Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

W MAGAZIN 1 Vasárnap, 1976. március 28. 62 Szegénylegények, népi kurucok Ifi. Vastagh György szegedi Rákóczi-szobra Rákóczi Ferenc borsi szülőháza A szegediek sem maradtak el A Rákóczi-szabadságharc történet' >en két olyan definícióval is találkozunk, amelyek korábban nem fordultak elő: a szegénylegények és a népi kurucság. Felelnünk kell tehát erre a kérdés- / re: kik voltak a szegénylegények, mit értsünk ezen a megjelölésen: népi kurucság? A szegénylegények — a XVI. és a XVII. században azok az emberek, -akik nagyurak udvarában, vagy pedig végvárakban vállaltak szolgálatot, mert a mostoha idők elszegényitették őket: nem tudtak otthont teremteni, biztonságot és tekintélyt szerezni maguknak. A véghúzban hazát szolgáló vitéz, a főúri udvarban szolgálatot tevő familiáris gyakran mondja magát szegénylegénynek. Tehát ez a nevezet tág jelentésű szó volt Jelentése a kurucvilágban, 1670-től kezdve, egyre szúkült. A kuruckor szóhasználatában a szegénylegény a vagabundus — Kölcsey szavával élve —: „Szerte nézett, s nem leié / Honját a Hazában". A Thököly-szabadságbarc bukása után, Rákóczi-szabadságharcot megelőző időben szegénylegény az idegen földre bujdosó, vagy a hazában bujdokoló, otthontalan, hazátlan ember. Hallgassuk csak meg az Igen szép bujdosólegények énekét: „Valamely MM ha lírára. Ha meaállnk ftsrakára: S/ejjénv madarak módjára Fáseket rakok ar ínakra. fr f!X alatt. ar. fOM srlnén VngyOO-é olyan Jövevény, Avagy olyan szegénylegény, N'cim is termett olyan mint én." Szegénylegénnyé válik még az a nemes is, aki n német' elnyomás okozta szegénység kényszere miatt Inkább a póméphéz, mint a nemesek osztályához tartozik. Az. a jobbágy, aki otthagyja telkét, elszökik falujából, mert már képtelen hordozni az állami és a megyei adóztatás terhét, és a földesúr igáját, beáll hát a bujdosók közé. Az egykori végbeli vitéz, akire már nincs szüksége a császárnak, vége a törökvilágnak, a katonákat szélnek eresztik, a várakat lebontják. Szegénylegény a református kollégiumok vagabundus diákja, ki éneket ' rf » \ ÉF:; II. Rákóczi Ferenc tízpoltüráaa szerez egy darab kenyérért, egy pohár borért, vagy íródeák lesz a bújdosók között. „Egy szegénylegény volt Esze Tamás. / magát megvonó Jó Bóné András" — olvn-s'ik a szegénylegények híres énekében. Esze Tamás a Rákóczihóz tnrpat jobbágya volt, Bóné András pedig hadnagy Thököly kurucseregében. Ezt a társadalmon kívül rekedt -éieget — amely egyre növekszik, Illába üldözik I. Lipót parancsái *n császári helyőrségek ós a vtirni' gyék csapatai — nevezzük népi kurucságnak. Azért, mert ez a közösség készíti elő szervezeteivel. felkeléseivel és ideológiájával Thököly Imre bukása után az új kuruc szabadságharcok Egy Időben a népi kurucságot népesődületnek tekintették, a parasztság olyan megmozdulásának, amelynek nem volt sem szervezete, sem koncepciója. A történeti i orrások mást bizonyítanak. Elég •műteni a Rákóczi-szabadságharc kialakulásénak előzményeiből: amikor a tiszaháti felkelés követel hírül vitték Rákóczinak, hogy csaknem hatezer ember esküdött fél az 8 hűségére, a fejedelem meg akart győződni ennek valóságáról, s beküldte a hazába egvlk emberét tudakozódni a készülő felkelés méreteiről. Barvfnszky. a küldött, legalább hat éven át vándorolt, amíg végigjárta a népi kurueszervezkedés gócait. Tapasztalata! mindenben megerősítették a követek jelentését. Lelkes beszámolójának hatására határozta el Rákóczi: e népi felkelésre támaszkodva indít háborút a Habsburg-uralom ellen. A szegénylegények növekvő öntudatának jellemzésére számos adatot hozhatnánk fel; elég egy strófát idéznünk A szegénylegények énekéből: „Ha valahol ott voltának csodák, Mind kivül-beiai estek szép , [próbák: Szegénylegények magokat frissen [forgaták, C»ak szegények, s nem úrfiak. Véreket unták.