Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

Vasárnap, 1976. március 28. 61 Háromszáz éve született IL Rákóczi Ferenc Űgy látták: megérett az idő Háromszáz éve, 1676. március 27-én szülelett II. Rákóczi Fe­renc. A kurucok részvételével az általa vezetett szabadságharc ki­magasló helyet foglal el a ma­gyar nép függetlenségi harcainak sorában. A küzdelem betetőzése volt a XVII. századi Habsburg­ellenes nemzeti küzdelmeinknek, amelyek kiemelkedő vezetői Bocskai István, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós voltak. A II. Rá­kóczi Ferenc által vezetett szabad­ságharc sok tekintetben előfutára az. 1848—49-es forradalomnak és szabadságharcnak. Hősi példája ma — háromszáz év távlatából — is lelkesíti népünket hazánk sze­retetére. szabadságunk és függet­lenségünk megvédésére, a hagyo­mányok tiszteletben tartására és ápolására. I. Rákóczi Ferenc erdélyi feje­delem és Zrínyi Hona fiát, Thö­köly Imre nevelt fiát, az ország legnagyobb birtokosát ifjúkorá­ban Lipót császár és tanácsadói szerzetessé akarták neveltetni. Céljuk az volt, hogy a Rákóczi­család és egyéb főrangú családok tagjaiból az udvarhoz hű, jámbor katolikusokat neveljenek, akik kiszolgálják a Habsburgokat, tá­maszai legyenek a kiépülő közpon­tosított monarchiának, ha kell, nyújtsanak kezet saját osztályos főnemesi társaik és a nemesi osztály önállósulási rendi törek­véseinek elnyomásához.' Az ilyen politikát sikerrel alkalmazták az 1620-ban a fehérhegyi csatával leigázott Cseh- és Morvaország­ban, ahol a rendi függetlenségért harcoló főúri családok sarjait vagy kiirtották, vagy Habsburg­pártivá tették. Rákóczi Ferenc ti­zenhat éves volt, amikor a csa­lád nagykorúsította, tizenhét, amikor a császár Rómába küldte tanulni, tizennyolc, amikor el­vállalta a főispánságot Sáros megyében. Erre az időre a Habs­burg-abszolutizmus terhei és az országot a török megszállás alól felszabadító bécsi udvar katona­ságának garázdálkodásai megér­lelték az elnyomott nép felkelé­sét. Először 1697-ben Hegyalján lobbant lángra a parázs. Ezt a kuruc felkelést, amelynek élén Thököly egyik volt hadnagya, Tokaji Ferenc állt, a császári csapatok rövid idő alatt leverték. 1703 tavaszán érkezett el az újabb kedvező alkalom, mert a bécsi udvar a spanyol örökösödési há­borúban való részvétele miatt ka­tonasága nagy részét kivonta Ma­gyarországról. A kuruc szegény­legények vezetői, a tarpai Esze Tamás és társai, úgy látták: meg­érett az idő, csak vezetőjük nem volt. így esett a választásuk a Lengyelországban bujdosó Rákó­czi Ferencre. Itt kereste fel ól Esze Tamás az üzenettel: a nép csak jeladásra vár, hogy felkeljen a császári uralom ellen. Rákóczi ekkor huszonhét éves. Eliut hoz­zá a hír: addig kell a támadást megkezdeni, amíg a fegyverfog­ható magyar és más nemzetiségű jobbágyokat ki nem viszik az or­szágból. A nyílt levél, a pátens, amit Rákóczi ekkor (1703. máius) átadott Esze Tamásnak, páratlan történelmi pillanat volt — össze­fogott a jobbágyok megbízottja az ország legnagyobb birtokosá­val. Rákóczi 1703. június 16-án lép­te át (Magyarország határát, 500, gyengén felfegyverzett, de elszánt parasztkatona élén. Az első hó­napokban egész Bihar megye, Debrecen, Nagykálló, Nagybánya, s az esztendő végére az ország jelentős területei a kurucok ke­zén vannak. Bercsényi lovasai ugyanakkor már a Vág és a Mor­va folyók vidékén portyáznak. Félelemből és számításból jó né­hány főnemes