Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
@ Vasárnap, 1975. november 23." rr A KORSZERUSEG ERŐTEREI Megint vitázunk a színházról. Vitáink természete, hogy egyfajta válságnak jelel, s jóllehet, mélypontról természe'esen nincs szó, tétovaságról, koncepcionális bizonytalanságról csalhatatlanul. Az alábbi gyorsfénykép novemberi szinlapokról készült. Pécsett Eugen Eschnemek és Páskindi Gézának, Debrecenben Baranyának, Miskolcon Visnyevszkijnek és Heinz Kahlaunak, a Madách Színházban Shawnak és Brechtnek, a József Attilában Suksinnak, a Pesti Színházban Ulrich Plenzdorfnak, Szolnokon Örkény István nak, a Huszonötödik Színházban Kurt Bartschnak, Győrött Joachim Brehm ímek, Kaposvárolt Euripidésznek, Kecskeméten Rankó Mnrkouicsnak, Békéscsabán Kohlhoase-nek és Zimmernek, a Vígszínházban megint Shawnak rendeznek premiert. S ha nincs Bornemisza Elektrája, és Csokonai Kanvónéja a budanestl Nemzetiben, alános fejtörést okozna mondjuk egy etión szakembernek, mely országon utazott keresztül. • Itt egyik torkolathelye az érvek csatornáinak. Hol szunnyadnak, meddig merültek alá a magyar dráma- és színikultúra jellegzetes, más országokétól megkülönböztető, salát tartozékai? A sokarcúság nem bűn persze. Sőt. szabad előhozakodni erényeivel, az európai kultúrára fogékony nyitottságával, szocia'ista országok szerzőinek propagálásával (akik nem feltétlenül azokkal a szocialista eszmeiségű művekkel szerepelnek nálunk, melyekke1 az elköteleze't művészetpolitika ösvényeit taposhatnánk szélesebbre) — mégis színházi életünk látlelete töorengésre késztet. Ha tapasztalt orvos tekintene rá, be'egséz'élét szimatolna. Ügy tűnik, néhány vidéki műhely látványos eredményeivel fölkorbácsolta a bevett normák, megszokott értékrendek állóvizét, t mindenekelőtt a kritikai fogadta'ás h"P4mhoeszán kerekan megkérdője^zte a budapesti színházak hegemóniáját. S mert vitáink természetéhez az is hozzátartozik, hogy vesszőparipákat lovagolnak, a főváros javára amúgyis egészségtelenül elméretezett struktúrát úgy támadják, hogy nyilvánvalóvá reflektorozzék a szunnyadó rivalizálást Budanest és vidék között. Kiszabndtva ezzel a fölös Indulatokat Is. A Kritika folyóirat vitaindítója például megpendíti: „ahogy a modern színházban mindinkább előtérbe került a rendező személye, úgy romlott meg a viszony egyik-másik •színházban a rendező és színészek között", kikövetkezteti: néhány fiatal rendező, íö'i'merve az alkotómunka remánvte'anségét a sztárokká avanzsált budapesti színészekkel. vidéki társulatok élén fegyelmezett csapatmunkára épített, érdekes előadásokat hozott létre — végül fölszikráztatja a kegyetlen és tulajdonképpen méltánytalan konklúziót: „az idei évadban ennek a nemzedéknek a tagjai szabályszerűen lekörözték a nagynevű fővá. rosi oé'vatársakat. korábbi mestereiket, tanáraikat". Az igv etraizolt mérlegen nehéz tisztán mérni az értéket és az értéktelenséget, mert a seruenvőket lehúzza a szem*lye-kedés. a korán elkiabált. összehaso"' ítá«ból kib"g«vanó s*r*őd*s. S oda vezet, ma'vről a cikk íróje is ros«rt*"t-"«»ot. rr»s nem ért*-t a «Vá<-oa—vlds<- »u»ntét további íabrikálás«hoz. Maradjunk ott, a vidéken működő társulatok életjelet adtak, fölkooogtattak színházművészetünk már-már