- , '*«"" Nem igaz. hogy a szegénylegények és a felkelő kuruc paraszt látóköre és érzelmi világa csak a falu határáig terjedt. Meglepően tájékozottak voltak n haza dolgairól, hazaszeretetük átölelte egész Magyarországot Mikor Esze Tamás arról írt a fejedelemnek. hogy mtként bomlasztják a földesurak a hadsereget, a szabadságharc ügyét „a mi dolgainkénak mondja. A népi kurucság kialakulását csak körvonalaiban Ismerjük; látnunk kell, hogy n zsivány és a kuruc, szegénylegény között az a döntő különbség, hogy a zsivány csak magára gondol: jól akar élni. vagy bosszút akar állni valamiért. a kuruc n közösség, a haza sorsfyi ls tűnődik, a maga sorsúnak javulását a haza sorsának javulásától várja. Mit érthetett meg mindebből a német császári liszt, vagy a főkormányszékek tisztségviselője, akik mindent ervbevetve. rendeleteikben a ..Ráubgr oder Rebelten", azaz rablók és lázadók szóval illették, különbségtétel nélkül. Még tovább alakult a szegénylegényekből kuruccá vált néoség tudata azzal, hogy az üldözések elől n hajdávárosokba menekültek. A XVJIf. század legvégére a szegénylegények és a népi kurucság tudatában már összeötvöződött a németgyűlölet az űrgyűlölettel. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Rákóczi zászlóbontásáig (1703. június hó) a felkelés vezérel jobbágyszármazású szegénylegények: Tokaji Kis Ferenc, a tokaji vár parancsnoka, Rzalontai György végardói parasztbíróóa pataki váré, Mákos András. Rákóczi-jobbágy, ekkor kapitány. Nyilatkozataikban mind a német-, mind az úrgyűlöletre példát találunk. Az utóbbira: „Jaj az uraknak is, akik nadály módjára meghizakodtak és a közönséges Igát a szegények nyakába varrják." A zászlóbontáskor a szegénylegényekké vált kurucok tudatában már a hajdúszabadság is élt: falusi, mezővárosi közösségben, földesurak és németek nélkül, a maguk közül választott vezetők alatt fegyveresen élni, a maguk papjaival, iskolamestereivel, tanácsaikkal, azaz szenátoraikkal, tisztességesen adózni a királynak, méginkiibb Rákóczinak, városaik, falvaik inértra használni a jövedelmeket. Amikor Rákóczi a fegyveresen szolgáló jobbágyoknak, szegénylegényeknek földesúri terhek alóli mentességet ígért, az ő képzeletükben ez alatt a hajdúszabadságot ls értették, és elképzelésükben a szabadság a harc vezérlő fejedelmével való megállapodásra épült. Ezért csatlakoztak tíz- és tízezrek a nekik megküldött és általuk kért zászlók alá. ESZETAMAS. a történettudományok kandidátusa A Rákóczi-kor viharai Szegedet sem hagyták érintetlenül. Az 1(586. október 22-ével bekövetkezett török alóli felszabadulással a város új életet kezdett. A török nem mondott le azonnyomban az elvesztett területekről. Tíz év múlva ismét nagyobb sereget indított, de fegyvereit elkerülte a szerencse, és a reá vesztes zentai csatával jelentékeny mértékben kiszorult az országból. Egy évre rá megkötötték a békét, amelynek értelmében a Maros és a Tisza lett a határ, Szeged határvárossá vált. A varos jövendő sorsát az idegen katonaság által megszállott vár és a Maros és a Tisza mentén létesített határőrvidék határozta meg. Ide ugyanis a hazájukból a török nyomása alél elköltözött szerbeket telepített a bécsi udvar. Amikor a kurucmozgalom II. Rákóczi Ferenc vezetése alatt kibontakozott, a Habsburg-polotika a céljaira használta fel a hadi szervezetben élö szerbeket. A határőrvidék központja Arad és Szeged lett. Az összeütközések jelentékeny része Szeged körül zajlott le, és ez a körülmény befolyásolta a Szegeden a török időket túlélt lakosság életét. Ma világos előttünk, hogy az összeütközéseket a XVIII. század elején ls a bécsi udvar szította. hogy gyengítse a kurucmozgalmat. Rákóczi különben ennek kivédésére és a szerbek megnyerésére kísérletet, tett. A törökök klverése után Joggal hihették a szegediek, hogy elenyészett szabadságaik birtokába jutnak: irányíthatják sorsukat, jövedelmeiket városuk hasznára fordíthatják. Nem így lett. Az osztrák várparancsnokok és a kamara idegen tisztjei önkényeskedtek, mértéktelenül adóztatták a lakosokat, sót bíráskodtak is felettük. A Palánkba, azaz a vizes árokkal körülvett városrészbe szerbeket költöztettek családjaikkal, házat és földet kaotak, és úgy vélték, katonai szolgálatuk fejében nem kell viselniök a városi közterheket. A határőrvidéket az esetleges török támadások elhárítására állították fel. A békétlenséget az is növelte, hogy az udvar által támogatott jezsuiták és a püspökök, így a csanádl is, erőszakosan térítették vissza a délvidéken is a protestánsokat. Az általános elégedetlenség érthetővé teszi, hogy amikor híre jött, hogy Rákóczi zászlót bontott, és a Felső-Tisza-vidék népe tömegesen csatlakozott, a szegediek sem maradtak el. 1703. augusztus havában kitűzték itt is a felkelés zászlaját, amely alá a határörségbe besorolt magyar katonák, és a város polgárai közül is számosan felesküdtek. Globitz várparancsnok nyomban jelentette a helyzetet a haditanácsnak: „lázadók"-nak nevezte a csatlakozókat, akik közül néhányat elfogatott. Globitz, amint az újabb feldolgozásra került iratokból kitűnik, tájékozott volt a helyzetrőL Sürgősen hozzálátott a vár megerősítéséhez és felfegyverzéséhez. Rákóczi arról győződött meg, hogy a németek kezében levő várat mindenképpen el kell foglalnia. Hiszen az támaszpont számukra, ami veszélyeztette a Tiszántúl északi részén és a Felvidéken, egészen az ország nyugati határáig elért sikereket. Már a felkelés évében elhatározta a támadást Globitz ennek hírét véve, a város még itthon máradt férfilakosságát fel akarta fegyverezni, de a polgárság vonakodott övéi ellen fegyvert fogni. A következő év májusában Rákóczi Andrássy Istvánt és Vas$ Ádámot, 8000 főnyi kurucsereggel küldte Szeged alá. A Palánkot be is vették, de a várat a kurucok ostromszerek hiányában nem tudták bevenni. Amint a kurucok elvonultak, a magyar lakosság veSzélybe került: az elmenekültek Kecskeméten és Gyöngyösön találtak menedéket. Rákóczi a szegedi vár bevételére Bottyán János vezénylő tábornokával 1704. június 27-én megindult a soítí táborból, a Duna mentén. Titelig jutottak, ahonnan azután már a Tisza partján haladva július 20-án, a legnagyobb hóség idején érkeztek Szeged alá. A tábor a mai rókusi templom körüli mezőségen települt. A Palánkot most is bevették. majd megkezdték a