Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

2 Szerda, 1975. október 22. Lázár György Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar kormány külön' repülőgépéből kilépő Lázár György miniszterelnököt elsőként szovjet kollégája, Alékszej Koszigin üdvözölte, majd a többi vendéglátókkal és a magyar diplomatákkal jogott kezet. A moszkvai helyőrség katonazenekara előbb a magyar, majd a szovjet himnuszt játszotta. Lázár György ezután Alekszej Koszigin oldalán ellépett a tiszteletére felsorakozott díszszázad sorfala előtt. A fogadás ünnepélyes ceremóniája azzal fejeződött be. hogy Lázár György és Alekszej Koszigtn Jogadta a díszszázad díszmenet ben végrehajtott tisztelgését. A vnukovói repülőtérről Lázár György, valamint a kíséretében levő magyar személyiségek fehér sisakos motoros rendőrök díszkíséretébfn hajtottak a városba, a magyar kormányfőnek a Lenin-hegyen kijelölt szálláshelyére. A repülőtérről a városközpont feli vezető utakat, valamint a Lenin sugárutat ugyancsak magyar és szovjet zászlókkal díszítették fal erre az alkalomra. Kedden délután a moszkvai Kremlben a Szovjetunió Minisztertanácsának üléstermében tárgyalásokra került sor Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottsága tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a magyar kormány elnöke között. Szovjet részről a miniszterelnök két oldalán foglalt helyet a tárgyalóasztalnál N. K. Bajbakov és M. A. Leszecsko miniszterelnök-helyettes, N. Sz. Patolicsev külkereskedelmi miniszter, N. N. Rogyíonov külügyminiszter-helyettes, V. J. Pavlov. a Szovjetunió magyarországi nagykövete és V. F. Grubjakov, a szovjet Külügyminisztérium 5., európai osztályának vezetője. A magyar tárgyalóküldöttség tagjai között volt Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes. Marjai József külügyminisztériumi államtitkár, Hetényi István országos tervhivatali államtitkár, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Az ülésterembe lépő magyar kormányfőt ismét Koszigin üdvözölte elsőként, s már a hivatalos eszmecsere első perceiben tolmácsolta Leonyid Brezsnyev nek, az SZKP KB főtitkárának és Nyikolaj Podöormjnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének üdvözletét. Koszigin hangoztatta, hogy hasznos eszmecserére, eredményes. gyors munkára számit, mivel a felék előre kijelölt és egyeztetett munkaterv alapján látnak munkához. A magyar kormányfő tolmácsolta Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pal, az Elnöki Tanács elnöke üdvözletét a szovjet vezetőknek, majd köszönetet mondott a szovjet kormány meghívásáért, és a szívélyes fogadtatásért. A megbeszélések további részében a testvéri barátság, a teljes és kölcsönös megértés légkörében a két ország közötti együttműködés megszilárdításának és elmélyítésének számos kérdését vitatták meg, különös tekintettel az időszerű gazdasági problémákra, a IV. ötéves terv és a szovjet IX. ötéves terv "Végrehajtásával összefüggő feladatokra. A két kormányfő egyetértett abban, hogy a szocialista integráció országaink gazdasági erősödéséhez legbízható év ígéretes alapot . lent. A tárgyalópartnerek kifejezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy a népgazdasági tervek koordinálásának jelentősége egyre nagyobb lesz, a tervkoordináció a magyar—szovjet együttműködés nagy fontosságú szilárdító tényezőjévé válik. A termelés szakosítása és kooperációja az ipar és a mezőgazdaság egész sor ágazatában szampttevö előnyöket hoz mindkét népnek. Koszi gin és Lázár György, valamint a két tárgyalóküldöttség tagjai időszerű nemzetközi kérdéseket is megvitattak. Este a nagy Kreml palota Katalin-termében a Szovjetunió Minisztertanácsa estebédet adott Cázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, hazánk miniszterelnöke tiszteletére. Lázár György mellett, aki az asztalnál Alekszej Kosziginnal szemben foglalt helyet. Az estebéden Alekszej Koszigin és Lázár György beszédet mondott. Az estebédet meleg, baráti légkör jellemezte. Uekszej Koszigin beszéde Tanácskozik a nők világkongresszusa Kedves. Lázár elvtárs, elvtársak! — Ma első alkalommal van módunk üdvözölni önt Moszkvában. Lázár" elvtárs, a Magyar Népköztársaság kormányfőjeként. Tolmácsolva önnek az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány