Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

m " s - V mm « A fiatalasszony egyre csak azt hajtogatta: „Nem kell, nem és nem!" Tiltakozott a családi körűen. a község nőgyógyászati rendelőjében, tiltakozott az ÁB-blzottság előtt. De hogy miért, maga sem tudta: a körülmények tárt karokkal várták, szinte kiáltottak a jövevényért, csak éppen az nem akart hallani se ró'a, akiben már kicsirázott az új élet. Ütja el is vezetett a nőgyógyászati klinikáig. Okos, felnőtt emberi szóra is haithatat'an maradt, körömszakadtáig küzdött, maga-akarta magányáért, kétségbeesésében sírt, és a falat ököllel verte. A fiata'asszony hogy-hogy nem, bekerült az egyik kezelőbe, ágyra fektették, e'ektródákat kapcsoltak rá, arra az eddig mindent elrejtő falra, és a mögötte fejlődő k;s emberkét fogták vallatóra. Vajon ő akar-e élni? És a néhány hetes embrió válasza nem s váratott magára: rövid, egyenletes ritmusú jelek szűrődtek ki a hangszóróból, betöltötték az egész szobát. Az első szívhangok. A k'sgyerek és ez a Dopton nevű készülék szövetségesek lettek, s ketten elérték azt, amit a férj, a rokonok, a jó ismerősök, az orvosok és a tózan ész nem tudott: feltámasztották együtt a valahol a mélyben szunyókáló anyai érzéseket, a ragaszkodó szeretetet. Az asszony ismét sírt, de most a könnyek közt az mondta: „Éljen!" A magzat is ember c \ A női klinika műszerei legtöbbször azonban nem a meggyőző szerepét játsszák az asszonyok életében. Közreműködésükkel igyekeznek az orvosok érett, egészséges csecsemőket a világra segíteni úgy, hogy a hirtelen környezetváltozást a lehető legjobban elviselje a fiatal szervezet. A különféle műszerek főként a koraszülöttek étotbenmaradásának esélyeit képesek megnövelni. — A klasszikus értelemben vett szü'észet rengeteget változott az utóbb' évtizedben — mondia dr. Sas Mihály prof-sszor, a szülészeti klinika igazgatója. — Egyre inkább tért hódít nálunk is az élettan, a kóré'ettan, és jelentős szerep Jut munkánkban a gépnek is Szegeden ennek az összetett tudást igénylő szülészetnek — nagy részt a kltn'ka volt igazgatóba, dr, Szontágh Ferenc professzor tevékenységének köszönhetően — hagyományai vannak. Még nem is vo'tak műszereink, de az Itt dolgozó orvosokban feltámadt az igény, hogy széles látók iröek legyenek, $ ennek megfj'elően már e'képze'ése'k ts voltak. fgy a már meglevő tudást követték a lassan megvalósuló lehetőségek. Gyakran leírt tény: Magyarországon sok a koraszülött és a szülés körül meghalt újszülöttek aő száza'éka is a korai szülés áldozata. Az Egészségügyi Minisztérium ezért nyolc, úgynevezett perinataiis intenzív centrumot hoz 'étre íanuár e'seiétől az országban s az iegy'k époen Szereden 'es Három megyéből fogadják majd itt ayikat az asszonyokat, ak;knek terhességéből rizikós szülésre lehet következtetni. Ahhoz, hogy az orvosok munkálát s'ker koronázza, elengedhetetlenül feltétel ma már a megfelelő számú és minőségű műszer. — A magzat is teljes jogú ember — mondja dr. Kovács László docens, s ezt hallván, először megütközöm, miért is nem talá'koztam eddig ennek a természetes, a'apvető igazságnak a gondolatával? — Miért is ne illetné meg