Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-14 / 241. szám

5 Kedd, 1975. október 7.' Évadnyitó koncert a színházban r rfi r • lapai Az ÁHZ Liszt -műsora sikerek Mindig rendkívüli ese­mény, mert rendkívüli él­ményt ígér, ha Ferencstk Jánossal az. Állami Hangver­senyzenekar lép pódiumra Szegeden. Ez történt vasár­nap délelőtt a színházban, & az alkalom ünnepélyességé­hez méltóan zsúfolt nézőtér előtt Liszt-műsor nyitotta meg az idei hangverseny­évadot Olyan kompozíciók, melyek részleteiben és egé-, szében közismertek, népsze­rűek. hiszen aki csak vala­mit is hallott Liszttől, alig­ha mást, mint a Les Pré­ludes-öt (romantikus gondo­lata: az élet nagy és szép előjátékok sorozata a halál­hoz) vagy a pianistáknak ha­tásos megnyilatkozást kíná­ló Esz-dúr zongoraversenyt, netán a Faust-szimfónia, monumentálisan szárnyaló vezető-motívumát Közkedvelt műveket ját­szani hálás, mégis igényes feladat, hiszen a közönség a szokásosnál érzékenyebben figyeli, követi, reagálja. Fe­rencsiket idézi a műsorfü­zet: „ösztönösen, de tudato­san is figyelek arra, ne­hogy egy-egy mozzanat —< persze észrevétlenül — üres­járatba kerüljön". Ennek a koncertnek tétje éppen az) üresjáratok veszélyhelyzetei­nek elhárításában tárulko­zott föl igazán. Ferencsik János rendkívül világos, tiszta vallomást közvetített Liszt Ferencről. A művek legapróbb részleteit is gon­dosan kidolgozott, már-már röntgenszerűen átvilágított előadásban szólaltatta meg; a precizitás, a nemes hang­zás elemi követelménynek) tűnik az Állami Hangver­senyzenekarnál. A zongoris­ta Varsányi László dicsére­te, hogy — kezdeti elfogó­dottsága után — teljesítmé­nyével felnőtt ebhez a rend­kívüli képességű és kép­zettségű együtteshez. Kitű­nő manuális adottságokkal rendelkezik, kevéssé érteni, miért hallunk róla (és mi­ért halljuk őt magát) oly ritkán. A Faust-szimfónia zárótételében közreműködő Korondy György és a Ma­gyar Néphadsereg Művész­együttesének tömören, bár­sonyos színnel éneklő férfi­kórusa (karigazgató Kiss István) méltó partnere volt a zenekarnak. a pályán működjek, min­dig hangsúlyozottan, gyak­Hangversenyzenekar ran di^álom iveiket. — Es Liszt muzsikája? Szegeden az ö műveit ve­zényli. — Nyitott kapukat dön­Beszélgetés Ferencsik Jánossal Zenekedvelőknek aligha kultúrájával, ebben, mint fe- lyes ismeretség. Csak any­kell bemutatni. Az idei nyá- lelős művészeti vezető, nem nyit fűzhetek hozzá: fiata­ron Bernstein két művét di- szívesen nyilatkozom, hiszen labb koromtól a mai napig, rigálta a villachi fesztiválon, énrólam kellene inkább nyi- és nyugodtan mondhatom, Luzern ben pedig Liszt Ko- Iatkozni. Egyet kérkedés nél- amíg erőm engedi, hogy ezen ronázási miséjét. A közeljö- kül állíthatok: ahányszor vőben hét estén vezényel a külföldi karmester áll az Al­bécsi Staatsoperben, majd lami az Állami Hangversenyzene- élére, mindig őszinte elis­kárral nyugat-németországi meréssel nyilatkozik a zene­es hollandiai turnéra utazik, kar képességeiről. Éppen a Maga Kölnben, Stockholm- közelmúltból két világhíres- get. Ki ne propagálja, min­ban éc Rómában dirigál