is csatlakozik, az ország nemzetiségi lakóiból pe­dig tízezrek, szlovákok és romá­nok, ukránok siettek a Rákóczi­lobogók alá. A megyei nemesség először idegenkedett, majd külö­nösen a szegényebbek, akiket a német és az idegen katonák be­szállásolásától nemesi kiváltsága­ik sem mentettek meg, tömegesen csatlakoztak. A szegénylegények előtt a mozgalom népszerűségé­nek oka az volt, hogy Rákóczi még a küzdelem elején megígér­te, hogy harcosait a fegyveres szolgálat fejében örökre felszaba­dítja a földesúri függés alól, s a közösen felkelt helységeknek haj­dúvárosi kiváltságot ad, azaz ön­kormányzatot, a nemesektől való függetlenséget. Rákóczi a neme­seket és a főurakat is meg akar­ta nyerni, ezért a nem katonás­kodó jobbágyokat szigorúan kö­telezte a földesuraknak járó szol­gáltatások teljesítésére. Erre a nemesek is tömegesen csatlakoz­tak. amire kialakult a szélesebb társadalmi összefogás körvonala. Rákóczi következetesen arra tö­rekedett, hogy a táborában je­lentkező társadalmi és vallási el­lentéteket mérsékelje. A szabad­ságharc kezdetén így fogalmazta meg céljait: „Megkezdtem hazám fölszabadításának művét saját magam és a nyomorult nép szen­vedéseitől indíttatva..." A ké­sőbbiek során azonban a birtokos osztály saját érdekei, rendi előjo­gai védelmében a harc számos vezető funkcióját átvette, és egy­úttal igényt tartott az otthon ma­radt és a küzdelem terheitől amúgv is súlyos nehézségekkel küzdő jobbágyok szolgáltatásaira. A diadalmas hadjáratok megvívói a néptömegek voltak, a hadveze­tést is akkor koronázta siker, ha abban a döntő szót olyan — a népből kiemelkedett — vezetők kaphatták, mint Esze Tamás, vagy Vak Bottyán. Béri Balogh Ádám és mások. Mivel azonban a tábornokok főnemesek voltak, jórészt képzetlenek, és nem egy esetben árulók is akadtak kö­zöttük, a szabadságharc katonai­lag sem tudott a kezdet nagysze­rű színvonalán maradni. Főne­mesi tábornokainak gyengeságét a fejedelem maga is elismerte. Rákóczi arra' törekedett, hogy a felkelés ügyét a Svédország és Oroszország között folyó északi háború érdekkörébe kapcsolja be. Törekvése eredményeként I. Pé­ter cár és Bercsényi orosz—ma­gyar szövetséget írtak alá Var­sóban. Ebben a cár segítséget ígért Rákóczinak. A szövetség realizálására azonban nem került sor, mert XII. Károly svéd király támadása meggátolta a cárt a se­gítségnyújtásban. Egymást követték 1707 után a csatavesztések, 1710-ben XIV. La­jos francia király az addigi támo­gatást is beszüntette, s 1711-ben a fejedelem egyik tábornoka, a2 ő beleegyezése nélkül megkötötte a szatmári békét. Ez ugyan egy­részt kiszolgáltatta az országot a Habsburgoknak, és így könnyeb­ben építhették ki nagyhatalmi helyzetüket Európában, másrészt a rendi alkotmány bástyái mögött a nemesek kiszopolyozhatták a jobbágyságot. Annyira elmélyült azután a jobbágyság kizsákmá­nyolása, hogy azt még a Habs­burg királynő, Mária Terézia is megelégelte, és hogy maradjon valami az államnak is, szabályoz­ta a jobbágyság terheit 1767-ben kiadott rendeletével, az urbári­ummal. Szabadparaszti, városi, polgári szabadságról, annak kö­vetkeztében a feudális viszonyok közötti tőkés fejlődésről' nem le­hetett szó. A vallásszabadságot ugyan kimondották, és a felkelés zászlóját odahagyó nemesek bir­tokaikat megtarthatták, de mint tudjuk, ezt Rákóczi — és néhány párthíve — nem fogadta el, a meghódolás helyett száműzetésbe vonult, és Rodostóban. Törökor­szágban