bevehetetlennek hitt fellegvárain. Pontosabban, hozzáláttak a helyzetükből, elszigeteltségükből, adottságaiból fakadó hátrányok, a lemaradás fölszámolásához. Tették pedig mindezt egy egészsége-ebb fundamentumokra helyezett szemlélettel, s nem utolsó sorban az intenzívebb közönségkapcsolatok kiépítésével. • Mert a korszerű színháznak elmellőzhetetlen feltételei a korszerű közönségkapcso'atok. A nézőnek tartós eszmei és fizikai jelenléte, hogy bármely pillanatban visszaigazolhasson: a korszerűség fogalmának mágneses erőtereit egyként gerjeszti színházi műhelymunka és aktív közönség. Akkor is, ha szerefünk elfeledkezni róla, ha beérjük fedezetlen bérletstatisztákkal, s ha olykorolykor elhisszük, néhány izgalmas, jó előadás önmagától fö'szítja az érdeklődés tüzét. Szájprooagandára hagyatkozni színházügyben kockázatos, mert sok mindent rontottunk el menet közben, a publikum tartózkodóvá vá't. óvatos. Szo'gátion tanulságul a kanosvári oélda. Híre Jár, ebben a viszonylag fiatal, alig húszesztendős színházban remek társ-'lat működik, s a'ig va'ógzínű. hogy a hízelgő kö-^ngulatot csuoán néhány kt'űuő előadás tánlá'ja. A Színház folyóirat be-rámol közönségszervező körútlukről. s az olvasót minden ekelőtt az elpusztítha'at'an buzgalom és bizalom villanyozza föl, ahoPVan exnedíciót indítottak az e'vs-.zett közönség után. Vázo-i és fal"sl házaknál kopogtattak. Benvitottak orvoshoz és mérnökhöz, munkás- és parasztemberhez, idő'höz és fiatalhoz, párttltkárhoz és kultúr'e'előshöz. Igazgatóhoz és diákhoz, főkönyvelőhöz és portáshoz, fogékonyakhoz és közömbösekhez. Eltek a szociológia és a Jó szó, a kíváncsi Csák-beszélgetés és a meggyőzés eszközeivel. Me-t nem „nézőszámjavitást" akartak, haTléTfl nézőket. S az eredmény (ha mindössze két májusi előadásról számolnak csak be) messze túltett legmerészebb ágaikon. „A községek, a járás lakossága töltötte meg a színházat, a munkák dandárja idején. Természetesen értük mentünk, párthatározat született rá, hogy a járási községeket be kell hozni a színházba — írja a rlnort alanyi szerzője, így zárja beszámolóját: — Rég volt ilyen forró siker Kaposvárott, az utóbbi tíz év kimutatásaiban nyoma sincs ekkora bevételnek. Igazi ünnep volt, a közönség felfedezte magának a színházat." Valóban fölfedezte? Akkor a következő lépés, hogy birtokába vegye. Erről nem szól ugyan a kaposvári fáma. de ide nekünk az akció tanulságait. Miért ne szervezhetnénk földerítést mi is — mondjuk az egyetemistákkal főiskolásokkal? Tavasszal egy szegedi munkásszálláson folytattunk javarészt egyoldalú- beszélgetést, s Kovács János, a kitűnő színész, valami hasonlót fogalmazott meg: legalább kétszer üljenek be előadásra. „Egyszer, az kevés, de két estének lehet hatása, vonzása." Próbáltuk már elemezni, miért nem közügy Szegeden a színház. Miért nincs oly meghatározó szerene a város szellemi karakterében, mint szeretnénk? Mostanában, hogy a vidéki műhelyek frontáttörését szellőztetik, s a te'evízió is mind több előadásra „kiszáll", a példák seregéből fájdalmasan hiányzik Szeged. Ha van. Inkább az Onera, mely járulékosan színházi, főként zenei műhely. s melynek gazdag hagyományai époen ezekben a hónanokban töltődnek föl úi művészi tartalommal. tehát érdemese-1 tart 1a