Va- "éget említhetek, Bernsteint, den erejével, a nagy magya­ban es Romaban dirigál, va- Ausztriában találkozz rokat ha nem a magyar elő­sárnapi koncertje előtt ro- akivel Ausztriaoan taiainoz- adóművészek vid interjút kértünk Feren- tunk, és Pendereckit aki- _ ^ eJŐS2Ör csík Jánostól a Tisza Szál- nek a napokban volt Buda- városunkban? lóban. pesten fergeteges sikerű _ Nagyon ^táton. Em_ — Külföldi tapasztalatai szerzői estje. lékszem, vasárnap délelőtti álapján hogyan ítéli meg — Az elmúlt napokban vi- hangverseny volt a mai Sza­zenekari kultúránk jelen lágszerte megemlékeztek badság moziban. Az idő­helyzetét. Köztudomásúan Bartók halálának 30. évfor- sebbek, korombeliek, bizo­sok zenészünk szerződik kül- dulójáról. Zenéje milyen sze- . rik Fieedv FÍ-J,. földre, ugyanakkor szimfo- repet tölt be művészi mun- nyarf lsmenK t'geay"*lcm nikus együtteseink sokat kásságaban? ner karnagy nevét. Virágzó panaszkodnak például a vo- — Ha Bartókot kérdezi, zenekari életet teremtett itt, •nősök hiányára. nem állhatom meg, hogy ne és annak idején az én kon­— Az időnként föllépő hiá- mondjam hozzá mindjárt certemet is gondosan, az nyok az egyes hangszercso- K°d.aIy. ,igazi jó kolléga önzetlensé­portokban nincsenek össze- egyik legnagyobb nyeresege készítette rfó függésben a magyar muzsi- ennek a két zseninek a bi-i gevei Keszitette elo. kus exportforgalommal. Ma- zalma. a velük való szemé- Nikolényl István rad bőven elsőrangú hang­szeres művészünk. Az időn­kénti hiányoknak nehéz egy­értelmű okát adni. Hogyan magyarázza például ön azt, hogy most egyszerre, egy­más után robbannak ki föl-­tűnőbbnél föltűnőbb zongo­ristatehetségek? A tanárok ugyanazok, mégis bizonyos szünet után egyszercsak gaz­dag termés mutatkozik. Fe­lelősséggel nagyon nehéz a magyarázat. Hogy most vo­nósokban, a múlthoz képest, szűkében vagyunk, tagadha­tatlan. De vajon vakmerő próféciának minősíthető, ha azt mondom, átmeneti je­lenségről van szó, amelyet ismét termékeny periódus követ! Ez természetesen egy­aránt vonatkozik szólisták­ra és zenekari művészekre. Nem mondhatjuk tehát, hogy most nem kapunk hegedűst, legfeljebb, hogy nehezebben kapunk. Többet kell keres­ni! Ami pedig az összeha­sonlítást illeti külföldi zene­1 Pártnapok a járásban Ezen a héten a szegedi já­rásban is több helyen ren­deznek pártnapot. Ma, kedden Deszken, a tüdőkórházban délután 2 órakor. Előadó: Molnár Mi­hály. Október 15-én, szerdán Zákányszéken, az iskolában délután 5 órakor. Előadó: Vass Vilmos. Október 16-án, csütörtö­kön Kisteleken, az ÁFÉSZ­központban délután 5 óra­kor. Előadó: Ocskó Imre. Deszken, a HÖDGÉP telepén délután 2 órakor. Előadó: Király Ferenc. Október 17-én, pénteken Kisteleken, a MÁV-nál dél­után 5 órakor. Előadó: Me­ri ts Zoltán. Bordányban, a tanácsházán délután 2 óra­kor. Előadó: Jáhni László. Tartalmas napot „fogott ki" szombaton a tápai népi együttes. A pávások és a nagytáncosok, az óvodások­kal, telt ház előtt adtak nagy sikerű műsort a helyi művelődési házban. A 35 tagú kisegyüttes — a táncosok és a furulyások — Török József és felesége vezetésével Szabadkán