üdvözletet, szeretném megjegyezni, hogy pártunk Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa Igen nagy figyelmet fordít a szocialista Magyarországhoz fűződő kapcsolatai fejlesztésének kérdéseire. Mint Leonyid Iljics Brezsnyev mondotta egyik beszédében: „A szovjet emberek, pártunk nagyrabecsülik harcos, kipróbált szövetségünket a magyar kommunistákkal, a magyar néppel. Mi igaz barátainknak tekintjük önöket, akikkel egyesítenek bennünket a közösen megtett út, mai nagy feladataink és közös terveink a jövőre." Meggyőződésünk, hogy az ön lá. togatása az az eszmecsere, amelyet a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi viszonyok egész sor kérdéséről folytattunk, újabb hozzájárulás lesz a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságának további szilárdításához. — A Szovjetunió és Magyarország együttműködésének, valamennyi szocialista ország együttműködésének elsőrendű fontosságú területe a nemzetközi politika szférája, ahol még nem kevés erőfeszítésre van szükség az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi Jelentőségű eredményeinek megszilárdítása. ra. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Magyarország, amelyek együttesen törekedtek az európai tanácskozás összehívására, együtt fognak törekedni a tanácskozás eredményeinek megszilárdítására, az enyhülés megszilárdítására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére — mondotta többek közt Alekszej Koszigin. — Pártunk Központi Bizottsága, a *ovjet kormány nagvrabecsüli a Magyar Népköztársaság eredményeit a szocialista építésben, melyet Magyarország dolgozói az MSZMP vezetésével folytattak. Örömmel töltenek el bennünket a testvéri magyar nép sikerei, a szocialista Magyarország nemzetközi tekintélyének szüntelen növekedése. # Berlin (TASZSZ) Berlinben a nők világkongresszusán Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a világ első női űrhajósa, a szovjet nőbizottság elnöke, a kongresszuson résztvevő szovjet delegáció vezetője felhívással fordult a nőkhöz, hogy a legtevékenvebben vegyenek részt a Béke-világtanáosnak a fegyverkezési hajsza megszüntetését sürgető stockholmi kiáltvány támogatására indított kampányában. — Ügy gondoljuk — mondotta Nyikolajeva Tyereskova —. hogy a nők világkongresszusa kidolgozza és jóváhagyja a nemzetközi feszültség további enyhülésére irányuló együttes akciók konkrét tervét. „A népek és egyben a nők legmagasabbrendű törekvése a Föld biztos békéjének megteremtése és megszilárdítása. Effelé az általános és teljes leszerelésen át vezet az út" A nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltására, valamint az új tömegpusztító fegyverfajták kidolgozásának és gyártásának eltiltására vonatkozó új szovjet kezdeményezéseket említve, , a Lázár György beszéde Kedves Koszigin Elvtárs! Kedves szovjet Barátaink! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt szívből jövő, őszinte köszönetünket fejezzem ki a Szovjetunió kormányának azért a meghívásért, amellyel ezt a mostani látogatást lehetővé tette. Elve a lehetőséggel, őrömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Legfelsőbb Tanácsának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, az egész szovjet népnek átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk forró, testvéri üdvözletét. — A magyar nép képviselői, küldöttel mindig, amikor arra alkalom nyílik, nagy várakozással és örömmel látogatnak el a testvéri Szovjetunióba. Még inkább (gy van ez ebben az esztendőben, amikor felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepeljük. Népünk mély hálával és tisztelettel adózik azoknak a hős szovjet embereknek, akik teljesítve történelmi hivatásukat, a fasizmus ellen vívott győztes harcban elhozták számunkra a szabadságot. A magyar népgazdasági építőmunka eredményeinek rövid ismertetése után pártunk és kormányunk külpolitikai állásfoglalásairól szólt Lázár György, majd így folytatta: — A mi mostani látogatásunknak az a célja, hogy tapasztalatainkat kicserélve megbeszéljük, egyeztessük együttműködésünk továbbfejlesztésének feladatait, soron levő teendőit. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunióval való sokoldalú és egyre fejlődő együttműködésünk, amely eddig is gyümölcsöző eredményeket hozott, teljes mértékben megfelel népünk érdekeinek, és egyben fontos hozzájárulás a szocialista közösség erőinek gyarapításához ls. Ez a szellem hatotta át és a teljes nézetazonosság jellemezte azokat a megbeszéléseket, amelyeketa mai napon Alekszej Nyikolajevics Koszigin elvtárssal folytattunk. E megbeszélés ismét bizonyította, hogy terveink megvalósításában számíthatunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Szovjetunió kormányának megértő támogatására, segítőkész együttműködésére. — Pártunk és kormányunk, egész népünk fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy tovább erősítse a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió kormányával, a testvéri szovjet néppel való barátságot és együttműködést. Mostani látogatásunkkal !s ehhez kívánunk hozzájárulni. Még egyszer megköszönve a meghívást és a szívélyes, elvtársi fogadtatást. önöknek és önökön keresztül az egész szovjet népnek sok sikert, és boldog életet kívánunk. szovjet nőbizottság elnöke hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok széleskörű támogatásra találnak az ENSZben. A 8. számú bizottságban magyar részről felszólalt. Németi Irén, a Nők Lapjá. nak főszerkesztője. A nemzetközi sajtóközpontban tartott kedd délutáni sajtókonferencián, amelynek elnökségében Erdei Lászlóné is helyet foglalt, elsősorban a nők egyenjogúságáról volt szó. Ezen Angéla Davis, a világszerte ismert amerikai békeharcos hangsúlyozta hogy az Egyesült Államokban a nők. de különösen a színesbőrű nők egyáltalán nincsenek egyenjogú helyzetben. Az amertkai nőknek sok olyan egyesülete, szervezete van képviselve a mostani berlini kongresszuson, amely nem kommunista, de a női egyenjogúságért határozottan síkra száll. S ez a találkozó — hangsúlyozta Angéla Davis — valóban megérdemli a világkongresszus nevet. A világkongresszus kilencbizottságában kedden összesen több, mint száz nő éb férfi szólalt fel. Delegációnk a Hitachi cég központjában # Tokió (MTI A dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter vezette magyar delegáció, amely abból az alkalomból tartózkodik Japánban, hogy aláírták a magyar—japán kereskedelmi és hajózási egyezményt, tegnap egésznapos látogatást tett a Tokiótól 150 kilométerre levő Httachi City-ben, a világszerte Ismert Hitachi cég központjában. A látogatásnak különös fontosságot kölcsönöz, hogy a Hitachi cég és egyes magyar vállalatok kapcsolatának immár hagyományai vannak. AChemokomplex és a Hitachi között jött létre az a szerződés, amelynek értelmében a japán cég szállítja az új nagy teljesítményű PVC gyárnak folyamatszabályozó berendezését. Az üzemlátogatásokat követően lezajlott beszélgetés elsősorban arra Irányult, hogy megvizsgálják az Immár hagyományos együttműködés további lehetőségeit. Ezekről részletesen tájékoztatta a japán vendéglátókat dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Felhívta a figyelmet arra. hogy a Hitachi cég számára milyen lehetőségeket kínál az együttműködésre és a gazdasági és műszaki kooperációra 8 rövidesen beinduló új magyar ötéves terv fejlesztési programja. Kifejtette, hogy milyen kereskedelmi feltételeket kellene teremteni Japánban ahhoz, hogy a japán cégek versenyképesen vehessenek részt a magyar fejlesztési program valóraváltásában. Hangsúlyozta, hogy miután aláírták a két ország kereskedelmi és hajózási egyezményét, jók a lehetőségek a kapcsolatok szélesítéséhez. JÓZSEF István meg letámadta; mindenféle bugris, ostoba, hisztériás jelzőket mondott rá. Nem képes egy emelkedett gondolatra, és folyton prédikál. A hangos civódás akkor is elindult, amikor az 61, a fásszín tapasztása vált esedékessé, vagy a kert őszi, tavaszi forgatása. István elnézte, hogy az asszony dagasztja a sarat, forgatja az, ásót, az olvasás nem engedte szabadon. Ha aztán Erzsébet fölhánytorgatta ezt a helyzetet, akkor azzal fizette ki: „Ha morogsz, inkább ne csináld." Szó szót követett, a feleség is kitálalt, hogy „Téged megenne a kosz... olyan lusta vagy, hogy a föld is sír alattad.. .