pozícióját művészeti éle'ünk élvonalában. Ballós jeV-kel Indult az idei évad. az. összecsalni látszó hullámok mégis lecsendesedtek. Négy bemutató zai'ntt lé. köztük két oróza1. s bár a műsorterv csak később alakult, ahogvan alakult (ismert okokból, hiszen a kamara átadásának függvényei. Tennesrne Williamss-»«l és St-indherg hátán Dörrenmattal a jó mai dráma köttö"ött a sttnM-ba. A közönségdarab. (Más kérdés persze, hogyan illeszkednev a műsomo'lttkáht; az éva'" v^ge'e'á mérhető maid, miként tef* e'eget színházunk a korszerűség, a szociattstg e«-mei«ég és elkötelezettség kö. ve'e'ny'.nveinek, a magvadráma ügyének, a korszerű szfniátszásnpk Rtb.) Iiven rövid idő alatt nehéz érzékelni, váttozntt-e a közhangulat. mennyire fo-dult az é-dekiődés iránytűié a színház felé. Aki to*v»«ztS»1 + va'omjt szóljon. Végül je""ütt töprengve okosabbak lehetünk... Rosszul értelmezett rendeletek NEB-vizsgálat egy lakáselosztási módszerről A lakásügy nem csak azok számára központi kérdés, akik lakásra várnak, hanem az ország belpolitikai életének, életszínvonal politikánknak is egyik leg ontosabb ügye. Központi intézkedések tucatjai születtek anr.ak érdekében, hogy lakásépítési elmaradásainkat viszonylag rövid időn belül megszüntessük. Ezt szolgálja többek között az a törekvés is, hogy központi és vállalati támogatással segítsék elö a dolgozók lakásépítését és -vásárlását. Az intézkedések, rendeletek különös gondot fordítanak a fizikai dolgozókra: ők kapják a célcsoportos lakátoknak háromnegyed részét, s a munkáslakás-akciókat is számukra szervezik. Emellett a vállalatoknak érdekében áll az is. hogy iól képzett szakemberekre tegyenek szert, s megtartsák azokat, akik már náluk dolgoznak. Ennek egyik eszköze lehet, hogy a vállalat segít a dolgozónak abban, hogy lakáshoz juthasson. Nlkolényl István Miniszteri rendeletek. szabályozzák annak lehetőségét, hogyan vásárolhat egy-egy válla'at a tanácstól bérlőkijelölési vagy vevőkiválasztási jogot. A miniszteri rendeletek alapján a városi tanács rendeletben szabályozta, hogy a vállalatoknak menynyit kell befizetniük — tanácsi bérlakás esetén egyszeri bérlőkijelölési jogért például négyzetméterenként 1500 forintot —, s milyen feltételekkel, Illetve kedvezményekkel szerezhetik meg a vállalatok a jogot arra, hogy eldönthessék, ki kapja a lakást. Jelentős kedvezményt kanhatnak például azok a vállalatok, amelyek az előző évben százezer forintnál nagyobb értékű társadalmi munkát végeztek a városban A városi-járási népi ellenőrzési bizottság nemrégiben vizsgálatot indított azzal a céllal, hogy megállapítsa, a vállalatok ismerik-e - dolgozóik * lakásgondjait' hogyan támogatják a lakásém'fést és vásárlást, s megfeleljen alkalmazzák-e a bérlő-,' illetve vevőkijelölést jogra vonatko. zó rendelkezéseket. Ez utóbbi kérdés azért is fontos, mert az évente átadott új lakások tíz százalékát lehet ily m^don elosztani. A vizsgálat hasznos tanasztalatokkal zárult. Elsősorban azt állaoíthattáfc meg a népi ellenőrök, hogy a vállalatoknál. intézményeknél ismerik dolgozóik iak«*gind. jait. Azt is megállanította a vizsgálat, hogy a bérlő-, illetve vevőkiválasztási jog megszerzését csak .ritkán használják arra, hogy szakembereket szerezzen meg a vállalat, többnyire a már ott dolgozók megtartása a cél. Jó a vállalatok gyakorlata abból a szempontból is, hogy a döntéshez kikéri a vállalat társadalmi szerveinek vé. leményét is. Természetesen nemcsak jó. hanem rossz gyakorlatra is talált példát a néni ellenőrzés. Méghoz'á elgondolkoztató példát. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a vállalat csak azzal a feltéte'lel biztosított ily módon lakást dolgozójának, ha az kötelezte magát, hogv bizonyos Időt a vállalatnál tölt. ha pedig hamarabb megszünteti munkaviszonyát, a vállalatnak megfizeti a térítési dí'at. Megesett az Is, hogy a dolgozó fizette meg munkahelyének az összeget, amelyen a bérlőkijelölési jogot megvásárolták. Ez szabályellenes, hiszen a rendeletek szerint ezt az összeget semmiképpen sem szabad a dolgoz 'ra hárítani. Viszont érthető a vállalatok aggodalma is. hiszen semmit sem tehetnek, ha a dolgozó, akinek lakást szereztek, néhány hét múlva esetleg munkahelyet változtat Akadt olyan eset Is.,amikor egy-egy szövetkezet nsra saját dolgozója számára, vásárolt bérlőkijelölési jogot Ez történt például a Szegedi ÁFÉSZ-nál, ahol Ily módon akartak eleget tenni lakáspótlási kötelezettségüknek, Ez természetesen szabálytalan. A NEB-vizsgálat ai*ra ls fölhívta a figyelmet, hogy ily módon javarészt gyermektelen, vagy egygyermekes családok jutottak lakájhoz, a többgyermekes csalódok csak az igv kiutalt lakások 20 százalékát kaoték. Ez^en? fielyeá, hiszen a három- vagy többgyermekes családokra vonatkozó rend elkezdek nemcsak a tanácsokra nézve kötelezőek, hanem minden szervre, ahol így vagy úgy, de lakásokkal gazdálkodnak, Mirdenkéopen hasznos Volt ez a vizsgálat, hiszen jónéhány fogyatékosságot tárt féí a rendelete^ értelmezésében és alkalmazásában. A városijárási népi. ellenőrzési bizottság felszólította az-kat a szerveket, ahol szabályellenes megállapodásokat kötöttek, vagy más módon, d.e megszegték az ide vonatkozó rendeleteket, hogy visszamenőleg rendezzék ügyel'et. Emellett a NEB javaslatokat dolgozott ki a városi tanács vb igazgatási osztálya számára, hogy a jövőben htb gyan próbálják meg elejéi venni az említett szabálytalanságoknak. ; A tanácstörvény előírja, hogy a tanácstagok időről időre kötelesek beszámolni a választóiknak a tanácsban végzett munkájukról. Egyegy beszámoló pedig nem csupán számadás a végzett munkáról, hanem párbeszéd, a terület gondjairól, jelenéről és jövőjéről:' Erre nyílik ismét lehetőség a jövő héten, amikor a városi tanács tágjai megkezdik beszámolóikat. Hétfőn, november 17-én délután 5 órakor a III. kerületben a 107-es választókerület tanácstagja, Bors István tart tanácstagi beszámolót a Gagarín általános iskolában, a Kolozsvári tér 1. szám alatt. Szerdán, november 19-én délután 5 órakor dr. Oláh Ferenc, a 31. választókerület tanácstagja számol be választólnak a Dózsa György általános iskolában, a Szent György tér 7. szám alatt. Kedden, november . 