmi rendszer volt, amely fennállása első három évtizedében alig jutott el ad­dig, hogy regisztrálja önmagát, megálla­pítsa saját létezését. A szocialista társa­dalmi rendszer a Szovjetunióban alig több, mint fél évszázados, a szocialista közösség többi országában mintegy har­mincéves, s máris meghatározza a világ arculatát. Eme eredmények óriási mér­tékben befolyásolják az emberek gondol­kodását, magatartását. De befolyásolják azok a nagy eredmények is, amelyek ha­zánkban vagy szűkebb pátriánkban szü­lettek. Munkája van minden dolgozni akaró állampolgárnak, tanulhat, bonta­koztathatja képességét — ha még nem is azonos feltételek között, de ugrásszerűen javuló lehetőségek mellett — minden fiatal. A földosztás ihlette Illyés Gyula Megy az eke című versét, amelyben így ír: „Fogy az ugar, nő a szántás telve-terjed. Magyarország, így írják a történelmed." Talán nem túlzás, ha ma a szocialista közgondolkodás és szocialista magatartás „mélyszántásának" feladataira hívjuk fel a figyelmet Ennek útját és irányát a marxizmus—leninizmus hegemóniájának előretekintünk, de e megállásban az alkotó harc, a munkásosztály vezetésével, a munkás-paraszt szövetségen alapuló né­pi nemzeti egység erősítése jelöli meg. Ez. visz közelebb bennünket a termelés-el­osztás-íogyasztás helyes szemléletéhez éppúgy, mint a proletárdiktatúra felté­telei között kibontakozó .szocialista de­mokrácia gyakorlatához szükséges jogtu­dat és kötelességérzet, lehetŐ6égfelismerés és felelősségtudat erősítéséhez. A társa­dalmi fejlődés vezetéséhez a párt belső életének ideológiai, politikai, cselekvési egységének, tisztaságának biztosítása, megőrzése a feltéteL Pártunk kommunista arculatát erősíteni, megőrizni mindannyi­unk alapvető kötelessége. A felszabadulásunk 31. évfordulóján egy pillanatra ünnepelni megállunk, vissza- és előretekintünk, de e megállásban az alkotó munka értelme és szépsége új feladatok­ra kell, hogy ösztönözzön mindannyiun­kat. Pártunk egy esztendeje megtartott XI. "kongresszusa vissza- és főleg előre­tekintve átfogóan elemezte szocialista fej­lődésünk mintegy fél évszázadát. Hiszen a programnyilatkozat áttekinti fejlődé­sünket 1948-tól, és előrevetíti majdnem az ezredfordulóig. Alapot és távlatot adott a kongresszus reális jövőtudatunk fejlődésé­hez, és egyben megfogalmazta mindannyi­unk felelősségét az immár nemcsak köl­tőien megsejtett, hanem tudományosan tudott jövőnkért. A kongresszus termé­szetesen részletesebben kijelölte feladata­inkat az évtizedes távlatok első szakaszá­ra, a következő kongresszusig tartó évek­re, és a Központi Bizottság ennek alap­ján határozta meg 1975. novemberében ez évi tennivalóinkat, amelynek megvalósítá­sa mindennapi társadalmi vérkeringésünk lüktető ere. Kegyeletünk a szabadságunkért eleset­tek, tiszteletünk barátaink, szövetségese­ink — mindenekelőtt a szovjet nép — és magunk iránt akkor igaz és teljes, ha ésszel és szívvel, az értelem logikájával és az érzelem sokszínű gazdagságával te­kintünk vissza és előre felszabadulásunk évfordulóján. DB.S0XCZ iÁXÍ»

Next

/
Oldalképek
Tartalom