* Na, erre aztán úgy rákezdett, hogy szegény asszony ijedtében magábahúzódott, nem volt több szava. Letette a szerszámokat, hideg vizes ruhát csavart a homlokára, ecetes vizeset a szívére, mert állandó szívidegessége volt. A gyerekek ilyenkor, ha csak tehették, eloldalogtak, mert szégyenlették a hangoskodást. Egyébként Molnár István csöndes ember volt. Ráérő idejében — az meg bőven volt — szívesen foglalkozott a nagyobbak tanulásával, tanításával, mert a városszéli gyönge elemi iskola vékonyan csurgatott a tudományokból. A gyerekek akkor és később sem értették, hogy apjuk honnan vette azt a sokféle ismeretet, amivel rendszeresen ellátta őket. A kétévnyi, befejezetlen fémipari iskola nem lehetetett elegendő a csillagászat, nyelvtan meg a matematika, közgazdaságtan ismeretére. Nagy Rondot fordított az olvasás megszerettetésére. Ügy forogtak a házban a kölcsön- és cserekőnyvek, mint étkezéskor az asztalon a tányérok. Leginkább a mesét szerették hallgatni. Azok a mesék valódi történetekről szóltak, és olyan szépen, hihetően voltak cifrázva, hogy egyik-másik gyereknek a tenyere is belenyirkosodott az izgalomba. Nagyra tartották az apjukat, aki a maga olvasottságából merítette azt, amit továbbadott. Nagyra tartották, de féltek is tőle. A második gyerek egyszer a Szalagáré nevű szatócstól ellopott egy kétkilós cipót, mert nem volt otthon kenyér. István kegyetlenül lepofozta, és vtsszazavarta a kenyérrel a boltoshoz. A fiú nem merte visszavinni, félt a Szalagárétól, ezért odament, és a nyitott ajtón bedobta a boltba a kenyeret, azután elment tilággá. Csak negyednapra került elő, akkor az apja úgy megvesszőzte, hogy egy ideig nem mehetett ki az utcára. Ez akkor történt, amikor a családfő két álló esztendeig nem dolgozott. Valami nagy baj történhetett, hogy a gyárkapun kívülre került. Majd' éhen veszett mindneki, de István nem mozdult hazulról. A gyerekek már úgy lesoványodtak, olyan szakajtófejűek lettek, mint az angolkórosak. A szomszédok óvatosan áthivogatták a kisebbeket, és megetették őket azzal, amijük éppen volt, azért, hogy életben maradjanak. Erzsébet kérte-marta, hogy keressen valamilyen napszámosmunkát, menjen el cséplőgép mellé, részesaratónak. Azt mondta, hogy „egy iparos ember nem juthat el addig, hogy napszámos legyen. Pusztulni kell annak a társadalomnak, amelyik az iparosait nem foglalkoztatja." — „A gyerekeid pusztulnak, te szerencsétlen, nem a társadalom" — vágott vissza az aszszony. István tenyér közt dörgölt, szárított tányéricalevélből megtömte a pipáját és fújta a füstöt. „Nem erre a világra születtél" — állapította meg az asszony, talán már ezredszer, és elment otthonról. Fölkereste a tisztffőorvost, és előadta a helyzetüket. Az orvos meghallgatta. Egy szót sem szólt közbe, amikor véget ért a mondóka, egy csomó élelmiszerjegyet nyomott az asszony markába, és útrabocsátotta. Az ajtóban megkérdezte, van-e annyi ereje, hogy hazagyalogoljon. Erzsébet igennel felelt, mire a főorvos közölte, hogy két nap múlva keresse meg a római katolikus parókián a tisztelendő urat. István teljesen odavolt, amikor az asszony hazavánszorgott a kenyérrel, szalonnával, tejjel, és szólította Bélát, a kisebbik fiút, hogy menjen el a Kecskeméti-boltba, ott van tíz kiló krumpli. „Megalázó, meggyalázó" — folyton csak ezt hangoztatta István, s nem evett a hazakerült élelemből. A kellemos modorú, halk szavú pap szépen beszélt Erzsébet asszonnyal. Sok mindenféléről faggatta, még arról is, hogy milyen vallásúak, melyikőjük adott reverzállst, és azután még több jegyet nyújtott át, mint a tisztifőorvos. Megkérte arra is, hogy a férjét küldje be, nagyon szeretne megismerkedni vele. Nem tehetett másként, megígérte, hogy majd ráveszi a látogatásra, de a plébános segített: „Ha makacskodik az ember, majd én látogatom meg magukat." Ügy történt, hogy a tisztelendő úr kereste fö! István hajlékát, azzal a szándékkal, hogy néhány komolyabb kérdésről szeretne beszélni a családfővel, de négyszemközt. A ház elébe, a nagy diófa alá ültek, és a gyerekeket elhessentették onnan. Olyan sokáig beszélgettek, hogy végül Erzsébet hívatlanul odamerészkedett. A fa törzsének támaszkodott, és szótlanul nézte a két embert. A pap azt mondta: — Nézze, kérem, maga egy elismert, tekintélyes szakember. — Ezt ön honnét tudja? — Informálódtam, és segíteni akarok magukon. V A piszkos, kopott kis deszkalapra — amely egy kiszáradt meggyfa levágott törzsére szögelten, asztal gyanánt szolgált — a plébános nagy csomó élelmiszerjegyet rakott le. A reverendája alól húzta elő a jegykötegeket. (Folytatjuk.)