kép­viselték városunk színeit. Szabadka, Szeged testvérvá­rosa, felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepelte, melyre a tápaiakon kívül meghívót kaptak az eszéki és a zombori pionírok is. A tápai kisegyüttesnek főként gyermekjátékokból álló mű­sorát az ifjú furulyások színvonalas betétszámai szí­nesítették. A tápai művelő­dési házban még javában állt a műsort követő nép­táncbál, amikor a kisegyüt­tes hazaérkezett. Mindenki­nek ragyogott az arca a boldogságtól, megérte a sok fárasztó próba, az izgalmas készülődés. Hiszen mind kül­földön, mind itthon, szép si­kert könyvelhet el magának az együttes. Folytatás, a „ki­csik" részére, az Úttörő Ház­ban rendezendő őszi bálon, a „nagyoknak" meg Zákány­széken lesz a közeljövőben. Ifj. Lele József Tanácskozás a művelődési otthonokról Hétfőn délután Tatán meg­kezdődött a művelődési ott­honok országos tanácsának kétnapos konferenciája. A tanács tagjai — a Kulturális Minisztérium, a Népművelé­si Intézet, a megyei taná­csok képviselői és művelődé­si központok vezetői, munka­társai — a művelődési ott­honok távlati fejlesztési ter­veit vitatják meg. Számba veszik, hogy az ország me­lyik településein indokolt új kulturális intézmény létesíté­se, és melyek korszerűsítése, felújítása vált szükségessé. Közlekedési balesetek Útpadkára szaladt és fel- hajtója. Az anyagi kar mint­borult motorkerékpárral Sze- egy 30 ezer forint. A helyszi­geden, a Fonógyári úton, ni vizsgálaton megállapítot­Tóth Mádi László, Szeged, ták Petrovicsról, hogy itta­Pillich Kálmán utca 14. sz. san vezetett. Előállították alatti lakos. A rendőrség vérvételre, jogosítványát pe­megállapította, hogy a moto- dig bevonták. A rendőrség ros ittasan vezetett. Jogosít- eljárást indított ellene, ványát elvették tőle és eljá- Ittasan vezette anyja sze­rest indítottak ellene. mélygépkocsiját Csengele és Lovas kocsinak ütközött Kiskunmajsa között Manko­személygépkocsival az esü vits Ferenc, Csengele, Ta­órákban Szeged és Domaszék nya 547. szám alatti lakos, között Petrovics György, Gyors hajtás következtében Szeged. Csuka u. 31/A szám áthaladt a menetirány sze­alatti lakos. A kocsi utasai rinti bal oldalra és egy fá­közül sérülést szenvedett Lé- nak ütközött. Mankovits sé­vai György, Szeged, Marto- rülést szenvedett, anyagi ká­, . ' ... . ' .. .. ra mintegy 15 ezer forint. Ot noai utca 9., Király Margit, Jg előállitották vérvételre, Mórahalom, Kossuth park jogosítványát elvették és el­20, valamint a lovas kocsi járást indítottak ellene, NDK-hét a Centrumban Gazdag a választék Tegnap délelőtt ünnepé- A Centrum Áruházak köz­lyesen nyitotta meg dr. Mar- pontja esztendők óta tartal­si Zoltán, a szegedi Cent- mas kapcsolatot tart fenn a rum Áruház igazgatója az szocialista országok egy-egy NDK nemzeti hetét. Megje- nagy áruházával. Ezúttal az lent Berta István, a városi NDK-beli schwedt-i Cent­pártbizottság osztályvezetője, rum Áruház áruit mutatták Farsang Lászlóné dr., a me- be, vásárlással egybekötve, gyei tanács. Bodola Miklós, A műszaki áruktól és fe­a városi tanács kereskedel- hérnemű és kötöttárukig