25-én, tehát a rákövetkező héten délutáij fél 3-kpr Frányó József, á 47-es körzet tanácstagja tart beszámolót- a Kend'erfonó és Szövőipari Vállalat kultúrtermében, az Alsókikötősor 6. szám alatt. JÓZSEF 21. — Ezeket elvisszük, emlékbe. Legalább ennyi maradjon meg róluk. József nem válaszolt. — írd alá az adásvételi szerződéshez szükséges papírt! — Miért kell aláírnom? — szólalt meg előszőr a süket testvér. — Mert örökös vagy. A többlek aláírták. Aláírta, s azután hátrament a kertbe. Szóltak. hogy mennek, zárja be a kaput, de József nem Jött elő. Este meggyújtotta a villanyokat mindenütt, kinyitotta az ajtókat, és sétálgatott körbe, konyhából a szobába, szobából a konyhába. Kivitte aztán a kis sámlit a dló'a alá. és üldögélt a sötétben. A lakásban mindenhol égtek a villanyok. Vasárnap, korán reggel, csöngettek Zoltán lakásán. 1 — Zoli! Egy ember keres — zavarta fői álmából Lola, — Ki az? — Nagyon sürgős, azt mondja. A kis Sánta, a végszomszéd állt az ajtóban, és súgva mondta: — József fölakasztotta magát a diófára. — Meghalt? —- Meg. Ott a rendőrség is. Zoltán remegő térdekkel ment vissza, a ruháját kereste, meg a cipőjét, nézelődött, mint a holdkóros, aztán befűzetlen cipőkkel, kócosan elindult autójával a régi házhoz. A villanyok még égtek, az ajtók nyitva voltak, a kis sámli ott állt a diófa alatt. Józsefet leterítették egy rossz kabáttal. A testvérekre kínzó éjszakákat hozott a nappal. Magdi annyira beteg lett, hogy idegorvos kezére adták. Éjszaka folyton azt mondogatta, hogy József itt ül a szobában, és őt fenyegeti. Amikor villanyt gyújtottak, József eltűnt. — Rémeket látsz, a halottak csak a bibliában támadnak föl — nyugtatta Laios. Hiába. Másnap éjjel fölvisított, és kiugrott az ágyból. — Borzalom, borzalom! — jalgatott a szoba közepén. Akadozó hangon mondta, hogy égett a nagy puszta belső fele. olajkutak lobogtak. „A gulya megvadult, menekült a tíi* elől. és a nagy vezérbika hátán József ült M'ndenen átrobogott a megvádolt gulya- és én ott él't«m az úttukban. nem tudtam mo'duini. a ve^r-blka fölágaskodott, és lecsapott a fejemre. Jórse* szeme úgy villogott a lángokban, mint két fényes parázs." — Nem fekszem le, beleőrülök 6bb6 Sí félelembe! Lajos gyógyszert adott neki, és másnap elmondta Zolinak. Az meg tanács, segítség helyett a maga kínját hozta élő. Hajón ment s tengeren, Lola is ott volt. Egyszeresek a tenger összeszűkült, folyó lett belőle, és emelkedett, a partok között. Fatörzseket, rőzséket vjtt a hátán, de annyit, hogy eltakarták a vizet. K's csónakok borultak föl. jajveszékelés, ordítás hallátszott mindenfelől. Egy nagy komp belsejébe kerültek, és a világítótorony füst- és lángsugarakat lövellt a magasba. A lángok fölött állt József, apánk görbebotjával. Rozi nem mert elaludni. Egész éjszaka égette az asztali lámpát. Folyton lépéseket hallott az előszobában. —.József föltámadt! — tréfálkozott Lajos a sógorával. — Csak az idegbaj támadt föl, nem a bátyánk. Nagyon lassan mérséklődött az idegek nyugtalansága, de mérséklődött. Rozi mégsem ment el a férjével Irakba. Nem is gazdaságos, meg a gyereket nincs kire hagynia: Két év hosszú idő! Magdi nagyobbik fia. a Péter, egyetemre került, fölvették. Lajos megkapta a Wgr'burgot, járták az országot. Zoltán meg Európát iárta, csa'ádostól, mert esztendőnként egy hónaoot pihenéssel töltött, ha csak lehetett, külföldön.! Ildi a nagylányával vesződött, aki nem lát, nem hall semmit, annyira szerelmes. Mindenki ment a nmga útján, a bajok, istennője egyelőre belefáradt— az is lehet, hogy veszett lován tovább nyargalt. - •" '''