őt is ugyanolyan mértékű gondoskodás az orvostudomány részéről, mint amilyet bárme'y gyermek és felnőtt ma már megkap. És az igazán védelemre szoruló magzat, ő nem tarthat igényt erre.' Sőt legtöbbször arra, hogy megmentsék? Dehogynem. A magzat volt sokáig a lakosság lege'hanyagoltabb része. Szerencsére már új korszak kezdődött a szülészetben. Cammogó percek A szülőszoba mel'ett külön helyiség. benne két ágy, műszerek. Aki csak a környéken van most, mindenki várakozik, az orvos, a szülésnő, a nővérek: Takács Mátyásnét talán félóra vá'asztja el a boldog pillanattól. Add g azonban türelemmel el kell viselnie a csak később megszépülő percek kínos cammogását. Néha odalép egy-egy orvos, szülésznő, s ellenőrzi a cardiotográf ielezte méhösszehúzódósokat. Eközben azonban a gép is beáll a figvelők sorába: az édesanya állapotáról szerzett információia szerint ugyanig maga adagolja a megfelelő mennyiségű szülést segítő gyógyszert. A csendet csak az apró, sípoló jelek szaggatják meg, a szem nyugalmát, a mozdulatlanságot a felvillanó pirós fénypontok. Az áhítatos némaságba Ilyen finoman lopakodik be a biztonság. Az anya és gyermeke életének láthatatlan. gyorsan pergő eseményeit a műszer ogy pillanatra sem téveszti szem elől. — Magyarországon jelenleg ez az egyetlen Ilyen készü'ék működik — magyaráz ha'kan Kovács docens. — A szövődményes, komplikált szüléseknél felbecsülhetetlen a Jelentősége. Az Itt fekvő édesanyának hét-nyolc naola kellett volna szülnie a számítások szerint, de a baba a kelleténél jobban ragaszkodik az anyai ölhöz, így most már nógatnunk ke'tott... A szülést vezető orvos egy pillantást vet a mős erre, felsóhajt a csaknem hat órahosszája várakozó édesanya Is Felkerülnek a segítő-kezekre a gum' kesztyűk, odaseregienek a szü'észnők és az ápo'ónők, s a műszer tapintatos nesze't b'ztató és dicsérő emberi szavak váltják fe1, a rezzenet'enséget mozgalmasság, melyből nem marad el a megnyugtató simogatás sem. — Fiú! — emeli fel az orvos az eredményt, a ficánkoló új él'etet, s miután a szülésznő gyorsan szabaddá teszi az utat n levegő számára, felhangzik először Matyika sfró hangja. A mamának egy halvány mosolyra még futja az erejéből. Gyönyörű fia van Továbbmegyünk, s ígéretet kapok, találkozom még Matyikával. Azt a pillanatot várom, s mi tagadás, már csak rá gondotok, míg kísérőm megmutatja az éjielnappal működő Astrup készüléket, amely egy csepp vérből .sokat mond el arról, miként érzi magát a méhen belül a magzat. — Hogy mit je'ent a szülész számára a készülék? Tudia, el lehet vezetni egy autót is anélkül, hogy látná az ember a műszerfa'at... Rengeteg figyelmet, energiát igényel, hogy minden apró részletet szem előtt tartsunk. A gép képes folyamatosan észlelni a jelenségeket, rögzíti őket, így áttekinthető alakulásában, fejlődésében is egy fo;yamai. Megbízhatóbb döntést képes hozni az orvos ezek tudatában, pontosabban meg tudia határozni, mikor érkez'k el a beavatkozásra a legkedvezőbb pillanat. Megha'lgatom azt is, hogyan lehet megtudni, érett-e már a születés e'őtt a tüdőlégzésre a gyerek. Megtudom, hogy mellékvesekéreg-hormon készítménnyel lehet még „érle'ni", s