Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

2 Szerda, 1975. október 45. 4 Kitüntetések a tanácsok jubileumán A tanácsok megalakulása- fokozatával és a Minisztertanak 25. évfordulója alkalma- nács emlékjelvényével kitünból az Elnöki Tanács és a tetettek: Dózsa Anna, a Minisztertanács kitüntetése- Szentes városi tanács főelőket adományozott. A kitün- adója, dr. Sárvári Zoltán, a tetéseket az ünnepi tanács- makói járási hivatal osztályülésen, illetve a Csongrád vezetője, Zombori Józsefné, a megyei tanácsnál rendezeti Csongrád megyei tanács főünnepségen dr. Perjési Lász- előadója, Bálint János, a marogi Dezsöné, dr. Csányi Mátyás, Dickmann Ferenc, Eke István, dr. Faludi Belőné, Fehér László, dr. Gyimesi Dezső, dr. Gyimesi Dezsöné, Gyuris Szilveszter, dr. Halász Miklós, dr. Hegyes Lajos, Horváth Ferencné, Joó Sándor, Juhász Irén, dr. Kár- I ló megyei tanácselnök nyúj- kői városi tanács osztály ve- lyás László, Kuli Sándor, dr. totta át.| A Munka Érdemrend arany fokozatát és „25 éves tanácsi munkáért" kitüntető jelvényt kapott: Katona István, a Szeged városi tanács pénzügyi osztályának vezetőzetője, Szeles Mihály, a megyei tanács főelőadója és Czipott Endréné, Szeged városi tanács főelőadója. Tizenheten részesültek a „25 éves tanácsi munkáért" kitüntető jelvényben és a Kulcsár Sándor, dr• Mathesz Sándor, Megyesi Lajos, dr. B. Nagy Zoltán, dr. Olasz Sándor, dr. Pataki Antal, Perédi József, dr. Petrik István, dr. Petri László, Pósa János. Sípos László, Scultéty je; dr. Varga József, Csöng- Csongrád megyei Tanács V. Alice, Soós Margit, Somogyi rád város tanácsának elnöke- B- emlékplakettjében, közöl- ' ""ÉÉ" •-----•dr. Bába Imre, a szentesi já- tük: dr. Bozó Sándor, Haníos rási tanácsi hivatal elnöke; Mihály, Kovács Imre, iánk a Munka Érdemrend arany Mihály, Maász Ilona, Nagy fokozatát vette át nyugdíjba Utván, Nagy Sándor, dr. Favonulása alkalmából dr. Sza bó György makói kórházi főorvos. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával és a Minisztertanács emlékjelvényével tünJózsefet, a sándorfalvi tanács elnökét, dr. Szilágyi Györgyöt, a Szeged városi tanács osztályvezetőjét és dr. Varga Józsefet, a Csongrád megyei tanács Gazdasági Hivatalának vezetőjét. Károly, Tóth István, Unger Lőrinc. Minisztériumi „Kiváló dolgozó" elismerésben részesültek tízen — közöttük: Fekete N. Ignác, dr. Molnár Józsefné, Móritz Miklós, dr. Sáfár Istvánné. A megyei tanács elnöke 12 dolgozónak adományozott „Kiváló dolgozó" címet — közöttük volt: Bálint Sándorné, Nóvák Ferenc, ezuk István, Reinholcz András, dr. Varga Béla. Huszonhármán kapták meg a „25 éves tanácsi munkáért" jelvényt, közöttük: Adók György, dr. Csikós Ferenc, György, Katona tették ki dr. Csjermk Győr- Zoltán, Kiss András, dr. Kiss Táborosi Tamásné. gyot, a makói járási Hivatal jmre_ Korom István, Rényi A megyei tanács elnökhelyettesei, dr. Ócsai jnzeía, dr. Sándor Lajos, Sebők Györgyné, Szilágyi Anna, Mészáros Lászlóné. A megyei tanácsnál rendezett délutáni ünnepségen a „25 éves tanácsi munkáért" kitüntető jelvényt kapta: Balogh Béla, Bárány Bé, A Munka Érdemrend bronz la, Bezdán Istvánné, dr. Bodelnöke „megyei városi főtanácsos" címet adományozott Sallai Jenőnek; „megyei tanácsos" címet dr. Gál Mihálynak, dr Mathesz Sándornak, Mészáros Lászlónak, Tordai Lászlónak; „megyei városi tanácsos" címet Békéssy Tibornak és Halász Jánosnénak. Kulcskérdés: a termékszerkezet A diagnózis után értékesíthető termékeinek előállítását fokozva, két év alatt 45 új gyógyszert is forgalomba hozott, azaz a termékszerkezet alakításé5