sok mi osztályának vezetője és d?d°nBággalT:, je\fkedtek a _ ., . . . _ J kiállításon. Ez alkalomból az Tarjan Istvan. a Centrum árukészlet több mint 5 mil­Aruházak vezérigazgatója is. lió forint. Ki főz jobban? Az őszi vendéglátó napok vetkezőképpen értékelte a keretében vasárnap délelőtt szakácsok munkáját. Első he­rendezték meg a szakácsok lyezést ért el Funti Istvánné, versenyét, a Szeged Étterem- a Szeged Étterem szakácsnő­ben, Szegeden. Nyolc szakács je. Második helyen végzett nevezett be a Csongrád me- Sashegyi Árpád, a Tarján­gyei Vendéglátó Vállalat bisztró főszakácsa. A harma­doigozói küzái. A Magyar díjban részesült Csikós • Szakács ós Cukrász Szövet- Sándor, a hódmezővásárhe­1 ség által delegált zsűri a kö- lyi Susán Étterem szakácsa. fist fokozat a mnnkásör-zenekarnak A szegedi „Gera Sándor" munkásőr-zászlóalj zenekara Hódmezővásárhelyen részt vett a vásárhelyi hetek ün­nepségsorozat keretein belül szervezett kétnapos fúvósze­nekari találkozón. Ez alka­lomból a megjelenő zeneka­rokat szakértékből, országos kulturális szervezetek veze­tőiből összeállított bíráló­bizottság minősítette, a be­mutatókon nyújtott teljesít­mények alapján. A szegedi munkásőr-zene­kar a megjelent zenekarok között „Ezüst fokozatot" ért el .Az elbírálás magas kö­vetelmények alapján történt, mely egyben a helyezésnek is tekintélyt, rangot adott. Az eredményt a zenekar fe­gyelmével, a bemutatott mü­vek minőségével, tiszta hangzásával sikerült elérni. Az ünnepségen részt vet­tek a kubai kultúrális dele­gáció tagjai is. Az ezüst fo­kozat elérése egybeesett a zenekar fennállásának 17. évfordulójával, ami külön el­ismerésre méltó teljesítmény, és kettős öröm a munkásőr­zenekar valamennyi tagjá­nak. 1 K. A. Kiállítási napló A cigányélet dokumentumai G. Bárdos (Goldschmied József) fotókiállítására invi­tált nagybetűs utcai plakát, és sok képpel illusztrált le­porelló. Ki bújhat meg e ti­tokzatos név mögött? Ide­genbe szakadt hazánkfia jött babérokat aratni ? Művész­név mögé rejtőzik valaki? De akkor minek a zárójeles név? S íme, a megfejtés: Goldschmied József, alias G. Bárdos, a kiskundorozs­mai művelődési ház igazga­tója, az ő fotóinak bemuta­tására hívott a plakát a No­vember 7. Művelődési Köz­pontba. Persze ennek a kü­lönös névhistóriának semmi köze a kiállított képekhez! Világunk periférikus sze­letét, a cigányéletet válasz­totta témájául a fotós. Kis­kundorozáma jó terep ennek az életnek szociografikus megörökítésére. A képeken éppúgy jelen vannak az emberek, mint az őket kö­rülvevő tárgyi világ. Mezíte­len cigánygyerekek, süldő lányok, putrik ajtaja előtt összegyűlt famíliák és kör­nyezetük bomló, korhadó tákolmányai: kerítések, sze­kerek, omladó házfalak e szociófotóknak témái. Egy letűnőben levő életforma do­kumentalista hűséggel kira­gadott pillanatait láthatjuk, melyek elgondolkodtató fel­kiáltójelek! T. L. Népszokások fényképeken Korniss Péter fotóművész néprajzi ihletésű képeiből nyílt kiállítás szombaton, a múzeumi hónap keretében, a Közművelődési Palota kupo­lacsarnokában. A tárlatot dr. Kulka Frigyes egyetemi ta­nár