világraiötte előtt huszonnégy órát adhatunk neki arra, hogy az anyaméh nvújtotta összkomfortban fejlődjék egv keveset. Félszemmel az üvegfal mögé pislogok, inkubátorok sorakoznak egymás mellett, kettőnek lakója ls van. Az egyik tisztin, s rózsaszínen már az igazak álmát alussza, a máx'k. karton a Takács Mátyás feliratú sza'aggal, bárén még a külvilág okozta hatásoktól óvó szürkés ..mázza'", kétségbeesetten edzi hangsza'agtoit, s leragadt szemhétot óvatosan nyitogatja az ablakból beáradó fényre. — Gyönyörű fia van — mondom odak'nt a folyosón pihenő édesanyának. Látom, nem zavarom, szívesen beszé'get, ez ls egvlk formája a fáradtság feloldásának. — Benn volt tegnap a hétéves lányom, behozta az ellenőrzőjét, sok ötössel és írásbeli dicsérettel. Azt mondta: „Anva. látod, én igyekszem, te is igyekezz már. Az osztályban mind'g kérdez(k, megszü'etett-e a testvérem, s állandóan azt kell válaszo'nom, hogy még nem." Hát igyekeztem — mondja, s kérőn néz rám — mondja még, mesélje el, milyen a fiam? Mondom, mesélem: gyönyörű, formás, sír és nyitogatja a szemét. — Mondia még, mesélje, olyan jó hal'«atni. i Mondom és mosatom. CHIKAN ÁGNES Az öreg és a fiai — Sántuljatok le és gebedjetek meg! Hit kikerülitek a házamat, bitang kölykei? — Ugyan már, hova gondol? tgy leszedni ró'unk a keresztvizet, mikor annyi a dolgunk, hogy ki se látszunk belőle. Maga jobban ráér, sűrűbben bejöhet hozzánk. — Lárifári, tudtok ti kibúvót találni mindenre. Ott voltam a nyáron is a háztájiból k került sok gyümö'ccset, ősszel beérett a szőlő és kiforrt már az újbor is. Rátok gondolva löktem le a lábáról egy százkilós csupahús malacot. hogy maid csak aitót nyittok ránk. két öregre. Talán most szégyelltek bennünket, amikor nincsen semmi gondunk! — Vasárnap kiszaladunk. Ügy Jó lesz? — Nem! Jár nektek már szabad szombat is. Most éppen az lesz. Gyertek akkor és így két nap lesz. az egvből. Punktum! Ebből nem engedek. E párbeszédnek úgy voltam tanúja. hogy Szerem'ei Gáspár főosztályvezető párnás aita'a nem volt egészen becsukva. Már el is ment a kedvem a beszélgetéstől a főosztályvezetővel. Világos: szégyelli paraszt szüleit a főosztályvezető. — Sajnálom, hogy akaratlanul fül- és szemtanúia voltam édesapja látogatásának — mondtam köszönésképpen Szeremlei Gáspárnak. miután bemerítem hozzá. — Édesapám ... ? — nevette el magát. — Hit az is lehetne, én meg, a fia. Valahogy persze így is van. — Hogyhogy persze? — érdeklődtem. — Nagy sora van annak, hogy megértse az öreghez fűződő ismeretségem. Mo-dhatnám, úgy is, összetartozásom Baka András az ő tisztes neve, illetve Baka Bandi, ahogyan a homoki tanyákon nevezi öregje, fiatalja. Valamikor tekintélyes középparaszt volt, mintaeazda, akire nagyon odahallgattak a vele egyenrangúak és a k'sebbek is. Tudja, am'kor az a nagy föllndu'ás volt nálunk, az ötvenes évek végén, és Baka •Bandi környezetében már mindenki a közös gazdá'kodás mellett. volt. ő bezárkózott a tanyájába. Két nagy komondor kutyáját viszont e'eresztette a láncról, hogy azok biztosan megvédlék. — A tanyai ember álta'ában nem fét a legesahossbb kutyától sem, ezektől azonban tartottak, de Inkább Baka