Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

Vasárnap, 1976. február 13 r Kék virága a szamárkenyérnek Juhász Gyula ifjúkori versikéje Ferenc Ferdinánd (1863—1914) trónörökös 1900. július 1-cn morganatikus. azaz rangon aluli házasságot kötött a Hohenbcrg hercegnővé emelt, cseh származású Chotek Zsólia grófnővel. Azon a napon jelent meg a Szegedi Napló heti szatirikus mellékletében, a Hüvelyk Matyiban a gimnazista diáknak alábbi alkalmi rigmusa. Nem első verse ez már; egy évvel azelőtt a Szegedi Napló közölte már két versét, sőt egyet a Budapesti Napló ls. A kis vers, melyre Botka Fcrencné hívta föl figyelmemet, nincs benne a költő eddigi gyűjteményes köteteiben. Noha önmagában nem oly jelentős, hogy módosítana, akárcsak fiatalkori lírájának eddigi értékelésén, az írói. költői életművek méltatásában bölcs aranyszabály, hogy a klasszikusok „minden sora, mind szava drága nekünk." 8 az külön érdekesség, hogy a tizenhét éves költő, aki pár héttel előbb tért haza a váci piarista noviciátusból, koraérett, elnéző bölcsességgel állapítja meg versének csattanójában: a szerelem — örök rejtély! PETEIT LASZLO Királyidillek Ismét a régi, régi nóta, Mely mindörökké új leszen: Mint egyesít királyfiút és Pásztorleányt az igaz szerelem! S ámbátor a boldog menyasszony Most nem pásztor — gróflány leszen, A végső strófa egy maradhat: Hogy örök rejtély az a szerelem! JUHÁSZ GYULA A demokrácia és értelmezése Kiskunság. Széles e hazában akad-e valamelyest is iskolázott ember, akinek a szó hallatán, földrajzi ismeretei mögött, nem tülekednek szorosan a magyarórákon szerzett élmények, a „Dunától a Tiszáig nyúló róna" költő fogalmazta képei: a száz kövér gulya, ménesek futása, vadludak vonulása, vércsék visítása, s ki ne tudna, hogy „ott tenyészszik a bús árvalányhaj, s kék virága a szamárkenyérnek"? Petőfinek köszönhetjük Tudjuk, s ezt legtöbben az ismeretterjesztést is művészi fokon művelő Petőfinknek köszönhetjük. Sokan bejárták közülünk fél Európát, egyesek eljutottak a vi-1 lág túlsó sarkára is, de ide, lakóhelyük szomszédságába, jószerével csak biológusok vagy különcszómba menő természetbolondok látogattak el. Majdhogynem azt kell mondanunk, hogy nem láttunk a szemünktől, Petőfi hiába hívta fel figyelmünket több mint 130 éve a táj szépségére. Ennyi időnek kellett eltelnie, míg rájöttünk: érték, nemzeti — és nemzetközi — kincs birtokában vagyunk mi is. És hogy rájöttünk, megint csak nem egészen a mi érdemünk. A hatvanas években az ENSZ-ben külön hangsúlyozták a természetvédelem fontosságát, időszerűségét, s innen indult földkörült útjára a ritka földrajzi területek, növény- és állatviláguk megőrzésének gondolata. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió programot adott ki: minden állam köteles azokat a vidékeket védeni, amelyek saiát földrajzi elhelyezkedését elsősorban jellemzik. A Szovjetunióban, Amerikában hamarosan kormányintézkedések is tükrözték ezt a szemléletet. Magyarországon is fordulópontot jelentett az 1961-ben életbe lépett természetvédelmi törvény. Hazánk a Kárpát-medencében terül el, a hegyvidék vagy tengerpart nyúította különlegességgel nem szolgálhatunk. Dicsekedhetünk ellenben olyan érintetlen alföldi tájjal, amely szinte Európa-szerte egyedülálló. A hazai törvény első, kései gyermeke a Hortobágyi Nemzeti Park, amelyet 1973. január 1-én hívtunk életre. Két évre rá lett nemzeti park a Kiskunság. Egyéves léte ideje alatt sikerült felhívnia magára a figyelmet: a sok-sok külföldi és persze hazai kíváncsiskodókon kívül a természettudományok művelői is egyre nagyobb érdeklődéssel keresik fel a kutatómunka eme kincsesbányáját. A Kiskunság titkainak tudományos feltárására ezért együttműködési szerződést kötött a nemzeti park igazgatósága és a Szegedi Akadémiai Bizottság. Szigetek a Duna-Tisza közén A SZAB legutóbbi rendezvényén dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója bemutatta — diaképekkel illusztrálva — hazánknak ezt nz értékes természetvédelmi területét. Petőfi még az összefüggő rónaságban gyönyörködhetett 1844ben, nekünk a Duna-Tisza között szétszórtan található ,;szigetek" jutottak belőle. Sajnos, kissé elkéstünk a szervezéssel. De ha már így esett, legalább a mi nemzedékünk adja tovább jelenlegi, sértetlen állapotában a jövő generációnak. Hogy tanuljon belőle, és gyönyörködjék szépségeiben. A nemzeti park hat különálló mozaikból áll, s összesen 30 ezer hektár területen feleszik. Ebből a nagyobb rész — 25 ezer hektár — Bács-Kiskun megyének . Jutott, 5 hektár átnyúlik Pest megye déli részére. Néhol bontja csak meg kissé a tái természetes szépségét egy-egy település — tizenhat község van itt —, de ezek szervesen beleépültek környezetükbe, úgy, hogy az ősi állapotot alig zavarták meg. Lakitelek-Tőserdő látnivalója a mintegy négy kilométer hosszú Holt-Tisza meder, gazdag növényés állatvilágával. Csak néhány különösen szép — és védett — virága: a fehér tündérrózsa, a tavirózsa, a békatutaj és a békaliliom. Itt húzódik a tiszamenti ártéri galériaerdő, sokféle öreg fájával Ritkaságnak számít a fatörzsre buján felfutó liánokkal az erdei szőlő. Tőserdő déli részét az alpári égeres határolja, és honfoglaláskori történetünk egyik színtere: az alpári rét. Itt futamította meg 895-ben Árpád fejedelem Zalán seregét. A ma élő magyarok számára ez a környék azonban korántsem a harcok izgalmát nyújtja: a Tőserdő szomszédságában talált 40 fokos termálvíz és a parkerdő az odalátogatók üdülését, pihenését szolgálja. A második „sziget" hazánk egyetlen meszes-szódás talajú, legnagyobb összefüggő pusztája: Apajpuszta. A sajátos sziki növények — orvosi székfú, sziki ballagófű, sziki csenkesz — között röpköd a túzok, a széki lile, a széki csér. Ha valaki a híres magyar pusztai élettel, a régi pásztorélet hagyományaival akar megismerkedni, itt megteheti: a Kiskunsági Állami Gazdaság és a téeszek ősi állattartást folytatnak, és őrzik az egykori szokásokat és felszereléseket is. A gazdaság ménesének, magyar tarka teheneinek, és a téeszek racka nyájainak híre elszállt határainkon túlra is. Rengeteg embert vonz az évek óta megrendezett „kiskunsági pásztor- és lovasnapok" ünnepségsorozata. Itt dolgozik egyik fogathajtó Európabajonkunk, Fülöp Sándor is. A szikes tavak láncolata Fülöpszállás — Szabadszállás között ízes népi elnevezéseit még most is őrzi. A Pipásrét, a Kisrét, a Zab-szék, a Fehér-szék, a Kelemen-szék mind sekély, szódás kémhatású víz, apró szigetekkel, zsombékokkíl. Mintegy 70 —80 madárfaj biztonságos tanyája ez, de szállásul szolgál a más kontinens felé tartó átutazó vendégeknek is- A legértékesebb lakó itt a gulipán, a széki gólya, a szürke gém, a nyári lúd, hogy csak néhányat említsünk. Ha valaki Magyarországon keresi a Szaharát, azt ugyan nem találja meg, dé hogy milyen lehet a sivatag, abból kaphat némi ízelítőt Fülöpháza határában. A szél ugyanis még a levantei pleisztocén, az újpleiszlocén és óholoegn geológiai korszakban kifújta a homokot az ős-Duna medréből, és nyugatról kelet felé haladva három nagy buckarajban „elröpitette". Ezek a vándorló homokdombok különböző formákat vettek fel, így keletkezett például a „parabolabucka", a ..bálnahát", az „aréna". Az első homokbuckarajhoz tartozó terület Európa egyetlen Dunából eredő, érintetlen, s ma is változó, homokvilága. S itt nyílik a kékvirágú szamárkenyér, itt díszlik a kunkorgó árvalányhaj is. Az Alföldre hajdan oly jellemző, nemegyszer „nemzetmentő" nádasokat, tocsogós réteket, a vadvirágos kaszálókat az Izsáki Kolon-tó környéke őrzi még eredeti állapotukban. Ez a terület nemcsak az embernek tud jó búvóhelyet adni (a törökök, latárok támadásai elől menekültek ide), hanem a vízi gerincesek és hüllők is itt húzódnak meg. Pásztormúzeum Bugacon S végül Bugac. A természetvédelmi terület. legnagyobb, öszszefüggő egysége. Különlegesen