falak töretését. A fejedelem ígv emlékezik vissza szegedi napjairól: „Tüzérségem néhány napja késett, betegségem rosszabbodott. Szállásom kicsi, behúzat nélküli sátor volt, melyet átjártak a nap sugarai. Agyam kiszáradt fűvel töltött, földre vetett szalmazsák. Igaz, hogy a háború óta nem is aludtam más ágyon és mindig ruhástól feküdtem le. De a betegség legyűrt, állandóan égő szomjúság gyötört, és csak a Tisza vizével olthattam, márpedig ez a fekete és sűrű viz bűzlött a sártól és a haltól, mellyel annyira tele volt, hogy nem is lehetett merni belőle anélkül, hogy halat ne fogott volna az ember. Mind e kellemetlenségen kívül a fti kőzött még egy nagy zöld pókfajta is tanyázott, melynek csípése olyan mérges volt, hogy megdagadt tőle az ember teste és éles fájdalom kínozta. Egy tüzértisztem egyszer lenyelt egy ilyen pókot és belehalt." Rákóczi tapasztalta, hogy a sár erős, és fel van szerelve. Az ostromot abba is hagyta, mert a kalocsai érsek Rákóczit I. Lipót fegyverszüneti és békeajánlatának elfogadására bírta. Ezt anynytval is Inkább szívesen fogadta az időközben erdélyi fejedelemnek megválasztott Rákóczi, mert tudomására jutott, hogy Lipót a szövetséges francia—bajor seregre vereséget mért. így az, eddiginél nem várhatott nagyobb támogatást a francia királytól, XIV. Lajostól. A fejedelem Szegedről való távozása előtt nevezetes dokumentumot irt alá: biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlását. A kurucok távozása után a magyar lakosság megint elmenekült. A fejedelem felszólította a városokat, hogy fogadják be őket. Globitz is megkísérelte, hogy ígéretekkel hazacs'ábitss őket. hiszen a várbelieknek is életbevágó volt, hogy lakosok legyenek itt, akik müvelik a földeket, jószágot nevelnek, és árut hoznak, és termelnek, de nem híztak benne, amire okot ts adott. Emberei egy alkalommal elfogtak egy kecskeméti tanácsbelit és a jegyzőt. Globitz a város adóssága fejében a szegedi bíró kezessége mellett engedte a kecskemétieket szabadon. Az adósságot azonban nem fizették meg, sem vissza nem tértek, mire a szegedi bírót felakasztatta. Szeged elfoglalása ezután la foglalkoztatta a fejedelmet. A Szegedi várnak különben az fs feladata volt, hogy a Habsburgok erdélyi uralmának fenntartásáért bevetett idegen csatiatok itt átkelhessenek a Tiszán. A kurucok szinte minden esetben igyekeztek az átkelést megakadályozni, eredménytelenül. A város e korszakának történetírói. Reizner János és Varga Ferenc, felsorolja a szegedi nép részvételét a szabadságharcban. Kitűnik, hogy majdnem mindegyik csapattestben voltak szegediek, kik külön századot képeztek. Vitézségüket és hűségüket a Jelentésekben gyakorta emlegetik. Közülük sokan Bottyán János seregéhez szegődtek, aki különben a felkelés előtt Szegeden szolgált, és itt rokonai is éltek. Különösen kitűntek a szegedi halászok, ők kezelték a naszádokat, a sajkákat A nép töretlenül Rákóczi híve volt adójukat akkor ts megfizették a kurucoknak, amikor a felkelés hanyatlóban volt. Nem így a főemberek. Például Nádasdy László, az újonnan kinevezett csanádi püspök, amikor paptársával, a Szegeden tartózkodó boszniai püspökkel megtudták, hogy a kurucok csatát vesztettek Kassánál, 1711 májusában, hálaadó Istentiszteletet rendeztek. A szabadságharc és Rákóczi személye mély nyomokat hagyott a szegediek emlékezetében ls. OLTVAI FERENC, ny. levéltári igazgató