Meglehetősen jó ideje, elismerés helyett elmarasz• majd' 3 esztendeje — talás jöhet -<••• ; a párt Központi Bizottsága A Gazdaságkutató Intézet1972. november 14—15-i nek az ipari nagyvállalaülése óta — kész a diagnó- tokról készített vizsgálata zis, a gyógyulás megkezdő- egyebek között megallapí- nak minden fő irányában dött, néha megállt, majd is- totta, hogy alkalmazkodó- haladt. E terület népgazdamét folytatodott, de lassan, képességük — rugalmassá- sági súlya azonban érthetőa szükségesnél és lehetsé- guk — kisebb, mint más en szerényebb, mint a gépgesnél lassabban. A Mi- cégeké, s ennek fő oka el- iparé, hiszen utóbbi az ipanisztertanács 1975. január sősorban nem a gazdasági ri termelés egyharmadát •30-i ülése, a műszaki fej- környezetben van — de ab- adja, s itt tevékenykedik a iesztésről tárgyalva például ban is! —, hanem a válla- legtöbb szakmunkás. Részelati szervezetben. E szerve- sedése a népgazdaságban a zet nehézkességét a szerve- foglalkoztatottság alapján zetlenség, a kapcsolatok, nagyobb, mint a termelés döntési rendszerek tisztá- szerinti. Azaz — nemzetközi zatlansága, az ún. felelőssé- összehasonlításban — értékgek meghatározhatatlansá- alkotó képességük kisebb a ga okozza. Mindezekre a vállalatok jelenleg még minimális figyelmet sem fordítanak. azt volt kénytelen megállapítani, hogy viszonylag nagy összegek maradnak a fejlesztési alapban felhasználatlanul, s a gyártmányfejlesztésnél is lassúbb, vontatottabb a gyártás korszerűsítése. Elveszett kamat . A növekedés nem minden Nem Titka eset ugyanis, hogy a gyártmány valójában gazdaságos lehetne, de veszteségessé teszik a gyártási folyamatok közbeni hibák, a munkafegyelmi lazaságok — ami nemcsak a munkásokra értendő! —, azaz a gyártást nem igazították ténylegesen a termékhez Holott a termékszerkezet változtatásának extenzív forrásai — amik eddig előtérben álltak, új üzemek, gyárak stb. — elapadnak, s az intenzív nlód, a műszaki fejlesztés gyományos kerül előtérbe. Amit jól je- hagyatkozo 1980-ra 1,5 millió négyzetméter alapterületű .épület létrehozásához szükséges kapacitást kell megteremteni a könnyűszerkezetek gyártásában. (Tavaly 500 ezer négyzetméternyi épült, de ezek egyedi létesítmények, nem sorozatgyártás termékei.) A házgyári lakás gyorsan tető alá kerül, de lassan a hatechnológiára iskola, üzlet, leznek az ötödik ötéves terv szolgáltatóház stb. A köny- iasz: előzetes számításai is, igya nyűszerkezetek" mennyisétöbbi között a beruházásra 8ének növelese ezen a gonfordítható összegekről. . don segít, ám e Megint példáért nyalva: SSnyséS ha az. árrendszer lassan kö- ^rösére növeli veti a költségek változását, időt pedig kenti! alakulását Azaz e fnaea- Elóbbiek alapján már alakulását. Azaz e jnaga- bátran leírhatjuk:a termékszerkezet dinamikus fejlődése nem okvetlen a jobb áru mennyiségének gyara1 pítása, az ezt szolgáló kapacitások bővítése. Elsősorban a hatékonyság, a társadalmi jövedelmezőség fokozásának mértéke ad igaz képet a változás értékéről, arról, hogy látszatra, avagy valójában haladtunk-e! ezzel elősegíti az ésszerűtlen ' vállalati magatartás kimódszer a munka terhárom-ötaz építési felére csöknemzetközi átlagnál. Ezért döntő, hogy a változás elsősorban a gépiparban váljon gyorsabbá. A súlypont itt van, de teendők seregestöl lelhetők mindenütt. Az irányításban, a szabályozásban éppúgy, mint a vállalati szervezet tökéletesítésében, a szemlélet, a légkör változtatásában. Ne röstelljük leírni a közhelyet: mindenki pénztárából, a nemzeti jövedelemből csak akkor vehet ki mindenki többet, ha többet tett bele. S a mostani időszakban e több legfőbb forrása a kulcskérdésre adott kedvező, tények igazolta vátermékszerkezet gyorsabbá váló és folyamatos korszerűsítése. , (Vége) Mészáros Mindannyiunk felelőssége K ezemben tartok egy levelet, tömör, szenvtelen megfogalmazásút, mégis összeszorítja a torkomat valami. A puszta tények olvastán kap el ez az érzés, jóllehet, össze sem vethető a levelet író édesanya megdöbbenésével, keserűségével, aggodalmával és felháborodásával. Nem mérhető össze, hiszen kéthónapos csöppségét, akivel csaknem egy éve összenőtt az élete, elképzelte most megszűntnek, hirtelen nem létezőnek. Elképzelte, mert valaki megdolgoztatta fantáziáját. Valaki, akinek felelős munkája közben másfelé jártak a gondolatai, mint amerre a keze. A gyógyszerész találhat ezerféle magyarázatot arra, miért az előírt adag tízszeresét adta a csecsemőnek, hiszen ő is ember, az emberi gondok összességével a vállán. Mégis, nem kétséges: ott, a patikában, recepttel a kezében, ő csak és kizárólag gyógyszerész. Abban a pillanatban, amikor az orvos ajánlotta adagolást olvassa és nyúl a — ha akarom gyógyszer, ha akarom méreg — csodaszerért, élet és halál ura. Oda kell figyelnie, feladva énjéből a magánembert. Munkájáért, tetteiért felelnie kell, bizonyára az ő lelkiismerete is így diktálja. A felelősséget nehéz körülhatárolni, s \ nehéz bekeríteni a felelősöket. Mert nem mindig ilyen egyértelmű a képlet: figyelmetlei) ember + áldozat = felelősségrevonás. De nem mindig emberélet forog kockán, harjem másfajta értékek is. Talán elült a vihar már abban a tarjáni tízemeletes házban, amelyben nyár közepén az egyik lakó feledékenysége — és a pillanat követelte tettrekészség hiánya miatt — szinte a tetőtől a pincéig forró vízben ázott az egész lépcsőház, hosszú órákon át. A kár sok tízezer forint: a lakók, az IKV, a biztosító pénztárcája terhére. S ami a legcsodálatosabb az egészben, a cikk megjelenése után derült ki, hogy senki, de senki nem érzi felelősnek magát a történtekért. Legkevésbé az a házaspár, amelyik nyitva hagyott egy csapot a fürdőszobában, s úgy indult el kéthetes nyaralásra. Szerintük hibás volt a mosógéphez csatlakozó gumicső, hibás a városgazdálkodási vállalat, mert a szokásosnál nagyobb nyomást adott a fofró vízre, és hibásak a lakók, amiért nem törték fel hamarabb a lakásajtót. A házfelügyelő is elhárított minden felelősséget magáról és az IKV-ről: a feledékeny lakó mindennek az oka. Noha igaz, hogy miután közös erővel sikerült elzárni a főcsapot, még háromnégy óra múlva is folyt a víz a tapétákra, a bútorokra, a szőnyegekre. Hogy miért? Mert valaki talán elfelejtette ellenőrizni, bejelenteni, megjavítani még idejében, hogy elromlott ez a főcsap, És mert nem akadt, aki a magára hagyott lakasba be mert volna menni, tanúk jelenlétében. Az egyik vállalat üzemében megtörtént, hogy az ablak üvegestől, keretestől rázuhant egy ott dolgozó asszonyra. Vita tárgya lett, hogy kihívják-e a mentőket az elájult beteghez, akkor ugyanis valakit felelősségre vonhatnak a baleset miatt. Szerencsére akadt, aki vállalta: inkább tartja a hátát, csak tárcsázzák már a 004-et. Labdázgatunk, sajnos gyakrabban a kelleténél. Igyekszünk el se kapni, vagy továbbdobni a felelősség tűzgömbjét, égeti a kezünket. Hát nehogy nálunk ragadjon és súlyos sérüléseket szenvedjünk tőle. Ügynevezett felelős emberek olykor önmagukért éreznek felelősséget, ha arról van szó, netán hibás tettük, döntésük következményeként sebeket szerezhetnek maguk is. „Ügysem gyógyír ez már az áldozatok részére!" — nyugtatják magukat. V