halt meg, ötvenkilenc éves korában, huszonnégy évi hontalanság után. Nemzetközi ga­ranciákat nem sikerült elérni, hi­szen a mozgalom nemzetközileg elszigetelődött. , Hiábavaló volt a küzdelem? A szabadságharc eredeti célkitűzései ugyan csak korlátozottan valósul­hattak meg, de Magyarország nem jutott Csehország sorsára. Rendi intézményei fennmaradtak, igaz ugyan, hogy nemességének életformája megrekedt, de belül, ha lassan is, érlelődtek, a felvilá­gosodás hatására, a változtatás szándékai, amelyek az újabb fegyveres harc kirobbanásához vezettek 1848—49-ben. A szegénylegények éneke ! (Részlet) i Nincsen becsület! a katonának, Mint volt rcgentén a kurucoknak. Vájjon vagyon-é hírével a méltóságnak, Hogy sok vitézek, Próbált legények Rossz becsben vannak? Szegénylegénynek olcsó a vére: Három réz forint szegénynek bére. Azt sem kiiltheti el szegény végtére, Melyért méreg. Kínzó féreg Forr a szívére. Igen kedveltük a kurucságot, Oly igen kaptuk, mint egy újságot. Nyerünk, gondoltuk, oly szobadságot: Oltalmazzuk S szabadítjuk Szegény hazánkot. . J. Egy szegénylegény volt Esze Tamás, Magát megvonó jó Bóné András. Uruk mellett voltának ők, mint egy lelki más. Jánki Péter, Zöld Demeter Voltak, mint darázs. Legelsőbben is Munkácsra jutánk. Az udvarházhoz, urunkhoz szátlánk, Mnntikukuli hadától bészoríttatánk. De Karafát, Német generált Halálra adánk. De vájjon ki volt mind Bécs aljáig. Ki nyargalódzott Ausztriáig? Szegénylegény, nem úr lova, futott mindaddig! Nosza vitéz, No kardra kéz, Légy hű halálig! • • • IL Rákóczi Ferenc Manifesztuma, 1704 (fent) és Érsekújvár egy XVII. századbeli metszet után A híres Rabufin Kassa városát. Sűrűn lőtteti Forgács bástyáját. Kegyelmes urunk beküldé szegény szolgáját: Esze Tamást, Mert nem más Tartá meg Kassát. Győr alatt sok szép hada marada, Akit Forgács pénzen elada. Mely pénzt is nagy esküvéssel el is tagada. Kit Simonnak, Barátjának Raka vállára. Ha valaholott voltanak csodák. Mind kívül-belül estek szép próbák: Szegénylegények magokat frissen forgaták. Csak szegények, S nem úrfiak Véreket onták. > rru&ritM i t ! Yr..\­Rákóczi FK.RK.NCZ. Krgvdines Urunk álral: NfcmMtftfftlK* . ii<:s Haránt! • f,, a Sr/r" Nemret éegYCtlfr- Ural, k , VtaVriut, hailatlan m<« r.yuma. rs!!Caií>->,">ie» Mú'«••-»>: .* W roiajíwAwfjr oMUUM (Wívíátiíjil, . ti At /tfjirmi Ház íról'iiliOsStodisa iM »•)>> f«i ftabaduláac/t (of«»t Ma firgvwiT eruiUiuígiiút,u .egeu Scrvfrtycn Vilogtnfc etette iáett>rt MJNtFEHU M. r.t>z miiUMíNv na)., ify Vt .t, mtP.in Mtfjer tw», ü^mtéH Mmitfft letnttt. A . r-t*,i 1' • ­fVf ' - Y • .. - . '. ' • • : » >:; ».K :!:'•'•:•-< •.,, .l-le H •• ••"'. < t'» :'•>•'* ' : ­(Cfí'.i •.»••.<-• : n> "<• i tyr . MVíert •* 1 ­j tfxlotl Ue» . tl 4 -:í:<* I i > Í'S : atsivtifc'íl *i'"' 1 .' '• '' hfcvY ep Rrt.'.re tf'ii •' ' »* > l«<fóem. levyvwtx •'•' tarra U aítxMGK -: ;:: f: > •.-....-•.• ...!'.' 6rfcjn« v::r .:::•••,: l.V' f. IIV- 1 msv. revett. S ••, i U ' V » t) »• meg »«•>(<* :»>•», • >•< e> .(*,;;> Ii'.r IteM 1 frix.el rrn.t . 'k ,i,í ti/ttixu'Aral «••<).' • « (!;., Nemzet. s«»> i4fcfc.lv »• ers-M v.Uoz»*(i*<i&t6íiV,<naf«i »• vIlii < aieilya, *»!•. *•«• e.tamatl.á vtte •«<• letett litvvnifdgel vSJUi)A, 'ó" selekeátdél. nem ta4*«» »' 4 Aií.iyitok ettirrJelmcti^t útJalmiir t luV tt p>«»léijnlicill, «» (dljebb r;>::<(n elmilkeieftttd . In-­3S . r)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom