Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-03 / 28. szám

i 4 Kedd, 1976. február 3. Téeszgazdáikodás és jövedelem Indokolt és indokolatlan különbségek Minden megyében vannak példák arra, hogy egyes termelőszövetkezelek kimagasló, mások pedig az átlagosnál is gyengébb eredményeket érnek el. A termelés, a gazdálkodás színvonalában mutatkozó különbségek természetesen halnak a jövedelemre, a nagyüzem fejlesztési lehetőségeire és a tagoknak jutó részesedésre. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban a természeti körülmények és a közgazdasági adottságok nem mindenütt egyformák, sőt, igen nagy eltéréseket mutatnak. A kedvezőtlen helyzetű termelőszövetkezetek nagyobb ráfordítássul is kisebb hozamok elérésére képesek, mint azok, melyek jó földön és előnyös közgazdasági viszonyok közepette gazdálkodnak. S igaz az is, hogy a rossz termőhelyi adottságok csak rendkívül nagy befektetéssel és csak kis mértékben változtathatók meg. A közgazdasági adottságok — például a termelés szerkezete — részben módosíthatók ugyan, de az alapvető gondot, a differenciáltságot ezzel sem lehet megszüntetni. Lehet viszont gondoskodni olyan gazdálkodási feltételekről, amelyek módot adnak az indokolatlan jövedelmi különbségek felszámolására. Téved azonban, akt azt gondolja, hogy csak a kedvezőtlen adottságok miatt mutatnak lényeges eltéréseket a tsz-ek eredményei. Tapasztalhatók egymással szomszédos és ugyanolyan körülmények között működő gazdaságok esetében is. Nem szorul magyarázatra, hogy a jo, vagy legalábbis megfelelő adottságok ellenére gyenge eredményű szövetkezetek miért esnek más elbírálás alá, mint a hátrányos helyzetűek. S mindezek ismeretében könnyen megérthető az is, hogy miért nem lehet függetlenné tenni a tagok jövedelmét a szövetkezet gazdálkodásától. Agrárpolltikánt nagy gondot fordít arra, hogy a lehetőség szerint, fokozatosan csökkenjen a különbség a jóés a rossz adottságú tszekben elérhető személyes jövedelem között. A legutóbbi 6—8 év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy — különféle intézkedések hatására — jóval nagyobb ütemben nőtt a tagok jövedelme a kedvezőtlen körülmények miatt sok nehézséggel küszködő szövetkezetekben, mint az erősekben. Most és ezután is tart ez a folyamat, mert társadalompolitikai okok szükségessé teszik. Arra azonban nincs mód, hogy ugyanannyi részesedés jusson minden tsz-ben. A különbségek teljes kiegyenlítésére való törekvés nem vezetne célra, mert érdektelenséget szülne azokban a szövetkezetekben, ahol az anyagi ráfordítások, a szakértelem és a szorgalom a legjobban kamatoznak. Ami a népgazdaság szűkös erőforrásaiból a tsz-ek minél eredményesebb működésének segítésére jut, azt oda ésszerű fordítani, ahol a legrövidebb (dő alatt megtérül. S hogy saját eszközeit és az állam nyújtotta hozzájárulást a lehető legeredményesebben hasznosítsa , a szövetkezet, ahhoz egyebek között a személyes jövedelemben rejlő ösztönzés Is szükséges. Entiek a gazdasági és a már említett társadalompolitikai elveknek az együttes érvényesítése áz egyetlen helyes megoldás, gyakorlat. Ez a felfogás érvényesül az V. ötéves tervben a mezőgazdaságra vonatkozó közgazdasági szabályozó rendszerben is. A cél a termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. Az erre való ösztönzés azonban egyidejűleg arra is irányul, hogy tovább mérséklődjék az üzemi és a személyes jö. vedelemben meglévő, indokolatlan különbség. A földadó módosítása következtében a tsz-ek 63 százalékában csökken, 5 százalékában változatlan marad, 32 százalékában pedig növekszik az adó összege. A kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó szövet kezetek továbbra sem fizetnek földadót. A csökkenés az átlagosnál gyengébb, a növekedés pedig az átlagosnál jobb földű gazdaságokat érinti. A jövedelemadó összege az egy főre Jutó bruttó Jövedelem szerint alakul. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű tsz-ek csaknem félmilliárd forinttal kevesebb, a magasabb jövedelműek viszont ennyivel több adót fizetnek. Azok a szövetkezetek, amelyekben az egy főre jutó évi jövedelem nem éri el a 2(i ezer forintot, jövedelemadót nem fizetnek. Ezen a jövedelemhatáron felül fokozatosan nagyobb adókulcsot alkalmaznak. Államunk ezentúl is nyújt a tsz-eknek különféle támogatásokat. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek külön támogatást is kaphatnak az adottságaiknak megfelelő, a mostaninál kedvezőbb termelési szerkezet kialakításához. Ezeknek a gazdaságoknak a körét bővíteni nem lehet. A fejlesztési és az árkiegészítő támogatás továbbra is megilleti őket, de jövedelemkiegészítő támogatást csak meghatározott feltételekkel vehetnek igénybe. A kedvezőtlen adottságú tszek a nem mezőgazdasági tevékenység után fizetendő termelési adóból törleszthető támogatást kaphatnak, elemi kár esetén. , > Vannak tsz-ek, amelyek nem kedvezőtlen adosségúak ugyan, de elmaradtak a fejlődésben. Ezek az idén és jövőre jövedelemkiegészítést és fejlesztési hozzájárulást kaphatnak, 1978-tól kezdve azonban csak fejlesztési hozzájárulást. Van intézkedés arra is, hogy az éves támogatási keret tíz százalékát elkülönítetten kell kezelni. Ebből az összegből azok a mezőgazdasági nagyüzemek és erdőgazdaságok részesülhetnek, amelyeknek az adottságai nem kedvezőtlenek, de eszközellátottságuk alacsony, illetőleg korszerűtlen. Mindezenek az intézkedések számottevően hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen a különbség a tsz-ek üzemi, Illetőleg személyi jövedelme között. Emellett azonban a mostoha körülmények között gazdálkodó szövetkezetekben is nélkülözhetetlen a vezetés, az üzemés munkaszervezés tökéletesítése, a hozamok lehetséges növelése és a termelési költségek megvalósítható csökkentése. Ott pedig, ahol a jó vagy közepes adottságok ellenére gazdálkodnak az átlagosnál gyengébben, mindenekelőtt a máshol bevált módszerek alkalmazásával növelhető az eredmény, a jövedelem. Sok függ a közgazdasági szabályozó rendszertől, de nem minden. Maguk a gazdaságok is rengeteget tehetnek azért, hogy működésük jüvedelmezőbb legyen, s minél előbb megszűnjenek az indokolatlan különbségek mind az üzemi, mind a személyes jövedelemben. Gulyás Pál Elkészült a Rókus—I. városrész közműalagutas tanulmányterve MI A KÖZMÜALAGtT? — I2LÖNYÖK. ÉS HÁTRÁNYOK KÉRDÉSE — HÁROMEZER 1.AKAS HELYETT HÁROMEZER-HATSZÁZ — A KÖZMŰALAGŰT ÉS -IOLYOSÖK HOSSZA MEGHALADHATJA A SZAZ KILOMÉTERT IS — A VITA TANULSÁGAI Köztudott, hogy a lakásépítésben — a házgyárak meghonosításával — már elértük a szalagszerű — a telepített iparokra jellemző — folyamatos építési módot. De míg a magasépítésben korszerű, gyors, az építési-szerelési időt lényegesen lerövidítő módok alakultak ki, addig a közműépítés módjai nem, vagy alig változtak. Ezek ma is igen nagymenynyiségű emberi munkát igényelnek. A másik nehézség a földbe fektetett közművek karbantartása, javítása. A lakosság egyre komfortosabb ellátása szükségessé tette egy-egy lakótelep valamennyi közműfajta egymás mellé építését. Más szavakkal: míg régebben a 15—20 méter széles utca két oldala között csak a víz- és elektromos vezeték húzódott, ma már a telefon-, a gázvezeték, a szenny- és csapadékvíz-elvezető csatorna, a távfűtési csőcsatorna elhelyezése 30—40 méter utcaszélességet igényelne mert az egyes közművek közötti biztonsági távolságot be kell tartani. A laikus is érzékeli, hogy ha növeljük az épületek egymástól mért távolságát ugyanazon a területen belül, akkor csökken az elhelyezhető házak, illetve lakások száma. Ez viszont az egy lakásra eső közműköltséget növeli.» Egy érdekes tanulmányterv műalagutas tanulmánytervét. Azon ez értekezleten, amelyet Szeged politikai és állami vezetőinek kezdeményezésére az ÉVM lakáspolitikai főosztálya, műszaki fejlesztési főosztálya, valamint a Közműfejlesztési Célprogram Bizottság képviselői tartottak, az V. ötéves tervben kísérleti jelleggel megvalósításra javasolt közműalagút lervezési-építési-üzemeltetési kérdéseit Kenderes János, a vállalat igazgatója ismertette. Miről is van szó tulajdonképpen? Az elkészült tanulmányterv lényegében egy 2,0><2,30 méter belméretű megfelelő módon kiépített.' föld alá süllyesztett, vasbeton alagút építését javasolja, amelybe a szenny- és a csapadékvíz-elvezető csatorna kivételével minden más közmű — természetesen megfelelő biztonsági berendezések beépítése és üzemeltetése mellett — beépíthető. A célszerűen kialakított anyagleadó aknák elhelyezésével elkerülhető az utólagos fúrás-faragás és a helyreállítás bosszantó, nehézkes művelete. Könnyű elképzelni: az alagútban az egyes vezetékeket az oldalfalakra erősített tartókra helyezik, bizonyos célszerűségi sorrendben. Üzemzavar, meghibásodás, törés stb jelzése a diszpécserközpontba befutó jelzőberendezésekkel automatikusan történne, elhárításuk pedig rövid idő alatt megtörténhetne. ter alatt maradt, tehát a terület a közműalagút megépítése szempontjából ideális. A nehézségek Természetesen nehézségele is vannak. Az üzemeltetői és üzemeltetési kérdéseken túl az, hogy a kivitelező vállalat egy adott munkaterületen több szerelési szalaggal dolgozik, amelyek mindegyike más-más típusú épületet szerel össze. A közmüalagütak egy része azonban — közműfolyosó néven —minden épület szerelőszintjén is áthalad, típustól függetlenül, hiszen ezek költsége mintegy egyharmada a két épület között, a föld alá elhelyezett úgynevezett közműalagút költségének. Nem egyszerű kérdés tehát az újszerű közműalagút., illetve közműfolyosó építése kerdésének eldöntése, noha — az ismertetés alapján — több a kedvező mint a ked-> vezőtlen feltétel. Ez a jövő! E kérdés megoldását segf- , tendő, a Szegedi Tervező A gazdaságosság Vállalat — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával — elkészítette az úgynevezett Rókus—I. városrész (leendő Északi krt,—Kossuth L. sgt. —Rókus állomás—TÜZÉP. telep—Csongrádi sgt.) közHAZASSAG I. kerület Szeged: vigh Sándor és Gazsó Eva Zsófia, Fest András Tamás és dr. Farkas Erzsébet, dr. Szlgethy András ós Székgty Zsuzsanna Katalin. Vozil Ferenc és Fodor Júlia. Erdélyi Jánoa és ökrös Valéria. Boczka János és Henrik Eva Gyöngyi, Aradi Árpád és Bereti Márta Judit házasságot kötöttek. III. kcrfllet Szeged: Gombos Pál László és Kovács Julianna Klára házasságot kötöttek. SZCLETES I. kerület Szeged: Varga Sándor Imrének és Kartyási Edinának Sándor István, Adám Antal Gábornak és Vasa Máriának Antal, Répák Lajos Sándornak és Gylmesl Erzsébetnek Ervin, Kószó Józsefnek és Tóth Gizellának József, dr. Faredin Imre Józsefnek és Kondorost Eva Máriának Imre Rusztem, Hódi István Mihálynak es Sisák Margit Juliannának Rudolf Márk, Czutor Ignác Istvánnak és Berta Mária Rozáliának Csaba Krisztián. Rab Györgynek és Szabó Katalinnak Katalin, Dobos Lászlónak és Szokolova Ludmlllanak Rita, Patlk Józsefnek és Mák Erzsébet Irénnek Illés. Harkal Mihálynak és Engi Etelkának Etelka Szilvia, Kiss Imrének és Bagaméri Margitnak Goldlna Patrícia. Kiss Istvánnak és Kneifel Máriának István Attila, Gombos Józsefnek és Tóth Eszternek Anita Eszter, Juhász Bela Istvánnak ÓH Csapó Erzsébetnek Ágnes, Varga lnire Lászlónak és Posztobányt Margitnak Csilla, Prágai-Polák Lászlónak és Vince Emmának Gábor, Morvái Andrásnak es Ambrus Erzsébetnek Diána, Maros Jánosnak és Vudas Zsuzsannának Ákos Dávid, Lehotal Jánosnak és Megyeri Margitnak Győzd, Turl Jánosnak és Hóvó Teréznek Teréz, Ruzsu-Bakacsl Lászlónuk és Csikó Irmának Mónika, Vass Istvánnak és Adám Julianna Margitnak Zoltán, Tóth Jánosnak és Davtd Ilonának Zsolt Tibor. Bányai Lászlónak es Sebestyén Jolánnak László, Tóth Ferencnek es Kasza Rozáliának Sándor, Körmendi Györgynek és Borgulya Juditnak Szabolcs György, Tóth Jánosnak és Bablnszki Erzsébetnek János, Vidéki Bélának és Dani Erzsébetnek Béla Zoltán, Tóth Antal Józsefnek ea Családi események I.ele Ilonának Szabolcs Antal, Ilódl Józsefnek és Csikós Gizellának Róbert. Dömsödi István Zoltánnak és Nagy Anna Piroskának Csilla Anett, Farkas István Mihálynak és Jenei Franciskának Ildikó. Török Imrének és Vass Erzsébetnek Attila Pál, Förgeteg József Csabának és Vincze Zsuzsannának Csaba, Gárgyán Lászlónak és Dohány Judit Gizellának László Norbert, Dócza Istvánnak és Nagy Rozáliának Gábor, Kormányos Mihálynak és Kocsis Katalin Máriának Edit Katalin, Csézlk József Györgynek és Sipka Erzsébetnek Eva Gabriella, Qyetval Józsefnek és Torma Etelka Margitnak Zsuzsanna, Szőke József Antalnak és Széli Margitnak Csaba, Szántó Tibornak és Gyömrő-Molnár Máriának Tibor, Babos Gyulának és Berta Margitnak Anikó, Makra Lajosnak és Németh Jolánnak Katinka, Csúcs lstvannak es Zsurkán Évának Eva, Elekes Károly Lászlónak és Furák Annának Csaba, Papp Zoltánnak és Orbán Esztér Annának Zoltán, Szepesy Kornél Bertalannak és Kuti Irmának Kornél. Dobó Sándor Szilveszternek és Nagy Erzsébetnek Sándor, Horváth Gábor Ignácnak éa Elek Lujza Juliannának Gábor Zsolt, Bugyi Péternek és Szabó Franciskának Brigitta. Rózsa István Ferencnek cs Sziklat Ilona Máriának Zsolt, Farkas Mihálynak és Harangozó Máriának Norbert, Hajós Lászlónak és Nóvák Juditnak Gábor András, Márki Szilveszternek és Illa Katalinnak Zsuzsanna, Kiss Károly Lajosnak és Laszák Máriának Károly Tamás, Horváth Mihály Imrének és Vigh Piroskának Ildikó. Tarlcs Bélanak és Farkas Katalinnak Attila Gábor nevű gyermekük szülelett. III. kerület Szeged: Horváth-Czakó Istvánnak es Rabi Idának Zsolt, Dóczi Imrének és Hegedűs Veronikának Imre Norbert, Dénes Balázsnak ée Géczy Ágnesnek Balázs, dr. Kudik Józsefnek és Rácz Oyőngyinek Csaba. Paliaga Jenő Csabának és Kulcsár Etelkának Eva Szilvia, Szel Antalnak és Tóth Klárának Zsuzsanna, Botka Lajosnak és Karácsonyi Anna Évának Krisztina Anna, Nyilasi Péternek és Polányl Margitnak Gábor. Váradl Károlynak és Szalma Mártának Márta, Bárányi Györgynek és Fülöp Klárának Gábor, Fodor Istvánnak és Neparáczko Máriának Anett, Polgár Sándor Györgynek és Porok Máriának László Endre, Sándor Ernőnek és Révész Erzsébetnek Csaba Ernő, Varga Pál Józsefnek és Kis Katalinnak Katinka, Farkas Sándornak és Molnár Mária Erzsébetnek Sándor Tamás, Fekete Mihálynak és Szabó Irénnek Róbert, Sulyok Józsefnek es Rutai Irén Máriának Zsolt, Tatai András Imrének és Kiss Irénnek András, Oyoval Mátyásnak és Kun Rozáliának Anikó, Palotás Imre Andrásnak és Nagy Eva Katalinnak Zsófia, Seres Antalnak és Felföldi Irénnek Antal, Szabó Lajoa Sándornak és Burai Eva Máriának Eva. Szélpál Vilmosnak és Tarl Mária Teréziának Attila, Csizmadia Jánosnak és Födi Irénnek Éva Irén. Kis László Mihálynak és Hortobágy) Máriának Gábor András, Rácz Istvánnak és Felföldi Erzsébetnek Tünde, Szunyogh Sándor Károlynak és Rácz Ilonának Martanna Zsuzsanna nevü gyermekük született. HALALOZAS . I. kerület Szeged: Daczi Sándorné Kugelmann Katalin, Kozák János. Hídvégi Józsefné aárdián Vilma Ágnes, Bárdosl Istvánné Bujákl Ilona, Juhász Lajosné Üveges Ilona, Ladányi Imre, GerencserKlss Jánosné Gabnal Etelka, Andrássy Gyuláné Bory Aranka, Oltványi József, Teleki Lászlóné Vastag Teréz. Pigniczki Józ.sefné Prágai Erzsébet Anna, Sándor Imre, Puskás István. Márton Gyula, Dohándi Gézáné Gulyás Margit, Kis Ferencné Juhász Veron meghalt. in. kerület Szeged: Kiss Péter! Lendval Sándorné Friedmann Rózsa, Bité Mátyás, Kasza Ferenc, Németh Vince. Király Györgyné Tanács Terézia, Becskl István, Gullcska János Ferenc, Gold Márton, Pákáskl Vidor. Horváth Vince, Szekeres István, Szűcs Antal meghalt. A bemutatott és ismertetett terv előnye, hogy a terület beépítése gazdaságosabb — az addigi mintegy 3 ezer lakás helyett 3600 lakás elhelyezése válik lehetővé. Ezáltal az egy lakásra jutó közműköltség — a hagyományos közműépítéssel szemben — tízezer forinttal csökkenne lakásonként. Megjegyzendő, hogy a terület adottsága a beépítés szempontjából kedvező. — ennek eredménye viszont az. hogy az egy lakásra jutó úgynevezett fajlagos közműalagút hossz az országosan legjobbnak minősített 1,20 folyóméTény — és vitatni sem lehet — hogy a tervezett területen a lakásonként elért 1,09—1,15 ím fajlagos közműalagút nem tartható be mindenhol a város területén, de a megoldás mégis ebben az irányban keresendő minden telepszerűen épülő új városrésznél. Számos szocialista ország — Csehszlovákia, NDK, maga a Szovjetunió is — e kérdésben már jóval előbbre jár, mint mi, és üzemelő közmüalagútjaik, -folyosóik hossza olykor a több száz kilométert is meghaladja. ' Ott nem tekintik megoldhatatlan feladatnak a 2,0—2,5 fm/egy lakás fajlagos hossz alkalmazását sem. A tájékoztatás, a megbeszélés eredményes volt, az érdemi vita sok kérdés megoldására ráirányította a figyelmet, és fontos feladatnak minősítette a kísérleti tervezéssel-építéssel kapcsolatos tapasztalatok összegyűjtését, rendezését, azoknak jövőbeni felhasználását. A továbbtanuló dolgozók utazási költségeiről Olykor vita. keletkezik a továbbtanuló dolgozók és munkáltatójuk között arról, hogy a továbbtanulók közül kik és milyen feltételek mellett tarthatnak igényt az utazási és szállásköltség megtérítésére. Illetékesek ezzel kapcsolatos tájékoztatása szerint: jogszabály írja elő, hogy az utazási költségek megtérítésére azok a dolgozók tarthatnak igényt, akik a szakközépiskola, illetve felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanulnak tovább és a teljes tanulmányi szabadságuk idejére átlagkeresetet kapnak. Évente legfeljebb tíz alkalommal a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra történő utazáshoz szükséges költségeket kaphatják meg az említett továbbtanulók, de csak .akkor, ha a munkahely az oktatási intézmény székhelyétál 50 kilométernél távolabb fekszik, és a dolgozó havi átlagkeresete a 2500 forintot, avagy az egy főre jutó családi jövedelme az 1500 forintot nem éri el. Ha a dolgozó átlagkeresete 2500 és 3000 forint között, vagy az egy főre jutó családi jövedelme 1500 és 2000 forint közölt van, akkor — az ismertetett feltételek mehett vis — az utazási költségnek csak a felére jogosult. A munkáltató egyébként az említett jövedelmi korlátoktól egyéni elbírálás alapján eltekinthet. Elveszti az utazási költség megtérítésére való jogosultságát az, aki féláru vasúti utazási kedvezményre lesz jogosult. Közérdekű tudnivaló, hogy a továbbtanuló dolgozók költségeihez (könyvek, jegyzetek stb. beszerzése) a vállalatok tanulmányi segéllyel ÍC hozzájárulhatnak.