nyitotta meg. Az aláb­biakban részleteket közlünk a megnyitó beszédből. „Az első szó a köszöneté, hogy London, Helsinki és Budapest után Szegeden is láthatjuk a Korniss Péter fotóiból rendezett tárlatot. Az idei könyvnapra jelent meg Elindultam a világ út­ján című albumat, Csoóri Sándor költő előszavával, s a könyv azóta rég elfogyott. Honnan, miért ez a siker? Divat lenne, csak divat, a népművészet, a népszokások fölkutatása, bemutatása? Ta­lán akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha úgy fogal­mazunk, hogy szükségből fakadó divat. S ez a szük­séglet — úgy tűnik — nem is új keletű, hiszen újra meg újra megújuló hullámok követik egymást a bartóki és kodályi vándorutak óta, amelyek mind egy már-már tovatűnő világ leletmentési akcióját szorgalmazzák. Sze­repet vállaltak ebben a föl­kutató munkában a néprajz­zal hivatásszerűen foglalko­zók mellett írók, muzsiku­sok, képzőművészek, építé­szek, és persze dolgoztak a fotósok is. Szüreti mulatsá­gokat, bivalyfogatokat, szín­pompás népviseletet örökí­tettek meg. Csakhogy mind­ez kissé túl idillikusra sike­rült, túlságosan kiöltözött, nagyon is vasárnapi volt. Korniss Péter nem ezen az úton jár. Az ő fotói nem csupán az évszázados formák újramon­dásai, nem „gyöngyösbokré­tás" jelképek, hanem élettar­talmak megjelenítői. Ma is meglevő szertartásokat, szo­kásokat, eseménvek rendje t idézi!: ezek a kepek. A " ko­daiom, a tánc, a temetes és gyász olyan képi megjelení­tésével, ahogyan azt a falun még meglevő, de egyre fogyó közösségei megélték vagy megélik. így Korniss azokat a hagyományokat rajzolja föl a magyar művelődéstör­ténet térképére, amelyek a közösségi élet belső tartal­mát és nem külsődleges, ön­mutogató formáit őrzik. Nem az esetleges, az egyedi, hanem az általános, az egye­temes az, amit képeiben megragad. Ahogy Bartókék fonográffal, a mai kutatók magnetofonnal, jegyzettömb­bel vagy rajzfüzettel, Kor­niss fényképezőgéppel gyűjti sajátos anyagát. Megőrzi minden erőltetett beállítás nélkül a paraszti élethelyze­tek dinamizmusát, az egyre ritkuló pillanatokat. Képei­ben szellemével, személyével a teljességre törekszik, de az arcok mély emberi érzéseket is kifejeznek. Képeiben ben­ne érzem azt is, ami az úgy­nevezett modern ember ér­zésvilágából hiányzik: az együtt örülés ,az együtt bú­sulás, a közösségben való fel­oldódás szép képességét. Né­meth László szavaival élve a -mindenkiben élő közös emberi« nyer itt megfogal­mazást az elszigetelt egyedi­vel szemben úgy, ahogy a kiállításon látható fotókon ábrázolt népszokások is töb­bek önmaguknál, hiszen egy­szerre képezik tulajdonát a magyar művelődéstörténet­nek és az egyetemes kultú­rának. S hogy mit jelent, mit ad mindez a tárlat látogatói­nak? A látvány megkapó szépségén túl fölsejlő igazsá­got, a -tiszta forrást*, s hogy ezekhez a történésekhez — jóllehet rég kiszakadtunk már e közösségek melenge­tő szárnyai alól — mind­annyiunknak köze van. Mert — ahogy Csoóri Sándor mondja — Korniss tudja, hoov a modern ember szá­ma.a nemcsak a jói ö a táv­lat, hanem a múlt is."

Next

/
Oldalképek
Tartalom