alóban nem. Nem a gyógyszerész felelősségrevonásától gyógyul meg a mérgezést szenvedett kisgyerek, és attól nem terem új tapéta és szőnyeg a tönkrement lakásokban és pénz se a pénztárcákba, ha ki-ki türelmesen bevallja: itt és itt követett el mulasztást, levonja a szükséges tanulságokat, és vállalja a megrovást. De vajon mi szab határt a felelőtlen ténykedésnek; annak, hogy kezük nyomát ne áldozatok egész sora jelezze. Hiszen ha nem működik még mindenkiben a szocialista emberideál önkontrollja, valamiféle társadalmi ellenőrzőgépezetnek helyettesítenie kell ezt. Magunk, majdani fejlett szocialista társadalmunk ellenségei vagyunk, ha nem hajtjuk be következetesen a felelőtlen munkából eredő veszteségekért a fizetséget. Nem palástolgatni, takargatni kell a hanyagságot, a felelőtlenséget — hisz „növeli, ki elfödi a bajt" —, és nem körülbástyázni finom pthepárnákkal a hanyagokat és a nemtörődöm embereket. Nevelésük egyik eszköze a felelősségrevonás. Ha szemet hunyunk az effajta jelenségek fölött, a szocialista embereszmény hús-vér megtestesítője csak gyönyörűszép álmunk marad. Márpedig ilyen légies tüneményekkel aligha lehet gyárakat, házakat terveztetni és építtetni, gépeket szereltetni és kenyeret süttetni — társadalmunkat anyagi és emberi értékekben gazdagítani. Egyszóval, aligha lehel rájuk bízni az életünket. A szépen megtervezett jövőt csak megbízható emberek kezébe szabad letenni, akik lelkiismeretes munkával, gondosan alakítják mindannyiunk sorsát — akárcsak a magukét. Chikán Ágnes Ottó Megállapodás Három tudományegyetem jogtudományi karával kötött együttműködési megállapodást az Igazságügyi Minisztérium. A megállapodás az egyetemek és az igazságügyi szervek szorosabb kapcsolatának kialakítását célozza. A megállapodás alapján a jövőben a joghallgatók rendszeresebben ismerkedhetnek meg a bíróságok munkájával, sor kerül egyes tanszékekkel kutatási szerződések megkötéséré, és támogatják a tudományos diákkörök munkáját is. Az Igazságügyi Minisztérium gondot fordít arra, hogy tanulmányi szerződéseket kössön a jogi karok hallgatóival, anyagi támogatást is nyújtva. A megállapodást dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Takács Imre, az ELTE állam- és jogtudományi karának dékánja, dr. Kovács István, a JATE állam- és jogtudományi karának dékánja és dr. Földvári József, a pécsi tudományegyetem jogtudományi karának dékánja írta alá. ÖREGEK NAPJA - SOK tartást nem szabad kizárólag szubjektív okokkal magyarázni, hanem a tökéletlen szabályozókra, az érde-, kéltség egyazon irányának hiányára is fel kell figyelni. Ugyanakkor a szubjektív okok sem mellékesek, mert hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy nem érdemes a változtatások terhét, kockázatát viselni, mivel rengeteg a gáncsoskodás, az értetlenkedés, s míg a nehézkes szervezeten átjut valami, addigra mar fölösleges megcsinálni, és hogy a gyógyszeripar, jól Mindenki pénztára Ennek belátását mutatja, Ózd Az acélmű K te !§esi tette torzét Üjabb kiemelkedő munkasiker született Ózdon. Kedden teljesítette negyedik ötéves tervét az Ózdi Kohászati Üzemek martinacélműve. A jelentős termelési esemény kedden tizenegy órakor történt meg: a hármas martinkemencétől akkor jelentette Németh Tibor szocialista brigádvezető, hogy az irányításával dolgozó kollektíva lecsapolta a negyedik ötéves tervre előírt utolsó adag acélt. (MTI) Acs S. Sándor felvétele Meghitt ünnepség színhelye volt kedden az Üttörő téri öregek napközi otthona. A népfront móravárosi nöbizottsága látta vendégül az idős embereket, és virággal, édességgel kedveskedett nekik az öregek hete alkalmából. Köszöntötték őket a Gagarln általános iskola úttörői is és műsorral szórakoztatták őket. A jó hangulathoz hozzájárult az az öt idős ember is, akt a napokban tért vissza a Pécs környéki kirándulásról. A 45 fős csoport — melynek tagjai mind a korosabbak közül kerültek ki — Harkányban, Máriagyüdön, Siklóson és Pécsett szerzett felejthetetlen élményeket az utazás során. Képünkön: úttörők köszöntik az ünnepelteket