szép táj homokbucka vonulatával, az ősborókással, a nagyerdővel és a pusztával. Az ősborókásban érintetlen még az eredeti élővilág. A közönséges boróka 120—130 éves példányai is megtalálhatók itt a fehérnyár, a szürkenyár. a rezgőnyár. és a feketenyár társaságában. Az erdőt ritkán előforduló rovarok, rengeteg madár, köztük kakukk és búbosbanka népesiti be, s van itt róka, borz, sőt vipera is. Bugac puszta olyan tájképi különlegesség, amely egyedülálló Európában. Homokpuszta, melyet nagyerdő határol. A buckák és a sűrű lombok között biztonságban érezték magukat a betyárok, s őrzik is múltjukat az itteni elnevezések: „lófogó", „tolvajos". Itt is — akár a Kiskunság más védett részein — ősi típusú állattartás folyik. Híres a Városföldi Állami Gazdaság szürke gulyája, rackanyája és a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz ménese. És ezt nemcsak szépségüknek, különlegességüknek köszönhetik: ők alkotják az ország egyik legfontosabb, úgynevezett „génrezervátumát". A nemrég megnyílt pásztormúzeum máris rengeteg látogatót vonzott. A bemutatott tárgyak — béklyó, az istráng, a karikásostor, a farkas ellensége hajítófa — mind kivétel nélkül a környező községek lakóitól vándorolt a vitrinekbe. A tanyák is hozzátartoznak a Kiskunsághoz, nem hagyja veszendőbe menni azokat sem a nemzeti park igazgatósága. A népi stílusban épült, rendszeresen karbantartott házakat, mellékhelyiségeket, a hozzájuk tartozó földdarabokat, a hagyományos eszközökkel, felszerelésekkel együtt megőrzi az utókor számára. Látnivaló nemzeti kincsünk, lám nekünk is van. Csak a fáradságot nem szabadna sajnálnunk, hogy a költő által 130 éve festette képet, és a rólunk szóló útikönyvek romantikus, vendégcsalogató leírásait magunk is megtekintsük a pusztán, saját magyar szemünkkel. CHIKAN ÁGNES A kispolgári mentalitás előszeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxizmus, s a marxizmus alaptételeit is. így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés Jelenlegi időszakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista építés soronkövetkezö feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések. Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fontos feladata a szocialista demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Társadalmi életünkben és munkahelyünkön egyaránt arra van szükség, hogy társadalmunk mind szélesebb tömegei, — termelő munkájukon kívül is — részeseivé váljanak a közéletnek, beleszólhassanak országos és helyi dolgaink intézésébe, részt kapjanak és vállaljanak közös gondjaink megoldásában, döntéseink előkészítésében, ellenőrzésében és megvalósításában. Egyszóval szavuk legyen és hallassák is szavukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejlesztésének programja és az erre vonatkozó határozatok — túlzás nélkül állíthatjuk — mozgósították társadalmunk túlnyomó többségét e rendkívül fontos feladatok realizálására. De miközben a társadalom nagyobb része a megvalósítás lehetőségeit kereste és krresi napjainkban is, megjelentek a kétkedők, a „kibicek", a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félremagyarázók. Ügy látszik, a szocialista demokrácia fejlesztésének programja és gyakorlata alkalom volt a demokráciával kapcsolatos legkülönfélébb — egymással nemegyszer szöges ellentétben álló — előítéletek felelevenítésére. Vannak például olyanok, akik a demokráciát „parttalanul" értelmezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehetősége pedig erősen korlátozott, hiszen az állampolgár mindenütt rendeletekbe, előírásokba, szabályokba ütközik. A társadalom vezetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szocialista demokrácia feladata elsősorban e centralizáltság feloldása, társadalmi szabályozása volna. Ideáljuk a kényszerítő erő és eszközök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgárok „szabad akaratával" szemben. Ide sorolhatjuk azokBt ls, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehetőségét látják. akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes beleszólása és a kívülről történő felelőtlen ellenvélemények között. ök azok, akik mindent jobban tudnak, akik problémánknt mindig „előre látták", és megjósolták, egyszóval azok, akik sohasem döntéseink végrehajtáséban, közös • munkánkban jeleskednek, hanem mindig csak a fanyalgásban és a kéretlen kritikában. Mások viszont a szocialista demokrácia fejlődésétől. további szélesedésétől, „óvják'' társadalmunkat. Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „meszszire mentünk", túl sokat „megengedtünk". Gazdasági, társadalmi problémáinkat általában a demokrácia fejlődésétől származtatják, és társadalmi életünk negatív tendenciái mögött — a munkaerőhiánytól a lazaságig, a fegyelmezetlenségig — mindenben az ügynevezett „liberalizálódás" következményeit látják. Ök azok, akik a demokrácia fejlesztését egyoldalúan a „rendteremtésben", az adminisztratív intézkedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tartoznak azok is, akik szerint társadalmunk tömegei még nem elég érettek a szocialista demokráciára, a dolgozók még nem tudnak „lehetőségeikkel élni", nem tudják demokratikus fórumainkat „megfelelően felhasználni", tehát nem velük, hanem helyettük kell a demokráciát gyakorolni. A dolgozók véleményét ök legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve feleslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tartják. A demokráciával kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket tovább sorolhatnánk, hiszen az említettek számos változatban jelenhetnek meg. S bár a demokráciát ..parttalanul" értelmezők és a demokráciát „beszúkitők" álláspontja homlokegyenest ellenkező, mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges nézetek keverednek, vagy „átcsapnak" egymásba. Megtörténhet például, hogy az, aki tegnap még a demokrácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést" sürgetett, ma mar az új szabályzatoktól, rendeletektől a demokrácia fejlesztésére hivatkozva berzenkedik. Nem nehéz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is annyira a demokrácia valóságos értelmezése, hanem sokkal inkább szocialista fejlődésünk egészének megítélése és félreértése húzódik meg. Természetesen a kettőt — a demokráciát és s szocializmust — nem lehet egymástól elválasztani. A demokrácia a szocialista társadalomban nemcsak jelentésében jelent népuralmat, hanem valóságosan is. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság feladatait, a társadalomépítő munkánkat és társadalmi életünk további demokratizálódását szinkronban tartani. Feladataink e téren közismertek. Egész társadalmunkat átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és közvetlen formái és intézményei a legszélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialista óllampolgariságnak s egyben elősegítői, formálói legyenek a demokratikus szellemű szocialista állampolgárok kialakulásának. Kisebb közösségeikben — mindenekelőtt a munkahelyeken — pedig a demokrácia fejlesztésének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és munkahelyi kollektívák mind szélesebb rétegei vegyenek részt közös dolgaink intézésében, osztozzanak a döntések előkészítésének felelősségteljes munkáiban, ismerjék meg a döntések tartalmát, segítsék elő megvalósítását, egyszóval munkahelyükön is gazdaszemmel nézzék közös feladataink megvalósítását. A társadalmi és gazdasági demokrácia fejlődése egyben elősegíti a szocialista közéletiség kialakulását, jó politikai légköri, széles vitákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatok, az önjelölt „mindent jobban tudók", a kétkedők, a szocializmust félreértők és félremagyarázók, vagyis a szocialista demokrácia kispolgári értelmezői egyre kevesebb fogódzót találvn magukra maradnak, és kikopnak társadalmunkból. BŰHM ANTAL