Bandi haragiától. Tétlen várakozásuk közepébe akkor érkeztünk mi, város'ak. Egyszerre hárlnan mentünk kl Baka Bandi tanyálára: Keserves Pál vélla'ati igazgató. Veszel! Leánder író és én. Szerencsénk volt, a gazdaasszony éppen ételmaradékot öntött a kutyák elé, s így ránk se hederítetlek. Jobban felérzett ránk a gazdaasszony, mert bent jártunk már a tanyában. Nem tudott elsza'adni előlünk, és az urát se tagadhatta le. Ijedtében bekiabált a házba: — Hé, András, jönnek érted! — Jöhetnek, vasba is verhetnek. örzs'kém — vágódott kl a parern B-»ka Bandi. Hanem meghökkent, hogy a környékbeliek helyett minket lét. — Az öreg alighanem felöntött a garatra — súgja Veszell. — Még nem eléggé, majd ezután, méghozzá magukkal — nevetett az öreg kaiánul. mert meghallotta a megjegyzést. — Elég legyen már! Feszt ívott kend egész héten — pörölt rá az asszony. — Hallgass, örzsí, inkább merítsd te'e az edényt — nyomott a kezébe egv lízliteres forma demizsont. — Maguk meg kerüljenek beltobb, nehogy rossz híremet vigyék. — Csak nekik tölts, örzsikém — tolta el aztán Baka Bandi maga elől a poharat. — Előbb érjenek utói az urak, aztán majd beszélgetünk. — Hova gondol, bátyám? — szabódott Keserves, akiről tudtuk, hogy sose iszik szeszesitalt. — Ez a maguk része — mutatott a teli demzsonra. — Én is ennyit ittam meg reggel óta, ugye, anyjuk? — Baka Bandi akkor jóval innen volt a hatvanon, e'h'ttük neki. Nem mondom, az e'ső poharakkal még jól ls esett Keservesből azonban inkább kifelé akart kívánkozni. Az írót nem kellett biztatni, volt annak magához való esze, ivott emberül. Az öreg tétje ugyanis az volt: ha elpusztítjuk a demizson bort, vagyis utolérjük a boldogságban együltő helyünkben vagy állva, és nem az asztal alatt, akkor a'áíria a belépési nyilatkozatot. Örák múltán azonban, miután meghánytuk-vetettük a világ „ dolgát és a beszélgetésben minket is jobban megismert, igencsak nyugta'an lett Baka Bandi. A demi7sont ugyanis akkorra szinte k csavartuk. Az utolsó cseppekből az ő poharát is tele öntöttük, a zsebemből pedig e'éje simítottam a belépési nyilatkozatot és mondtam neki: — Most erre iszunk, Bandi bácsi! Tollat, tintát kért az asszonytól és zokszó nélkül írta: Baka András. Utána koccintottunk, maid felállt és ugyancsak a szemünkbe szikrázta szavait: — Ide figyeljetek! Ha most berángattatok, és utána tájukra se néztek, hogy ez a sok mafia paraszt miképpen igazodjék el a gond'áva', bniával, mérget vehettek rá, hogy megtaláltak benneteket s, városban. Istenemre mondom, jaj lesz nektek akkor a leszámolás. — S azóta nem volt Jaj? — vetettem közbe. — Lenni éppen volt —- tűnődött el Szerem! ei —, mert amíg összerázódtak' a tennivalókban, utat vágtak a jövőbe, ami most már a ie!en, sokfé'e megpróbáltatásnak voltak kitéve. Ml viszont hárman, Bandi bácsi „bitang kölykei", kijártunk hozzájuk rendszeresen, hogy tanáccsal, segítséggel legyünk, ha tőlünk elfogadják. Az öreg azóta nyugdíjba ment a téesztől, mint br'gád„vezető S ha elmúlik egy-két hónap. hogy nem tudunk kijutni hozzá, akkor ránk veri az ajtót, m'nt az apa a faira. Hát ennek volt most tanúja. L. V. Csütörtök, 1975. december 25. 13